Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)
1990-03-01 / 59. szám
Dunántúli napló 1990. március 1., csütörtök Az Országgyűlés második munkanapja (Folytatás az 1. oldalról) oktatási intézményrendszerében fokozatosan kialakulhata verseny. A magánoktatás végső soron korszerűbb képzésre sarkalló kezdeményezésként is felfogható. Ezután olyan új felsőoktatási törvényt is szorgalmazott, amelyben az oktatási és a tudományoskutató-fejlesztő intézmények nemcsak együttműködnek, hanem szükség szerint integrálódnak is. A törvény előkészítésénél fontosnak tartotta, hogy újraszabályozzák a felsőoktatási intézmények tanácsának működését, s ezekbe a testületekbe demokratikus választással kerülgetnének be a tagok. Török Sándor (Jász-Nagykun-Szolnok m. 13. vk.) egyetértek azzal, hogy a társadalmi, politikai rendszer átalakulása az oktatásban, nevelésben is gyors alkalmazkodást, néhány sürgős intézkedést követel. Beszámolt viszont arról: a pedagógusok kifogásolják, hogy a törvénymódosítás beterjesztését nem előzte meg sem szakmai, sem pedig társadalmi vita, így azután abból kimaradtak olyan kérdések, amelyekre pedig sürgősen választ kellene adni. Úgy vélekedett, hogy a törvényből ki kellene hagyni az iskolatanácsokról szóló részt, mert azok nem töltötték be feladatukat, már ahol egyáltalán megalakultak. Vona Ferenc (Pest m. 16. vk.) egyetértett a tanügyi monopólium feloldásával, és azzal, hogy az egyházi és a magániskolák is bekapcsolódjanak az oktatásba. Ám arra figyelmeztetett, hogy igen kevés a jó pedagógus. Valószínűleg a tőkeerős egyházi és magániskolák el fogják szívni a jó szakembereket, és így lényegesen növekedni fog a különbség az elit oktatás és az általános, mindenki számára elérhető képzés között. Végezetül a képviselő azt javasolta: ha az egyházi vagy magániskolák állami feladatokat látnak el, akkor az állami intézményekkel azonos mértékben részesüljenek költségvetési támogatásban. Szót kért még a vitában Varga Lajos (Pest, 26. vk.), Kovács Lászlóné (Bdapest, 7. vk.), Dauda Sándor (Budapest, 45. Vk), Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. Vk.), Bodonyi Csaba (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 3. vk.), Szilágyi Tibor (Nógrád m., 2. vk.). Az általános vitát követően a plénum részletes vitára bocsátotta a törvényjavaslatot. A részletes vita első felszólalójaként Boros László (Budapest, 26. Vk.) azt javasolta, hogy a törvényjavaslatnak azokat a paragrafusait töröljék el, amelyek lehetővé tennék, hogy a 4. évfolyam elvégzése után az alapfokú iskolai tanulmányok alapfokú nevelési-oktatási feladatokat ellátó gimnáziumokban is folytathatók legyenek. A képviselő, véleménye szerint az új rendszer nem lenne liberálisabb a jelenleginél. A választás lehetőségét elsősorban az fogja korlátozni, hogy milyen a családok szociális, anyagi, kulturális helyzete. Nem a tehetségek, hanem a megfelelő anyagi háttérrel rendelkezők kerülnek előtérbe, így az elit és tömegiskolák leplezetlenül el fognak különülni. A vita lezárását követően Glatz Ferenc művelődési miniszter válaszolt az elhangzottakra. Glatz Ferenc szerint ahozzászólók joggalostorozzák az elmúlt 40 év politikai rendszerének megfelelően kialakult oktatási rendszert. E rendszerből fakad az is: a társadalom hozzászokott ahhoz, hogy a törvények elrendelik, kimondják, mit tegyenek az állampolgárok. Az oktatási törvény módosítása viszont elsősorban lehetőségeket biztosít. Lehetőséget például a 4 -1- 8, vagy a 6 + 6 osztályos iskolarendszer bevezetésére, magániskolák, magánegyetemek alapítására, arra,hogy