Dunántúli Napló, 1981. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)

1981-09-20 / 258. szám

Az utóbbi években felgyorsult a differenciálódás A gazdasági élet fejlődésének természetes következménye a gazdálkodó szervezetek diffe­renciálódása. A termelési erő­források különbözősége, a ter­melési szerkezet eltérő volta, valamint a vezetés színvonala olyan tényezők, melyekkel a gazdálkodó szervezetek külön­böző mértékben rendelkeznek, és így fejlődési ütemük is eltér. A gazdálkodásban jelentkező különbségek önmagukban konstruktív jelenségnek ítélhe­tők, mivel egyrészt bizonyítják az adott gazdasági környezet­ben elérhető teljesítmények mértékét, másrészt ösztönzőleg hatnak a mérsékeltebb ered­ményt tanúsító gazdaságok szám A mezőgazdaságban jelent­kező differenciáltság mértéké­ben, megjelenésében és hatá­saiban más jellegű, sokkal bo­nyolultabb gazdasági jelenség, mint a népgazdaság más ága­zataiban. Következik ez abból, hogy az egyes gazdaságok igen eltérő minőségű földterületen folytatják termelési tevékenysé­güket, számottevően különböz­nek a domborzati és éghajlati viszonyok, melyek jelentős mér­tékben befolyásolják a termelés eredményeit, a ráfordítások nagyságát és mindebből ere­dően a termelés eredményessé­gét. Mindehhez hozzájárul a termelőszövetkezetek viszonylag nagy száma, ami miatt a terme­lés feltételeiben és eredményei­ben mutatkozó széles értékek igen jelentős különbségeket mu­tatnak. Magasabb követelmények A gazdasági szabályozók az átlagosnál kedvezőtlenebb adottságú termelőszövetkezete­ket különböző preferenciákkal segítették abban, hogy a ter­melési feltételekben meglévő különbségeket némileg kiegyen­lítsék. A népgazdaság egészét érintő magasabb követelmények kielégítése azonban növelte a termelőszövetkezetek terheit is. Az anyag- és energiaárak emel­kedése miatt a termelés ráfor­dításai gyorsabban növekedtek, mint a felvásárlási árak. A fejlesztési támogatások jelentős része beépült a felvásárlási árakba, ami megnövelte a nye­reségi fejlesztési források jelen­tőségét.­­ Mindezen változásokhoz a már korábban is alacsony jö­vedelmű termelőszövetkezetek tudtak a legkevésbé alkalmaz­kodni, mert n­em rendelkeztek azokkal a termelési erőforrások­kal, amelyek lehetővé tették volna a megváltozott körülmé­nyekhez igazodó termelésszer­kezet kialakítását. Ezért a diffe­renciálódás az utóbbi 3—4 esztendőben felgyorsult és olyan mértéket ért el, amely egyes termelőszövetkezetek esetében veszélyezteti az önálló vállalat­­szerű gazdálkodás folytatását. A Baranya megyei Termelő­­szövetkezetek Szövetségének testületi szervei több alkalom­mal tárgyalták a kialakult hely­zetet, mélyreható elemzéssel fel­tárták az okokat, és a nemkí­vánatos differenciálódás enyhí­tésére, a folyamat további el­mélyülésének megakadályozásá­ra összegezték­ a legfontosabb teendőket. A szövetség testüle­tei abból az alapelvből indultak ki, hogy gazdaságpolitikai és társadalompolitikai okokból is szükség van az alacsony haté­konyságú mezőgazdasági terü­leteken termelt termékekre is, így tehát elengedhetetlen fel­adat, hogy ezeken a területe­ken is javítsák a termelés felté­teleit és hatékonyságát. Mivel az alacsony hatékony­ságú termelést előidéző okok termelőszövetkezetenként eltérő mértékben és mélységisen je­lentkeznek, a termelés javításá­nak feltételei és lehetőségei is igen különbözőek. Enne­­ elle­nére néhány általánosan is