Dunántúl, 1942. május (32. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-29 / 120. szám

4 DUNÁNTÚL Péntek, 1942 május 29. Be&zétgttés BiuttUtgUaus U&UUty tfüldó&tél, de öUohtól Uo&től is a tengeri UMmú mnäUetgUtkaUM Berlin, május hó. — Három földré­szen és hét világtengeren tombol a világ­­történelem legnagyobb mérkőzése. Hét világtenger harci eseményei fölött tér mindennap szó nélkül napirendre a „ká­véházi Konrád", csak azért, mert a ten­geri háború világa idegen világ neki, nem tud mit kezdeni vele. Igen, a haditenge­részet külön világ, sajátos hagyományok­kal és sajátos romatikával, külön törvé­nyekkel és külön titkokkal. Csábító fel­adat ezekbe a titkokba betekintést ke­resni, azonban nem könnyű szakavatott vezetőre találni. Ám ahol más nem, a vál­lalkozószellemmel irányított véletlen még mindig segíthet. Már régóta feltűnt a né­met sajtóban Brüninghaus ellen­tengernagy, a skagerraki csata egyik pa­rancsnokának a neve, aki a legjobb ber­lini lapokban szokta szakértelmét csillog­tatni. Aki ilyen szívesen forgatja a tol­lat, az nem akarhat megközelíthetetlen­ségbe burkolózni, gondoltam reményked­ve — és nem csalódtam. Nem mindennapi dolog egy érdemes ellentengernaggyal beszélgetni, Brüning­­haus ellentengernagy egyénisége azon­ban hamarosan felold minden elfogódott­­­ságot. Megnyerő, közvetlen modorú öreg­­úr, a katonát csak határozottsága és pontossága árulja el benne. Katonaember nem szívesen beszél politikáról, ezért mindjárt elöljáróban bejelentem, hogy csak tengerésztechnikai kérdésekre kívá­nok szorítkozni. A tengernagy úr barát­ságos mosollyal nyugtázza tartózkodáso­mat, de azért odaü­­teti az írógéphez kisasszonyát, hogy megkönnyítse dolgo­mat — mondja —, de az az érzésem, hogy óvatosságból is. A legaktuálisabb kérdéssel, a tenger­alattjáró háborúval kezdem az interjút. — Miképpen befolyásolja a nappalok hosszabbodása a tengeralattjáróháborút? Nem véletlen, hogy eddig minden nagyobbszabású tengerial­ttjáró offenzíva megindítása éppen tavaszra esett? — A tengeralattjáró háborúnak legjob­ban a hosszú éjszaka és nyugodt tenger kedvez — válaszolja az ellentengernagy. «■— A tengeralattjáró ugyanis legszíveseb­ben éjjel, mégpedig élülről támad, hogy a hajó ne siethessen el a torpedó elől. Nappal nehezebb a hajót megközelíteni, viharos időben pedig nehezebb megelőzni. Ám télen, amikor az éjszakák hosszab­bak, az idő is rendszerint viharosabb, úgyhogy végeredményben a tengeralatt­járó függetlenebb az évszaktól, mint aho­gyan sokszor fel szokták tételezni. ,az offenzívák megindításának idejét nem az évszak, hanem a hadihelyzet határozza meg. A német tengeralattjárók az év min­den részében szerepeltek már nagy siker­rel. — Mi a magyarázata annak, hogy az angolok a sok lesújtó kritika ellenére ?— Itt van például Yarnell amerikai ten­gernagy kíméletlen leleplezése — nem tudták megvalósítani a három fegyver­nem szoros együttműködését? Nem len­ne-e túl merész az az állítás, hogy mind­három fegyvernem tökéletes együttmű­ködését nagy mértékben először a japá­nok valósították meg? Vájjon a légihad­­erő színrelépése nem forradalmasította-e a tengeri stratégiát oly mértékben, hogy az angol hadiflotta, mely eddig egyedül is fenn tudta tartani a­z angol világbiro­dalmat, a légiflotta által elégtelenné vált? A&­­UtQOrofatak hatos érzékük a iwzlüteUig Uidótge&Cit­i­adhtuxleieltUe& Brüninghaus tengernagy csak röpke pillanatig gondolkozik és már kész is a válasz: — Az angolok jól értenek a rögtönzés­hez, a legapróbb részletekig kidolgozott és átgondolt hadműveletekhez azonban nincsen érzékük. Ez a helyzet most is és ez volt például az 1915. évi gallipoli ku­darc végső oka is. A hadsereg és tengeri haderő együttműködése a kívülálló részé­ről elképzelhetetlenül gondos élőmunkát kíván, legelső alapfeltételül pedig egysé­ges vezetést és jól összefogott szervezett­séget Erre az igazságra — természetesen már későn — az angolok és amerikaiak is rájöttek. Sir. Gerald Ellison, a sze­sétlen vállalkozás angol történetírója elemző módon ezt a címet adta: „The Perils of Amateur Strategy” (Az amatőrstratégia veszedelmei), Poul­­son amerikai kapitány pedig minden ha­ditengerészetnél nagyrabecsült művében (The Dardanelles Expeditions) e szavak­ban összegezte ítéletét: „Nagyon kétsé­ges, hogy még maga Nagybritannia is át tudna élni még egy világháborút és egy második Churchillt". Nos, a második vi­lágháború már itt van, még­pedig ugyan­azzal a Churchillel súlyosbítva. Ez elég magyarázat arra, hogy miért mondott a most folyó háborúban eddig minden na­gyobb angol vállalkozás csődöt. Ha a­z angolok erejét már a haditengerészet és a szárazföldi h­adsereg együttműködésé­nek megszervezése is meghaladta, a ne­hézségek a légihaderő színrelépésével természetesen még jobban megsokasodtak számukra. Olyan tökéletes precizitással kidolgozott és végrehajtott kombinált vál­lalkozásra, mint amilyen német részről a balti szigetek elfoglalása és japán rész­ről az ottani szaksajtó beismerése sze­rint erre a mintára megszervezett csen­desóceáni hadműveletek voltak, az ango­lok nézetem szerint aligha lesznek vala­mikor is képesek. A táwlkoldi fajtól m­egfáztv: Anglia mák- hur­cosághatalm­ — Ami pedig a kérdés utolsó részét illeti, az angol világhatalom támasza sohasem egyedül a haditengerészet, ha­nem a támaszpontokkal rendelkező hadi­­tengerészet volt. Minden tengeri stratégia támaszpontrendszereken épül fel és ezen a tételen a légihaderő fellépése csak any­­nyit változtatott, hogy a haditengeré­szetnek — mint ahogy ez a háború már számos világos példával bebizonyította — nagyobb szüksége van támaszpontokra, mint valaha. A távolkeleti támaszpont­jaitól megfosztott Angliát nem lehet vi­­lághatalomnak tekinteni. Míg a tengernagy ezt a tömör, hatá­rozott, meggyőző, csakugyan parancsnok­ra valló választ diktálja, csak őt figye­lem már. A „König" csatahajó egykori parancsnoka diktál ... gyorsan diktál. És csak most, amikor tudatára ébredek annak a sokoldalúságnak, gyorsaságnak, határozottságnak és mindenre kiterjedő figyelemnek, melyet Brüninghaus ellen­tengernagy diktálása elárul, most tudom meg valójában, mi egy csatahajóparancs­nok! A kihallgatás sokáig tartott, ille­tne indulni. Egy pillanatig azonban össze­hajtott jegyzetekkel ülve maradok még és Brüninghaus úr kérdés nélkül is meg­érti, mit szeretnék még tőle hallani. Most lassan, különös gonddal beszél. 