az állami és magániskolák azonos feltételek mellett működhessenek. E törvényja-vaslat elfogadása teszi törvényessé a miskolci bölcsész magánegyetem alapításátműködését is. Ezután a határozathozatal következett, az elnöklő Horváth Lajos elsőként a módosító indítványokat szavaztatta meg, ezeket körülbelül felefele arányban fogadták, illetve vetették el a képvselők. Az elnök a törvénymódosító javaslat alkotmányerejű jellegére tekintettel a határozathozatalhoz létszámellenőrzést rendelt el, az elfogadáshoz ugyanis kétharmados minősített többség szükségeltetik. A teremben összesen 290-en voltak jelen, tehát jóval kevesebben az Országgyűlés létszámánál, de azért elegendően ahhoz, hogy a többségi szavazáshoz határozatképes legyen a Tisztelt Ház. A szavazásnál vécéül is nem jött össze a minimálisan szükséges 252 igenlő szavazat, összesen 229-en támogatták a törvénymódosító javaslatot, 34-en ellene voltak, 35-en pedig tartózkodtak, így az oktatási törvény módosításáról szóló javaslatot az Országgyűlés elvetette. A képviselők ezután áttértek az Országgyűlés társadalombiztosítási bizottságának önálló indítványaként előterjesztett, a társadalombiztosítás irányításáról és szervezetéről szóló törvényjavaslat tárgyalására. A benyújtott jogszabály-tervezethez a bizottság elnöke, Szirtesné Tomsits Erika fűzött szóbeli kiegészítést. Elöljáróban rámutatott, hogy a ma hazánkban működő társadalombiztosítás messze áll a klasszikus biztosítási rendszertől. A Társadalombiztosítási Alap önállósága formális. A mostani helyzet tarthatatlanságát jelzi, hogy a járulékfizetéssel szerzett ellenszolgáltatásnak az inflációhoz való igazítására - például a nyugdíjak emelésére - önkormányzat hiányában csak a kormányzat dolgozhat ki javaslatot, vagy részleteiben kidolgozott, számokkal alátámasztott képviselői indítványnyal kellene előállni. A bizottság elnöke a továbbiakban hangsúlyozta: a bizottság a társadalombiztosítás önkormányzatának mielőbbi létrejöttét feltétlenül fontosnak ítéli, s ezzel az érdekvédelmi szervezetek döntő többsége is egyetért, a beterjesztő bizottság nevében mégis azt indítványozta, hogy a törvényjavaslat részletes vitáját most ne folytassa le a parlament. A bizottság elnöke a törvényjavaslat részletes vitája helyett országgyűlési határozat-tervezet elfogadását kérte. A határozat-tervezet szerint az Országgyűlés javasolja a törvénytervezet társadalmi vitáját, majd azt követően az új parlament számára mielőbbi napirendre tűzését. Az expozét követően röviden visszatértek az oktatási törvény vitájára, amelyben szót kapott Horn Péter (Somogy m., 1. vk.). Ezután az elnök indítványára a plénum úgy döntött, hogy mivel a csütörtökön reggel szavazásra bocsátandó alkotmányt módosító törvényekhez egyébként is minősített többség szükséges, azt követően ismét szavaznak az oktatatási törvény módosításáról. Tóth Attiláné (Budapest, 52. vk.) azt kérte: amennyiben csütörtökön sem lesz meg a szükséges szavazati arány, tartsák tiszteletben, s ne semmisítsék meg a parlament szerdai döntését. Ezután visszatértek a társadalombiztosítási törvényjavaslatra. Ahhoz sem az illetékes miniszter asszony, sem a képviselők nem kívántak hozzászólni, így következett a határozathozatal. Mivel az előterjesztő bizottság azt kérte, hogy magáról a törvényjavaslatról ezúttal ne szülessék döntés, az ahhoz kapcsolódó országgyűlési határozat tervezetéről szavaztak a képviselők. Ezt 211 egyetértő, 11 ellenző és 39 tartózkodó szavazattal elfogadták. Következő napirendként a deregulációs törvényjavaslat került a t. ház elé. Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter előterjesztésében a következőket mondotta: a Minisztertanács határozata alapján, 1989-ben széles körű közigazgatási, illetve gazdasági deregulációs munka indult meg, mind a két területen kormánybiztosok vezetésével. A dereguláció mérlege ez ideig kedvező, hiszen a Közigazgatási Deregulációs Tanács, illetve a Gazdasági Deregulációs Tanács rövid működése alatt ezernél több rendeletet, határozatot, illetve normatív utasítást helyezett hatályon kívül. Egyidejűleg mind a közigazgatási, mind a gazdasági jogalkotásban nagyszámú korszerűsítő jellegű módosítást hajtottak végre. Ugyanakkor mindkét területen gátolják a deregulációt olyan törvények, illetve törvényerejű rendeletek, amelyek ma már elavultak, hatályon kívül helyezésük vagy módosításuk nélkül az alacsonyabb szintű jogalkotás modernizálása elképzelhetetlen - mondotta a miniszter. Ezek véglegeskiiktatása a magyar jogrendszerből és helyettük olyan nagy jelentőségű, új törvényeik, mint például az államigazgatásban a helyi, illetve területi önkormányzatról szóló törvény, vagy a gazdaságban a verseny-, ár-, illetve kereskedelmi törvény megalkotása az új Országgyűlésre vár. Addig is szükség van azonban arra, hogy a régi törvények legkirívóibb, korszerűsítést gátló rendelkezéseit hatályon kívül helyezzék. A tisztelt ház elé most kerülő törvényjavaslat alapvetően ezt a célt kívánja szolgálni. A javaslat számos érdekképviseleti szervezet kezdeményezésére szigorítja a gazdálkodó szervezetek felszámolásának feltételeit, és gyorsítja az eljárást — folytatta a miniszter. Végezetül a miniszter arról szólt, hogy a végleges megoldást egy új vállalati, illetve csődtörvény megalkotása jelenti majd, de addig is a deregulációs törvény előrelépést jelenthet. Az elnök bejelentette, hogy mivel módosító javaslatot nyújtottak be, általános és részletes vitára bocsátja a törvényjavaslatot. A törvényjavaslat feletti általános vitában Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.) kért szót. Elmondotta, hogy támogatja a miniszter előterjesztését, mivel a jelenleg hatályos jogszabályok gyűjteménye hét kötetet tesz ki, ami lehetetlenné teszi az érdekeltek számára az eligazodást. Javasolja, bármelyik tárca, amelyik jogszabály kiadására jogosult, legyen kötelezve az általa módosított jogszabály egységes szerkezetben történő közzétételére. Az elnöklő Horváth Lajos a vitát megszakítva köszöntötte a díszpáholyban helyet foglaló Douglas Hurdot, Nagy-Britannia és Észak-Írország ,Egyesült Királyság külügyminiszterét és kíséretét. A brit diplomácia irányítója Horn Gyula külügyminiszter meghívására tartózkodik hazánkban. Ezután, mivel az általános vitában többképviselő nem kért szót, Horváth Lajos megnyitotta a törvényjavaslat feletti részletes vitát. Elsőként Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.)mondta el véleményét a jogszabálytervezettel kapcsolatban. Javasolta, hogy a deregulációs törvényt egészítsék ki a feddhetetlenség intézményének hatályon kívüli helyezésével. Cselőtei László (Pest m., 2. vk.) a törvényjavaslatnak azzal a passzusával vitatkozott, amely szerint a kártalanítási, fizetési kötelezettség az 1991. január 1-jétől még fennálló, illetőleg azt követően elrendelt korlátozásokra vonatkozik. A három képviselő felvetésére Kulcsár Kálmán válaszolt. A miniszter és Cselőtei László között vita bontakozott ki a törvény hatályba lépésének idejéről. Ezt a vitát az elnöklő Horváth Lajos azzal zárta le, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ismét tárgyalja a témát. A plénum