Dunántúl, 1911. augusztus (1. évfolyam, 103-128. szám)
1911-08-01 / 103. szám
I. évfolyam. 103. szám, gHalanyi m.Jif.11 !"«■» *11 Kedd. Pécs, 1911. augusztus 1. Előfizetési ári Egész évre . . . 24.— Félévre . i . . 12.— Negyedévre . . . 6.— Egy hónapra . . . 2.— Szerkesztőség: Lyceum utca 4. sz Felelős szerkesztő: « KÉSMÁRKY ISTVÁN dr Szerkesztőség telefonja: 650. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések díjszabás szerint. Egy szánt ára 8 fillér. Kiadóhivatal: Lyceum utca 4. sz. Kiadó telefonja: 122. Megjelenik naponkint reggel. — Justh Gyula kellő gúnnyal kegydíjasnak nevezte az öreg Perczel Dezsőt. Mi elhisszük Justh Gyulának, hogy Perczel Dezső kegydíjas, mi nem védjük Perczelt, Justh Gyulát se akarjuk bemártani, csak emlékeztetni. Azt az időt óhajtjuk visszaidézni, amikor Justh Gyula, mint házelnök, levelet intézett sajátkezű aláírásával ellátva Kristóffy belügyi ügyvivőhöz, hogy a képviselők napidíját folyósíttassa. A nagy hiba nem is ebben volt, hogy a kuruc Justh alázatos instanciával fordult a darabonthoz, hanem abban, hogy ugyanakkor a vármegyék ellenállásra biztatott tisztviselői fizetést nem élveztek. Ekkor devalválódott Justh Gyula politikai értéke először, a nemzetközi szociáldemokratákkal való szövetkezéssel másodszor, így a gúnyos Justhnak és a zsebkendős Perczelnek nincs mit egymás szemére hányni, kisded játékaikat már mindketten eljátszották. Parlamenti élet. Budapest, július 31. Az országgyűlés terméből ma inkább a folyosóra szorult ki a politika. Az unalmassá vált névszerinti szavazások alatt kisebb-nagyobb csoportok verődtek össze a folyosón s élénken tárgyalták a vasárnap eredményeit és a politika várható alakulásait. Ez utóbbit minden pártbeli a saját pártjának javára látja kialakulni a közeljövőben. A munkapárt bízik erejében és kitartásában, azt hiszi, hogy az obstrukciót kiböjtöli, viszont az ellenzék egyre erősbödve, máris biztosítva látja a sikerét és kormánybukásról beszél. A különös folyosói élénkségnek egyrészt a hőcsökkenés, másrészt a fürdőkről visszatért felfrissült honatyák az okozói. A hazatértek között van Polónyi Géza is, akit lelkes ovációban részesít az ellenzék. Körülveszik, faggatják és biztatják az obstrukcióra. Amikor Polónyi megígéri, hogy beszélni fog a véderőjavaslat ellen, lelkes éljenzésben törnek ki. Még a munkapártiak is éljeneznek, mert hirtelenében nem tudják, miről van szó. Egy másik csoportban Justh Gyula beszéli el a vasárnap délutáni népgyűlést s szóvá teszi a rendőri erőszakosságot, amely miatt Lovászy Márton jelentkezik egy sürgős interpellációval. Kabos Ferenc képviselőházi alelnök körül is nagy a gyűrű. Kormánypárti és ellenzéki képviselők veszik körül és kérdésekkel ostromolják. Ez alatt a vitarendezők sürögforognak a folyosón s úgy tuszkolják be a képviselőket az ülésterembe. Ugyanígy dolgoznak a kormánypárton is a turnuskáplárok, akiknek ugyanícSiV. kijut a csúfolódásból. Aki úgy elfogulatlanul nézi ezt a nagy folyosói kavarodást, nem az ország törvényhozó házában, hanem iskolában érzi magát, ahol a felügyelet nélkül hagyott gyerekek huncutkodnak. mékművek . (Most mutat neki egy divatlapot.) Mit szólsz ehhez? A férj: Azt mondom, hogy imádom a szép nőket, a hurkát sem utálom, de nem szeretem a szép asszonyt, ha olyan, mint egy hurka. A feleség: Ehhez te nem értesz... És mit szólsz ehhez a fürdőjelmezhez? A férj: Sokat elárul... A feleség: Egyszerű fésülködő köpenyben megyünk az utcára. A férj: Annál rosszabb a nézőkre . . . Végre is tengeri fürdőbe akarsz menni? A feleség: Én ... Én semmit sem akarok. Csak azt mondom, hogy az idén egy elegáns asszonynak nincs joga, igen, ragaszkodom ehhez a szóhoz, nincs joga máshová menni, mint tengeri fürdőbe. A férj: Ez a te nézeted. Csak hogy én előnyt adok Engadinnak. A feleség: Engadin, Engadin! De hiszen Engadin mindig ugyanazon a helyen marad, míg a divat változik. Különben biztos vagyok benne, hogy