Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)
1981-09-16 / 254. szám
IMI. szeptember 11., szerda Üzemtörténeti kiállítás Komlón Részlet az Aknamélyítő Vállalat komlói kiállításáról Bemutatkozik a Bányászati Aknamélyítő Vállalat Az ország nagyvállalatai közé tartozik ma már a Bányászati Aknamélyítő Vállalat: ötezer dolgozója évente egymilliárdhatszázmillió forint értékű építési, szerelési munkát végez. Jogelődje egy osztrák cég magyarországi leányvállalataként 1907-ben alakult. A hazai bányászati aknamélyítés fejlődésére jellemző, hogy az egykori anyavállalatnak, amely ma az NSZK-ban működik és főként gépgyártással foglalkozik, egyenrangú partnere a BAV, nemcsak idehaza, külföldön is nevet szerzett magának Komlón a jubileumi év rendezvénysorozatának keretében tegnap nyílt meg a Május 1. Művelődési Házban a bányászati Aknamélyítő Vállalat történetét bemutató kiállítás, amely annyiban tér el az előzőektől, hogy országos képet ad a bányászati aknamélyítés múltjáról és eredményeiről. Tóth Árpád, a vállalat igazgatóhelyettese nyitotta meg az értékes bemutatót, amelyen a legújabb berendezésekkel és technológiákkal is megismerkedhetnek az érdeklődők. A BÁV tevékenysége a kezdettől kapcsolódik a mecseki medencéhez, a felszabadulás után önnáló aknamélyítő cég működött a bányászvárosban, majd a nagyvállalat egyik legeredményesebb körzete lett: ez évben a világhírnevet is megszerezte a mecseki körzet, amely az aknamélyítésben világcsúcstartó. Kiváló eredményeket ért el a vállalat a bányászathoz kapcsolódó tevékenységén kívül a közműépítési és városmentési, valamint a speciális mélyépítési munkáiban is- Új technológiát vezettek be a közműépítésben, az országban egyedül végzik a munkaárok nélküli csatornafektetéseket. Ezzel a módszerrel eddig négy és fél kilométernyi vezetéket építettek ki a hazai megrendelésekre. Pincetömedékelési eljárásaik ismertek Pécsett és Egerben egyaránt, de ma már hasonló városmentési munkákon dolgoznak Szentendrén, Budafokon és Szekszárdon is. A speciális mélyépítések során az elmúlt tíz évben ezer—ezeregyszáz szennyvíz átemelő aknát, tisztító művet építettek. A hatvanas évek elején Indiában is megismerték az aknamélyítők munkáját, akik jó nevet hagytak maguk után, így a jövő héten remélhetőleg eredményesen pályáznak az indiai építésekre, és ott lehetnek a calcuttai metró munkáinál is. Ezen a héten dől el, hogy megkapják-e a megbízást a görögországi vasúti alagutak mélyítésére, amelyre olasz és jugoszláv cégekkel versenyeznek. Kiváló partnerek a csehszlovákiai magnezitbányák építkezésein és az NSZK-ban is sikeres versenytársak. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat szép eredményeit reprezentáló kiállítást szeptember 23-ig, naponta 10—12-ig, és 15—19-ig tekinthetik meg a látogatók G. M. Dunántúli napló Készülődés a Haydn-évfordulóra Tanévnyitó a zeneművészeti főiskolán Huszonkét elsőéves kezdi meg tanulmányait az idén a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatán. Az intézmény tanévnyitó ünnepségét tegnap délelőtt tartották meg. Antal György igazgató beszédét a főiskola rektorának, dr. Újfalussy Józsefnek a szavaira tett utalással kezdte: egy hallgató sem tesz szívességet azzal, hogy a főiskolára jelentkezik. A tanulmányok folytatása