1ftogydiMM&zág UAUnáhy&ára a német Udidiieng^Ue^et UfoeiUn mUA pálya­ a Ice^zdetétM UaMnás HogyM&ed­uUd élwz — Horthy tengernagyot sajnos, nem volt alkalmam közvetlenül megismerni. Mint a német „Loreley" parancsnoka, csak akkor érkeztem Konstantinápolyba, amikor Horthy tengernagy a „Taurus” állomáshajó parancsnokságát már más­nak adta át. Már akkor sajnáltam, hogy nem találhattam ott, mert mint tengerész­tiszt és mint ember, egyaránt kitűnő hír­névnek örvendett. Konstantinápolyi kö­rökben sok csodálat tárgya volt nagy nyelvtehetsége is. Igen, a tengerésztiszti pályán nagy előny a nyelvtehetség, már­pedig a Kormányzó Úr nagy nyelvtehet­ség, vagy inkább merem állítani, nyelv­zseni! Határozottan nyelvzseni! — álla­pítja meg végérvényesen a pontosságked­velő ellentengernagy a helyes kifejezést. _ Magyarország kormányzója a német haditengerészet köreiben már pályája kezdetétől különös nagyrabecsülést élvez. A v­alrantói győzelem megmutatta, hogy dalában az átlagot messze meghaladó tengerésztiszt volt. Nem mindennapi stratégiai és táklikai képességei szemé­lyes bátorsággal és hidegen mérlegelő elhatározóképességgel párosultak. Soron­­kívüli előléptetése akkoriban a német haditengerészetnél is általános örömet váltott ki. Azzal az érzéssel távozom Brüninghaus ellentengernagytól, hogy olyan embert ismertem meg benne, akinek érdemes meghallgatni véleményét arról a tenger­nagyról, aki a hadihajó fedélzetéről egyenesen egy egész ország parancsnoki hídjára lépett. Dr. Némethy László. Felülvizsgálják a kijelölt nagy- és kiskereskedők működését Pécs, máj. 28. — A közellátásügyi miniszter felhívta a kereskedelmi és iparkamarákat a kijelölt nagy és kiske­reskedők működésének felülvizsgálatá­ra. Az eljárás során vizsgálat tárgyává kell tenni a következőket: kik azok a kijelölt kis- és nagykereskedők, akik te­vékenységüket közérdekellenesen foly­tatják. Kik azok, akik szm­leges, vagy névleges iparűzést folytatnak és akik alaposan illethetők azzal a váddal, hogy cégükkel tulajdonképpen idegen iparüzők tevékenységét fedezik. Melyek azok a cégek, amelyek olyan tőkéket vontak be az üzletbe, vagy olyan személyi kapcso­latokat tartanak fenn, amelyek a keresz­tény nemzeti gondolat szempontjából ag­gályosak. Nincsen-e egyes kijelölt keres­­­kedők birtokában több fontos közfo­gyasztás cikkre szóló olyan engedély, amely jövedelmek halmozására vezet és ezzel nem kívánatos, vagy a mai viszo­nyok között nem indokolt következtetés­re nyílik alkalom az illetők gazdasági tevékenységével kapcsolatban. Nincs va­lamely árucsoportban, vagy­­ szakmában túl sok engedély kiadva, ami versenyvi­szonyok nagyméretű romlását idézte elő. Ezeknek a szempontoknak alapos és egyéni megvizsgálására állandó­­ kamarai bizottságot kell alakítani és ennek a bi­zottságnak meg kell hallgatnia a helyi érdekképviseleti szerveket is. A kama­ráknak a kijelölés megvonására vonatko­zó javaslatokat az illetékes közellátási felügyelőségek útján kell a miniszterhez felterjeszteni. Ugyanakkor jelenteni kell azt is, hogy a megszűnt kijelölés helyett szükség van-e újabb kijelölésre. A kije­lölés vizsgálatánál a magyar államhoz és alkotmányához való töretlen hűség, vagy a megszállás alatti bátor magatar­tásra is ki kell terjeszteni. Mindent el kell követni, — hangsúlyozza a miniszter leirata — hogy a régi zsidó cégek helyét arra érdemes és méltó, tőkeerős szakkép­zett, zsidó vonatkozásoktól mentes, tisz­tes keresztény kereskedők foglalják el és ki kell zárni a lehetőségét is annak, hogy a már kifogástalanul működő keresztény cégek, alacsony emberi indulatok — ha­rag, irigység, versenyviszonyok — miatt zaklatásnak legyenek kitéve. ISTEN NEVÉT HIÁBA NE VEGYED! Kitűnően sikerült a piusi találkozó Pécs, máj. 28. — Az öröm, a családi boldogság színhelye volt egy napra a Pina. Az alma mater ölelő karjaiba tért vissza sok-sok öregdiák, kiknek az élet­re szükséges erőt, kitartó szárnyakat a Pius adta meg. Tíz ,sőt húsz év után jöt­tek