Dunántúl, 1911. március (1. évfolyam, 1-5. szám)
1911-03-25 / 1. szám
/‘ • ■ ' Irta : H. K. emberi művelődés legnevezetesebb távkövei azon felfedezések, illetve találárnyók, amelyek a kultúrának, a szellemi kértek megrögzítését és a gondolatoknak a modern technikai eszközökkel való gyors terjesztőét tették lehetővé. Hiába tanultak, dolgoztak, fáradtak volna az előttünk élt tudósok/ bölcsek, moralisták, művészek, költők, szociológusok, ha fizikai elmúlásukkal együtt temették volna el műveiket is. A kizárólagos szóbeli átruházás révén oly t lássú lett volna a művelődés terjedésének keskenyvágánya, olyan az emberi kultúra, hogy dokká nyúltak volna. A zet, a nyomda, a rotációs, a könyvek, a pamflet,s az újságok olyan báforradalmak 'iSWbüvája ... • • H*»l a népek tanitóte^€te#-tés folalmazója, hol a nemzetek megrontója, gyilkosa ! . . . A sajtó a TModern érfeK&ellenh vérkeringése, idegrehansere és légzőszerve egyszerre. Iskoláig, izzó|||knél, parlamentnél, börzénél nagyobblefolyásnál van a papiros zsarnok az emberi Hientre. A tatár, a török, a tuberkulózis, a sertésvész, a himlő, a jégeső, a tűz, a szárazság, a filoxéra együtt véve nem ártottak annyit a magyar nemzetnek, mint ez a papiros-bíjcillus, amely áltudománynyal, hamissággal, erkölcsi nihilizmussal inficiálta a mjac^y^^^nyiinket és # magyar publikum gondolkozását^ kizökkentette ^rendes tényellenes szemüvegén ^ keresztül sági élet esenfeiéről./Valóságos papíroskükinyilatkoztatásban, detérránál fogva hagyja magát vezetni a riporterek által. A modern publikum feleslegesnek tartja a szentek életét tanulmányozni, de mohó kapzsisággal tanulmányozza a gazemberek életét. A modern Int^ligencia gondolatszállítója ez a felületes. CiZ a léha ez a bérelt papiros-bohóc. A cézárok kora lejárt, de a szellemi téren sohasem volt olyan irtózatos rabszolgaság, mint éppen napjainkban Az egész emberiség nyög ezen papirosdőrom terhe alatt. ( Jog, igazság, erény, tisztesség, erkölcs, becsület, hitvallás, hazafiság és emberszeretet e papirosmáglyán égnek naponkint. Injadirciajú hirlapok olyas pusztítást visznek véghez az agyvelőkben, a szívekben és a lelkekben, amelyekhez képest minden más eltörpül. A kínai pestis, a meájszinai földrengés, az ököritói tűzvész, a szegedi árvíz, a mukdeni csata együtt véve nem tettek annyi kárt az emberiségben, mint a papirosözön. A jobbérzésű társadalom egyetlen mentőeszköze csak az lehet, hogy a modern sajtótechnitsus éloden fegyverével síkra száll a lélekrablás, a hitfosztás és a nemzetrontás ellen, amelyet ez a papirosbűnös folytat. A „Dunántúl“ valóságos Noé bárkája, modern Dreadnoughtja akar lenni a keresztény Magyarország eszméinek, a szellemi vízözönben. Mikor a közvélemény háborgó tengerére bocsájtják ezt az új csatahajónkat, örömmel üdvözöljük az új harcost mindazok nevében, akik már-már azt hittük, hogy nem bírjuk tovább a küzdelmet a papiroskalózok ellen. A „Dunántúl“ a történelmi Magyarországnak, a keresztény civilizációnak, az Egyház szabadságának, a krisztusi igazságnak, a közéleti tisztességnek, a becsületes népvédelemnek, a szociális reformpolitikának és a modern kultúrának előharcosa akar lenni. Álljunk melléje mindazok, akik azt akarják, hogy újra virágos kert legyen Pannónia ! Betűt a betű ellen! A betű ellen, amely öl ; a betűt, amely éltet ! Miként a bethlehemi csillag vezérlője volt a királyoknak és pásztoroknak, legyen a „Dunántúl“ irányító vezércsillaga nyugat Magyarország keresztény társadalmának. A mohácsi petíció. A mohácsi képviselőválasztás ellen, melyben Dr. Andrits Tivadar munkapárti győzött 138 szótöbbséggel Dr. Prakatur Tamás néppárti ellen, annak idején petíciót adott be 14 választó. A petíciót a kérvényezők utóbb mind visszavonták, így a petíció a f. hó 21-ére kitűzött határnapon nem is volt tárgyalható. A curia a törvény rendelkezéséhez képest 15 