Új Dunántúli Napló, 2009. december (20. évfolyam, 327-355. szám)
2009-12-22 / 348. szám
2009. DECEMBER 22., KEDD - DUNÁNTÚLI NAPLÓ Miről írt száz évvel ezelőtt a Pécsi Napló decemberben? TÍFUSZ ÉS DIFTÉRIA BARANYÁBAN. Johan Béla dr., Baranya vármegye tiszti főorvosának jelentése: ...már az előző, október hónapban emelkedőben voltak a fertőző kórban történő megbetegedések, de novemberben még jobban emelkedtek, így a roncsoló torokbl esetek száma 49-ről 75-re emelkedett 8 halálesettel, a hasi hagymát pedig 65-ről 69-re 11 halálesettel. A NÉPKONYHA MEGNYITÁSA. A pécsi jótékony nőegylet december 18-án nyitja meg a nőegylet palotájának Mór utca alsó részén lévő népkonyháját A nőegylet hölgyeinek fáradhatatlan működésével sikerült ebben az esztendőben is öszszeteremteni a népkonyha fenntartásához szükséges összeget ..A szegénység egyre gyarapodik. Idáig máris kétszáz felnőtt és készáznál több iskolás gyermek jelentkezett. karácsonyi hetivásár. A piacra járó falusiak ma tömegesen vonultak föl, hogy ünnepi áruikat a vásárlók rendelkezésére bocsássák. A Széchenyi tér, a Majláth tér, a budai külvárosi és a szigeti külvárosi piactér telis-tele volt élelmiszerekkel, karácsonyfákkal, játéktárgyakkal. Egyes élelmiszerek aránylag nem voltak túl drágák. A vad azonban igen drága volt. A nyúl darabját 4 koronáért adták.Valóságos fenyőpark virul a Széchenyi téren, a város székházával szemben. Különös kelendősége van a kisebb fácskáknak, a tettyelforrás megeredt. A hetek óta tartó esőzés végre megtöltötte a tettyei forrás medencéit a Mecsek mélységeiben, és hétfőn megeredt a forrás vize, így hétfőn megszűnt működni a tortyogói vízmű gépháza. A bőséges esővizek leszivárgása olyan nagy vízbőséget eredményezett a Tettyeforrásnál, hogy annak vízmennyisége huszonnégy óra alatt ötezer köbméterrel emelkedett és így a forrás képes lett a város vízfogyasztását már hétfőn teljesen ellátni, sőt azon felül még jókora túlfolyás is mutatkozik. A polgári KASZINÓ estélye Szépszámú közönség gyűlt egybe ma a Polgári Kaszinóban, ahol Faludy Károly tartotta felolvasását a repülőgépéről.... Még nagyobb volt az érdeklődés, amidőn Faludy modelljeinek repülésével mutatta be a rendszerének helyességét. A lapot szemlézte: Dr. Molnár István POSTABONTÁS Barátaim tanárok. Mindketten annak az elkötelezett értelmiségi típusnak a megtestesítői, akik igyekeznek a maguk módján a lehető legtöbbet megtenni a környezetük védelmében. Kislányuk - bár még csak ötéves de már a mai gyerekekre jellemző öntudattal bíró valóságos kis hölgy, aki ezen a területen is aktívan befolyásolja a család mindennapjait. Az óvodából viszi haza és „alkalmazza” a családján az újabb és újabb információkat, ötleteket és ismereteket, és nem kis része van abban, hogy az amúgy „panellakó” család a maga nem sokkal több mint ötven négyzetméteren szelektíven gyűjt minden lehetséges hasznosítható hulladékot, és időnként áldozatul esve a legújabb akcióknak, hol kupakot válogatnak, hol hulladékszobrot építenek. Ilyen előzmények után a barátom már meg sem lepődött, amikor kislánya úgy állított haza az óvodából egyik nap, hogy az egyik helyi áruházlánc azt találta ki, hogy a pillepalackokért, amennyiben azt az áruházba visszaviszik, egy kvázi jelentéktelen összeget hajlandóak megfizetni a környezetvédelem jegyében. Egyik szombat délután elindultak az áruházba. A jellemző módon dugig megtelt parkolóban történő helykeresést követően a két nagy, de a tartalma miatt amúgy nem túl súlyos reklámtáskát a bevásárlókocsiban toló barátom a királynőként elől vonuló kislánya nyomában