te is az én nézetemen vagy, csakhogy nem akarod bevallani. A férj: Oh! én, hiszen tudod, a szél, a partisétány, a játékterem ... A feleség: Igen, ez az, ami nevetségessé teszi a tengert... A férj: Te teszesz mindent nevetségessé. A feleség: Én mindig a tenger mellett voltam. A férj: Mégis te akartál a hegyek közé menni, te mondtad, hogy a béké miatt... A munkapárt sokat vár Tar1án Béla felszólalásától, aki a véderőjavaslat rendkívüli fontosságát fogja fejtegetni már a legközelebbi ülésen , akinek az ellenzék részéről Holló Lajos lesz az ellenszónoka. Ma újra felmerült a folyosón a folyton kísértő terv, hogy a kormány esetleg koncessiókat és ígéreteket ad az ellenzéknek a véderőjavaslat átengedéséért. Tervezgetők és tanácsadók mindkét oldalról akadnak bőven. Terveik nyugodtabb viszonyok között megszívlelésre volnának méltók, ma azonban a harcnak forró levegőjében minden kibontakozási módot eleve visszautasít az a fél, melyhez a másik fél járul propozícióval. És így fog tartani ez még heteken keresztül. Csak ha belefárad mindenki az aktivitásba, illetőleg a passivitásba és a harcnak unalma kevéssé fogja zaklatni az elméket, akkor reméljük, visszatér a hazafias kötelesség tudata, a törvényhozói hivatás és nemcsak keresni, hanem meg is fogják találni a kivezető utat. Az ország közvéleménye szívesen átengedi a nyarat a képviselők kedvteléseinek, hiszen ebben az időben mindenki csak szórakozást keres. Ezért nem veszteség az amúgy sem túlbuzgó „nemzeti munkából“ az improduktív kánikula s nem vonhatja felelősségre az ellenzéket sem az ő tábora, mert ma pihenés helyett dolgozik, a szó teljes értelmében borsót hányva a falra. A feleség: Oh! az ő korában semmi sem tesz olyan jót, mint a tenger. A férj: Hát a hegyi levegő? A feleség: Elvigyük azt a szegény kicsikét valamely elhagyott vidékre, ahol távol van minden segély? A férj: Pardon! Minden jobb Hotelnek meg van a maga orvosa. A feleség: Hát beszéljünk ezekről az orvosokról. Emlékszel Németországban Machin- Kulmán arra a szemüveges orvosra, ki még a rhubarbe szót sem tudta kimondani franciául?! A férj: Hát jó! Akkor németül hajtjuk meg a kicsiket. A feleség: Goromba vagy. A férj: Tréfálok csak. Hisz végre is legjobb nevetni. Furcsa hogyan forgattad fel minden terveinket, mert Jodette asszonynak tetszett elhatározni, hogy ebben az évben a tengeri toilettek a kötelezők!... Meg fogod engedni, hogy én, kinek nincsenek szenzációs ruháim ... A feleség: Micsoda? Hát a te tüneményes mellényed, flanelle nadrágod. Különben te sehol sem érzed magad olyan jól, mint a tengeren, ha valaki oly kitűnő úszó, mint te... A férj (szerényen): No, csak ne túlozzunk semmit. A feleség: De úgy van! Tavaly nyáron Dinardban általános feltűnést keltettél... De ha te inkább akarsz a hegyekbe menni... (leül egy asztalhoz és i) Azt kérded, hogy mit csinálok? Hová istenlünk nyáron? Irta: Carolus Brio. A férj az asztal előtt ül, mely tele van kis füzetekkel, körutazási térképekkel. Jegyzeteket csinál. A feleség mint vihar ront be, gyönyörű ruhában, divatos kalap, cipő és napernyő. A feleség: Ah! Istenem! micsoda rendetlenség! Mit jelent ez a sok papiros? A férj: Láthatod. Baedecker, térképek, svájci Útmutató. A feleség: Hiába. A férj: Bocsánat, hiszen még nem határoztunk, Tirolba vagy az Engadinba menjünk, mégis csak kell... A feleség: Mindhiába való. Vége van. A férj: Inkább Engadinba akarsz menni? A feleség: Nem. A férj: Hát Tirolba? *• A feleség: Még kevésbbé. A férj: Akkor hát nem értem. A feleség: Nagyon egyszerű a dolog. Most jövök Jodettetől. Ott volt Simone, Arlette, Germaine, szóval az egész társaság és végre is egyhangúlag elhatároztuk, hogy ez évben a hegyek közé teljesen lehetetlen menni. A férj: Miért? Hiszen gyönyörű időjárás van. A feleség: Nem az időjárásról van szó. Ezen a nyáron a tengerre kell menni. A férj: Miért? A feleség: Mert a toilettek mind a tengerpart számára készültek, egyszerűen re