Dunántúl, 1930. július (20. évfolyam, 146-172. szám)
1930-07-06 / 151. szám
Pécs felszabadulásának 100 és 50 év előtti ünnepe Százötven évvel ezelőtt sok küzdelem és reménység után végre Pécs is a szabad királyi városok sorába jutott. 1780 január 21-én írta alá Mária Terézia királynő a diplomát. Pécs önjogusítása azonban nem felajánlott, vagy odakínált engedmény volt, hanem egy hosszadalmas és elkeseredett küzdelemnek győzelmes eredménye. A város küzdelme a földesúri jogaira támaszkodó püspökkel, a nemesekkel és a vármegyével szemben állott fenn. A nemesek kiváltságos helyzetüket korlátozva érezték a város felszabadításával. A megye területén őkvoltak az urak, a közhatalom intézői, s most a szabad királyi városban, mely mint jogi személy maga is nemessé vált, új helyzet állott elő. A városban akkor hatvanhat házuk volt a nemeseknek, a határban pedig igen sok szőlő, rét, szántóföld, erdő, ami amellett szól, hogy iVagyonilag igen szépen voltak érdekelve Pécsett. Az eddig adót nem fizetett nemesek a telkeikre nézve a város törvénykezésének voltak alárendelve és vagyonukat a város a köztehernek megfelelően megadóztatta. ! A három ellenféllel való küzdelem megszűnésével a város felszabadítására óriási összegeket volt kénytelen lefizetni, így a püspöknek, mint régi földesúrnak megállapított váltságdíj címen 62.888 forintot. Ezt az összeget, minthogy 1780-ban a pécsi püspöki szék üresedésben volt, a város a káptalannak fizette be, Megyer puszta megváltásáért49.427 forintot, és egyéb költségekreezer forintot. A XVIII. századi pécsi polgárság, régi vágyát teljesülni látva, bár nehezen, de mégis megadta azt a hatalmas összeget, melynek árán aztán teljes volt elődeinek áldatlan küzdelmekkel teli győzelmei, így minden szükséges ügyet elintézve, a város öröme határtalan volt. Az igazi öröm a diplomának kihirdetésekor érte azonban a várost, mely alkalomra aztán fényes pompát fejtett is ki. Mária Terézia Sauska Antal és Vlasics Endre királyi tanácsosokat bízta meg az oklevél ünnepélyes kihirdetésével és a további intézkedések megtételére. A kiküldöttek 1780 április 18-án délután érkeztek meg Pécsre. Az egész ünnepség a Baranya múltja és jelenében van leírva, melyből kivonatosan közlünk egyet-mást. A küldöttség elé kivonult a város közönsége és a katonaság. A bandériális menetben elől mentek a magyar lovasok kékbe öltözve, utána a bosnyák gyalogosok fehér kalappal, piros mellénnyel, sárga cipővel, majd pedig a német gyalogosok kékbe öltözve. Ezek után ismét magyarok jöttek kék magyarba öltözötten, mégpedig a gyalogosok, aztán a német lovasok zöld ruhában, piros szegéllyel és sárga mellénnyel. A magyarok zászlója vörös, a németeké fehér, kétfejű sassal és a bosnyákoké zöld volt. A menet végén jött a királyi biztosok hatlovas hintója és még egyéb kocsi. A kocsikat díszes őrség vette körül. Az elsőt fényes magyar ruházatban pécsi polgárok, a másodikat aranyszegélyű német őrség vörös ruhában. A városbíró, a szenátorok és a városi jegyző a budai kapunál várták a menetet. A városi jegyző üdvözölte a királyi biztosokat, majd pedig a bíró a város hódolata jeléül átadta a város kulcsait, rövid válasz után ezeket visszaadták, mire a kaput kinyitották, s a menet zeneszó mellett a főtérre vonult. Másnap április 19-én a küldöttség a városházáról a bandérium sorfala közt a várostemplomba vonult, hol Ország András kanonok tartotta az istentiszteletet. Utána visszamentek a városházi előtti erre a célra készült emelvényre, hol Sauska Antal királyi biztos olvasta fel az okmányt. Az okmány felolvasása után Sauska beszédet intézett a nép,hez, mely után ismét a templomba mentek ünnepélyes Te Deurora. Ez után már lakoma következett a piactéren (mai Széchenyi-tér), hol ökröt sütöttek és az emelvényről ezer zsemlyét szórtak szét a nép között. Száz évre rá 1880-ban ismét megünnepelte Pécs a szabad királyi városok sorába jutásának emlékét. A város törvényhatósági bizottságának 1879 nov. 24-én tartott évnegyedes rendes gyűlése az ünnepség módozatainak megállapítására egy bizottságot küldött ki. Ennek a bizottságnak tagjai voltak: Aidinger János polgármester, a főjegyző, Haksch Emil, Blauhorn Antal, Szeredy József dr. Littke Lőrinc, Förster Béla, Krasztcay Mihály, Sziebert Nándor és Papp József. Ez a bizottság 1880 március 15-án tartott közgyűlésen terjesztette elő javaslatát, mely szerint az ünnepségre Baranya, Tolna, Somogy, Verőce és Pozsega megyék, valamint Eszék városa is meghívandók. A százéves évforduló megünneplésébe ez a bizottság többek között a Tettyén rendezendő népünnepély és a Hattyú helyiségeiben egy bankett megtartását is javasolta, továbbá a népünnepélyen egy ökör megsüttetnék. 