Új Dunántúli Napló, 1996. március (7. évfolyam, 59-89. szám)
1996-03-14 / 73. szám
1996. március 14., csütörtök Átalakuló intézmények Összevonások, lépés alapítvány felé A nehezülő gazdasági helyzet intézmény-összevonást eredményezett Baranya megyében is. A Megyei Közgyűlés legutóbbi határozata értelmében a Megyei Művelődési Központhoz gazdaságilag integrálódik a Művészetek Háza, amely eddig gazdaságilag ellátta a Jelenkor feladatait is. A Tourinform viszont nemcsak gazdaságilag integrálódik a Művelődési Központhoz, hanem beleolvad, és annak mindenfajta feladatát a továbbiakban a Megyei Művelődési és Turisztikai Központ mint új intézmény látja el. Az összevonásoknak két oka van, mondta dr. Hargitai János, a megyei közgyűlés alelnöke: egyrészt nem tudták tovább finanszírozni azt az intézményrendszert, amely óriási értékeket hordoz, de a csökkenő források miatt lehetetlen volt a korábbi formában működtetni, így is a megyei közgyűlés évi keretének 97 százalékát az intézményi szféra viszi el. Az egybeolvasztás másik oka, hogy a Tourinform és a Művelődési Központ összevont intézmény keretében ugyanolyan hatékonysággal láthatja el a feladatokat. A korábbi időszakban lehetősége volt a Tourinformnak arra, hogy bizonyos kamarai vagy városi pénzekhez pályázat útján hozzájusson. Dr. Hargitai szeretné, ha ettől a lehetőségtől az összevont intézmény sem esne el. A Művészetek Háza gazdálkodási feladatait az új intézmény számviteli, ügyviteli apparátusa látja majd el, de a ház önállósága teljes mértékben megmarad, továbbra is az igazgató felel az intézményért. Molnár G. Judit, a Művészetek Háza igazgatója elmondta: hozzájárult a megye ahhoz, hogy a határozat július 1-től lépjen életbe. Hogy a ház csökkentett költségvetése elég lesze a kitűzött feladatok ellátására, azt ma még nem lehet megmondani, de az biztos, hogy a költségek a minimumra elegendőek. Ettől függetlenül Molnár G. Judit optimista, úgy gondolja, hogy ezt a munkát csak hivatásszerűen lehet elvégezni, ehhez pedig a kollégái maximálisan alkalmasak. Elmondása szerint egyébként mintaszerű volt dr. Hargitai János hozzáállása a probléma megoldásához. A Jelenkor ügyében a testület arról döntött, hogy nincs a továbbiakban mód arra, hogy ugyanolyan mecénásként lépjen fel, mint korábban. A közgyűlés határozata a Jelenkor intézményi létét megszünteti, s fokozatosan átvezeti egy más szférába, az alapítványéba azért, hogy ez a folyamat középtávon költségvetési megtakarításokat hozzon az önkormányzatnak. Odaadják tehát az 5,7 millió forintot három éven keresztül a folyóiratnak, de idén létrehoznak egy alapítványt, amely az év második felére már működni fog. Az alapítványi működés pedig rákényszeríti a Jelenkort arra, hogy még több külső forrást szerezzen, bízva abban, hogy előbb-utóbb „önjáróvá” válik. Az új struktúra természetesen elbocsátásokkal is jár, ennek mértéke azonban, mondta dr. Hargitai János, az intézményvezetők kompetenciája. Csuhas István, a Jelenkor főszerkesztője úgy látja, hogy aki maradt az intézményes keretek között, az 10-20 százalékos csökkentésben részesült. Erről az oldalról nézve a kép kedvező a Jelenkor szempontjából, arról az oldalról nézve viszont, hogy az 5,7 millió mire elég, figyelembe véve azt is, hogy nagyjából kilencmillióba kerül évente a lap, már kevésbé az. Tavaly az éves költségvetés 45 százalékát szerezték meg pályázat útján. Csuhas István szerint ha az önkormányzat adja az ígért támogatást, akkor a lap jövője