felelősséggel jár, senki nem elégedhet meg azzal, hogy jól játszik a hangszerén, de például a kiegészítő tárgyakat elhanyagolja. A tagozaton tavaly vezették be az egyszakos képzést, ami azt jelenti, hogy a hallgatók a hangszeres játékot tanulják a legnagyobb óraszámban, s emellett fakultatív alapon választhatnak más szakokat, például szolfézst. Antal György beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a főiskolásoknak ajánlatos választani elméleti jellegű szakokat is, mert egyáltalán nem biztos, hogy kikerülvén az iskolába, nem lesz szükségük erre az ismeretanyagra. Az idei tanévtől megkezdődik a szociológia oktatása a pécsi tagozaton. A harmadévesek e féléves tárgy után a következő szemeszterben állampolgári ismereteket fognak hallgatni. Ugyancsak újdonság, hogy a tagozat vezetése erősen szorgalmazza az orosz mellett egy nyugati nyelv tanulását; erre elsősorban németből lesz lehetőség. A tervek között szerepel még egy koncert-fúvószenekar létrehozása a szakiskola és a zeneművészeti főiskola tanulóiból. Az idei tanévben Haydn születésének 250. évfordulójára emlékezvén, zenei versenyt hirdetnek, amelyen mind a 16 szak képviselői részt vehetnek. A főiskola zenekara és a Liszt kórus Haydn Teremtés című oratóriumával kíván tisztelegni a nagy zeneszerző emlékének. A tanévnyitó ünnepség keretében egy nyári sikerről is beszámoltak: a pécsi tagozat fúvósötöse országos zenei versenyen elnyerte a legjobbnak járó díjat. H. J. A harmadévesek ősztől szociológiát is tanulnak Barátsági gyűlés Újpetrén A Német Demokratikus Köztársaság külpolitikájáról A béke és barátság hónapja alkalmából tegnap este az újpetrei tanácson barátsági gyűlést tartottak az MSZMP újpetrei községi bizottsága, a községi tanács és a Hazafias Népfront községi Bizottsága szervezésében. A barátsági gyűlésen Rittinger Engelbert községi HNF-elnök köszöntötte a résztvevőket, valamint a Berlinből érkezett Sigfrid Schwarzot, az NDK Nemzetközi Politikai és Tudományos Intézetének osztályvezetőjét. Sigfrid Schwarz elöljáróban rövid előadást tartott a Német Demokratikus Köztársaság külpolitikai tevékenységéről, amely három elv köré csoportosul. Az első az NDK és a szocialista országok közötti kapcsolatok erősítését, elmélyítését tartalmazza, a második aktív politikai tevékenységet szorgalmaz a fejlődő országokkal. A harmadik pedig jó kapcsolatokra és gazdasági együttműködésre törekszik a fejlett tőkés országokkal. A Német Demokratikus Köztársaság számára ez utóbbiak közül különösen jelentős a Német Szövetségi Köztársasággal való kapcsolat, melynek kibontakozása útjában három fő akadályt jelölt meg az előadó. Az első, hogy az NSZK mindez idáig nem ismeri el az NDK önálló állami létét. Problémát jelent az NDK és az NSZK közti határ némely szakaszának vitatott volta, s igen aggasztó valamennyi szocialista ország számára, hogy az NSZK-ban működhetnek olyan revansista csoportok, amelyek nemcsak a két német állam közti határokat, hanem a második világháború után kialakult realitásokat is támadják. Örvendetes, mondta Sigfrid Schwarz, hogy az NSZK-ban és Nyugat-Berlinben is erősödnek a háborúellenes, a leszerelésért küzdő erők. Ennek volt szép példája az amerikai külügyminiszter nemrég Nyugat- Berlinben tett provokatív látogatásának reakciója: több tízezer munkás és fiatal tüntetett az USA európai politikája ellen. Az előadás után az NDK- beli vendég válaszolt a résztvevők kérdéseire, melyek felölelték a lengyelországi eseményeket és az NDK lakáspolitikáját is. Tessék választani! ' ' • Volt Lvov-Kertvánsban bolt vezetője beengedte a vásárlókat. Kosár híján sokan kénytelenek voltak sorba állni és várakozni, de megérte a ráfordított időt, mert ritkán kapható és olcsó árukkal kedveskedtek a bolt első vevőinek. Az önkiszolgáló üzlet 250 négyzetméter alapterületén közel kétmillió forintos árukészletet halmoztak fel a 0-tól 6 éves korú gyermekek részére. Baloldalt gyermekkészruhákat , orkánkabátokat, anorákokat, kezeslábasokat és szövetkabátokat, blúzokat, leánykaszoknyákat és gyermeknadrágokat árusítanak. Középre rakták az olcsó, 92 forintos gyermeketető-székeket — az összes elkelt negyedóra alatt — és a szintén alacsony áron vásárolható sportbabakocsikat. A bejárattal szemközti polcokon a gyermekpulóverek, melegítők és csecsemőruhák kaptak helyet. Számtalan jugoszláv bébigarnitúra érkezett, ezenkívül kaphatók a népszerű Fabulon-táskák — melyben babaápolási cikkeket talál a vásárló — és a ritkán kapható vízáteresztő pelenka is. Jobb oldali cipőt válogathatnak 18-tól 30-as számozásig — itt a sláger a Sabaria Cipőgyár bundabéléses gumicsizmája volt. Azok a vásárlók, akik később érkeztek és a keresett holmikból nem tudtak vásárolni, ne nyugtalankodjanak, mert a bolt vezetője már leadta az újabb rendelést. Az üzlet hétfőn, kedden, szerdán, pénteken 10-től 17.30-ig, csütörtökön 10-től 18 óráig és szombaton 9-től 13 óráig tart nyitva. Hatalmas, festett gólya áll Lvov-Kertvárosban a Sarohin tábornok út 59. számú ház előtt, jelzi, hogy itt van a gyermekruházati bolt. A környékbeliek már jóval üzletnyitás előtt gyülekeztek, hogy elsőként válogathassanak a nyitásra beszerzett sláger ruhadarabok közül. Olyan sokan öszszejöttek, hogy tíz óra előtt . Igazgatóváltozás a pécsi Centrum Áruházban Rendkívüli ügyvezetőségi ülés keretében történt igazgatóváltozás tegnap a pécsi Centrum Áruházban. Kaszás Kálmán, a Centrum Áruházak vezérigazgatója meleg szavakkal köszöntötte dr. Sebők Imre igazgatót, aki 49 évi munkaviszony és az áruház élén — az alapítástól kezdve — eltöltött 32 esztendő után nyugállományba vonul Méltatta az áruház, a pécsi kereskedelem érdekében végzett munkáját, s külön méltatta, hogy a változó és fejlődő kereskedelmi viszonyok között is megőrizte az áruház piaci pozícióját. A nyugdíjba vonuló igazgató visszatekintve az eltelt három évtizedre az eredmények mellett egyetlen kudarcként említette, hogy nem sikerült kiharcolni az új pécsi Centrum Áruház megépítését. A Városi Tanács és végrehajtó bizottsága nevében dr. Németh Lajos tanácselnökhelyettes köszöntötte dr. Sebők Imrét, aki hosszú időn át a tanács és a végrehajtó bizottság tagjaként tevékeny közreműködője volt a város ellátása javításának. A kereskedelmi pártbizottság nevében dr. Földes Jánosné, a vállalati pártszervezet nevében Hajdú Béla párttitkár, a munkatársak nevében pedig dr. Dárdai Imre igazgatóhelyettes mondott köszöntő szavakat. Ezt követően a vezérigazgató bejelentette, hogy a pécsi Centrum Áruház igazgatójává Máltesics Imrét nevezték ki. Az új igazgató ezt megelőzően