Dunántúl, 1927. október (17. évfolyam, 222-247. szám)
1927-10-01 / 222. szám
7h*l f/ •* ^ XVII. évfolyamjuk s Előfizetési ár házhoz szállítva vagy postán Egyben 2 Pengő 90 fillér Egyes szám ára 15 fillér, 16 oldalas 24 fillér. Kéziratokat nem adunk vissza. hr a 15 fillér Jl /Tn Pécs 1927 október I Szombat. Szerkesztőség: Lyceum utca 4. sz Szerkesztőség telefonja 650. szám. Kiadóhivatal: Lyceum»utca 4« sz. Kiadóhivatal telefonja: 222. szám. Hirdetés díjszabás szerint. A Stefánia Szövetség gyűjtése Évenként megjelenik a felhívás Pécs város közönségéhez, hogy adományaival támogassa a Stefánia Szövetséget. Ezelőtt hat évvel, mikor először jelent meg a felhívás, mindenki csodálkozva kérdezte: „Hát ez miféle Egyesület lehet?“ Senki sem tudta, hogy milyen célra adja filléreit s bizony évről-évre megfeszített munkára kellett felrázni a város közönségét, hogy megértse. Ez az az Egyesület, amelyik fáradságot, munkát, szeretetet nem kimélve igyekszik megmenteni az anyákat és csecsemőket. Ma már a „Stefánia" fogalommá alakult, magyarázni sem kell, hogy mit jelent ez a fogalom. Az anyák százai, a gyermekek és csecsemők ezrei állanak védelmünk alatt. Az a lelkes csapat, amelyik először vette kézbe a zászlót, azt diadalra is vezette! Immár elérkeztünk ahhoz az időhöz, amikor munkánkra felfettetjük a koronát! — Ez a korona az az Otthon lesz, amelyet építeni kell az Anyavédelmi Központ számára! Erre gyűjtünk vasárnap. Nap, nap után megdöbbenve olvassuk az újságokban: légy leányanya kidobta gyermekét a beremendi vasút ablakából, — egy másik szilvamagot dugott csecsemője torkába és úgy fojtotta meg, — majd: csecsemő hullát találtak egy félreeső helyen! Elkeseredve olvassuk: A Dunába ölte magát, hogy szégyenétől szabaduljon. —» marólúgot, gyufát vagy más mérget ivott egy fiatal anya. — Megdöbbenés állítja meg szívverésünket, mikor olvassuk: a forróvizet magára rántotta a disznóölés közben egy kis leány és sérüléseibe belehalt, — gyufával játszottak a magukra hagyott gyermekek és nyomorultan elégtek! — Csaknem állandó rovattá vált a bűnös manipulációk miatt letartóztatott bábák és anyák históriája. Olvasás után ítéletet formálunk és szívtelen bestiának, az állatnál rosszabb lénynek deklaráljuk a csecsemő gyilkos anyákat, a megháborodott agyú, elveszett teremtéseknek a „feslett életű“ öngyilkosokat, lelkiismeretlen és gondatlanság bűnében vétkező a magukra hagyott gyermekek szülője és menthetetlenül bűnös a magzatát elirtó anya! Ne mondjunk hamar ítéletet, hanem gondolkozzunk! — Mennyi könny, mennyi bánat, mennyi elkeseredés előzi meg ezeket a bűnöket! A szegény, védtelen, alacsony erkölcsű, ingatag, ezer veszélynek és alkalomnak kitett cselédleány, gyári v. kereskedelmi alkalmazott, aki nyomorúságban, állandó munkában és gondban él, milyen könnyen kerül hálójába a könnyelmű, léha liliomtiprónak! —. A mai nehéz megélhetési viszonyok között, hány egymást igazán szerető fiatal pár elé tornyosulnak áthatolhatatlan akadályok, hogy fészküket megalapoztassák? Csodálatos-e, hogy elbuknak? Ki az, aki az első követ veti reájuk? Ha mégis sikerül megrakni a fészket és elkezdeni az életet, akkor kezdődik csak az igazi nehézség. A férj is, az anya is kenyér után lát. Ez simán folyik addig, míg meg nem jön a gyermek! Az anya munkája megakad. Neki első a gyermeke! Gondozni, táplálni kell. A férj keresete nem elég, kezdődik a gond. A gonddal együtt megjelenik az elégedetlenség, a békétlenség s a kis fészek nem az öröm, hanem a szomorúság tanyája lesz. Ha azután megjön a második, harmadik gyermek a nyomorúság, gond csak fokozódik s lassan feldúlja a család békéjét, boldogságát. Csodálkozhatunk-e, ítéletet mondhatunk-e azok fölött, akik remegve gondolnak a gyermekáldásra, akik bűnre ragadtatják magukat, hogy szabaduljanak a gond, a nyomor elől?, Mindig szégyenkezve olvasom ezeket a híreket s mindig megbotránkozom a követ dobókon! Nem mi vagyunk-e a hibásak? Mi, akik tudjuk, hogy mivel lehet megelőzni ezeket a bajokat és nem teszünk semmit! Reánk kell vetni a követ! Ha az a szerencsétlen leányanya érzi, tudja, hogy szerencsétlenségében nincs elhagyva, hogy gondját, bánatát van aki megossza, — ha tudja, hogy nehéz idejében van ahol szeretettel, gonddal fogadják, — ha az a gondok között élő, fiatal anya tudja, hogy míg ő kenyeret keres, féltet magzatát szeretet, gondosság veszi körül, — ha az apa látja, hogy a társadalom