két és fél évig biztosítva van. Abban a pillanatban, amikor ez a támogatás megszűnik, akkor bizonytalanná és egy kicsit reménytelenné válik a folyóirat sorsa, ha csak nem születik meg közben egy olyan nonprofit törvény, amely vonzóbbá teszi azt egy vállalkozónak, hogy a támogatását nonprofit alapítványnak adja oda. Cseh László Meliorisz Béla Üldögél megfáradt tájat idéző vidék az ősz hálójában, s mint józan vizek fölött a párák, a völgyek vigasztalan némaságában valahai boldog utazók emlékei lebegnek, s gyarapítva az idők törmelékét, vasak rozsdásodnak csendes szorgalommal, mintha ellobbantak volna az álmok, talán földre rogytak már a halál előtti szavak is, csak a nem igazán fehér fal előtt üldögél egy öregasszony, a viseltes ruhából csont-bőr ujjai világgítanak, babrálva az alkony csodái közt sejtelmesen Kiállítások A Nemzetközi Színházi Plakátbiennálé anyagából nyílik válogatás a Pécsi Kisgalériában március 22- én. Március 24-étől a Pécsi Galériában a Budapesti Ludwig Múzeum gyűjteményéből készült összeállítás látható. A IV. Pécsi Frankofon Hét keretében március 18-án 10 órakor az Egyetemi Könyvtárban nyílik kiállítás. Művészbejáró Körtvélyesi László fotóművész és Tresz Zsuzsa divattervező mutatkozik be a „Körte Zsuzsi” című esten a pécsi Ifjúsági Házban, március 25-én. A Művészbejáró sorozatban zajló esemény 19 órakor kezdődik. Kultúra - Művelődés Jótékonysági hangverseny Pécsett a Gyermán Alapítvány javára Seherezádé románca Gy. Vass Ágnes hegedűművész már jó ideje a Pécsi Szimfonikus Zenekar koncertmestere, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi Tanárképző Tagozatának tanszékvezetője. A legutóbbi bérleti hangversenyen, március 11-én a POTE aulájában nehéz feladatot teljesített, amikor Sarasaié Zigeunerweisenét játszotta és Rimszkij Korszakov Seherezádéjában a hegedűszólót. A két mű különböző feladatot jelent, hiszen a Sarasaié- mű lényegében egy virtuóz darab zenekari kísérettel, ahol tulajdonképpen nem hárul olyan nagy felelősség rám, mint a Seherezádé esetében, ahol, ha a villanásnyi szólóban hibázom, a zenekar munkáját teszem tönkre. A Seherezádéban ugyanakkor más szólisták is komoly feladatot kapnak, s ebben a műben tényleg érvényesül az egy mindenkiért, mindenki egyért szellemisége. - Tehát itt különösen fontos az összmunka. -Elmondható, hogy a zenekar mára igen jó kollektívává kovácsolódott össze, s a világ elanyagiasodása ellenére a kollégák emberek tudtak maradni, s igazán segítőkészek. Ez pedig egy ilyen jellegű tevékenység esetében, mint az együtt muzsikálás, rendkívül fontos. -Március 18-án lesz egy újabb megmérettetés a Pécsi Nemzeti Színházban. -Minden év márciusában, Gyermán István temetésének hónapjában rendezi meg a zenekar azt a jótékonysági koncertet, amelynek bevétele a Gyermán Alapítvány javára, tehetséges fiatalok támogatására fordítódik, s a hangverseny egyben Gyermán emlékének is szól természetesen. Ezen a koncerten Mozart, Beethoven, Brahms művei csendülnek fel, és Luis Pasquet egyik szerzeménye, melyben maga is működik közre zongorán. Ő egyébként a zenekar karmesterének, Nicolas Pasquet-nek a nagybátyja. Ezen a koncerten Beethoven F-dúr Románcát játszom. -Játszotta már ezt a művet? - Valamikor igen, de csak zongorakísérettel. Zenekarral most adom elő először. - Mit jelent vidéki zenekarnál dolgozni ma Magyarországon? - Nagyon nagy hajszát. Sűrű programot kell teljesíteni. Ősszel egy hónapig Franciaországban voltam turnén a Strauss