Dunántúl, 1913. március (3. évfolyam, 50-73. szám)

1913-03-13 / 60. szám

4. oldal. LEGÚJABB. A háború. Tudósi fánk express és telefonjelen­tése.­­ (Konstantinápoly, március 42.) Tegnapelőtt és tegnap Gallipoli-félszigeten mind a két szárnyon elérik harc volt. Bulak­ mellett a megerősített bolgár előcsapatok megtámadták a török hadállásokat, de a tö­rökök visszavetették őket. Komoly harcok voltak tegnap Csataldzsa előtt. A Medzsidje török cirkálóhajó tegnap a Dardanellák előtt felderít­őszolgálatot tett és megállapította, hogy Tenedosz előtt nincsenek ellenséges h­ajók. Egy bolgár léghajós tegnap Gallipoli fölött ledobott egy bombát, amely egy házat elpusztított. Görögország fölajánlotta a bol­gároknak, hogy Tráciában övenezer katoná­val támogatja, ha Bulgária végképpen lemond Szatonikiról. (Pár­is, március 12.) A Banque of Turkey által kibocsájtott kincstári jegyeket, amelyek holnapután, 13-án volnának fizeten­dők, nem fogják beváltani, mert a francia kincstári jegytulajdonosok tiltakoznak elle­ne és kilenc százalék késedelmi kamatot kö­vetelnek. (Fiume, március 12.) Kattaróból teg­napelőtt az Ungaro-Kroata egyik gőzösén a szerb hadsereg egy ezredese és két őrnagya érkezett meg és innen Belgrádba utaztak. A tisztek elmondták, hogy részt vettek Janizia ostrománál. A város elfoglalása után kormá­nyuk visszarendelte őket. (Konstantinápoly, március 12.) A Tanin nagyon aggasztó híreket közöl Szí­riából. Sok külföldi ügynök izgatja föl a la­kosságot és sok helyen már sikerült is nekik forradalmi mozgalmat előidézni. A helyzet ugyanolyan, amilyen annak idején Albániá­ban volt. (Konstantinápoly, március 12.) A rendőrség letartóztatta Fáik béget, Abdul Mamid volt szultánnak kamarását s ennek kocsiját. Fáik béget felesége jelentette föl, azzal vádolva őt, hogy százezer font értékű ékszert s egyéb értéktárgyakat ellopott. (Pár­is, március 12.) A nagyhatalmak már ismerik annak a válasznak szövegét, amelyet a balkáni szövetségesek legközelebb átnyújtanak a hatalmak képviselőinek. Ez a válasz olyan, hogy ennek alapján a béke ki­zártnak tekinthető. A balkáni szövetség ra­gaszkodik ahhoz, hogy mielőtt érdemleges béketárgyalások kezdődnének, Törökország ürítse ki Drinápolyt és Skutarit, továbbá adja át az aegei szigeteket Görögországnak és vé­gül kötelezze magát hadikárpótlás fizetésére. Bizonyos, hogy a porta ezeket a feltételeket nem fogadhatja el. (Szófia, március 12.) Diplomáciai kö­rökben azt hiszik, hogy a szövetségesek végül be fogják látni, hogy most felállított követe­léseik teljesíthetetlenek és ezért később en­gedni fognak feltételeikből. (Konstantinápoly, március 12.) Tegnapelőtt óta a két szárnyon, Bulairnál és Csataldiánál dörögnek az ágyuk. Az ütközet nagyon heves. Bulair környékén a megerősí­tett bolgár előcsapatok támadtak, de vissza­verték őket. Ugyanakkor a sárosi öbölnél is elkeseredett csata volt, amely szintén a bol­gárok visszavonulásával végződött. (Konstantinápoly, március 12.) Sukri pasa jelenti sziklatáviratban. A hóol­vadás megkezdődött, árvíz támadt, a város nagy része víz alatt áll, sőt az erődök és a­­sáncok is tele vannak vízzel. Ilyen körülmé­nyek között nem marad más hátra, mint ha­lálmegvetéssel kirohanni a várból, történjék bármi, mert az eleség és muníció is fogytán van már, várni lehetet volna, először azért, mert a le­szerelés nem lesz teljes, másodsorban pedig, mert a déli határoknál levő csapatoknál egy­általában nem lesz leszerelés. Ott marad min­den a régiben. Az északi határon történő le­szerelés mértéke sem olyan nagy, mint az