Dunántúl, 1912. július (2. évfolyam, 146-171. szám)
1912-07-10 / 153. szám
4. oldal. (Az idei fősorozás.) Ma érkezett le Baranyavármegye és Pécs város törvényhatóságához a honvédelmi miniszter rendelete az idei fősorozásra nézve. A rendelet többek közt a következőket tartalmazza: A múlt 1911. évi október 12-éről 108.000/18. szám alatt kelt körrendeletem értelmében az 1912. évi ujoncállitásra vonatkozólag összeállított és jóváhagyás végett már elém terjesztett ujoncozási, utazási és működési tervek alapján, — az 1912. évi fősorozás azon oknál fogva nem volt foganatosítható, mert az 1912. évre kiállítandó újoncok megajánlásáról szóló törvényjavaslat csak a folyó év június havában szavaztatott meg. Tekintettel arra, hogy az 1912. évre kiállítandó újoncok megajánlásáról szóló törvény 3. §-a a fősorozás időszakának a folyó évre való megállapítását kivételesen a rendeleti útnak tartja fenn, ennélfogva felhívom a törvényhatóságot, hogy az illetékes hadkiegészítési kerületi, valamint a honvédkiegészítő parancsnokságokkal egyetértőleg újabb utazási és működési terveket állapítson meg akként, hogy ezen tervek alapján az 1912. évi fősorozás a folyó évi augusztus 12-től október 5-éig terjedő időtartam alatt legyen foganatosítható, illetve végrehajtható, megjegyezvén, hogy azokban a sorozó járásokban, melyekben az aratás tapasztalás szerint ezen időtartamon belül szokott lefolyni, a fősorozás lehetőleg oly időpontra tűzessék ki, hogy az aratási munkák ne zavartassanak. (Talált tárgyak.) „Isten, a valódi Szeretet“ c. imádságoskönyv, melyet még áldozócsütörtökön veszített el valaki a belvárosi elemi leányiskolások első szent áldozását követő fényképfelvételkor, továbbá egy éremmel ellátott rózsafüzér, melyet a napokban találtak, átvehetők a „Pécsi Úrlap“ felelős szerkesztőjének lakásán. (Apáca u. 4.) (Verekedő férj.) Báter Antalné, pécsi lakos jelentést tett ma a rendőrségen tőle különválva élő férje ellen, ki őt oly súlyosan bántalmazta, hogy orvosi gyógykezelést volt kénytelen igénybe venni. A brutális férj ellen eljárást indítottak. (A nők éjjeli munkája.) Az 1911. évi XIX. t.-c. felhatalmazza a kereskedelemügyi minisztert, hogy oly üzemekben, melyek gyors romlásnak alávetett nyersanyagokat dolgoznak fel, a nőknek éjjeli foglalkoztatását is megengedje. A kereskedelemügyi miniszter ma küldötte meg Pécs város törvényhatóságának a selyemgubógyárakban alkalmazott nőmunkások éjjel való foglalkoztatása ügyében kibocsátott rendeletét. A rendelet értelmében minden év június és július havában, de összesen legfeljebb hat hétig a nőknek selyemgubógyárakban való foglalkoztatását megengedi, mindamellett úgy, hogy ezen engedély csakis oly 16 éven felüli nőkre áll, akiknek nincsen hat hónapnál fiatalabb csecsemőjük, akik nincsenek terhes állapotban s végül gyermekágyas nők a szülés után legfeljebb hat hét múltán alkalmazhatók. A heti munkaórák száma a 66 órát meg nem haladhatja. A munkában alkalmazott nők nevei az illetékes iparfelügyelőségnél bejelentendők. (Beszaladt a kaszába.) Löwenstein Gyula beleji birtokán az aratók egy megriadt nyulat üldöztek. Szerdői János kaszáját dobta a nyúl után. Kancsó János 18 éves aratólegény oly szerencsétlenül futott a kaszának, hogy az keresztülhatolt altestén. Kancsót a kaposvári kórházba vitték, ahol most haldoklik. (Garázdálkodó bika.) Kaposvárról jelenti tudósítónk: A Berzence községhez tartozó Nagypusztán szerencsétlenséget okozott egy megvadult bika. A dühös állat a szó szoros értelmében szarvai közé kapott egy tehenet és a levegőbe dobta.A lezuhanó tehén Vas János uradalmi cselédre esett, oly szerencsétlenül, hogy a béres oldalbordáit és kulcscsontját is eltörte. Az életveszélyesen