Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1959-12-01 / 282. szám

NAPLÓ 1959. DECEMBER 1 Kádár János elvtárs előadói beszéde az MSZMP VII. kongresszusán Kádár János elvtárs bevezetőben megem­lékezett arról, hogy a párt valamennyi szer­vezetében megtartották a kongresszusi ve­zetőségválasztó taggyűléseket, megtartották a pártértekezleteket. A párttagság egységesen kifejezésre juttatta, helyesli a három éve foly­tatott politikát és azt ldvánja, hogy ezt a po­litikát folytassuk következetesen a jövőben is. Egyértelműen helyesli a kongresszusi irány­elveket is.­­ Elmondható,­­ hogy a Központi Bizottság és a párttagság összeforrott, az egy­ség pártunkban erős, megbonthatatlan. Hazánkban ma erősek a párt és a tömegek kapcsolatai, a párt és a nép a szocializmus zászlaja alatt, tömörült egységes hatalmas erő.­­ A Központi Bizottság azoknak tulajdo­nítja az elért nagy eredményt, akiknek tá­mogatását a három év alatt élvezte. Köszö­netet mondunk pártunk egész tagságának a bizalomért, amellyel követtek és a támoga­tásért, amelyben részesítettek bennünket. Kö­szönetet­­ mondunk pártonkívüli barátaink­nak, akik az Elnöki Tanácsban, a kormány­ban, az országgyűlésben, a tanácsokban, a Hazafias Népfrontban, a szakszervezetekben, valamennyi tömegszervezetben és tömegmoz­galomban együtt dolgoztak velünk és támo­gattak bennünket. Hálás köszönetet mondunk munkásosztályunknak, dolgozó népünknek azért a hónapról-hónapra mélyülő bizalom­ért és fokozódó támogatásért, amelyben az el­múlt három év alatt részesítették a Központi Bizottságot, egész pártunkat. Kádár János ezután külpolitikánkról és a nemzetközi helyzetről beszélt. « A magyar nép 1945 tavaszén óta nyerte nemzeti függetlenségét, az állami szu­verenitást. Azóta kivívta saját hatalmát és a szocialista építésben is nagy utat tett meg. Külpolitikánk célja népünk e nagy vívmá­nyainak megőrzése és a szocializmus békés­­építésének biztosítása. Külpolitikánk, alap­­elvei: magyar-szovjet barátság, hűség a szo­cialista táborhoz, Imperialista-ellenesség, békés­­ egymás mellett élés minden országgal és nép­pel, tekintet nélkül a társadalmi rendszer kü­lönbözőségére. A magyar nép büszke arra, hogy a Szovjetuniót — a hétéves terv, a kom­munizmus építésének országát, az emberi ha­ladás és a világbéke e leghatalmasabb erejét­­— barátjának nevezett. A Szovjetunió cé­lul tűzte­­, hogy az egy főre eső termelő­ben és fogyasztásban 1970-ig utoléri és túl­haladja a legfejlettebb kapitalista országot, az Amerikai Egyesült Államokat. Nincs ma a világom komoly politikai tényező, amely kétel­kedne e cél realitásában Mi magyar dolgozók szívből kívánják a szovjet embereknek: aras­sanak mielőbb teljes győzelmet e békés ver­sengésben. A békés versenyben a Szovjetunió döntő fölényének záloga, a kapitalizmusnál magasabbrendű szocialista társadalma, amely megteremtette a határtalan fejlődés lehető­ségeit. Hálánk örök a Szovjetunió iránt — Büszkeségünk, a magyar—szovjet barát­ság nem újkeletű. Ez a barátság ak­kor szü­letett, amikor 1917-ben a cári Oroszországba hadifogolyként került magyar munkások, pa­rasztok és értelmiségiek széles tömegei meg­értették Lenin szavát és a szocialista forrada­lom lényegét. Tízezrével léptek a vörös had- up,r£agfoc és a vörös-partizán alakul­atok­ kötelé­­keibe becsülettel harcoltak szovjet testvéreik oldalán a fehérgárdisták és intervenciósok ellen, a kommunizmus győzelméért. Tovább erősödött ez a barátság a Magyar Tanácsköz­társaság kikiáltása és fennállása idején. *— A Szovjetunió kiverte Magyarország te­rületéről a náci-fasiszta