első percben gondolni lehetett volna. A meg­állapodás végleg úgy történt meg, hogy Ausztria-Magyarország a déli határon egy­általában nem fog leszerelni, az északi hatá­ron pedig csapatainak egy részét bocsájtja haza, még­pedig ugyanannyit, hogy az arány­ban maradjon a galíciai határon levő orosz csapatok létszámával. A most kiadott hivata­los jelentésekből tudjuk meg azt, hogy a galí­ciai határon az osztrák-magyar csapatok bé­kelétszáma ezentúl állandóan a felemelt bé­kelétszám lesz. Míg ugyanis a rendes béke­létszám 96, addig ez a felemelt békelétszám 150 ember lesz, amely megfelel a normális orosz békelétszámnak, amely századonként 165 emberből áll. Csapatainkból előrelátha­tólag mintegy 32.000 tartalékost bocsátanak haza, orosz részről pedig­­360.000 embert, eb­ből 160.000 katonát a galíciai határról. (Bécs, március 12.) A Fremdenblatt a bécsi és pétervári hivatalos kommünikéről vezéreikében megemlékezve, a következőket írja: Mindenekelőtt szeretettel gondolunk a két uralkodóra, akiknek nemeslelkű gondol­kozásából a katonák elbocsátásáról szóló ren­delkezés fakadt. A határon tett intézkedések visszavonásának azonban természetesen nem­csak dinasztikus, hanem politikai jelentése is van. A lap emlékeztet február 13-án közölt fejtegetéseire, amelyben hangsúlyozta, hogy keleti politikánk programmja a Balkán hábo­rú eredményei által közel jutottak a meg­valósuláshoz és hogy az az elv, hogy a Bal­kánt független balkán népek bírják, az egész vonalon és a félsziget összes népeire nézve közeledik a megvalósuláshoz. Ezekhez a fej­tegetésekhez ma hozzáfűzi a lap, hogy a mo­­narkia programmjához való hű és követke­zetes ragaszkodása által az utóbbi hónapok­ban történelm­i fontosságú döntő bizonyíté­kot szolgáltatott ama politikájának őszinte­ségéről, hogy nem törekszik hódításokra. A határon való egyidejű leszerelést jó jelnek vehetjük arra, hogy ez a politika most már Pétervárott is kivívta magának az őt meg­illető elismerést és hogy az orosz politikában is olyan meggyőződés jutott kifejezésre, amely örvendetes módon a Balkán háború eredményeiben lehetőséget lát arra, hogy végleg kikapcsolja a Bécs és Pétervár közötti egyenetlenségnek egykori forrását. A válság, amely hónapok óta lenyűgözve tart minket, még nincs megoldva, de reméljük, hogy a mai napon határkőhöz jutottunk a kibontakozás útján. A Reichspost emlékeztet arra, hogy a nagy nemzetközi politikát többé már Orosz­országban sem az uralkodó kormányozza. Az Ausztriával és Magyarországgal való megegyezést egész az utolsó napokig heve­sen ellenezték. A megegyezés lényege és tör­ténete bizonyítja, hogy ezzel még nincs min­den elérve. A két tárgyaló fé­l csupán eddigi feszült és csaknem fenyegető magatartását változtatta meg, de az összes ellentéteket még nem tárgyalták le és látni lehet, hogy még mindig nem lesz könnyű az ellentét ér­demleges tárgyát eliminálni. Mindenesetre a megegyezés lépés a béke, a teljes megegyezés elé. Ezt akkor fogjuk elérni, hogy végre Oroszországban is tudatára ébrednek annak, hogy Ausztriát és Magyarországot nem lehet térdeire kényszeríteni, nem lehet neki diktál­ni és tekintélyét és erejét sértő áldozatot kö­vetelni tőle. Csak olyan megoldást lehet elfo­gadni, amely egyik féltől sem követel áldoza­tot nemzetközi helyzete rovására. Az Orosz­országgal való állandó békés együttműködés­től még mindig nagyon messze vagyunk. (B­e­r­l­i­n, március 12.) A Vossische Zeitung a következőket írja: Egész Európa nagy megnyugvással fog a leszerelésről ér­tesülni, mert a háború veszedelme hónapok óta