közfelkiáltással úgy döntött, hogy a törvényjavaslatról csütörtökön szavaznak. Vita a földtörvény módosításáról Ezután a képviselők rátértek a földről szóló 1987. évi I. törvény módosító javaslatának tárgyalására. A mezőgazdasági bizottság erre vonatkozó önálló indítványát Solymosi József, a bizottság tagja terjesztette elő. Leszögezte: a bizottság továbbra is kitart az Országgyűlés elmúlt ülésszakán megfogalmazott véleménye mellett, s ma is azt tartja, hogy a földdel kapcsolatos valamennyi probléma megoldása már a következő parlamentre maradjon. Az utóbbi időben azonban tapasztalható volt, hogy néhány mezőgazdasági nagyüzemben felgyorsult a földek értékesítésének folyamata, s ezzel sem a közvélemény, sem a kormány, sőt még a nagyüzemek egy része sem ért egyet A mezőgazdasági bizottság a beterjesztett módosító indítvánnyal szeretné elejét venni a nagyobb mértékű földeladásoknak, anélkül, hogy a földforgalmazást befagyasztaná. Ez utóbbival egyébként a bizottság soha nem értett egyet, mert az ilyen intézkedés a gazdaság normális működését zavarná meg. Az új törvénymódosító javaslat értelmében a szövetkezetek tulajdonában álló földterületeknek évente legfeljebb egy százalékát lehetne elidegeníteni. Ez nagyüzemenként átlagosan 27 hektárnyi termőföldet jelent. Az előadó kérte az Országgyűlést, hogy az írásban beterjesztett törvénymódosító javaslatot fogadja el. Az általános vitában szót kapott Vassné Nyéki Ilona (Pest m., 1. ,vk.), Marx Gyula (Zala m., 2. vk.), Fodor Sándor (Fejér m., 5. vk.), Lakos László (Pest m., 9. vk.) A témában szót kért volna még Tallóssy Frigyes, "Marx Gyula és Tamás Gáspár Miklós, de azt az Országgyűlés nem adta meg, mint ahogy a módosító javaslat részletes vitára bocsátását is leszavazta, így a földtörvény módosítása lekerült a napirendről. Az ebédszünet után az elnöklő Fodor István bejelentette, hogy az átalakulási törvény módosítások feletti vitájával folytatják munkájukat. A törvényjavaslat előterjesztője, Biacs Péter (Budapest, 30. vk.) kért szót. Elmondotta, hogy húsz képviselőtársával közösen terjesztette elő a javaslatot, amelynek lényege: el kívánják törölni az átalakulási törvény 30. paragrafusa 4. bekezdésének előírását. Az érintett szövegrész kimondja, hogy a mezőgazdasági termelést folytató gazdálkodó szervezetek az élelmiszeriipari részvénytársasággá átalakuló vállalatoktól azok alaptőkéjének 50 százalékáig meghitelezett részvényt igényelhetnek. A képviselő szerint ez a lehetőség érdektelenné tette az érintett vállalatok átalakulását társasággá, s a külföldieket is elriasztotta a tőkebefektetéstől. A többé-kevésbé ingyenes részvény ugyanis a társaság vagyonának leértékeléséhez vezethet. Az élelmiszerfeldolgozó vállalatok számára a törvénynek ez az előírása így haszontalan. Az eredeti célkitűzés úgy is elérhető, hogy a részvényjegyzéseknél elsőbbséget biztosítanak a termelőszövetkezeteknek és az állami gazdaságoknak. A javaslatot az Országgyűlés mezőgazdasági, terv- és költségvetési, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága elfogadta. Mivel a törvényjavaslat vitájához egyetlen képviselő sem kívánt hozzászólni, így határozathozatal következett. A képviselők elfogadták a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvény módosításáról a törvényjavaslatot. Ezután a képviselők elfogadták Técsy Lászlónak (Szabolcs-Szatmár-Bereg m., 19. vk.), Eleki Jánosnak (Békés m. 7. vk.) és Kovács Sándornak (Tolna m., 8. vk.) a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény módosítására tett javaslatát, amely lényegében csak fogalmazási