megsérült embert a szigetvári közkórházba szállították. (Ösztöndíjadományozás.) Walter Antal püspöki helynök átiratot intézett Nendvich Andor polgármesterhez, melyben tudatja, hogy a néhai Kovács Zsigmond pécsi püspök által létesített ösztöndíj alapítvány kamatait a törvényhatósági bizottság által első helyen jelölt Mezei Nándor, főreáliskolai VII. osztályú tanulónak adományozza. (A kórházi bizottság ülése.) Ma délután tartotta a kórházi bizottság rendes havi ülését, melyen az elnöklő polgármesteren kívül részt vettek: dr. Kaufer Mór, dr. Kelemen Mózes, dr. Kenessey Aladár, dr. Ludwig Ferenc és Deutsch Kornél. Az ülés fontosabb tárgyát a számvizsgálói jelentés beterjesztése képezte. A személyi ügyek, a jutalmazások és helyettesítési díjak ügyében úgy határozott a bizottság, hogy a kisebb ügyeket saját hatáskörében elintézi, a nagyobbakat pedig a legközelebbi városi közgyűlés elé terjeszti. (Koldusok sztrájkja.) Kalocsán a koldusok sztrájkba állottak. Erre a különös sztrájkra az adott okot, hogy a koldusok a hetenként kétszeri utcaseprésért keveselték a havi tíz koronát, melyet a város fejenként fizetett nekik. A legutóbbi heti piac után, amikor az utca seprésére felhívták őket, a seprést megtagadták és kijelentették, hogy azért nem dolgoznak, mert a törvény rendelkezése szerint a város köteles minden arra való koldusát tisztességesen eltartani, mégpedig minden ellenszolgáltatás nélkül. Memorandumot is küldtek az elöljárósághoz, amelyben követelésüket részletezték. Mikor azután látták, hogy az elöljáróság energikusabb eszközökhöz akar nyúlni, küldöttséget menesztettek az elöljárósághoz és bejelentették, hogy a régi feltételek mellett továbbra is hajlandók a koldusi állást megtartani, így tehát minden nagyobb rendzavarás nélkül sikerült ezt a legújabb fajtájú sztrájkot elnyomni. (Nap- és esőernyők), kézitáskák, csipke és egyéb ruhadísz különlegességek Kemény Mór üzletében nagy választékban, szolid áron kaphatók. (Csaló cigányasszony.) A csalásnak újabb módját találta ki Kolompár Léni, Hercegszabar község határában sátorozó cigányasszony. A múlt héten beállított Auth János kisnyárádi lakoshoz s elbeszélte, hogy Mohácson egy cselédlakodalom alkalmával nagyobb pénzösszeget lopott. A cselédleány, aki ellen nyomozás is folyt, de a pénzt nem találták meg nála, nem meri a lopott pénzt használni, hanem hajlandó a körülbelül 8000 K-t kitevő összeget 2400 K-ért másnak átengedni. A cigányasszony rábeszélése következtében Auth Hercegszabaron sógorától 2060 K-t szerezvén, útját a sátornak vette, ahol Kolompár Lénivel találkozva, megállapodtak, hogy másnap délután 5 órakor a mohácsi vásártéren találkoznak a pénz átvétele végett. Találkoztak is, de akkor a cigány nő azt mondotta, hogy a leány a szőlőben van, várni kell, míg haza jön. Menjen a Tonheiser-gőzmalom melletti régi temetőbe és várjon ott, amíg ő a leánynyal odaérkezik. Auth szót fogadott. Este 9 óra tájban Kolompár Léni s az ismeretlen leány (ez is cigány nő) megjelent a kitűzött helyen s akkor mind a hárman az uj temető mellé mentek, ahol Auth pénzestárcáját kinyitván, az ismeretlen cigány nő kiszedte annak tartalmát. Kolompár Léni pedig egy, állítólag 8000 K-t tartalmazó zacskót adott át Authnak s ezzel elváltak egymástól. Midőn az utóbbi otthon a zacskó tartalmát megnézte, abban újságpapírnál egyebet nem talált. Auth följelentésére a mohácsi csendőrség megindította a nyomozást a csaló cigányasszony után. (Keréksingszoritás) hideg után a világhírű West-géppel 5 perc alatt. Állandó kocsiraktár új és használt kocsikban. Virágh József kocsigyára Pécs, Rákóci-út 39. és Citrom utca 3. Telefon 419. (Kitüntetések.) A király Borbély Sándor nyugalmazott dobronyi ág. hitvallású