Zenekarral, most nemrégiben Szegeden koncerteztünk, aztán itt van ez a két hangverseny egymás után, s csináljuk a Lajtha-program következő CD-jét. Kevés a felkészülési idő az ilyen szólószerepekre, s nincs olyan mértékű váltási lehetőség, mint egy nagyobb fővárosi zenekar esetében. A feladatok is többrétegűek, a koncerteken kívül a színházi szolgálatok is komoly feladatokat rónak ránk, balettet, operettet és operát egyaránt játszunk. És mindemellett itt van a tanítás szép, de nehéz feladata. De egy-egy jól sikerült koncert erőt ad a továbbiakhoz, hogy azért minden nehézség ellenére megpróbáljunk töretlen igényességgel minőségre törekedni. Cs. L. így kezdődött Esett az eső. Pontosabban: havaseső esett, ami március idusán - vagyis tizenötödikén, amint régies-latinos szokás szerint és 1848-ra emlékezve szívesen nevezik - bizony, éppoly ritkaság, mint ami ezen a napon történt. Mivel esett, dolguk végezetlen jártak-keltek a közeli rákosi vásárra gyűlt marhahajtók, juhászbojtárok, parasztok és mesterlegények (idézi föl Illyés Gyula a Petőfiben), s ők lettek a múzeumkerti nagygyűlés közönsége, legalábbis nagyobbrészt. Nem tudom, valóban itt szavalta-e el a költő Nemzeti dalát, de azt igen, hogy az emlékezésekben ez az esemény testesíti meg márciust: itt tartják a nagy ünnepi gyűléseket - emlékezésül. Ahol alighanem a valódi fordulat történt: a (mai) Kossuth Lajos utca 3-ban, a Länderer és Heckenast nyomdánál. Ide jöttek akkor a márciusi ifjak, s nyomukban egyetemisták, az előbbiek a Pilvaxból. Magukkal hozták a Nemzeti dalt és a Tizenkét pont szövegét arról, hogy mit akar a magyar nemzet. Persze, a kéziratokat nem láttamozta a cenzor. Mit lehet tenni, maguk sem tudták igazán: a nyomdász Landerernek kellett segítenie, igazságva, hogy a sajtógépet le kell foglalni, s akkor ő az erőszaknak enged. A tétova „erőszakosok” közül elsőnek Irinyi József ocsúdott, s a nép nevében rátette kezét a nyomdagépre, így kezdődött. A pozsonyi diétán Kossuth még javában alkudozik igazán nem történelmi kérdésekről, s bár a követeket kissé zavarják a bécsi forradalmi események, vigyázó szemüket még nem Párizsra vetik, hanem a rendi kiváltságokra, és még igazán nem gondolnak népre, nemzetre, jobbágyokra, parasztokra. Majd csak akkor, amikor valóban harcra kerül a sor: a szabadságharcban ott a helyük, a nép helye meg a magyarul sem mindig tudó tábornokoké. És, sajnos, ekkor nem gondoltak a nemzetiségekre sem. A testvériség és az egyenlőség csak akkor járult a szabadság mellé, mikor ez veszélyben forogni látszott. Ma már igazán történelmietlen volna azon gondolkozni, mi lett volna, ha ... a császári ház segítésére kész nemzetiségek felé kezet nyújtanak a magyar szabadság nemesi, iparos, paraszt hívei. Ha már ekkor, s nem csak az emigrációban ébred rá Kossuth, hogy össze kell fogni, együtt küzdeni, ha ez nem volna képzavar, kézen fogva? A nemzet testébe minden itt élőt belesorolni. Ezen a napon lehet erre is gondolni, sőt, kell erre gondolni, a magyar szabadság ünneplésekor. Meg arra, hogy a magyar szabadság védelmére lengyel, német, angol is összefogott, s hogy Petőfi alighanem tolmácsként szegődött Bem mellé, hiszen ez a nemzetközi szabadságharcos nem tudott se magyarul, se németül, franciául fordította szavait a költő. Ma is tudnunk kell, hogy a jövő csak a népek közösségében valósulhat meg mindenki megelégedésére. Z. L. Dunántúli Napló 7 Világzene A világzene egyik legrangosabb képviselője, Krzysztof Scieransky