Dunántúl, 1924. november (14. évfolyam, 251-275. szám)

1924-11-01 / 251. szám

2. oldal 1­1 " A város és az egyetem szerződése az átengedett épületekről Pécs, okt. 31. — Pécs városa az Erzsébet-tudományegyetem cél­jaira, mint ismeretes, a tulajdoná­ban levő épületek közül a városi közkórházat, a szegényházat, a felső kereskedelmi iskolát és a tornacsarnokot engedte át, a tor­nacsarnokot tulajdonul, a többi épületet és tartozékait pedig hasz­nálatra. Az átengedésről N­e­n­d­e­­­v­i­c­h Andor polgármester és Mihálffy Ernő dr. rektor kö­zött létrejött szerződéseket az alábbiakban ismertetjük. A­ kórház és a Rudolfinum át­engedéséről az egyik szerződés intézkedik, a szegényház, felső kereskedelmi iskola és a torna­csarnok felől egy másik közös szerződés létesült. A kórház átadása A szerződés szerint a város a közkórházat és a Rudolfinumot 8­­katasztrális hold és 1039 négyi szögöl területével, összes épüle­teivel, azok tartozékaival, beren­dezésével, felszerelésével, vagyo­nával és tartozásaival együtt adja át az egyetemnek klinikai célra mindaddig, amíg azokra az egye­temnek szüksége lesz és tényleg klinikai célokra szolgálnak. Az­­épületek használata díjtalan, csu­pán a tulajdonjog elismeréséül fi­zet az egyetem a városnak éven­ként január 15-ig 10 aranykoronát a 20 koronás arany legutóbbi ár­folyamán. A Rudolfinum bére, a házbérek korlátozásának ideje alatt évi 3000 aranykorona, a meg­felelő kincstári házhaszonrészese­déssel, házb­érfillérrel és a szoká­sos egyéb közterhekkel, azután új megegyezést kötnek, de a bál­ákkor sem lehet kevesebb a béke­beli 1800 aranykoronánál. Az átadásnak három elvi fel­tétele van. Ezek elseje, hogy a város a kórház átadásával nem juthat kedvezőtlenebb anyagi hely­zetbe mint volt. A másik feltétel az orvosi és igazgatási személyzet helyzetének jogos és méltányos rendezése. Egy részüket állami szolgálatba veszik át, a többiek nyugdíjat vagy végkielégítést kap­nak. Végül a kórházi jellegnek továbbra is fenn kell maradnia. Állami szolgálatba lépnek át Schmidt Antal dr. kórházigaz­gató főorvos változatlan minőség­ben, Vertan Emil dr. és Jüng­ling Kálmán dr. főorvosok a VII. fiz. osztályban mint főorvosok, J­o­b­s­z­t Pál dr. a bőrklinika mellé díjas gyakornokul, Ger­mán István dr. a belklinikához díjas gyakornokul, Kiss Mária dr. a gyermekklinikához dijtalan gyakornokul, Magay Béla dr. a bőrklinikához dijtalan gyakorno­kul, C­s­e­k­e­y László dr. az elme­klinikához díjas gyakornokul R­a­á­k János kórházgondnok a VII. fiz. osztályban mint egye­temi gondnok, L­o­t­z Henrik kór­házi ellenőr a VIII. fiz. o. gond­noksegédként, Szántó Sándor dr. tb. főorvos mint igazgató szak­segéd és egyben az igazgató­­főorvos titkára a IX. fsz. o., K­u­lc­­s­á­r Sándor számtiszt a gazdasági hivatal betegfelvételi osztályának irodavezetőjeként a IX., Somo­gyi János raktáros irodasegéd­tisztként a IX., G­e­r­t­h Lajos élelmezési tiszt a gazdasági hiva­tal élelmezési tisztjeként a IX., Malmos Győző gondnoksegéd a gazdasági hivatal gondnoksegé­­déül a IX. fiz. osztályban. A kórházi jelleg címén a többi klinika ágyaival együtt összesen 850 ágy változatlanul fennmarad. E számból a belgyógyászati klini­kán a tüdőbeteg és fertőző pavil­­lonnal együtt 150, a sebészeti kli­nikán 120, a szülő és nőbeteg kli­nikán 120, a szemészeten a tra­chomaosztállyal 80, a bőr és nemi­­kórtani klinikán a pueila osztály­­lyal 110, a gyermekklinikán, a csecsemő, gyermeksebészeti osz­tállyal és fertőző pavillonnal 120, az ideg és elmekórtani klinikán a munkásosztállyal együtt 150 ágy lesz. Az ágylétszámot a szükség­hez képest az egyetem az idők