Dunántúl, 1912. július (2. évfolyam, 146-171. szám)

1912-07-10 / 153. szám

4. oldal. (Az idei fősorozás.) Ma érkezett le Ba­­­­ranyavármegye és Pécs város törvényható­ságához a honvédelmi miniszter rendelete az idei fősorozásra nézve. A rendelet többek közt a következőket tartalmazza: A múlt 1911. évi október 12-éről 108.000/18. szám alatt kelt körrendeletem értelmében az 1912. évi ujoncállitásra vonatkozólag összeállított és jóváhagyás végett már elém terjesztett ujoncozási, utazási és működési tervek alap­ján, — az 1912. évi fősorozás azon oknál fogva nem volt foganatosítható, mert az 1912. évre kiállítandó újoncok megajánlásá­ról szóló törvényjavaslat csak a folyó év jú­nius havában szavaztatott meg. Tekintettel arra, hogy az 1912. évre kiállítandó újoncok megajánlásáról szóló törvény 3. §-a a fősoro­zás időszakának a folyó évre való megállapí­tását kivételesen a rendeleti útnak tartja fenn, ennélfogva felhívom a törvényhatósá­got, hogy az illetékes hadkiegészítési kerü­leti, valamint a honvédkiegészítő parancsnok­ságokkal egyetértőleg újabb utazási és mű­ködési terveket állapítson meg akként, hogy ezen tervek alapján az 1912. évi fősorozás a folyó évi augusztus 12-től október 5-éig ter­jedő időtartam alatt legyen foganatosítható, illetve végrehajtható, megjegyezvén, hogy azokban a sorozó járásokban, melyekben az aratás tapasztalás szerint ezen időtartamon belül szokott lefolyni, a fősorozás lehetőleg oly időpontra tűzessék ki, hogy az aratási munkák ne zavartassanak. (Talált tárgyak.) „Isten, a valódi Sze­retet“ c. imádságoskönyv, melyet még ál­dozócsütörtökön veszített el valaki a bel­­­városi elemi leányiskolások első szent áldo­zását követő fényképfelvételkor, továbbá egy éremmel ellátott rózsafüzér, melyet a napokban találtak, átvehetők a „Pécsi Úr­­lap“ felelős szerkesztőjének lakásán. (Apá­­ca­ u. 4.) (Verekedő férj.) B­á­t­e­r Antalné, pécsi lakos jelentést tett ma a rendőrségen tőle különválva élő férje ellen, ki őt oly súlyo­san bántalmazta, hogy orvosi gyógykezelést volt kénytelen igénybe venni. A brutális férj ellen eljárást indítottak. (A nők éjjeli munkája.) Az 1911. évi XIX. t.-c. felhatalmazza a kereskedelemügyi minisztert, hogy oly üzemekben, melyek gyors romlásnak alávetett nyersanyagokat dolgoznak fel, a nőknek éjjeli foglalkoztatá­sát is megengedje. A kereskedelemügyi mi­niszter ma küldötte meg Pécs város tör­vényhatóságának a selyemgubógyárakban alkalmazott nőmunkások éjjel való foglal­koztatása ügyében kibocsátott rendeletét. A rendelet értelmében minden év június és jú­lius havában, de összesen legfeljebb hat hé­tig a nőknek selyemgubógyárakban való foglalkoztatását megengedi, mindamellett úgy, hogy ezen engedély csakis oly 16 éven felüli nőkre áll, akiknek nincsen hat hónap­nál fiatalabb csecsemőjük, akik nincsenek terhes állapotban s végül gyermekágyas nők a szülés után legfeljebb hat hét múltán alkalmazhatók. A heti munkaórák száma a 66 órát meg nem haladhatja. A munkában alkalmazott nők nevei az illetékes iparfel­­ü­gyelőségnél bejelentendők. (Beszaladt a kaszába.) Löwen­­stein Gyula beleji birtokán az aratók egy megriadt nyulat üldöztek. S­z­e­r­d­ő­i János kaszáját dobta a nyúl után. Kancsó János 18 éves aratólegény oly szerencsétlenül fu­tott a kaszának, hogy az keresztül­hatolt altestén. Kancsót a kaposvári kórházba vit­ték, ahol most haldoklik. (Garázdálkodó bika.) Kaposvárról je­lenti tudósítónk: A Berzence községhez tar­tozó Nagypusztán szerencsétlenséget oko­zott egy megvadult bika. A dühös állat a szó szoros értelmében szarvai közé kapott egy tehenet és a levegőbe dobta.A lezuhanó tehén Vas János uradalmi cselédre esett, oly szerencsétlenül, hogy a béres oldalbor­dáit és kulcscsontját is eltörte. Az életve­szélyesen