hadakat és fiai élete árán felszabadította a magyar népet a hódítók igája aló. Ezért nevezi népünk a Szovjet­uniót felszabadítójának és ünnepli legna­gyobb nemzeti ünnepként április 4-ét, azt a napot, amelyen a szovjet hadsereg az utolsó hitlerista megszállót is kiverte az ország te­rületéről. Amíg öntudatos és becsületes ember él ezen a földön, hálásan emlékezik meg arról a se­gítségről, amelyet a Szovjetunió — a forra­dalmi munkás paraszt kom­ány kérésére 1956-ban nyújtott az ellenforradalom és az imperialisták által fenyegetett magyar nép­­r­ek. E segítséggel akadályozhattuk m­eg, hogy a magyar nép nyakára ismét­ítve a boeák a kapitalizmust, a fasizmust és azt, hogy ha­zánkat az imperialisták katonai felvont területté tegyék, hadszíntérré vá­loztasza. A Szovjetunió tehát az utolsó 15 év alatt két ízben a fiai vére hullatásával adta bizony­ azt a magyar nép iránti mély barátságának, Internacionalizmusának. De segített a magyar népnek ezerféle módon a háborús károk helyre­állításában és a szocializmus építésében is. A magyar és a szovjet nép ellenségei még évvel ezelőtt is saja Szovjetuniót, hogy „le­zsákmányol­ja" orszá­gunkat. E rágalom ostobasága annyira nyil­vánvaló, hogy ma már az ellenség is elismeri: a szovjet-magyar gazdasági kapcsolatok­ban a magyar fél élvezi a nagyobb előnyt. Barátságunk a magyar nép boldogulásának háloga Kádár János aláhúzta, hogy a Szovjetunió Magyarországgal és a többi szocialista or­szággal kifejlődött gazdasági kapcsolataiban nem a kereskedelmi haszon elvéből indul ki, hanem — mint az idősebb és erősebb szocia­lista ország — önzetlenül és áldozatkészen testvéri segítséget nyújt. A Szovjetunióból a tavalyi kereskedelmi forgalomban Magyaror­szágra hozott áruk több mint 82 százaléka nyersanyag és félkésztermék, ugyanakkor a Szovjetuniónak szállított magyar áruk több mint 58 százaléka gépipari és finommechani­kai termék volt. A magyar népgazdaság je­lentős behozatalra szorul fontos nyesanyagok­­ból, nevezetesen vasércből, olajból, fából. A szovjet szállítások a magyar népgazdaság­i Elvtársak! Szoros egységben haladunk, jó barátságban élünk a szocialista tábor vala­mennyi országával, a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal, az Albán Népköztársaság­gal, a Bolgár Népköztársasággal, a Csehszlo­vák Köztársasággal, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársasággal, a Lengyel Népköztársa­sággal, a Mongol Népköztársasággal, a Német Demokratikus Köztársasággal, a Román Nép­­köztársasággal, a Vietnami Demokratikus Köztársasággal; — örülünk, hogy a szocialista tábor vala­mennyi országa nagy lendülettel halad előre a szocializmus útján, új és új nagyszerű ered­ményeket ér el . A szocialista tábor egységének szilárd és megbonthatatlan alapja a közös társadalmi­politikai rendszer, a szocializmus építésének közös útja, a közös világnézet, a béke meg­őrzésére irányuló együttes erőfeszítés. Együtt­működésünket a táboron belül nemcsak az egyenjogúság, a területi integritás, az állami függetlenség és szuverenitás tiszteletben tar­tása. A belügyekbe való be nem avatkozás sza­bályozza , hanem ezeken túlmenően a kölcsö­nös segítségnyújtás elve. Szépen fejezte ki Hruscsov elvtárs, amikor Berlinben azt mon­dotta: táborunkban az „egy mindenkiért — mindenki egyért” elv uralkodik. — A szocialista tábor, amelynek magva és vezető ereje a Szovjetunió, napjainkban a haladás és a béke főereje a világon. A Magyar Népköztársaság a szocialista tábor egyenjo­gú és megbecsült tagja. Népünk életbevágó érdekeinek hű szolgálata megköveteli: kül­politikánk