lidércként nehezedett az egész világra. Félelmetes dolog volt, hogy az orosz-osztrák határon hónapok óta szász meg százezer ka­tona teljes hadikészenlétben állott egymás­sal szemközt és hogy minden igyekezet, hogy Bécs és Pétervár között a félreértést eloszlassák, hiábavalónak bizonyult. A béke reménye nagyon mélyre sülyedt s a kilátás még rosszabb lett, amikor a Romanov-jubi­­leum is elmúlt anélkül, hogy a világrész re­ményei teljesedésbe mentek volna. Most egyszerre megérkezett az oly hőn óhajtott fordulat. Nem akarjuk ebben a pillanatban kutatni, hogy kié az érdem, most csak örülni akarunk, hogy a nemzetközi válság békés megoldásának útján egy­ hatalmas lépéssel előbbre jutottunk. A Morgenpost a leszere­lést örömmel üdvözli mint a mostani súlyos időkben egy verőfényes napsugarat, amely az orosz-osztrák-magyar­­feszültségnek vég­leges megoldását ragyogja be. Most újra bízhatunk abban, hogy a balkáni zavarok Európa békéjét nem­ fogják többé meg­zavarni. A leszerelés. (Bécs, március 12.) Ma végre megje­lentek a régen várt kommünikék a demobili­­­zációról. Az eredmény korántsem az, amit DUNÁNTÚL Március 13. Csötörtstk. Mi történik a holnapi ülésen. (Budapest, március 12.) A szövet­kezett ellenzék ma délután értekezletet tar­tott a Justh-párt helyiségében. J­u­s­t­h Gyula hosszasabban foglalkozott a Désy - Lukács-ü­ggyel, majd felhívta a képviselőket, hogy­ holnap már reggel fél 9 órakor gyüle­kezzenek össze, hogy­ megállapíthassák a teendőket. Hire jár, hogy az ellenzék, holnap nemcsak szóval fog tiltakozni, hanem a tett­­legességtől sem fog visszariadni s különösen Lukács ellen fog éles harcot indítani. És azért mert esetleg tettlegességre is sor ke­rül, a betegeskedő Kossuthot, Justh Gyulát és Andrássyt távol akarják tartani. A kép­­viselőház holnapra meg lesz tömve csend­őrökkel, rendőrökkel minden eshetőségre készen. Szó volt arról, hogy az ellenzéki képviselőket a munkásság elkíséri a parla­mentig, azt azonban a rendőrség nem en­gedte meg. Annyi bizonyos, hogy holnap szenzációs dolgok fognak történni. Benyovszky Sándor gróf meghalt. (Budapest, március 12.) Benyovsz­­ky Sándor gróf, országgyűlési képviselő, a Kossuth-párt alelnöke ma délután Budapes­ten meghalt, öngyilkos fővárosi ügyvéd. (Budapest, március 12.) Dr. Szi­lárd Ferenc fővárosi ügyvéd Ferenc­ körut 48. számú lakásán ma délben mellbelőtte magát. Az 1. számú sebészeti klinikára szál­lították. Véres kardpárbaj. (D­é­s, március 12.) Dr. báró Horváth Emil ügyvéd és Horváth Árpád főispáni titkár között, politikai okokból kardpárbaj volt, amelyen Horváth Emil dr. súlyos sérülést szenvedett a fején. Elítélt jogszigorló. (Budapest, március 12.) A törvény­szék csalás miatt 6 havi börtönre ítélte el Hoffmann Aladár jogszigorlót, mert katona­­orvosnak adta ki magát és becsapott egy egyenruhaszabót. Gyilkos pincér. (Budapest, március 12.) Az éjszaka az ó-utcai Kis-Palermo kávéházban Elbert Róbert 31 éves pincér agyonlőtte Zweig Adolfot, a kávéház üzletvezetőjét. A keszthelyi sporttelep pusztulása. (Keszthely, március 12.) A múlt nyáron leégett Hullám-szálloda még teljesen föl sem épült romjaiból, már­is újabb tűzvész pusztított a keszthelyi fürdőtelepen. Tegnap reggel kigyuladt a Balatonparton épült Cson­­nakázó és korcsolyázó egyesület raktára, műhelye és szertára és a magasan felcsapó lángoktól csakhamar tüzet fogott a csónak­egylet pavillonja is. A nagyobbrészt fából készült épületek rövid fél óra alatt teljesen porrá égtek és jóllehet alig néhány méter­nyire voltak a Balatontól, mentésről szó sem

Next