megsérült embert a szigetvári közkórházba szállították. (Ösztöndíjadományozás.) Walter An­tal püspöki helynök átiratot intézett N­e­n­d­­­­v­i­c­h Andor polgármesterhez, melyben tu­datja, hogy a néhai Kovács Zsigmond pé­csi püspök által létesített ösztöndíj alapít­vány kamatait a törvényhatósági bizottság által első helyen jelölt Mezei Nándor, fő­reáliskolai VII. osztályú tanulónak adomá­nyozza. (A kórházi bizottság ülése.) Ma délután tartotta a kórházi bizottság rendes havi ülé­sét, melyen az elnöklő polgármesteren kívül részt vettek: dr. Kaufer Mór, dr. Kele­men Mózes, dr. Kenessey Aladár, dr. Ludwig Ferenc és Deutsch Kornél. Az ülés fontosabb tárgyát a számvizsgálói jelen­tés beterjesztése képezte. A személyi ügyek, a jutalmazások és helyettesítési díjak ügyé­ben úgy határozott a bizottság, hogy a kisebb ügyeket saját hatáskörében elintézi, a na­gyobbakat pedig a legközelebbi városi köz­gyűlés elé terjeszti. (Koldusok sztrájkja.) Kalocsán a kol­dusok sztrájkba állottak. Erre a különös sztrájkra az adott okot, hogy a koldusok a hetenként kétszeri utcaseprésért keveselték a havi tíz koronát, melyet a város fejenként fizetett nekik. A legutóbbi heti piac után, amikor az utca seprésére felhívták őket, a seprést megtagadták és kijelentették, hogy azért nem dolgoznak, mert a törvény ren­delkezése szerint a város köteles minden arra való koldusát tisztességesen eltartani, még­pedig minden ellenszolgáltatás nélkül. Memorandumot is küldtek az elöljáróság­hoz, amelyben követelésüket részletezték. Mikor azután látták, hogy az elöljáróság energikusabb eszközökhöz akar nyúlni, kül­döttséget menesztettek az elöljárósághoz és bejelentették, hogy a régi feltételek mellett továbbra is hajlandók a koldusi állást meg­tartani, így tehát minden nagyobb rendza­varás nélkül sikerült ezt a legújabb fajtájú sztrájkot elnyomni. (Nap- és esőernyők), kézitáskák, csip­ke és egyéb ruhadísz különlegességek Ke­mény Mór üzletében nagy választékban, szolid áron kaphatók. (Csaló cigányasszony.) A csalásnak újabb módját találta ki Kolompár Léni, Hercegszabar község határában sátorozó cigányasszony. A múlt héten beállított A­u­t­h János kisnyárádi lakoshoz s elbe­szélte, hogy Mohácson egy cseléd­lakodalom alkalmával nagyobb pénzösszeget lopott. A cselédleány, aki ellen nyomozás is folyt, de a pénzt nem találták meg nála, nem meri a lopott pénzt használni, hanem hajlandó a kö­rülbelül 8000 K-t kitevő összeget 2400 K-ért másnak átengedni. A cigányasszony rábeszélése következtében Auth Hercegsza­­baron sógorától 2060 K-t szerezvén, útját a sátornak vette, ahol Kolompár Lénivel ta­lálkozva, megállapodtak, hogy másnap dél­után 5 órakor a mohácsi vásártéren talál­koznak a pénz átvétele végett. Találkoztak is, de akkor a cigány nő azt mondotta, hogy a leány a szőlőben van, várni kell, míg haza jön. Menjen a Tonheiser-gőzmalom melletti régi temetőbe és várjon ott, amíg ő a leány­nyal odaérkezik. Auth szót fogadott. Este 9 óra tájban Kolompár Léni s az ismeretlen leány (ez is cigány nő) megjelent a kitűzött helyen s akkor mind a hárman az uj temető mellé mentek, ahol Auth pénzestárcáját ki­nyitván, az ismeretlen cigány nő kiszedte annak tartalmát. Kolompár Léni pedig egy, állítólag 8000 K-t tartalmazó zacskót adott át Authnak s ezzel elváltak egymástól. Mi­dőn az utóbbi otthon a zacskó tartalmát megnézte, abban újságpapírnál egyebet nem­­ talált. Auth följelentésére a mohácsi csend­­­­őrség megindította a nyomozást a csaló ci­gányasszony után. (Keréksingszoritás) hideg után a vi­lághírű West-géppel 5 perc alatt. Állandó kocsiraktár új és használt kocsikban. Virágh József kocsigyára Pécs, Rákóci-út 39. és Citrom­ utca 3. Telefon 419. (Kitüntetések.) A király Borbély Sándor nyugalmazott