megfogalmazható intézkedés széleskörűen alkalmazható eb­ben a termelőszövetkezeti cso­portban. Legfontosabb az üzemi veze­tés megfelelő, kialakítása. Ez elsősorban a tudatos, tervszerű és következetes káderm­unkával, a vezetők kiválasztásával érhető el. Tekintve, hogy ezeken a te­rületeken a vezetés és munka­végzés feltételei az átlagosnál nehezebbek, a legjobb szak­emberek beállítása indokolt. En­nek érdekében szükséges a szakemberek letelepedését elő­segíteni, részükre külön támoga­tást biztosítani. Lehetővé kell tenni, hogy a más üzemből jött jól felkészült szakember, ameny­­nyiben szerződésben vállalt kö­telezettségeinek eleget tesz és nem kíván a termelőszövetkezet­ben maradni, visszatérhessen előző munkahelyére és előző beosztásába. A termelési feltételek között kiemelt jelentősége van a ter­mőföld jó hasznosításának. A kedvezőtlen hatékonyságú ter­melőszövetkezet egyik általános jellemzője, hogy alacsony az ér­tékesebb szántóterület aránya, sok a belvizes és erodált terü­let. Elengedhetetlen ezen a te­rületeken a melioráció megindí­tása, vagy a már elkezdett munkák gyorsabb ütemű végre­hajtása. A nagy pénzügyi be­fektetést igénylő meliorációs tevékenységet önerőből képte­lenek ezek a termelőszövetkeze­tek elvégeztetni, így kiemelt ál­lami preferenciák nyújtására van szükség. Az eddigi tapasz­talatok is azt bizonyítják, hogy az így kezelt területek hozama ugrásszerűen megnő, és néhány év alatt visszatérül a befektetés. Rugalmas alkalmazkodás Szükséges a táj természeti, ökológiai adottságaihoz leg­jobban alkalmazkodó termelési szerkezet kialakítása. A kötött­ségek oldásával elő kell segíte­ni, hogy ezek a termelőszövet­kezetek a régebbi fejlesztési támogatások termelésszerkeze­tet konzerváló hatása alól kike­rülhessenek. Ahol a termőterület szűkös volta, vagy annak javíthatatlan­­sága miatt a mezőgazdasági termelés számottevően nem nö­velhető, ott elő kell segíteni a kiegészítő és melléküzemági ter­melés kialakítását és bővítését. Adó- és hitelpolitikai kedvez­mények kiterjesztésével szüksé­ges ennek feltételeit megterem­teni. Meggyorsítaná ezt a folya­matot, ha ebben a termelőszö­vetkezeti körben a fejlesztések — ha meghatározott ideig mér­tékig is — de az adózatlan jö­vedelemből történhetnének­ és ha a különböző szűkös megyei fejlesztési támogatás nem el­aprózottan, hanem koncentrál­tan kerülne szétosztásra. Ezál­tal egy-egy termelőszövetkezet ilyen irányú gondja viszonylag rövid időn belül, átfogóan meg­oldásra kerülhetne. Indokolt, hogy a kedvezőtlen termőhelyi adottságok miatti többlet ráfordításokat a termé­kek felvásárlási árában is elis­merjék. Eredményre vezetne, ha a népgazdaságilag is kiemel­kedő jelentőségű mezőgazdasá­gi termékek értékesítése után árkiegészítésben részesülnének az átlagosnál gyengébb minő­ségű földterületen gazdálkodó termelőszövetkezetek. Ezzel nem­csak ráfordítás-jövedelem ará­nyaik javulnának, hanem a fon­tosabb termékekből várható­ többlettermelés is elérhető len­ne, mivel megteremtődnének a ráfordítás szükséges növekedé­sének pénzügyi alapjai. A kedvezőtlen gazdasági eredményeket elérő termelőszö­vetkezeteket érintő veszteség­rendezési eljárás eddigi gya­korlata szerint a pénzügyi egyensúly helyreállítása érde­kében jelentős mértékben be­vonták a következő év termelé­séhez nélkülözhetetlen eszközök beszerzésének fedezetére szol­gáló amortizációt. Ezzel a kü­lönben is szűkös