Dunaferr, 2010 (59. évfolyam, 1-52. szám)
2010-03-05 / 10. szám
10 DUNAFERR 2010. március 5. — 10. szám KÖZÉRTHETŐEN A MINŐSÉGRŐL Minőségguruk A minőségügy történetének feldolgozásában eljutottunk a XX. század közepéig. Ideje, hogy részletesebben szót ejtsünk azokról a minőségügy fejlesztésében kiemelkedő szakemberekről, akiknek az ötletei, kidolgozott módszerei nélkül ma nem tartanánk itt... A szaknyelv ezeket a nagyszerű embereket „minőséggurukként" emlegeti. A minőségguruk tanításaiban közös elem a folyamatos javítás koncepciója. Megközelítési módjaik különböznek technikájukban, hangsúlyaikban és alkalmazásukban, de a célkitűzés mindenütt ugyanaz: valamennyi termék, szolgáltatás folyamatos javítása. Teszik mindezt úgy, hogy megszüntetik a nem kívánt eltéréseket, és javítják a mindennek alapját képező munkafolyamatot. Frederick W. Taylor (1856—1915) az elsők között próbálta javítani az ipari szervezetekben dolgozó, képesítés nélküli munkások teljesítményét. Taylor főmérnök volt, és koncepciók egész sorozatát dolgozta ki, amelyek a munkaminőség javításának alapjait határozták meg századunkban. A szisztematikus elemzésekkel, valamint a tudományos koncepciók manuális munkára történő alkalmazásával Taylor kiérdemelte a „tudományos menedzsment atyja” címet. Filozófiája, hogy a munka elvégzéséhez szabványos körülményeket kell teremteni, és a munkásnak szabványos szerszámokkal kell rendelkeznie. Taylor Frederick a munkahelyi szín-Taylor tű termelékenységet, a „hogyan csináljuk” problémáját állította a vezetéselmélet középpontjába. A szervezeten belül a feladatok végrehajtásához jól képzett szakembereket alkalmazott. A megfelelő teljesítményért cserébe magas bért, a feladatok sikeres végrehajtásáért prémiumokat kell kifizetni. Az ellenkezője is igaz volt: a hibás teljesítés súlyos anyagi következményekkel járt, a feladat sikertelen végrehajtásáért az adott személynek anyagilag is felelnie kellett. Taylornak sikerült először bizonyítania azt, hogy a gazdasági eredményeket nem csupán a tőke és az erőforrások alkalmazásával lehet növelni, hanem a munkavégzés lényegének megértetésével is. Ő volt az, aki elválasztotta a tervezést a termeléstől és az ellenőrzéstől, a felelősségek és feladatok így arányosan lettek elosztva a végrehajtók és a döntéshozók között. Walter A. Shewhart (1891-1967) statisztikusként dolgozott a Bell Labsnál az 1920-as és 30-as években. Könyvét, „A gyáripari termékek gazdasági minőségellenőrzése” című munkát a statisztikusok úgy tekintették, mint mérföldkövet a gyáripari termékek minőségének javítására irányuló erőfeszítések terén. Shewhart leszögezte, hogy a gyártás minden egyes megnyilvánulási területén létezhetnek eltérések, de ezeket értelmezni lehet egyszerű statisztikai eszközök alkalmazásával, mint például a mintavétellel és a valószínűség-elmélettel. Ellenőrző-grafikonokat — közismertebb néven ellenőrzőkártyákat — fejlesztett ki, amelyekkel időben folyamatosan is nyomon követhetik a teljesítményt. Képessé tette a munkásokat arra, hogy ellenőrizzék munkájukat, előre lássák, mikor fenyeget a tűréshatárok túllépésének veszélye, és ezzel a selejt gyártása. (Shewhartnak a mintavétellel és az ellenőrzőkártyákkal kapcsolatos munkája magára vonta egy másik statisztikus, W. Edwards Deming figyelmét is.) Nevéhez fűződik a PDCA-ciklus alapjainak kidolgozása is. Dr. W. Edwards Deming (1900—1993) szintén statisztikai módszerekkel dolgozott. Nagy hatással volt rá Shewhart munkássága, sokat tanult tőle a Western Electric Hawthorne üzemében. A mintavétel szakértőjeként vált ismerté az 1930- as éveken. Megtanulta, hogy az üzemek statisztikai eszközei alkalmazhatók az irodákban is. Deming ráébredt, hogy a háború óta a minőség a termelésben háttérbe szorult, és rájött arra, hogy a minőség kérdése nem a műhelyekben, hanem az igazgatótanács irodájában dől el. Koncepcióját két sorozatban gyűjtötte össze, az egyik a tizennégy pont, a másik a hét halálos betegség. Deming hangsúlyozta, hogy működési rendszert teremteni csak menedzserek tudnak. Csak ők dönthetnek az erőforrások elosztásáról, ők biztosítják a munkások képzését, választhatják meg a berendezéseket, szerszámokat, valamint ők teremthetik meg magát az üzemet, azt a környezetet, amely a minőség eléréséhez szükséges. A menedzserek dönthetnek arról, hogy a cég mely piacokon fog működni, milyen termékeket vagy szolgáltatásokat fog értékesíteni. A munkások viszont azoknak a speciális problémáknak a megoldásáért felelősek, amelyek közvetlenül az ő irányításuk alatt állnak. Deming volt a statisztikai minőség-ellenőrzés (SPC) megalapozója. Úgy vélte, hogy „a rendszer statisztikai megértése teszi lehetővé a problémák pontos diagnózisát, majd megoldását”. Szerinte a termék vagy a szolgáltatás minősége a vevő érzékelésétől függ, a vevő vagy felhasználó bizalmát tükrözi a termék vagy szolgáltatás iránt. Egyik legismertebb, a nevéhez kötődő technika az úgynevezett „Deming-modell” vagy más néven „Deming-kör”. Ez a folyamatos fejlesztés ciklikus megközelítésének szemléltető bemutatása: tervezés (Plan), kivitelezés (Do), ellenőrzés (Check), intézkedés (Act). Dr. Karou Ishikawa (1915-1989) került először legközelebb a teljes körű minőségirányítás (TQM — Total Quality Management) fogalmához, a minőség fogalmát már szélesebb megközelítésben magyarázta: az elvégzett munka, a nyújtott szolgáltatás, a rendelkezésre álló információ, a folyamatok, a munkaerő (termelők, technikusok, mérnökök, vezetők, igazgatók), a vezetési rendszer, a vállalat és a társadalmi célok minősége által. Deming központi tézise az, hogy a termelékenység fejlesztését a minőségre való odafigyeléssel kell elkezdeni. Ebből ► Autógyár 100 évvel ezelőtt... Dr. W. Edwards Deming-kör Deming