közel öt esztendeig a Mecsek Áruház igazgatója volt. 5 Rádió mellett... Miért a Posta?! Hát megint egy gond — mindig csak a gond, hogy a fene beléje__ Minden napra esik valami__ most például — hogy a pestiek új telefonkönyve is megjelent — már hallom egyik reggel a rádióban: mi legyen a régi könyvek sorsa?! Több száz tonna plapírról van szó, s ez túl sok ahhoz, hogy a háziasszonyok, mondjuk, szelezsipapírnak használnák fel. A műsorvezető kolléganő — nagyon helyesen — felveti a problémát, mert való igaz, kár lenne e roppant nagy menynyiségű papírt a kukába dobni, ahol aztán elkallódik, holott az ipar ismét bedolgozhatná alapanyagként. Ha valaki begyűjtené. „Majd a MÉH!" — mondom magamban öltözködés közben és gondolom, mindenki más, szintén a MÉH-re gondolt, miután _,,Ő” a hulladék begyűjtője szerte szép hazánkban. Majd elintézik. Ám hét végén — ezúttal a televízióban — ismét napirendre kerül a kérdés: mi legyen a lejárt — több száz tonna — telefonkönyvek sorsa? A riporternő a választ a Magyar Posta egyik osztályvezetőjétől várta. „Ez nem a mi dolgunk" — mondotta, nagyon helyesen és érthetően. De a riporternő nem tágít, szerinte a postának kellene begyűjtenie az elhasznált portékát. Most nyilatkozik a MÉH képviselője: „Ha a posta begyűjti, mi nagyon szívesen átvesszük a szállítmányt és kilójáért egy forintot fizetünk!" Hát ez szép. Miután a riporternő és a MÉH megállapodott, nincs más hátra, ■dint hogy a posta nekiálljon a munkának. Szedje össze a már korábban eladott, de már nem használható áruját, és kap érte pénzt. Elképzelem, ahogy a postás, a telefonszerelő, a távirdász, meg a posta vezérigazgatója járja a főváros utcáit, és ráűnt az ószeres, a handlé, bekiabál minden udvarra: „Tollat, rongyot, nyúlbőrt és telefonkönyvet veszek__!” Remek ötlet. Én is hónom alá kapom a régi telefonkönyvet és beszaladok vele a postára. De van otthon — a tegnapi húslevesből — másfél kiló velőscsontom, ezt útközben beadom a vágóhídra, és a pénztárnál fölveszem az érte járó dohányt. A kedves újságolvasó pedig ne pocsékolja el az újságpapírt, gyűjtse össze, majd újságíró kollégáimmal — kommunista szombat szervezésében — begyújtjuk, el is szállítjuk a MÉH-nek, sőt, ha a MÉH akarja, egyenesen elvisszük a papírgyáraknak. Időnk van dögivel. De ha már újságírókról van szó, mesélek még valamit. A neves rádióriporter egy balatoni fürdőhelyen megnézte a magánépítkezéseket. Szóba elegyedett a semmittevéstől unatkozó munkásokkal, akik elmondották, hogy már órák óta nem dolgoznak, mert hol ez hiányzik, hol az hiányzik, rossz a szervezés, meg minden. A betonkeverő persze üresen forgott és zabálta az áramot. Aztán valami nehézgép motorja is dübörgött órákon át, üresjáratban, zabálva az üzemanyagot. Egyszer csak hallom: „Ide figyeljen, kicsoda maga? Kapcsolja le azt az izét, aztán takarodjék innét a fenébe, ez itt munkaterület__!” Ez a harcias ember maga a művezető volt. Annak a munkaterületnek a felelőse, ahol éppen órák óta nem folyt munka. Többek között az ő hibájából. És akkor ráparancsol az újságíróra, (amihez nincs is joga), hogy ne beszélgessen a munkásokkal engedély nélkül (ehhez sincs joga). Ha a rádióriporter ezek után sajtópert indítana a történetben szereplő művezető ellen, elégedetten tapsolnék. Rab Ferenc