eszközállomány pótlása hiúsul meg, és lehetet­lenné­­teszi a következő évek termelését. Indokolt, hogy a veszteségrendezés során ne ke­rülhessenek bevonásra olyan termelést biztosító alapok, me­lyek a zavartalan munkához szükségesek. Figyelembe kell venni azt is, hogy ezekben a termelőszövet­kezetekben mindennemű be­fektetés megtérülése az átla­gosnál lassúbb. Ha a beruhá­zások és alapok feltöltése hitel­ből történik, akkor ennek vissza­fizetésénél a lassúbb megtérülés miatt az általános hitelpolitikai irányelvektől eltérően hosszabb lejáratot célszerű megállapítani. Nagy lehetőségek vannak az élenjáró, gazdaságilag erős ter­melőszövetkezetekkel történő együttműködés terén is. Az ott felhalmozódott szellemi tapasz­talat, vezetési ismeretek, korsze­rű eszközellátottság átáramol­­tatása kedvező hatással lehet a gyenge adottságú termelőszö­vetkezetekre. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az erkölcsi elismerésen kívül az élenjáró termelőszövetkezetek anyagilag is érdekeltek legyenek a gyen­gébbek megsegítésében. Ez el­érhető oly módon, hogy a jó ter­melőszövetkezet a gyengébbnél végzett tevékenysége után olyan elbírálásban részesüljön adó- és egyéb területen, mintha azt a tevékenységet a gyengébb ter­melőszövetkezet végezte volna el. Az itt végzett élőmunka ér­téke ne számítson bele a jöve­delemnövekmény adó­alapjába, és így ne érje hátrányos meg­különböztetés azért, mert mások segítségére volt. Mindez csak akkor vezethet eredményre, ha az érintett ter­melőszövetkezetek sokoldalú üzemszervezési intézkedésekkel, erőik összefogásával minél al­kalmasabbá teszik önmagukat az új szervezési és technológiai ismeretek befogadására, ha nö­velik kezdeményezőkészségüket, és fokozottabban gondoskodnak a belső rend és fegyelem meg­szilárdításáról. Közös ügy Termelőszövetkezeteink most a IV. országos termelőszövetke­zeti kongresszusra készülnek. A felkészülés mindenekelőtt ab­ban nyilvánul meg, hogy a VI. ötéves tervidőszak első évét si­keresen befejezve megteremtsék alapját a következő évek fel­adatainak maradéktalan teljesí­téséhez. Ennek egyik fontos ré­sze, hogy a kedvezőtlen ered­ménnyel gazdálkodó termelő­­szövetkezetek termelésének fej­lődését elősegítve javuljon a szövetkezetek gazdasági haté­konysága. Ez közös ügy, mind­­annyiunknak ebben részt kell vállalnunk, és akkor a megala­pozott gazdasági döntésekben kifejtett közös tevékenység meghozza a remélt eredményt ezen gondunk megoldása te­rén is. Dr. Kiss Károly Minden termelőszövetkezet termékeire szükség van Megfelelő feltételeket az alacsonyabb jövedelmű termelőszövetkezetek hatékonyabb gazdálkodásához. 130 millió forinttal növelte termelési értékét pulykaágazatának kifejlesztésével a mágocsi ter­­melőszövetkezet Az őszi BNV-ről jelentjük Az egyik jugoszláv garnitúra a BNV-n Erb János felvétele Bútorok Bőrhuzattal készült ülőgarnitúrák ■ Szétnyitható étkezőbútor — kis konyhákba­n Variálható Szirén-elemek Az idei BNV bútorkiállítása az A-pavilonban — bár az igé­nyek, ízlések sokféleségének tesz eleget —, nem sokban kü­lönbözik az elmúlt egy-két év­ben látottaktól. Nagyon sok az olyan bútor, amit már ta­valy is kiállítottak. Persze igaz, hogy egy gyár egyik évről a másikra nehezen tudja magát teljesen megújítani — különö­sen, ha termékei így is kelen­dőek. — Épp ezért dicséretre méltóak azok a törekvések, hogy a már ismert terméken apró változtatásokat, a vevők