dobronyi ág. hitvallá­sú evangélikus lelkésznek a koronás arany érdemkeresztet, Plevniczky Pál nyu­galmazott dobronyi és N­é­m­e­t­h Péter nyu­galmazott csáthi ágostai hitvallású evan­gélikus népiskolai tanítóknak a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. (Magyar Istentisztelet Pakson.) Több­ször jelentettük, hogy Pakson, mely község 50—60 évvel ezelőtt túlnyomóan németajkú volt, hatalmasan megmagyarosodott és a ma­gyarság mozgalmat indított, hogy a tem­plomban a prédikációkat magyarul tartsák meg. Maga a németség is annyi magyar szót kever a német nyelvbe, hogy abból az a kö­vetkeztetés vonható le, hogy teljesen értik a magyar nyelvet. Például, ha svábul beszél, minden második szavában magyar szót hasz­nál, így: I' geh auf városhausz cám jegyző, szel­verd mir folyamodás szájba. Ez indította a paksi intelligenciát és a magyar híveket, hogy több száz aláírással ellátott kérvényt intézzenek gróf Zichy Gyula pécsi me­gyéspüspökhöz a magyar szó érdekében. A püspök a napokban a következő leiratot in­tézte a hívőkhöz: Hivatkozással paksi híveimnek is­mételten és ez alkalommal nyomatéko­san kifejezett kérésére, úgyszintén a paksi hitközséget képviselő iskolaszék­nek már évekkel ezelőtt tett ama kijelen­tésére, hogy a magyar nyelvet mindjob­ban érti, mint a németet s mert úgy a hivek óhajára, valamint az iskolaszék kijelentésének különös súlyt kölcsönöz az 1828. évi egyházlátogatási okmány, mely szerint az összes paksi hivek jól beszélik a magyar nyelvet, miről a bér­málás szentségének kiosztása alkalmá­val a legutóbb személyesen is meggyő­ződést szereztem, elérkezettnek láttam az időt, hogy már boldog emlékű elő­döm által a hivek lelki érdekében való tekintetből főpásztori joghatóságomnál fogva és azon lelki előny biztosítására, hogy a mindenki által jobban értett ma­gyar nyelvű nyilvános istentiszteletet a paksi róm. kath. plébánia­templomban, amennyiben a vonatkozó egyházi szabá­lyok a latin nyelv kötelező használatát előre írják, ezentúl kizárólagosan ma­gyar nyelven tartassék és végeztessék. Minden ezzel ellenkező további kérelme­zést figyelmen kívül fogok hagyni. Uta­sítom egyben a paksi plébánia ez idő szerinti vezetőjét, hogy a rendeletet a szószékről kihirdesse és a neki bekül­dött okmányt minden idők emlékezetéül a most érvényes Visita Canonica-hoz csatolja. A püspöki leiratot vasárnap délelőtt a 9 órai prédikáció alatt olvasta fel Gál Já­nos adminisztrátor nagyszámú hívek előtt. Mivel pedig előzőleg fenyegetések voltak hallhatók a németajkúak egy kis töredéke ré­széről, elővigyázatból rendőrök és csendőrök is a hívők közé vegyültek. Jelen volt az isten­tiszteleten Rassovszky Julián járási fő­szolgabíró, Szentpétery József kir. táb­­labíró, a városi elöljáróság tagjai teljes szám­mal. Az istentisztelet német imával és utána a prédikáció előtti német énekkel vette kez­detét. Azután az evangéliumot olvasta fel a pap szintén németül. Ennek befejezése után azonban magyarul kezdett beszélni. Az első szavaknál a németség egy része fészkelődni kezdett, de azért elég nyugodtan hallgatta végig a pap beszédét, valamint a püspöki le­irat felolvasását. Csupán néhány öregebb ember hagyta el a templomot. A mise végez­tével azonban a templomon kívül tárgyalták a dolgot. Néhány ember zúgolódott, azonban az értelmesebbek csitították őket és konsta­tálható volt az első tekintetre, hogy az elége­detlenkedők száma elenyészően csekély az örvendezők mellett. Eltagadhatlan tény, hogy a paksi 8000 lelket számláló róm. kath. hit­község tagjai közül csak néhány öreg 60—80 éves egyén kívánja szívből a német istentisz­teletet, a többiek pedig lelkük mélyéből ör­vendenek a változásnak. Délután litánia volt szintén magyar nyelven. DUNÁNTÚL Július 10. Szerda.

Next