fo­lyamán szaporítani fogja de már most külön gyermeksebészeti osz­tályt is létesített 23 ággyal. Az átvétel október 20-án tör­ténni. Ettől kezdve az egyetem gondoskodik az épület fentartásá­­ról, a kórház építésére felvett kölcsön törlesztéséről, tűzkárbiz­­tosításról, a kóházi kápolna eddigi rendeltetésének és műemléki jelle­gének fentartásáról. Az építkezési kölcsön 1894—1907. közt erede­tileg 1 millió 194.600 K volt, je­lenleg pedig még 910.166.86 K, amit a város a Pesti Magyar Ke­reskedelmi Banktól és a Magyar Jelzálog Hitelbanktól 50 éves törzsfizetésre. A további részlete­ket az egyetem fizeti akkor is, ha a város a kölcsönt a lejárat előtt mondja fel. Az átvétel leltár mellett jegyző­könyvileg történt az átvett sze­mélyzet névjegyzékének feltünte­tésével. A kórház meglevő helyi­ségei lakásul nem szolgálhatnak, kivéve az elmegyógyászati épület­ben levő tanári lakást és azokat a lakóhelyiségeket, amelyeknél az ott lakásra klinikai szolgálat cél­­jából,szükség van. A város tudomásul veszi a vég­zett átalakításokat. ,Az egyetem­nek a jövőben is joga van a kórház meglevő épületein átalakításokat,­ bővítéseket eszközölni, új épít­ményeket létesíteni és a meglevő épületeket egészen vagy részben lebontani. Ha az egyetem megszűnne, vagy más városba helyeztetnék át, minden épület visszaadandó úgy, amit áll, ha csak az egyetem ille­tőleg az államkincstár helyükbe a városnak megfelelő épületeket nem bocsát rendelkezésére. Visz­­szaadandók az épületek akkor is,­ ha egyetemi célra való használa­tuk az egyetemnek Pécsett más módon való elhelyezése folytán szűnne meg. Ha ez 40 éven belül következnék be, a beruházások­ért a város megváltási összeget köteles fizetni, mivel azonban ez nem lesz egyenértékű a befekte­tett tőkével, a megváltás alapjául veendő befektetett tőke összegét 1 millió 300,080 koronában álla­pították meg. Ennek fele levonan­dó az egyetem megszűnése esetén a várost érő anyagi és kulturális károsodás címén. A megváltási összeg az egyetem megszűnése, után 6 hónapon belül esedékes. Ha az épületek az egyetem más módon való elhelyezésével szaba­­dulnak fel, akkor is 650.000 arany* korona megváltási ár fizetendő 1 hónapon belül. Ü­zenet írta: Országh Bálint, várjátok meg, ti vándor — őszi — felhők! Vigyétek lelkem észak-táj felé!... Szálljatok le a zugó Rimapartján! Ejthetek könnyet ott két sir fölé... Ti bánatkönnyek sűrűn hulljatok!... visszavár engem három bus halott. "Szabad volt a föld, ahol ők pihennek. Szabad volt, a zugó Rimapartján, Szabad habokban fürödtem, mint gyermek, Magyar szó zengett, a népek ajkán... Magyar dal verte fel az ősi bokrot.... Erdő ... mező szabadságot leheltek... Di jöttek hitvány hazaárulók,... És jött: — a népek gyáva söpredéke... Megkötözték­ a vérző oroszlánt, Szennyes gyilkot szúrtak nemes szivébe, Sárba tiportak ezredéves múltat: Élők és holtak rabbilincsbe fúltak. Meddig tart ez igy? — Némán kérditek, Akik a sírba feltámadást vártok, — Meddig, oh meddig? — Sírja sok kebel, — Meddig, hát meddig várjunk még uirátok? Hol van a megváltás hatalmas perce?­ Mikor lehull a milliók bilincse! Várjatok! Jönni fog egy dicső hajnal! Váratlanul végig remeg a föld ... összeomlik egy rettentő robajjal! Vérh­agó önti el a harcmezőt — Lesújt az égi bíró tüzes karja! Nem lesz többé a földnek rabmagyarjai Ott leszek én is szent halottaim­! Átlőtt kebellel is megvédtek én! Láttátok egyszer! Miként patakzott Forró keblemből?; patakzik a vér... A szent hanton nyugodtan meghűlök. Szabad lesz hazám, szabad­ — sírotok! Várjatok meg ti vándor — őszi — felhők! Vigyétek lelkem észak-táj felé... Szálljatok le a zugó Rimapartjára! Ejtsetek könnyet ott két sir fölé... Ti égő könnyek fáján hulljatok... Vissza vár engem hát ont bus halott. 