Dunántúl, 1912. december (2. évfolyam, 275-299. szám)
1912-12-01 / 275. szám
2. oldal páholynak és jó barátja Ferrernek, aki még képviselőjelöltnek is fellépett köztársasági programmal. Ennek volt egy nagyobb földbirtoka, ezt apróbb bérletekre osztotta, s ezeknek is csupa anarchista neveket adott. Ezen bérletek egyikén állott a híres major, mely Bonnot és társainak volt a barlangja, melyet oly véres küzdelem árán vett be a rendőrség. Nemsokára rá elárverezték a hírhedt bandita könyvtárát, mely csupa sociológiai és anarchista munkákat tartalmazott. Egy órával halála előtt a gyilkos gonosztevő még dolgozott a saját emlékiratain, a hírhedt barlangban, s így fejezte ki erkölcsi alapelvét: „Jogom van úgy élni, amint nekem tetszik!“ Íme egy másik kép: Egy reggel, borzasztóan megcsonkítva és meggyilkolva találtak ágyában egy öreg gazdag, de fösvény úriasszonyt. A jelek arra mutattak, hogy a gyilkosok még a házban vannak elrejtőzve, és hogy a gyilkosságot, mely rablással volt súlyosbítva, többen követték el. Eléggé bizonyítja ezt egy bő lakomának a maradványa, melyen sokat ihattak. Azonnal zajt ütöttek és a nép körülvette a házat. Megérkezik a csendőrség, átkutatják a házat, egyik ajtót zárva találták s amint feszítették, belülről egy revolverlövés hangzott el. Egy csendőr visz elő, mire egy nehéz test zuhanása hallatszik az ajtó mögött, bemennek s a legnagyobb megdöbbenéssel kit ismernek fel az agyonlőttben? A meggyilkoltnak unokaöccsét, egy előkelő fiatalembert, kit az egész város ismert, kit senki sem mert volna gyanúsítani, ki mérnöki tanulmányokat végzett és gyakran meglátogatta a nagynénjét, fele pedig spanyol zsidó, akiknek ősei a 16. században vándoroltak ide Spanyolországból. A szalonikis viszonyok egyik alapos ismerője erre vonatkozólag a következőket írja: Szaloniki a világ egyetlen városa, mely hivatalosan is zsidó jelleggel bír. Nemcsak a lakosság többsége tartozik a zsidó felekezethez, hanem a város egész élete, minden hivatal, a magán és állami intézmények az ottani zsidóság követelményeihez alkalmazkodnak, így a törvényes munkaszünet Szalonikiben a szombat és nem a péntek, sem pedig a vasárnap. Szombaton sik csend uralkodik Szalonikinek különben mozgalmas utcáin; egy kocsi sem jár az utcán, mert a kocsisok mind zsidók. A kikötőben szünetel minden munka, mert a hordárok zsidók. Szalonikiben szombati napon egy hajó sem köt ki, sem onnan el nem indul, mert e napon nem találna segítő kézre. Az összes üzletek zárva vannak. A kávéházak üresek, mert a szaloniki zsidóság szombaton nem megy kávéházba. A különben oly zajos város mintha kihalt volna a zsidó ünnepek napjain. Csak a tengerparton és a város más sétahelyein lehet látni ünnepi ruhába öltözködött embereket. Sárga, piros, kék kaftánok tömege vonul el a szemlélő előtt. A hétköznapi szürke gúnyát az ünnepi köntös váltja fel. Az ékesebb nők és még igen sokan a népből is régi festői viseletükben, gyönggyel átfuttatott pártában, mely a ház derekáig ér, színes mellkendőben, hosszú, oldalt ketté hasított szoknyában jelennek meg. Húsvét s a sátoros ünnep nyolc napja alatt megszűnik minden élet. Sokan el is utaznak. Csak az egymást beláthatatlan sorban követő sátrak alatt nyüzsög az élet, ott tanyázik az őszi sátoros ünnepek idején egész Szaloniki lakossága. Ez a nép örömünnepe, mikor elhagyják a szűk, dohos itnagy vizsgálatot tartottak, de semmi újabb nyomot sem tudtak felfedezni. Megállapították tehát, hogy az unokaöccs volt a gyilkos és lezárták az esetet, midőn egy váratlan esemény újból felszínre vetette azt. A gyilkosnak nővére, aki tanárnő egy felsőbb leányiskolában, kérvényt nyújtott be fivére rehabilitátiója érdekében. És mire alapította e kérését? Talán fivére ártatlanságára? Épen nem! Megelégedett azzal, hogy a gyilkosságot egy banda követte el, megengedi, hogy fivére is tagja volt annak, de ő csak előkészítette a dolgot, bevezette a gyilkosokat, de a saját kezével nem ölte meg a nagynénjét A többiben pedig nem lát egyebet, mint egy sajnos ifjúkori botlást. íme, igy gondolkodik egy magasabb képzettséggel bíró hölgy, s erre van bízva az állami iskolában a fiatal leányok nevelése! Ilyen körülmények között meglepő, ha bűn bűnre halmozódik össze. Mit szóljunk arról a leánynevelő intézetről, melynek igazgatónőjét elfogták, mert az a gyanú merült fel ellene, hogy saját férjét gyilkoltatta meg cinkostársai által s e cinkostársak maguk az intézet tanárai voltak. Vagy mit szóljunk ahhoz a hamis pénzverő bandához, melyhez legelőkelőbb családok sarjai tartoztak, s ezek adták ki, hozták forgalomba az anarkisták barlangjaiban vert pénzt. Avagy csodálkozhatunk-e a hírhedt Humber pörön, mikor egy száz milliós