10 akó bor, háromezer zsemlye a felnőtteknek és 200 darab narancs a gyermekek között osztatott volna ki. A népünnepély ily költséges rendezését, valamint a bankettet a közgyűlés a tanács ellenjavaslatára elhagyta.Ezek után a város felszabadulásának százéves ünnepét a következőkben tartotta meg Pécs 1880 április 18-án és 19-én. I . : 1990 április 18-án az ünnepély előestéjén a Havi-hegyről taracklövések jelezték az ünnepély kezdetét, így volt száz évvel előtte is. Az utcákat és tereket nagy néptömeg lepte el, s este 9 órára a Széchenyi-térre gyűlt össze. Itt a Ribay-kávéház terraszán (a mai Pécsi Takarék helyén) a Pécsi Dalárda, énekelt és a városi zenekar hazafias és népdalokat játszott. Április 19-én a dómban elmondott szentmise után a városháza közgyűlési termébe vonult a város közönsége az ünnepélyes közgyűlés meghallgatására. Az ünnepi szónok Aidinger János polgármester volt, ki Pécs történetét olvasta , föl. Majd a közgyűlés, a város monográfiájának négy év alatti megírását határozta el (még ma sincs meg) , elkészítésével a polgármestert és Kossuthányi Ignác dr. jogtanért bízta meg. Délután a Tettyén jól sikerült népünnepély volt ökörsütés és zsemlye dobálás nélkül. Itt közlöm még a szabad királyi város legelső tisztakarának a névsorát. Városbíró Blásovics András, polgármester Stőhr György, consul, azaz tanácsfőre Sternfeld János, városkapitány Lagersperg Pál, tanácsnokok Würth János, Major Ferenc, Horváth Ignác, Szombathelyi Imre, Pichler József, Já rányi György, Filipovics József, Höbling Ferenc, Buday József, főjegyző Mestrovics György, aljegyző Reisz János, ügyész Petrás Antal, helyettes ügyész Kremm Antal, pénztáros Seiffert József. Népképviselők Buday Imre, ki a magyar lakosságot képviselte, Punek Pál a németek képviselője és Ranics András a horvátoké, .......Fejes Gyöörgy dr. saf w W WW ^ ^ >b«< ^ 'W Ä csárda A révparton kopott, vén, sárga ház: ez itt a hajdan híres parti csárda. Regényeket nem sző most már a tájra, körötte fáradt hangulat tanyáz. Tég udvarán nyárfák magaslanak egekbe nyúló reszkető sudárral; lomjuk köröskörük mindent beárnyal, s ezüst hangon zizegnek álmatag. Tüzes bor nem kerül már asztalára, mert üldözött szegénylegény tanyája, nótától zengő, többé nem lehet. S az évek úgy suhannak el felette, mint lent — a párás messzeségbe veszve — filomha komp a csendes viz felett. Lovas?, Pál Vvwv*vvi'**VV*‡,Ct*VVVVrvVV VVtvvvvVvVVVVVVVVVVv’'vVVVVVVVVVVv'V1,VVtVvVV1'VV*VTVVVvV1 Sziddháríta a halála. A parthoz ért s megállt, Napégett testét s véres lábait a mongolomb kék árnya megjegyezte s körötte hirtelen csendet fogant a bambuszos csalit. Lejjebb lépett s látó szemekkel az ár fölé hajolt... A víz beszélni kezdett. „Zarándok, ím, tekintsd meg képedet s vess számot önmagaddal! Királyfi voltál: asszony, föld ura, láttál s megéltél pompát, bűnöket s vezeklő lettél. Dús országodat elhagytad s tested minden kint viselt. És jól vigyáztál: nem nevelt a szíved (mint íriszt itt e part) vágysarjakat. Fölötted már feloldatott a Törvény: nem kell többé szenvedned létalakban az ősi forgás bűnhődő körét. Vidd útra boldog, fénylő lelkedet, szólít — nem hallod-é? — a nagy Magasztos, szent Bráhma arca vár!“ A víz ezüstje néma lett... Az ár mélyére vonta fáradt üdvözültjét... Föntről lehullt az ősi-índ éjszaka. S a víz, a föld, az ég s a csillagok bölcsőként ringtak Bráhma szent élén... _________ Lovász Pál: Sziddhárma, a Sigmalája hegység alján elterülő birodalom királyának, Szuddhodána-nak fia, a buddhizmus megalapítója, aki egyik monda szerint egy folyóparton, remeteségben halt meg. Hamm, Amerika legjobb távugrója, aki közel 8 métert ugrik. Jelenleg európai túrán van. Jobbra Auszem Cilii, aki szenzációs sikerrel szerepelt a wimbledoni teamisz versenyen. TTVTfTTYTTfVVfYTYYTVYYYYYYTYVYYYVYVYYVVYYYYYYYYYYYYYYVYYYYYTYYYYTYfYYTYYYVYYYYYl