egyik fő feladata a jövőben is az legyen, hogy tovább erősítsük a szocialista tábor erejét, egységét és határozottan vissza­verjünk minden kísérletet, amely ez ellen ilyen irányú szükségleteinek legnagyobb ré­szét fedezik. Íme, így kereskedik egy szocia­lista nagyhatalom, a Szovjetunió, egy kisebb szocialista országgal, a Magyar Népköztársa­sággal — állapította meg Kádár János elvtárs — majd így folytatta: — Nincs és soha nem is volt a világon olyan kapitalista nagyhatalom, amelyik keres­kedelmi forgalmát úgy fejlesztette volna egy kis országgal, hogy annak kedvező módon, túlnyomóan nyersanyagot szállítana és tőle nagyobbrészt kész ipari terméket vásároljon. De ez ellenkezne is a kapitalizmus lényegé­vel: a kapitalizmus saját népének kizsákmá­nyolásán kívül más népeket is kizsákmányol. Az előbbit a „kezdeményezés és vállalkozás szabadságának", az utóbbit a „kereskedelem szabadságának", az egészet pedig a „szabad világ“-nak nevezi. — A magyar—szovjet barátság ma erős. Ez a barátság a magyar nép erőforrása, nagy tá­masza és boldogulásának záloga. A magyar— szovjet barátságot szüntelenül erősíteni, örök és megbonthatatlan barátságként megtartani — ez pártunk és kormányunk legfőbb külpo­litikai feladata. — Népünk óhajának felel meg, hogy vala­mennyi szomszédos országgal és néppel a jó­­viszony kiépítésére törekszünk. A Szovjet­unióhoz fűződő jó, baráti kapcsolatainkról már részletesen beszéltem. Közvetlen szom­szédunk a testvéri Csehszlovák Köztársaság és a Román Népköztársaság, örvendünk a szocializmus építésében elért nagyszerű sike­reiknek, s annak, hogy e két népi állammal állandóan fejlődik barátságunk a legbensőbb Népköztársaságunk viszonya a NATO ve­zető országaihoz, illetve kormányaihoz nem kielégítő. Közülük is leginkább az Amerikai Egyesült Államok kormányával vannak ko­moly ellentéteink. Az amerikai szenátus évi 125 millió dollá­ros alapjából jelentős összegeket folyósítanak a Magyar Népköztársaság elleni aknamunká­ra. Mintegy ötezer magyar disszidenst felvet­tek az USA hadseregbe. Fenntartják az úgy­nevezett „Szabad Európa” rádióállomást, amely uszító hadjáratot folytat a Magyar Nép­­köztársaság ellen. Azt a példátlan gyakorla­tot folytatják, hogy miközben diplomáciai kapcsolat áll fenn országaink között, az ame­rikai kormány hivatalos küldöttei támadják a Magyar Népköztársaság hivatalos küldöt­teinek mandátumait az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetiközi szerveze­tekben.­­ Mindezek ellenére őszintén óhajtjuk a normális viszony kialakítását az Amerikai Egyesült Államok és a Magyar Népköztársa­egyetértés és a szilárd alapjain, proletárinternacionalizmuk­ Jó szomszédi viszonyt akarunk Jugoszláviával Szomszédunk továbbá Jugoszlávia. Jugo­­szláviával az államközi kapcsolatok 1953. au­gusztusa óta fokozatosan normalizálódtak A viszony 1956—58-ig erősen romlott, majd a lassú javulás eredményeként ez idő szerint­­* diplomáciai, állami, gazdasági, s néhány tár­sa­­dalmi kapcsolat — mint például a sport '' területén normálisnak nevezhető. Véle'1’«' nyünk szerint — az ismert ideológiai elle"' tétek ellenére — megvan a lehetősége anna» hogy a két állam között normális jószomszédi viszony álljon fenn. Mi erre törekszünk, a­ert meggyőződésünk szerint ez Jugoszlávia­­? Magyarország népeinek közös érdeke. A szomszédi viszony kedvező alakulásában répet játszik az, hogy a Jugoszláv kon néhány fontos nemzetközi kérdésben poz'''v fellépésével­ segíti a békéért folyó harc * viszont nehezíti a viszony alakulását, hogy támadják barátainkat — mint a legutóbb időszakban — a