Dunaferr, 2011 (60. évfolyam, 1-51. szám)
2011-09-23 / 38. szám
BEREGSZÁSZRA VITTÜK A SZÓRÁD ISKOLA ELÁRVULT KÖNYVEIT Magyar olvasnivaló Kárpátaljára oktatás (is) folyik. S azokat a nemlétező lehetőségeket is, amelyek révén magyar nyelvű könyvekhez juthatnak: — Ukrajnában mindössze három könyvesboltban lehet beszerezni magyar nyelvű könyveket — mondta Orosz Ildikó. — Ám, ha lenne is elegendő magyar nyelvű olvasnivaló, azt sem igen tudnák megvenni a Kárpátalján élők, hiszen akkora a különbség a magyarországi és itteni árak, különösen a bérek között. Ezek a könyvek nagy segítséget jelenthetnek több elemi és általános iskolának, amelyek frissíthetik könyvtáraikat. Húsz évvel ezelőtt — még a szovjet rendszerben — persze sokkal egyszerűbb volt Jó helyre kerültek a bezárt Szórád Márton Általános Iskola könyvtárának megmaradt példányai — ahogy már korábbi lapunkban közöltük. Több intézményben osztják el a nehezen beszerezhető magyar olvasnivalót. Most elmondjuk, hogy hogyan és hová. Határokon átnyúló, sokszereplős történet ez, ezért előfordulhat, hogy nem sikerül mindenkit néven neveznünk, akinek része volt benne. Amikor a szerkesztőségben (Dunaújvárosi Hírlap — a szerk.) hírét vettük, hogy bizonytalanná vált a könyvtár maradékának sorsa, döntöttünk: meg kell menteni a könyveket. Ám ez nem elég, el is kellene juttatni azokat valahová, ahol nagy szükség van rájuk. Az önkormányzatnál hamar rábólintottak az ötletre, mi pedig a célállomás kiválasztása közben — egy utóbb ugyan falsnak bizonyult félinformáció nyomán, de — felvettük a kapcsolatot az ISD Dunaferr Zrt. PR főosztályvezetőjével, Várkonyi Zsolttal. A cégvezetés szinte kérdés nélkül igent mondott a segítségre, gyakorlatilag átvette tőlünk a logisztikai irányítást. Beindult a gépezet diplomáciai szinten is, az ungvári főkonzul egyengette beregszászi kollégáival a könyvek útját, aminek jelentőségére csak a schengeni határon ébredtünk már rá: mi egy Európai Unión kívüli országba szállítunk könyveket. Ha ők nem segítenek, talán még ma is a határon körmöljük a vámpapírokat... De mert volt segítségünk, most már arról számolhatunk be, hogy a könyvek nem egyszerűen jó helyre, hanem a lehető legjobb helyre kerültek: Beregszászon adtuk át a szállítmányt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnökasszonyának, dr. Orosz Ildikónak, aki társadalmi munkában elnökli a Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetségét is. Ebbéli minőségében pontosan ismeri annak a mintegy száz kárpátaljai oktatási intézménynek a helyzetét, ahol magyar nyelvű a helyzet, akkor, a két szocialista állam között megállapodás szabályozta könyvkereskedelmet: ahány a könyvet a Szovjetunióból Magyarországra hoztak, annyit vihettünk mi is oda, így, ha némi késéssel is, de szinte minden magyarországi kiadványhoz hozzájuthattak. Nosztalgiát ugyan nem, sokkal inkább némi keserűséget érzek a szavaiban, amikor megállapítja: — Most abból élünk, amit akkor fel tudtunk halmozni. Kárpátalján pedig elmondhatjuk, hogy a könyvtárak új reneszánszukat élik. S ha már ott vagyunk, bepillanthatunk a kárpátaljai magyar hétköznapjaiba, felsőoktatás s végigjárjuk a főiskola folyosóit, előadótermeit. — Az épület maga is olyan, mint Kárpátalja: benne van ennek a vidéknek, az itt élő embereknek a sorsa — mutat körbe az elnökasszony. — Több, mint száz évvel ezelőtt, 1908—1909-ben épült törvényszéki palotának, a cseh rendszerben, majd később a magyar érában, 38-tól 45-ig járásbíróság volt. Amikor a szovjetek bevonultak, laktanya lett belőle, majd később hadiipari üzem — akkor pusztult le teljesen. Olyannyira, hogy amikor 2002-ben megkap ► Szerintem Egyre kevesebben olvasnak a magyar közigazgatási határokon belül. Lehet, hogy az olvasási kedv erősítésére meg kellene nehezíteni az anyanyelven való könyvhöz jutást? Kárpátaljai tapasztalataink erre engednek következtetni. Ott akkora örömmel és kedvvel fogadták a bezárt dunaújvárosi Szórád iskola könyvtárából származó köteteket, mintha emberemlékezet óta nem jutottak volna magyar könyvhöz. Ott egészen új tartalommal telik meg az a szó, hogy anyakönyv, anyanyelven írott könyv. Természetesen fontos, hogy minél több nyelven olvassunk, informálódjunk, az adathordozó meg majdnem mindegy. De csak majdnem, íme, a képek... Pekarek János 8 DUNAFERR 2011. szeptember 23. — 38. szám