vissza, mert érezték, hogy itt még megtalálják a szeretetet, amit künn az élet forgatagában annyira kénytelenek nélkülözni. A nagyszabású találkozónak két fénypontja volt: a közgyűlés és a tábortűz. A közgyűlés a Himnusz és a Píu­s-in­­duló hangjaival vette kezdetét. Ezután P. Hemm János S. J. rector köszön­tötte a régi diákokat, hangsúlyozva, hogy azt szeretné, ha mindenki nem vendégnek, hanem a boldog családi tűz­helyhez visszatért­­ gyermeknek érezné magát. Ezután Mantaano József műsza­ki tanácsos, a húszéves találkozójukat rendezők nevében dr. Tóth István tan­­ügyi fogalmazó gyakornok a 10 éves érettségizettek nevében köszöntette a Piust. Majd a kiváló Sass Dezsőnek, az intézet volt növendékének magával raga­­dó, gyönyörű zongorajátéka következik, aki Mozart A-dur szonátája Török indu­­ló­ját adta elő. Fl­er­kó Béla a most érettségiző diák­­társai nevében felvételét kérte az öreg­diák rajba. Az elnök dr. Than Nándor felvevő szavaiban kiemelte a három szó­ban összefoglalható célt: Isten, haza, Pius! Dr. Guth Béla városi jegyző az el­hunyt gróf Zichy Gyula kalocsai­­ ér­sekről, a Pius nagy alapítójáról emlé­kezett meg. Bátor, küzdő katonája volt az Urnak, aki a liberális eszmeáramla­tok forrongó forgatagában bástyát emelt a katolicizmusnak, a Pius gimnáziummal az ország délnyugati végvárában. Ez az alkotás szívéhez nőtt a kegyes alapító­nak. Atyai szeretettel viselte gondját akkor is, midőn Kalocsára távozott. A kegyeletes megemlékezést a közgyűlés egész közönsége állva hallgatta végig. Majd Pák­as László jr. mondott titkári beszámolót az elmúlt év eseményeiről s a végzett munkáról. Szép sikerekről szá­molt be úgy a falukutatás, cserkészcsa­patszervezés, mint a piusi találkozók megrendezése terén. A pápai himnusz hangjaival fejeződött be a közgyűlés. Az esti­ tábortűz csaknem másfélezer embert vonzott ki a Piusba. A város képviseletében megjelent dr. Vörös Mi­hály­­ polgármester. A cserkészkerület részéről dr. Hermann János kórházi fő­orvos, a kerület vezetője. S ott volt a közönség soraiban a Pércsett időző Ver­ő­­czy­ Imre vezérőrnagy is. A tábortűz Meggyújtásával és P. Bodolay Gyula S. J. csapatparancsnok ü­dvtüzlő szavaival vette kezdetét a nagyszerűnek ígérkező műsor. Majd dr. Grund Béla teológiai tanár beszéde következett. Ezután Bek­­sits Gyula klarinétszáma, Pártos László ih. „Hazajöttem" cím­ű költeménye, dr. Tóth István monológja, az Iglói diákok második felvonásának előadása és cser­késznóták alkották a csonka műsort, Blumm Antal jh. szellemes konferálté­val. Csonka volt a műsor azért, mert nagyerejűi szélvihar zavarta meg az elő­adást, úgyhogy már az iglói diákokat is hatalmas porfelhő közepette játszotta a jó részben öreg diákokból álló szereplő gárda.­­A szép eredményt nyújtó adomá­nyokat a fronton küzdő piusi öregdiá­koknak, a vöröskereszt révén való ciga­retta küldeményekre fordítják. A cseh-morva védnökség egész területén kihirdették az ostromállapotot Berlin, máj. 28. — Prágában a Heydrick helyettes birodalmi védnök e­­lleni merénylet ügyében a vizsgálatot a legnagyobb szigorral folytatják. Hír sze­rint azt, akinek a merényletben való tet­tessége, vagy abban bármilyen részvétele kiderül, egész családjával együtt agyon­lövik. Az egész védnökség területén ki­hirdették a kivételes állapotot. Este 9­­ órától reggel 6 óráig tilos az utcán tar- t tózkodni. Ugyanezen idő alatt szünetel a közlekedés is és minden nyilvános he­lyiség zárva marad

Next