napi határidőt tűzött ki hogy a kerület választói ez idő alatt megújítsák a petíciót. Ezen határidő f. hó 26-án jár le s mint értesülünk, a mohácsi kerületből új aláírók jelentkeztek, akik a petíciót szabályszerűen aláírták és képviseletükkel megbízták dr. Moldoványi Gyula budapesti ügyvédet. Moldoványi Gyula ma délelőtt nyújtotta be a Kúrián az újból aláírt petíciót. ik a társadalmi fejlődésissz embeni szellemi emelalóságos mértani haladó az egész kulturvilágot. Nem sajtó nemcsak tudósmereteket, megbízható a szélrózsa minden írásét, bűnt, tévtanokat és modern sajtó tekintélyeit borít fel, templomokat önget, népeket foszt meg 51 és akárhányszor egészít meg erkölcsileg és ■ de hát rajttá minden kölyökből fiskálist nejett#? . ■gl -tv Bizony, hogy nem muszáj — piszkálok meg egyik-másik a pipája csutoráját. I A mester végezett. Babóthi Menyus le Ivott tárgyalva. Torkos Iván még kihúzta Iwarq-dék borát, fizetett és hazaszakadt a Korcsmából. B Otthona felesége nagy újsággal fo-I a fiskális. ; i’j-^.Micsoda fiskális? Myj/~ flht'a Babóthiék fia, az a nagy ur. ^^^.e^ész’fa,lu összecsődül már. Babóthiék meg udnám micsoda? Ha csak az abóthi gyereken én is faragis nekem köszönheti, hogy úr Hadd főzzenek, — hagyta rá a mes, attól ugyan nem fájdul meg a mi fejünk. .— Hat bizonyos — volt a kelletlen válasz — de hát ilyenkor mindig eszembe jut S nem jut eszedbe? udnám mi az eleven kéneső jutna még eszembe? — boszankodott Torkos Iváh, de, különös vagy te ma, asszony. '' Az it'meglehet, — hagyta rá szelíden itvelestigy^^Lárát f° hányszor — Micsodát? — Hogy a más ember gyerekéből tudtál urat faragni, csak a magad vérét hagytad mind szegényember sorban. — De Éva! — riadt feleségére boszosan a mester.— Ne lármázz. Inkább verd a melledet, hogy szánom-bánom, mert te nem voltál igazi szülő a gyerekeidhez. Milyen szép volna, ha most a mi fiunk kerülne haza. A falu összecsődülne a tiszeletére. Én sütnék-főznék, te meg emelt fővel, büszkén járhatnál körül fiskális fiad olalán. De hogy te neked ilyen soha nem jutott eszedbe!... — Asszony! — tipródott haraggal a mester, — te meg vagy bomolva? — Én? — tekerte fejét Torkosné keserűen — nekem nagyon is helyén van az eszem. Mert hát mondd, igaz hitedre kérdezlek, nem voltak neked is okos gyerekeid? ha közönséges paraszt meg tudja tenni, nem tudtál volna te is valamelyik fiadból ügyvédet nevelni? — Igenis hogy nem! — tört ki méreggel a mester. — Ostoba! — fakadt ki az asszony egészen nekikeseredve. — Mondd még egyszer! — helyezkededett fenyegető állásba Torkos Iván. — Ostoba, ostoba , százszor is;ostobái. - kiabálta az asszony idegeskedve. " ’ ‘ A magából kikelt férj dühösen kapott felesége nyaka után. De amint azt megérintette, arra már az egész asszony beleesett az ölébe. Olyan volt, mint egy darab fa. Semmi élet sem szemében, sem egész testében. A mester, akár csak villanyos ütés érte volna, kijózanodott egyszerre. Az ágyra helyezte az elájult asszonyt s szinte ész nélkül szaladt ki az utcára. — Segítség! — kiáltotta, — hamar doktort! Épen belebotlott egyikébe azoknak az atyafiaknak, kiknek a korcsmában imént előadást tartott a gyereknevelésről. Az még darabig szopogatott s később indult hazafelé. Amint megismerte, kétségbeesetten kapaszkodott karjába, mondván: — Az ég szerelmére kérem, édes bátyámuram, fogjon s hajtson lóhalálába orvosért! — Mi baj? — tudakolta az ijedten. — Az a baj — tördelte kezét Torkos Iván — hogy szabókat neveltem prókátorok helyett... De hát siessen, hajtson, rohanjon, kedves bátyámuram ... Orvost!... doktort, hamar! Azzal hevenyében ott hagyta az elképedt gazdát. Szaladt be az ájult asszonyhoz. A paraszt csak rázta fejét. Szót sem értett az egészből. Majd lassan fordult s elment imzajogni..._____MááSSmMÉIÉS ■ony a sajtó, hol pusztító kultúra reflektora és , -------~----• gjfgtoiy *,■ , ’-------~—----