örökségről koholt mesével annyi embert becsaptak. Ha az erkölcstelenség és cinizmus még tovább terjed, lassan kint odajutunk, hogy maguk a pénzügyminiszterek lesznek a pénzhamisítók. Nemrég egy pénzhamisítót tartóztattak le a barlangban, aki togcákat, az alacsony faházakat és szellős sátrakba költöködnek, melyeket kint a Vardár folyó partján vagy a temető dombján ütnek fel. Minden család egy sátor alatt lakik és esténkint, mikor kigyúlnak a lángok, a temető fehér márványkövei szikráznak a rávetődő lámpák fénytől és úgy látszik, mintha a holtak együtt volnának az élőkkel. A távolban még ragyog a hófödte Olimposz vérvörös kúpja, amint a nap utolsó sugarai rajta megnyugodnak, mígenn a mélységben már komor sötétség uralkodik. S felhangzanak a régi zsidó énekek, a panaszos dallamok, amint ezeket még az ősök énekelték, mikor kiüldözték őket kincses Hiszpániából Andalúzia tejben-mézben folyó mezeiről. Négyszáz éve annak, hogy Szaloniki zsidó lakossága megvetette lábát itt a Vádár-folyó torkolatánál, az Olimposz égbenyúló csúcsai alatt. És e négyszáz év alatt, a zsidóság számtalan kolóniát bocsátott az egész Balkánra, hol most mindenütt a szaloniki spanyol zsidók utódai kereskednek és gazdagodnak. A legsajátságosabb, hogy e hosszú időn át is, idegen nemzetek között, idegen nyelvek tömegében megőrizték nemcsak spanyol nyelvüket, melyet még elég tisztán és nyelvtanilag helyesen beszélnek, hanem ősi szokásaikat, dalaikat, hagyományaikat, legendáikat. Felettük szinte észrevétlenül haladtak el a századok. Csupán a modern idők ütöttek rést az ősi szellemen. Elsősorban nyelvük forog veszedelemben. Spanyol zsidó iskola nincs. Az ifjúság francia nyelvű iskolákba jár, melyeket a párisi Alliance Universelle Istraélite tart fenn számukra és ahol csakis franciául tanulnak. Egyébként is a modern élet, üzleti forgalom a francia nyelv használatára utalja őket. A műveltebbek egymás közt nem is használják többé a spanyol nyelvet, tudor volt, akár csak nálunk a híres Takács Zoltán. Ha egy ember, ki ötven év előtt meghalt most fölébredne és elmondanánk neki ezen eseményeket, szemenszedett hazugságnak tartaná azokat. Pedig ezek még csak halvány képét mutatják a valóságnak, csak gyenge leírásai az igazságnak. De hát minő más eredménye is lehetne annak, mikor az iskolában az erkölcs közömbös voltát hirdették és vakmerően tagadnak minden különbséget a jó és a rossz között. Íme ide vezet a laikus iskola, ide vezet a vallás teljes kiküszöbölése a tanításból. Aki mint vet, úgy arat, tartja a közmondás. A laikus iskola elvetette a bűnmagot, abból nőtt ki a mai apachok nemzedéke, mely most rettegésbe tartja az egész francia társadalmat. DUNÁNTUL December 1. Vasárnap. TXIR^lriJk. Bioskop a Vigadóban Vasárnap, 1912. december 1-én. London. Természeti felvétel. Auguszt a pokolban. Kacagtató bohózat. Magyar film! Magyar film! A tata mint dada. Bohózat. Császár Katonái vagy a Tiszti becsület. Nagy dráma 3 felvonásban. A mozi kellemesen fűtve van. Előadások kezdete délután 5 órától este 11 óráig, mely így előbb-utóbb teljesen ki fog veszni, amint ősi festői ruházatukat is most már csak az öregek hordják, míg a fiatalság európai ruhában jár. Legfeljebb a piros fez az egyetlen kapocs még a Kelet és Nyugat között, melyet külsőleg is föntartanak. Gazdagságuk és befolyásuk ellenben egyre növekszik. A török uralom legerősebb támasztékát találta bennük. A zsidóság adóját pontosan megfizette, kötelezettségének eleget tett s a török nem háborgatta sem állásában, sem egyéb szokásaiban. A váli (török kormányzó) után a zsidó főrabbi volt a leghatalmasabb úr Szalonikiben, kinek szava nemcsak a zsidóság, hanem a város többi lakosa előtt is megdönthetetlen tekintélyű volt. Ha most a város átadása után, megakarnók rajzolni a perspektívát, biz az a zsidóságra nézve nem a legkedvezőbb. A helyzet képe meg fog változni, mert görög és zsidó elkeseredett üzleti ellenfelek egész a késnyélig. S ámbár a görög sem vonakodik magáévá tenni az elvet: az üzlet az üzlet, az államhatalom szelíd vagy nem szelíd nyomása sokat tehet e téren. Szalonikiből, a zsidó-szabadkőművesek köréből indult ki 4 évvel ezelőtt az új török mozgalom szellemi, magán és közjogi téren, amely ígéreteit be nem váltva, ma egyre több hívét veszíti Törökországban és Európában. A török egyetlen ellenfelét sem vetette meg annyira, mint a görögöt, akit annyiszor könnyű szerrel kegyetlenül elnásságolt. Most a görög trónörökös bevonulván Törökország második fővárosába a hadsereg élén, a görög kereskedők pedig üzleti élelmességével ebbe a jelentős kikötővárosba, valóban sunyi mosollyal dúdolhatják az operettszöveg részletet: Mi görögök nagy ördögök. , Dr. Veterán.