befordult a visszaváltás helyét jelző táblánál, de sajnos hamar elment a kedve az egész „projekttől. Az amúgy nemigen haladó sorban előtte láthatóan „homeless” kinézetű egyének ácsorogtak, enyhe alkohol és mindenféle egyéb szagokat terítve szét a helyiségben, kosarukban elkoszolódott reklámtáskákkal, mindegyik színültig tele PET- palackokkal. A három egyén alkotta sor egyébként percek alatt sem igen haladt előre, az átvevő látható utálattal és indulattal, a nyakukat két ujja közé csippentve egyenként rakosgatta a már kétes tisztaságú palackokat, több barátságtalan megjegyzést téve az aznap valószínűleg már többször is forduló „beszállítóra”. Barátom kislánya egyre rémültebb arccal szemlélte a történéseket, az átvevő nem éppen barátságos és egyoldalú diskurzusát, majd a lábába kapaszkodva sírós hangon kérte meg az apját, hogy menjenek innen. Barátom visszarakta a kocsijába a palackjait, gondolván, a parkolóból kifelé menet elhelyezi azokat az ott lévő szelektív gyűjtőponton. A vásárlás megállt a gyűjtőpont mellett, ahol ugyanazzal a két egyénnel találkozott, akik a sorban korábban előttük álltak. Az egyikük a fedelet kifeszítve félig bent tartózkodott a műanyagos konténerben, és éppen a palackokat adogatta ki a társának, aki a már látásból ismerős reklámostáskákba pakolta azokat. A barátom szó nélkül sarkon fordult, lehetősége amúgy sem nyílt használni az éppen kiürítés alatt álló gyűjtőedényt, visszatette a saját két táskáját a csomagtartójába, és hazafelé menet a házuk közelében lévő gyűjtőbe helyezte el a kalandos utat bejárt palackokat. Barátom a történet mesélését így fejezte be: „Azt megértem, hogy az emberek minden lehetőséget megragadnak, hogy egy adott élethelyzetben valamilyen kis pluszjövedelemhez jussanak. Én csak két dolgot sajnálok ebben a történetben igazán. Egyrészt azt, hogy a lányomnak csalódnia kellett, másrészt, hogy egy cég olyan akciót hirdet és tart fenn, ami lehet ugyan jó szándékú, de valószínűleg egy másik vállalkozás kárára fizet ki pénzt olyasmiért, aminek így semmilyen plusz környezeti értéke nincs, azt pedig, aki a gyűjtőket kihelyezte, csak kimondottan a rongálás, és a kár érheti.” K. L. Pécs Visszaüt a hasznos akció beváltás A szelektív gyűjtőkből szedik ki a pet palackokat Az egyikük a fedelet kifeszítve félig bent tartózkodott a konténerben és éppen a palackokat adogatta ki Az egyik áruházlánc azt találta ki, hogy a pillepalackokért, amennyiben azokat visszaviszik, egy jelentéktelen összeget fizet a környezetvédelem jegyében Szerényebb a karácsonyi díszítettség, mint tavaly Néhány évvel ezelőtt kezdett hálunk is úgy igazán szokássá válni, hogy karácsony közeledtével nem csak az otthonok belső tereit díszítgettük, hanem kifelé, ablakokra, párkányokra, fákra is színes díszfüzéreket futtattunk, amelyek apró lám Pácskái este is ünnepi hangulatot sugároztak. Bizonyára volt ebben egy kis kivagyiság, de ezt elnyomta a másik törekvés: egy kis melegséget, szépséget, jó érmést adni mindazoknak, akik éppen arra járnak és ránéznek a díszekre. A várost rendszerein járók már szinte azt is tudták, melyik részen, melyik utcáin találkoztak a nekik legjobban tetsző fenyőgirlandokkal, Mikulást repítő rénszarvasokkal, hópelyhek között repdeső angyalkákkal. Még talán azt is megbeszélték magukkal, hogy melyik a számukra a legelegánsabb, a legkedvesebb, s melyik az, amelyik már átesik az ízléshatárokon. Úgy tűnik, idén kevesebb nézelődni valójuk akad, mert sokkal kevesebb a kifelé is feldíszített otthon. Mintha az üzletek nagy része is szerényebb és kevesebb ünneplés