Dunántúl, 1953 (2. évfolyam, 4-6. szám)
1953 / 4. szám
Urbán László Egy fiatal A választóknak lajstromában magam kerestem és lapozva szemembe kötlött ott neved. Néztem, örültem, s mondtam magamban: „Választasz hát te is, Lajoskám, megnőttél már, nem vagy gyerek.“ Tízéves voltál, s márciusban a csillagtalan éjszakára piros csillag hajnalt hozott, sapkán és büszke, lengő zászlón szikrázó fénnyel felragyogtak a szabadító csillagok. S nyolc év után gondolsz-e még re, — míg érettségiről beszélgetsz — hányszor maradtál éhesen, mert házatokban ott tanyázott a „nincs“, s hogy vissza sohse térjen, az a sok csillag űzte el. Édesapád ha elmeséli Néked, öcsédnek, s kis húgodnak, mint volt inas, hogyan tanult, alig hiszed, mert hite sincs ma inas-sorsnak, pofozkodásnak: emléke is már elfakult. választóhoz Te néked már kinyílt az ország, az iskolád is általános, apád taníttat, jól keres. Egyetem hív, hogy jó tudással felvérteződve, életútra bátran, s nyugodtan lépj, mehess. Az életednek célja tiszta, akár a kristály, úgy ragyog fel, melyre a Nap súgóra szállt. Utat mutat, vigyázz, vezérel a nép eleven mozgatója, gondot visel reád a Párt. Tudom, hogy érzed, mit jelent ez: szívedbe zártad Sztálin elvtárs hű tanítványát, Rákosit. Erős Apánk ő, ifjúságunk biztos jövőjén bölcs szavakkal, igaz tettel munkálkodik. Szavaznod könnyű lesz: jelölted csupa kipróbált, régi harcos, munkás, paraszti dolgozó. Egyek veled és egy a céljuk: békénk legyen, a Párt vezessen, s éljen a Szovjetunió! Ünneplőt öltve, friss hajnalra virradva fel, melled díszítse a KISZ-felvért, s piros virág! Szavazz a Pártra, önmagadra! S a Párttal együtt győz a béke, és győz jövőnk, az ifjúság!