korrekciót tartalmazott. Következő napirendi pontként Sebők János (Veszprém m. 12. vk.) önálló indítványát tárgyalták a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületébe meghatalmazott kijelöléséről. A plénum a köztársasági elnököt bízta meg Magyarország képviseletével a VSZ PTT-ben. Ezt követően a házszabályok módosításáról szóló országgyűlési határozat-tervezetkerült napirendre, melynek előadója Filó Pál, az ügyrendi bizottság elnöke volt. Az Országgyűlés elfogadta azokat a módosításokat, amelyek célja az ügyrendnek a módosított alkotmányhoz való igazítása volt. A képviselők újabb napirendi pontként a vagyonpolitikai irányelveket vitatták meg, amelyeket Tömpe István pénzügyminiszter-helyettes szeptember végéig szólóan, ideiglenes jelleggel terjesztett elő. A kérdésben a terv- és költségvetési bizottság álláspontját Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.) tolmácsolta, s a bizottság nevében támogatásáról biztosította az irányelvek parlamenti jóváhagyását. A vagyonpolitikai irányelvek vitájában Marx Gyula (Zala m., 2. vk.) kért szót. Elmondta, hogy véleménye szerint az utóbbi hetekben veszélybe került a békés átmenet folyamata. Az állampolgárok türelmetlenné váltak, s türelmetlenségüket fokozza, hogy egyes gazdasági vezetők hatalmuk átmentésével próbálkoznak. Ezért van szükség arra, hogy az állami vagyonügynökség minél előbb megkezdhesse munkáját. Mivel a vitában többen nem kértek szót, ezért határozathozatal következett. A képviselők az 1990. évi vagyonpolitikai irányelveket elfogadták. Az irányelvek szeptemberig terjedő időszakra határozzák meg a Vagyonügynökség feladatát. A legfontosabb teendője a szervezetnek, hogy gondoskodjon az állami vagyon privatizálása során a nyilvánosság, a versenyeztetés érvényesítéséről, és a reális vagyonértékelésről. Ugyancsak a vagyonügynökség teendői közé tartozik az állami vagyon értékesítésének megkezdése. Az irányelvek előírják, hogy a vagyonügynökség kezdje meg, és fejezze be néhány jövedelmezően gazdálkodó, a tőzsdére rövid időn belül bevezethető nyílt alapítású, részvénytársaságként működtethető állami vállalat átalakítását és érvényesítését. Elsősorban azoknak a vállalatoknak az átalakítása indokolt, amelyek így jelentős tőkéhez, új technológiához jutnak, s bővül piacuk. Az állami vagyon külföldiek részére történő értékesítése akkor indokolt, ha a társaság ezáltal jelentős technikai, technológiai fejlődésre számíthat, az államadósság a tőkebevonás révén ésszerűen csökkenthető. Az irányelvek szerint akkor kell a vagyonügynökségnek beavatkozni és saját hatáskörébe vonni az értékesítést, ha az adott vételi árnál megalapozottan várható magasabb ajánlat, vagy az eladás révén a vevő gazdasági erőfölényhez jutna, korlátozni tudná a versenyt. Ezután az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatójának megválasztásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalták meg. Szabó Kálmán, a jelölőbizottság elnöke előterjesztésében. Az ügyvezető igazgató személyéről csütörtökön titkos szavazással döntenek a képviselők. Határozatot hoztak az Állami Vagyonügynökség 1990. évi ideiglenes költségvetéséről és az ügyvezető igazgató illetményéről is. Újabb napirendi pontként Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke számolt be az intézmény pénzügyi helyzetéről. A témához hozzászólt: Fekete János (Békés m, 11. vk.) és végül kijelentette: teljes biztonsággal kimondható, hogy a belső stabilizálást (Folytatás a 3. oldalon) Tamás Gáspár Miklós (Bp., 14. vk.) több napirendhez is hozászólt a szerdai tanácskozáson