megérti az ő gondját és támogatására siet, dehogy jut eszébe, hogy elpusztítsa szerelmének gyümölcsét! A „Szeretetnek" ezt a Házát akarjuk fölépíteni, ahol szeretet és gondosság, •— megértés és körültekintés fogadják az oda menekülő anyákat és gyermekeket! Sürgős érdeke ez a ,,Ház" az államnak, a municipiumoknak, a gyáraknak, iparnak, kereskedelemnek, az egész társadalomnak! — Lehetetlen, hogy egy ilyen nagy kultúrájú város, mint Pécs, ahol a közművelődési fellendülés az utóbbi években igazán amerikai stílusban indult meg, megértés nélkül nézze azt a küzdelmet, amit a Stefánia Szövetség fejt ki, az anyák és csecsemők védelme terén. Azzal a szent meggyőződéssel hívom az urnákhoz Pécs város közönségét, hogy minden lehetőt meg fog tenni, hogy a „Szeretet Háza" alakjában minél előbb feltehesse a „Stefánia Szövetség" munkájára a koszorút! Dr. Cholnoky Ferenc a „Stefánia Szövetség" igazgatója. 'S SR Sraaa HHHi R|MRi HEIOIHBiai HHiH Simonyi-Semadam Sándor, Apponyi Albert gróf, a budapesti francia ügyvivő és Khuen-Héderváry Sándor belügyminisztériumi államtitkár nyilatkoznak a Paleologue-féle jegyzék ügyében Budapest, szept. 30. — Tekintettel azokra a nyilatkozatokra, amelyeket egyes lapok Simonyi-Semadam Sándor volt miniszterelnöknek tulajdonítanak és amelyek szövegezésükben egymástól eltérnek, a Magyar Távirati Iroda munkatársa felkereste Simonyi-Semadam Sándort, akitől a következő hiteles nyilatkozatot kapta: — A Magyarság tegnapelőtti számában közzétett P a 1 eologue féle jegyzőkönyvre vonatkozólag a lapoknak csupán a következő nyilatkozatot adtam: Az ügyet a kormány tárgyalta, minisztertanács döntött benne, minden huzavona és haladék nélkül. A kormány a maga részéről mindent megtett, hogy az ügyet perfektuálja. Hogy a dologból nem lett semmi, annak egye /düli oka Paleologue bukása. — Minden, ami ezenkívül ettől eltérő fogalmazásban, nevem alatt megjelent, az nem fedi az én kijelentéseimet, azzal magamat nem azonosítom, így nem mondottam azt, hogy a Magyarságban közölt jegyzőkönyvvel azonos szövegű okmányt kapott volna a kormány. Minden további kérdésre a választ kereken megtagadtam, úgy, amint a jövőben sem fogok ebben az ügyben semmiféle nyilatkozatot tenni. Apponyi Albert gróf a lepi ogue jegyzékéről kijelentette, hogy azt nem látta. A jegyzéket megelőző tárgyalásokról tudomása volt, azonban azok tárgyáról, nem tesz közlést a nyilvánosság részére. A felelősség kérdéséről kijelentette Apponyi, hogy senkinek nincs oka félni a felelősség kérdésének felvetéseitől. A Paleologue üggyel kapcsolatban kérdést intéztünk a budapesti francia követséghez, ahol de Vienne budapesti francia követ távollétében a francia ügyvivő az ügyre vonatkozólag a következőket mondotta: — Nem hiszem, hogy a kérdéses dokumentum abban a formában, ahogy a Magyarság 28-iki számában közölte autentikus lenne. Egyébként e közlés nem alkalmas arra, hogy módosítsa a francia kormánynak Magyarországgal szemben elfoglalt álláspontját. A francia kormány és a budapesti francia követség is azon van, hogy azok a kötelékek, amelyek már eddig is, egybefűzték szellemi és gazdasági téren Franciaorrszágot és Magyarországot, békésen fejlődhessenek. Minden, ami alkalmas az izgalom és nyugtalanság felkeltésére inopportunusnak tekinthető. Khuen-Héderváry Sándor államtitkár, aki Wakó Lajos miniszter távollétében a külügyminisztériumot vezeti, a kormánynak a Paleologue jegyzék ügyében elfoglalt álláspontjáról a következőket mondotta: — A kormányt meglepte ennek a jegyzéknek nyilvánosságra hozatala. Nem a benne foglaltak miatt, hanem azért, mert a jegyzéknek a külügyminisztériumban nyomát sem találjuk. Márpedig egy ilyen jegyzéknek nyoma volna. Sem a békedelegáció, sem a külügyminiszter nem kapta meg ezt a jegyzéket, így a kormány intézkedni nem tud. Elsősorban azonban be kell várni Franciaország részéről az állásfoglalást a Paleologue jegyzék ügyében. Ismételten le kell szögeznem, hogy a jegyzéket nem kaptuk meg és így nem is tisztázhatjuk a kérdést. — Azt nem tudom, hogy tisztázódni is fog-e kérdés. Én Simonyi-Serpadam Sándor nevében nem nyilatkozhatom, de tudom, hogy i . ir . i -jj helyre fogja igazítani nyilat- ,kozatát, amely arra enged következtetni, hogy mintha a minisztertanács tárgyalta volna ezt a jegyzéket. Simonyi-Semadam Sándor nem emlékszik pontosan vissza arra, hogy ez volt-e az a jegyzék, amellyel ők foglalkoztak annak idején.