8 soojoas SCaOO-QOPOPCaQrSOQjQ OO O ~SO OOONDC^OOOiQQgCK 1924. nov. 4.-én este fél 9 érj­kg a Pannónia nagytermében Basaides Mária a m. kir. Operaház és a faeroni Staatsoper tagjának kész zongoraművész közreműködésével. Jegyek s IQ—58.'CL K­ás iroan a „Koncert* hansversanyrend­ező és művészeti vállalatnál Dr. Vámos drogéria (Városház épület) válthatók. 5.0 C^CaOCXJOiOCcOOiOCSOCs­O­OsO­QSOOiOCSO _ Fel­támadunk Éjfél van. Az íróasztal mellett ülök. Előttem gyertya ég, amelyet halottaim emlékére gyújtottam. Kékes lángja magasra csapkod, majd jobbra-balra hajladozik. Mélységes csend figyel körülöt­tem. Csak az óra ketyegteti a fa­lon az idők örökkévalóságát. Csak letompult zizegést hallok az ud­varból, amint az esti szél pergeti a fákról az őszi falevelet. Úgy ér­zem, mintha árnyak suhannának íróasztalomhoz. Igen, ők jönnek, akiket valaha szerettem. Halot­tak napja van, és az ő órájuk. Visszahozza őket a szeretet. Bele­nézek az emlékezés kékes gyertya­lángjába. Sorra megismerem őket. Tenyerembe hajtom a fejem és imádkozni kezdek. Beszélgetek éjféli látogatóimmal. És ők vála­szolnak. Valami kimagyarázhatat­­lan érzés simul a szívemhez. Az elmúlás gondolatában való­ meg­­nyugvás és a feltámadás örök­életet ígérő szent hite. Drága sze­retteimnek a válasza ez. Megér­tem. Felhajtom a fejem. A gyer­tyaláng magasra nyúlik előttem, mintha felfelé mutatna. A szel­lemárnyak eltűnnek előlem. Ma­gamra maradok. És úgy érzem, hogy az imádság az elmúlás gon­dolatát a feltámadás szent hitévé ragyogtatja a szívemben. — Feltámadunk! Halottak napja a hősi halottak napja is. Az emlékezés virága minden sírra eljut, akárhol is le­gyen. Az imádság utat talál az ő szellemükhöz. A hősi halottakért is mondok imát. Az égő gyertya az ő emléküknek is szól. Gondo­latban bejárom a csatatereket és mindegyik magyar sirra ejtek egy virágot. Az emlékezés soha el nem hervadó virágját. Akik a hazáért ontották vérüket, azok is az én drága halottaim. Behunyom a sze­meimet és róluk gondolkodom. Sorra járom gondolatban a teme­tőket, a hősök temetőjét és mind­egyik sir előtt elmondom ezt a szót: — Feltámadunk! úgy érzem,,. hogy nesz kél a magyar katona sírokból. Kép tá­rai lelki szemeim elé. A hősi hálot­­tak mind előjönnek sírjukból. Rendekbe sorakoznak. És jönnek a századok, az ezredek, a légiók. Arcukon tűz, vállukon fegyver. Vigyázz állásba merevednek. ÉS egy intésre, mintha millió torold zúgná, harsog a kiáltás észak, ke­let, dél és nyugat felől: — Feltámadunk! Valami titokzatos erő kap hírt télen hatalmába. Úgy érzem, hogy a hadak éle előtt állok és igy szó­lok hozzájuk: — Drága véreim! Jöjjetek velem, és hirdessük ezt a szót: — Feltámadunk! És megindulunk. Bezörgetünk mindenütt, ahol a haza sorsán aggódó bús magyarok virraszta­­nak. Végigjárjuk az elszakított te­rületeket és felkeressük az el­nyomás alatt sínylődő testvéreket.­­És akinek a szivében a kétségnek’ csak egy paránya, is él, hogy ez az DUNANTUE ___­ Szombat, 1924. november 1. A többi épület A városi felső kereskedelmi­ iskola, a szegényház és a torna­­csarnok átadásáról szóló szerző­ déseknél­­ugyanazok az elvek ve­zették a várost. A kereskedelmi iskola és a szegényház tulajdon­jogának elismeréséül évi egy-egy aranykoronát fizet az egyetem. A kirovandó adók, illetékek, kincs­tári terhek, a tornacsarnok tulaj-­ donjogának átruházása folytán az államot terhelik. Az egyetem gon­doskodik az épületek jó karban tartásáról, esetleg szükséges hely­­reállításáról, tatarozásáról, tüz-

Next