dekorációt választott volna. Tudom, sok ember számára nagyon nehéz volt ez az év, de azt nem gondoltam volna, hogy ez még a karácsonyi díszítettségben is kifejeződik. P. P. Pécs Veszélyes kikanyarodni. Valamennyiünknek, akik az utakon rendszeres közlekedők vagyunk, öröm, hogy a pogányi reptértől egy új négysávos úttal korszerűbb, gyorsabb lett a közlekedés a belvárosba. A Pogányból Harkány felé közlekedőknek üröm vegyül az örömébe. Amíg az út „csak" kétsávos volt, biztonsággal volt lehetőség Pogányból Harkány felé kikanyarodni, merthogy volt egy úgynevezett felvezető sáv. Az új úton mindezt - ki tudja, melyik okos ember logikájától vezérelten - nem biztosítják, mi több, építettek egy haszontalan, a közlekedéstől elzárt területet, ami éppenséggel maga lehetne a kiutat biztonságosan megadó felvezető sáv. Miért? Mi annak a célja, ha egyszerűen csak útban van céltalanul ismerős a módszer, majd ha lesznek ezen az útszakaszon rendre balesetek, mégis az ésszerűség, ami felülkerekedik. Miért kell addig várni? – Harkány 5 A Széchenyi tér nem viseli el a buszok okozta megterhelést Rövidesen elkészül a Széchenyi tér átépítése, ideje lenne értelmes döntést hozni a buszok közlekedésének kérdésében. Laikus vagyok, de az építést figyelemmel kísérve az a véleményem, hogy a kialakított alap nem alkalmas arra a terhelésre, amit a buszok okoznak. Buszközlekedés esetén hamarosan kibillent térkövek, felgyűrt felületek rondítanák el az összképet, a gumik, olajos szenynyeződések okozta csíkokról nem is beszélve. Mint azt a Rákóczi úton, a Bajcsy-Zs. utcai kereszteződésnél láthattuk és számos buszöbölben ma is megfigyelhetjük. Pedig ezeket nyilván buszközlekedésre méretezték. Úgy gondolom, a belváros szívének . Lehetne elektromos árammal vagy emberi erővel hajtott egy-két személyes szállítóeszközöket alkalmazó vállalkozásokat is támogatni kényelmesebb megközelíthetősége csak egy szűkebb részérdek, melyért nem kellene feláldozni az egész város, a megye szimbólumának számító főtér megóvását Mert rongálok sajnos amúgy is lesznek. Egy kis séta a párhuzamosan szintén megújuló történelnű épületek között, melyekre joggal lehetünk büszkék, senkinek sem fog ártani. Sőt egészségére válik. Akiknek valóban nehézséget okoz a közlekedés, azok a taxik, a mozgáskorlátozottakat szállító járművek stb. közlekedésének ésszerű szabályozásával alternatívát kaphatnának. Lehetne elektromos árammal vagy emberi erővel hajtott egy-két személyes szállítóeszközöket alkalmazó vállalkozásokat is támogatni. Ez még idegenforgalmi szempontból is előnyös lehetne. Kérem, tiltsák ki a buszokat a Széchenyi térről!. S., Pécs Összeállította: Török Éva Az összeállításban megjelenő vélemények nem feltétlenül egyeznek szerkesztőségünk álláspontjával A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket, kéziratokat rövidítve, szerkesztve közölje. Az írásokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Egymást hozzuk nehéz helyzetbe a havas utakon A múlt hétfőn leesett az első hó, és kedden reggel már tapasztalhattuk, hogy számos autós társunk mennyire nem törődik a megváltozott közlekedési feltételekkel. Az Árpád-felüljárón a városközpont felé haladva volt olyan autós, aki irányjelzés nélkül, az utolsó métereken vágódott ki a belső sávból a külsőbe. Tíz, tizenöt kocsit hozott rendkívül nehéz helyzetbe, szerintem csak a szerencsének köszönhetjük, hogy nem csúsztunk össze. Biztos lesznek még havas napjaink, ezért jó lenne, ha már most, az elején tudomásul vennénk, hogy az időjárási és az útviszonyoknak megfelelően kell vezetnünk! M. É., Pécs