Dunaferr, 2010 (59. évfolyam, 1-52. szám)
2010-05-28 / 22. szám
szente - műsortervében hat bemutató szerepel. Az Intercisa Múzeum rendhagyó múzeumi órái, a múzeumpedagógiai foglalkozások, a História-sorozat, a Múzeumegyesületi előadások, ismeretbővítő kiállítások, a Múzeumok Éjszakája, a Kulturális Örökség Napja, a Múzeumok Őszi Fesztiválja és Őszi Éjszakája méltán nagy népszerűségnek örvendenek. A kistérségünk településeinek néprajzi gyűjtéseit bemutató tárlatok közül a Gyöngyök, csipkék a 19. és 20. századból, a Győry család Perkátán kiállítások szerepelnek az idei kínálatban. A kulturális élet sokszínűségének bemutatásából a média is kiveszi a részét, így a Dunaújvárosi Hírlap, a Dunaferr hetilap, a Dunaújvárosi Maraton, a Mezőföldi Élet, a www.dunaujvaros.com, a www.lazulj.com, valamint a helyi televíziók és rádiók. Természetesen az intézmények saját honlapján keresztül is tájékozódhatunk, mit, hol lehet megnézni, min lehet részt venni, hol és mi történt, hogy aztán a krónikásoknak forrásként szolgáljanak a beszámolók. Sz.T. tak. Nem csupán archív, hanem friss fotókkal él a könyv. A kötetet Szondi Miklós szerkesztette, az előszót Kaán Zsuzsa tánctörténész,kritikus jegyzi. A könyvkülönlegesség a Tourinform dunaújvárosi irodájában (Vasmű út 10/A) vásárolható meg. ÉLETREVALÓ ÉLMÉNYEK A MISSZIÓ SEGÍTSÉGÉVEL Egy könyv, amely elindította a lavinát Igazi sikertörténet az Életrevaló Gyermekmisszió kétéves múltja. Itt-ott már hallhattunk róluk, ám sokáig valahogy mégsem állt össze az egész. Mostanra viszont igen, s mondhatni kikerekedett, de inkább folyammá vált, amit nem lehet megállítani. Mert aki megismeri a szervezet céljait, úgy érzi, neki is hozzá kell tenni valamit. És hozzá is tesz. Én is rájuk találtam. Pontosabban a már többek által emlegetett Szenczy Tiborra, aki elindította a folyamat, na nem a mesefolyamat. Az MMK-ban ment előttem egy fiatalember, a kabátja hátán az Életrevaló Gyermekmisszió emblémájával. Megszólítottam, hogy én írnék róluk. Azt hitte, a Riportersuli miatt keresem. A médiakurzust a Dunaújvárosi Hírlappal közösen indították márciusban. Azoknak a tizenkét-tizennyolc éveseknek hirdették meg, akiket érdekel az írás és a fotózás. Már van, akinek meg is jelent a dolgozata a Mezőföldi Életben. — Van egy kis ideje? — kérdezem. — A misszióra mindig! — érkezik a válasz, és már készül is az interjú. — Mi keltette életre az újszerű kezdeményezést? — Pálhalmáról szabadult egy ismerősöm, s látszott rajta, hogy megváltozott, megjavult. Kiderült, hogy elolvasott egy könyvet, amely hihetetlen hatással volt rá. A kötetet feltettük a Keresztény Fórum honlapjára, s arra szólítottam másokat, hogy küldjenek hasonló könyveket a börtönkönyvtárakba. Ezerötszáz kötet érkezett be. Ezek után meghívtak börtönmissziós konferenciákra, s belefolytam a börtönmissziós munkába. — Mi volt a következő állomás? — 2008-ban Dunaújváros rendezte az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóját, az EFOTT-ot. Meghívtam több zenekart, olyanokat, amelyeknek tagjai korábban veszélyes életet éltek, hogy vegyenek részt a rendezvényen. Harmincöten ingyen el is jöttek... volna. Végül technikai okok miatt meghiúsult az ötlet. De ez sem volt hiábavaló, ugyanis a kapcsolatrendszerem szélesedett. Mivel eredetileg színjátszókat is meghívtam, az EFOTT-tal egy időben a Civil Házba háromnapos gyermeknapot szerveztünk a színjátszók közreműködésével. — A híradásokból értesültünk az erdélyi útjukról. Ez hogyan sikerült? — Felvettük a kapcsolatot Böjte Csabával, az erdélyi árvaházak vezetőjével, s ősszel a dunaújvárosi óvodák ajándékaival útnak indultunk. A „Dévai gyerekek” című filmet a gyermek- és bábműsorunk fogadtatásáról, ottlétünkről forgattuk. Azóta huszonöt televíziós társaság vetítette le. — Ezzel nem ért véget a misszió. Mi volt a folytatás? — Összeült egy tizenkét fős csapat átgondolni a „hogyan tovább?”-ot. Kitaláltuk, hogy vigyünk el nehéz körülmények között élő környékbeli gyermekeket nyaralni. Nyolcvannégy gyerek vett részt a Szigetközben, a Duna-szigeti Pisztráng Park kalandtáborában. Hazaérve a gyerekek továbbra is igényt tartottak ránk, így hosszú hétvégés programokat szerveztünk. S ezzel sem ért véget a tevékenységünk. Mentoráljuk őket, bejuttatjuk sportegyesületekbe, működő klubokba, szakkörökbe, tanfolyamokra. Támogatóink által segítjük őket. Riporteriskolát indítottunk a városi napilappal közösen. Nagyon sok sportban, tanulásban, egyéb tevékenységben tehetséges fiatal él Dunaújvárosban. Arra gondoltunk, hogy helyet kaphatnának saját blogunkban, a Rádió 24-ben, a Dunaújvárosi Hírlapban. Ígéretet kaptunk arra, hogy a National Geographic Kid’s Magazin is megjelentet tőlük írásokat. Most indul a teljesítménytúra-klubunk. Dokumentum- és riportfilmeket forgatunk, érdekes történeteket dolgozunk fel. Forgattunk a váci börtönben megjavult elítéltekkel, Száva Lajos megtért maffiózóval, az ózdi nyomortelepeken élőkkel. Legközelebb a ráckeresztúri bentlakásos drogosotthonba megyünk. Ezeket a filmeket ingyen felajánljuk a televíziós társaságok részére. Drogprevenciós és felvilágosító munkához önkénteseket toborzunk a Dunaújvárosi Kábítószer Egyeztető Fórummal közösen, akik a hétvégeken szórakozóhelyeken, fesztiválokon, városi rendezvényeken könnyebben szót értenek a veszélyeztetett fiatalokkal. Sokan azért drogoznak, mert unatkoznak, nincs más alternatívájuk. Mi érdekes dolgokba vezetjük be a fiatalokat. Figyelemreméltó honlapjukon (www.gyermekmisszio.hu) többek között olvasható, hogy folyamatosan várják azokat az önkénteseket, akik elhivatottságot éreznek arra, hogy nehéz sorsú, kallódó fiataloknak hasznos időtöltést, élményekben gazdag elfoglaltságot nyújtsanak. Szente Tünde DUNAFERR 2010. május 28. — 22. szám 9