lép fel március 19-én Pécsett az Ifjúsági Házban. A lengyelországi basszusgitáros mellett a belgiumi Patricia Beysens is hallható lesz, ő énekel és szárnykürtön játszik. A két szólista mellett a Bop-art együttes ad majd még koncertet a 19 órakor kezdődő programon. Vizsga balettből A pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozatának végzős növendékei március 25-én, hétfőn bemutatják, mit tanultak az évek során. Gyakorlati képesítő vizsgájuk 11 órakor kezdődik a Pécsi Nemzeti Színház balett-termében. Színház és dráma a tanításban Egy hét a Kerekasztallal a címe annak a rendezvénynek, melynek keretében a színház és a dráma tanításban való szerepéről lesz szó a pécsi Harmadik Színházban. A március 18-án kezdődő sorozatban az általános és középiskolák egyes korcsoportjai számára tartanak célzott foglalkozásokat, bemutatva a középkori angol betlehemes játékot, Prométheusz történetét. Lékai Géza: j'lf/. ..ikr'.lLr 1JA / Hűség remetéje Tízezer szempárral zokog az ecetfa. Októbert ragyogtat a poros kavicsra. Asszonyomat nézi, Minden Bánat Végét, hajnalok hajnalát, hűség remetéjét. - Ints ki az ablakon s az esőnek vége! Megtörülközhetnék szelek pendelyébe. Tudod, nem sokára jő a tél és végem. Ki suttogná neved margaréta-szépen? .. .Amíg így tűnődöm tán a Hold is alszik. Kis szobánk is szuszog: Veronikánk, Marcink. De csak ül a párom, nem gondol időre, pöttyös bögrét rajzol két kicsi cipőbe Egy tehetséges fiatal nyelvész a Leőwey Gimnáziumból: Krémer Zsófia Magyar nyelven, nem középfokon Még csak középiskolás a negyedikes Krémer Zsófia, mégis olyan jó eredményekkel büszkélkedhet a magyar nyelvtan tudásában, mellyel kortársai közül kevesen. A pécsi Leőwey Klára Gimnázium diákja utoljára az országos Implom József Helyesírási Verseny második helyezettje lett. Baranyainak jutott a dobogó harmadik helye is, ahol a komlói Kacsó Anita Harmat, a Nagy László Gimnázium diákja végzett. Az ő felkészítő tanára Vaskó Ernőné volt, míg Zsófia Mihalik Zsolt vezetésével gyakorolt a versenyre. Zsófia egyébként számos megmérettetésen bizonyította tehetségét, az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyeken többször szerepelt, tavaly olyan sikeresen, hogy 10. helyével felvételt nyert az általa kiválasztott egyetemre. Idén az Édes Anyanyelvünk Nyelvhasználati Verseny megyei első helyezettje lett, a megyei irodalmi versenyen pedig a második. Övé az idei Leőwey-díj is magyarból. - Kezdetben matematikatanárnak készültem, édesanyám, édesapám is matematikát tanít. Az általános iskolai tanáromnak, Etessy Gábornének köszönhetem, hogy végül a nyelvtan felé fordult az érdeklődésem, ő sokat foglalkozott velem. Mindig sokat olvastam, elsősorban szépirodalmat. Egy darabig Hrabal volt a kedvencem, mostanra már minden művét ismerem. Zsófia mindig is tanárnak készült, s most, hogy magyarból már felvételiznie sem kell, csak a német nyelv vár rá az ELTÉ-n, ahová jelentkezett. Csendes, visszahúzódó fiatal lány, de ha a helyesírásról van szó, fölcsillan a szeme, s szívesen elmondja tapasztalatait. Úgy látja, az emberek gyakran sablonokban gondolkodnak, s ezért így is írják le gondolataikat. Nagyon érdekli a nyelv őstörténete, szereti kinyomozni, egy-egy szavunk honnan is ered. Mégsem kutató, inkább tanár akar lenni. Pedig jól tudja, hogy manapság pedagógusnak lenni nem praktikus. Szerencse, hogy néhány tehetséges fiatal úgy dönt: vállalja. H. I. Gy. Krémer Zsófia az ELTE-n szeretne tanulni fotó: Müller.