evangélikus lelkésznek a koronás arany érdemkeresztet, Plevniczky Pál nyugalmazott dobronyi és Németh Péter nyugalmazott csáthi ágostai hitvallású evangélikus népiskolai tanítóknak a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. (Magyar Istentisztelet Pakson.) Többször jelentettük, hogy Pakson, mely község 50—60 évvel ezelőtt túlnyomóan németajkú volt, hatalmasan megmagyarosodott és a magyarság mozgalmat indított, hogy a templomban a prédikációkat magyarul tartsák meg. Maga a németség is annyi magyar szót kever a német nyelvbe, hogy abból az a következtetés vonható le, hogy teljesen értik a magyar nyelvet. Például, ha svábul beszél, minden második szavában magyar szót használ, így: I' geh auf városhausz cám jegyző, szelverd mir folyamodás szájba. Ez indította a paksi intelligenciát és a magyar híveket, hogy több száz aláírással ellátott kérvényt intézzenek gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspökhöz a magyar szó érdekében. A püspök a napokban a következő leiratot intézte a hívőkhöz: Hivatkozással paksi híveimnek ismételten és ez alkalommal nyomatékosan kifejezett kérésére, úgyszintén a paksi hitközséget képviselő iskolaszéknek már évekkel ezelőtt tett ama kijelentésére, hogy a magyar nyelvet mindjobban érti, mint a németet s mert úgy a hivek óhajára, valamint az iskolaszék kijelentésének különös súlyt kölcsönöz az 1828. évi egyházlátogatási okmány, mely szerint az összes paksi hivek jól beszélik a magyar nyelvet, miről a bérmálás szentségének kiosztása alkalmával a legutóbb személyesen is meggyőződést szereztem, elérkezettnek láttam az időt, hogy már boldog emlékű elődöm által a hivek lelki érdekében való tekintetből főpásztori joghatóságomnál fogva és azon lelki előny biztosítására, hogy a mindenki által jobban értett magyar nyelvű nyilvános istentiszteletet a paksi róm. kath. plébániatemplomban, amennyiben a vonatkozó egyházi szabályok a latin nyelv kötelező használatát előre írják, ezentúl kizárólagosan magyar nyelven tartassék és végeztessék. Minden ezzel ellenkező további kérelmezést figyelmen kívül fogok hagyni. Utasítom egyben a paksi plébánia ez idő szerinti vezetőjét, hogy a rendeletet a szószékről kihirdesse és a neki beküldött okmányt minden idők emlékezetéül a most érvényes Visita Canonica-hoz csatolja. A püspöki leiratot vasárnap délelőtt a 9 órai prédikáció alatt olvasta fel Gál János adminisztrátor nagyszámú hívek előtt. Mivel pedig előzőleg fenyegetések voltak hallhatók a németajkúak egy kis töredéke részéről, elővigyázatból rendőrök és csendőrök is a hívők közé vegyültek. Jelen volt az istentiszteleten Rassovszky Julián járási főszolgabíró, Szentpétery József kir. táblabíró, a városi elöljáróság tagjai teljes számmal. Az istentisztelet német imával és utána a prédikáció előtti német énekkel vette kezdetét. Azután az evangéliumot olvasta fel a pap szintén németül. Ennek befejezése után azonban magyarul kezdett beszélni. Az első szavaknál a németség egy része fészkelődni kezdett, de azért elég nyugodtan hallgatta végig a pap beszédét, valamint a püspöki leirat felolvasását. Csupán néhány öregebb ember hagyta el a templomot. A mise végeztével azonban a templomon kívül tárgyalták a dolgot. Néhány ember zúgolódott, azonban az értelmesebbek csitították őket és konstatálható volt az első tekintetre, hogy az elégedetlenkedők száma elenyészően csekély az örvendezők mellett. Eltagadhatlan tény, hogy a paksi 8000 lelket számláló róm. kath. hitközség tagjai közül csak néhány öreg 60—80 éves egyén kívánja szívből a német istentiszteletet, a többiek pedig lelkük mélyéből örvendenek a változásnak. Délután litánia volt szintén magyar nyelven. DUNÁNTÚL Július 10. Szerda.