észrevételei szerinti kisebb mó­dosításokat hajtottak végre. Az idei év talán egyetlen újdon­ságának számít, hogy több gyár mutat be bőrhuzattal ké­szült ülőgarnitúrákat. Ma a bútorok iránti legfőbb követelmény, hogy alkalmaz­kodjanak a panellakások mé­reteihez, kicsik, mégis kényel­mesek legyenek, ugyanakkor az esztétikai követelmények­nek is megfeleljenek. Nos, el­sősorban e szempontok szerint válogattunk a látnivalókból. Az ülőgarnitúrák közül talán a Kanizsa Bútorgyár dicseked­het a legtöbb olyan termékkel, ami a fenti követelményeknek megfelel. Már tavaly is lát­ható volt, de az idei vásáron nyert lyegydíjat kisebb módosí­tások után a Nelli elemes ülő­­garnitúra. Az idén látható vál­tozata mohazöld plüss huzat­tal készült, elemei a követke­zők: három ülőrészes padke­­verő , amely ágyneműtartóval készült és egy személy részére kényelmes fekhely­ű, kétsze­mélyes kihúzható heverő, fotel, fotelágy, sarokfotel, asztal. A tetszés szerint kiválasztható és variálható elemek sorrendje lehetővé teszi, hogy az adott lakóhelyiség méreteihez a csa­ládtagok fekvő­hely-szükségleté­hez, ízléséhez maximálisan al­kalmazkodjon. A Kanizsa Bú­torgyárnak az idei vásáron először bemutatott Viktor nevű ülőgarnitúrája ugyancsak si­ker lesz a kislakások tulajdo­nosai körében. A hagyományos megoldás — kanapé, két fotel — abban újszerű, hogy kicsi, szétnyitva két személy­ részére kényelmes fekhelyet biztosít. A huzata különleges, három­szoros vastagságú, mályvaszí­nű. Ugyancsak figyelemre­ mél­tó a gyár Szirén fantázia ne­vű variálható szekrénye. Szí­ne szép dióbarna, sarokelemei segítségével egy teljes szobát körbe lehet vele burkolni, akár a mennyezetig, sőt úgy, hogy a magasabbra szerelt elemek alá szinte beépíthető az ülő­vagy fekvőbútor. Egyik eleme lenyitható ágyat rejt. A Szék- és Kárpitosipari Vál­lalat talán az egyik legna­gyobb területet foglalja el az idén és nem a hagyományos boxrendszerben, hanem leve­gősen mutatja­­ be termékeit. Nagyon szép és érdekes da­­rabja a vállalat kiállításának a Mózes nevű elemes, kárpito­zott ülőgarnitúra. A BUDA­­FI­AX által gyártott világos vá­szonhuzatos, a szegélyeken fe­hérrel paszpólozták, ettől vi­dám és hangulatos, kettős ülő­része, valamint a fotelek is fekhellyé nyithatók. Végre eszé­be jutott a gyártóknak, hogy kis konyhák részére készítse­nek étkező- és ülőbútort. Prak­tikus és szép a fehérre lakko­zott mindössze 40 centiméter széles asztal, alá tolható ülő­kékkel, az asztal lelógó hát­lapja alkalmanként felnyitható, és így normál méretű étkezővé alakítható. A Székesfehérvári Bútorgyár évek óta sikeres terméke a Réka elemes bútorcsalád, idén új köntösben jelenik meg. A gyár piaci igények alakulása szerint kiiktatta a legkevésbé keresett elemeket, és marad­tak csak azok, amelyek iránt legnagyobb volt a kereslet. Külseje esztétikusabb, sötét színű és díszlécekkel ellátott. A nagy lakással, vagy kü­lönleges igényekkel rendelke­zőknek is bő választékot nyújt a kiállítás. Leginkább a külön­böző bútoripari szövetkezetek­nél láthatunk rusztikus, vagy faragott, intarziás, vagy koló­niás stílusú, nagyon szép egye­di bútorokat. A különlegessé­geket kedvelők pedig találhat­nak szekrényeket nádfonatbe­­tétes ajtókkal, vagy csővázas, feketére pácolt betétes, érde­kes szekrénysort. Pécsett a közeljövőben nyit a Domus Áruház. Jó lenne, ha a vásáron látottakat itt találhat­nánk. Sarok Zsuzsa HÉTVÉGE 3.

Next