Kínai Népköztársaságot és sí Albán Népköztársaságot. — Másik szomszédunkkal, Ausztriával «* idő szerint nem kielégítő a viszonyunk,­­ sajnálatosnak tartjuk. Szerintünk nincs­­ akadálya annak, hogy a két szomszéd állam* között — az eltérő belső társadalmi rant­s*? ellenére — jó kapcsolatok alakuljanak Nehezíti azonban az előrehaladást, hogy az osztrák kormány a két állam viszonyát il*" tőén a Magyar Népköztársasággal szem'«'« ellenséges nyugati körök mesterkedéseitől e­­­gedi befolyásoltatni politikáját. Az észtó kormány még mindig tűri, hogy Ausztria te­­rületén a Magyar Népköztársaság ellen ak"8' munkát folytató kémügynökségek és ma£­'r fasiszta szervezetek tevékenykedjenek és g­a­rázdálkodjanak. Ez is számottevően zavar­, viszonyunkat. Mi a kölcsönös előnyökkel tényleges jóviszony kialakítására törekszünk mert meggyőződésünk, hogy ez a Magya Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság n­­einek közös érdeke. . . — Semmiféle tényleges érdekellentét mia a Magyar Népköztársaság és az európai sem­leges államok, nevezetesen Ausztria, Svéd° szög, Svájc között. Ellenben közös érdek béke fenntartása, a békés egymás mellett él*» az országok közötti kapcsolatok bővül«*" Ezért arra törekszünk, hogy viszonyunkat­­ vltsuk velük. Véleményünk szerint • nem­ jo­gos országok bizonyos pozitív szerepet m* . betöltenek és a jövőben még inkább bevő­hetnek az országok és népek békés egy113 mellett élésének előmozdításában. Szolidárisak vagyunk a felsza­badulásukért küzdő gyar mat* népekkel — Elvtársak! Korunk legfontosabb nyei között tartja számon az emberiség, az utóbbi 10—15 esztendő alatt a népek est­i sora — közöttük India, Indonézia, Irak, Egyesült Arab Köztársaság — rázta le a.n.­járól az imperialisták igáját és lépett az illő nemzeti fejlődés útjára. Velük Jó­s­szonyunk, s arra törekszünk, hogy tovább­­­vuljon. Egy fronton vagyunk velük az iITIP ‘ializmussal szemben; szélesíteni akarjuk , lük gazdasági és kulturális kapcsolatain»*.. Bizonyos mértékig a Magyar Népköztárk*^. s hozzájárulhat a gyarmati sorból M*** ^ sult országok önálló iparának fejlesztés* teljesen szolidárisak vagyunk a felszabadít­sukért most küzdő gyarmati népekkel. ** győződésünk, hogy az imperializmus " $ tudja többé megállítani a felszabadulás«1^ ^ függetlenségért vívott harc folyamatát, s «e­­­zedelmeskedik a gyarmati népek igaz*01* harca. De érdekelnek- Mi tiszteljük a magas civilizációt kitejlesztett amerikai . ,2- pet. Üdvözöljük azoknak az amerikai életi tényezőknek lépéseit, akik az utóbbi év­­ben valamelyest hozzájárultak a vitás é­é­sek tárgyalások útján való rendelésén." A nemzetközi helyzet bizony az enyhítés«^ két ország közötti viszony normalizáláni kívánja, hogy az USA felelős körei ví*»*%il felül és korrigálják a hamis pneaztíJZ-oé,^' mindmáig fenntartott, idejét múlt, b«®8 t talán én célra nem vezető politikájú*1* Magyar Népköztársasággal szemben. . & — Lényegében arra van szükség, Egyesült Államok kormánya tartan ***‘ j|ié­­ben az egyenjogúság elvét és mondjon ** „al­bo való kísérleteiről, amelyekfced be aka® jpp kozni a Magyar Népköztársaság bein** nt- Vélményünk szerint ezen az alapon n*s* .j/;1' héz a magyar—amerikai viszony no* Hsának útját és módozatait megtalálni^ ^ mányunk ennek érdekében kész m’iw*” szerűnek látszó lépés megtételére.­­FMv**tév m­­i Külpolitikánk alapelvei: a magyar—szovjet barát­ság* hűség a szocialista táborhoz, imperialista­­ellenesség, békés egymás mellett élés Szoros egységben a szocialista tábor valamennyi országával A népeknek békében kell egymás mellett élniük

Next