Új Dunántúli Napló, 2009. december (20. évfolyam, 327-355. szám)

2009-12-22 / 348. szám

2009. DECEMBER 22., KEDD - DUNÁNTÚLI NAPLÓ Miről írt száz évvel ezelőtt a Pécsi Napló decemberben? TÍFUSZ ÉS DIFTÉRIA BARANYÁBAN. Johan Béla dr., Baranya vármegye tiszti főorvosának jelentése: ...már az előző, október hónapban emel­kedőben voltak a fertőző kórban történő megbetegedések, de no­vemberben még jobban emelked­tek, így a roncsoló torokb­l esetek száma 49-ről 75-re emelkedett 8 halálesettel, a hasi hagymát pe­dig 65-ről 69-re 11 halálesettel. A NÉPKONYHA MEGNYITÁSA. A pécsi jótékony nőegylet december 18-án nyitja meg a nőegylet palotájának Mór­ utca alsó részén lévő nép­konyháját A nőegylet hölgyeinek fáradhatatlan működésével sike­rült ebben az esztendőben is ösz­­szeteremteni a népkonyha fenn­tartásához szükséges összeget ..A szegénység egyre gyarapodik. Idá­ig máris kétszáz felnőtt és készáznál több iskolás gyermek jelentkezett. karácsonyi hetivásár. A piacra já­ró falusiak ma tömegesen vonul­tak föl, hogy ünnepi áruikat a vá­sárlók rendelkezésére bocsássák. A Széchenyi tér, a Majláth tér, a budai külvárosi és a szigeti külvá­rosi piactér telis-tele volt élelmi­szerekkel, karácsonyfákkal, játék­tárgyakkal. Egyes élelmiszerek aránylag nem voltak túl drágák. A vad azonban igen drága volt. A nyúl darabját 4 koronáért adták.­­Valóságos fenyőpark virul a Szé­chenyi téren, a város székházával szemben. Különös kelendősége van a kisebb fácskáknak, a tettyelforrás megeredt. A he­tek óta tartó esőzés végre megtöl­tötte a tettyei forrás medencéit a Mecsek mélységeiben, és hétfőn megeredt a forrás vize, így hétfőn megszűnt működni a tortyogói vízmű gépháza. A bőséges esővi­zek leszivárgása olyan nagy vízbő­séget eredményezett a Tettye­­forrásnál, hogy annak vízmennyi­sége huszonnégy óra alatt ötezer köbméterrel emelkedett és így a forrás képes lett a város vízfo­gyasztását már hétfőn teljesen el­látni, sőt azon felül még jókora túl­folyás is mutatkozik. A polgári KASZINÓ estélye Szép­számú közönség gyűlt egybe ma a Polgári Kaszinóban, ahol Falu­­dy Károly tartotta felolvasását a repülőgépéről.... Még nagyobb volt az érdeklődés, amidőn Falu­­dy modelljeinek repülésével mutatta be a rendszerének he­lyességét. A lapot szemlézte: Dr. Molnár István POSTABONTÁS Barátaim tanárok. Mindketten annak az elkötelezett értelmisé­gi típusnak a megtestesítői, akik igyekeznek a maguk módján a lehető legtöbbet megtenni a kör­nyezetük védelmében. Kislá­nyuk - bár még csak ötéves de már a mai gyerekekre jellem­ző öntudattal bíró valóságos kis hölgy, aki ezen a területen is ak­tívan befolyásolja a család min­dennapjait. Az óvodából viszi haza és „alkalmazza” a család­ján az újabb és újabb informá­ciókat, ötleteket és ismereteket, és nem kis része van abban, hogy az amúgy „panellakó” csa­lád a maga nem sokkal több mint ötven négyzetméteren sze­lektíven gyűjt minden lehetsé­ges hasznosítható hulladékot, és időnként áldozatul esve a leg­újabb akcióknak, hol kupakot válogatnak, hol hulladékszobrot építenek. Ilyen előzmények után a ba­rátom már meg sem lepődött, amikor kislánya úgy állított ha­za az óvodából egyik nap, hogy az egyik helyi áruházlánc azt találta ki, hogy a pillepalacko­kért, amennyiben azt az áru­házba visszaviszik, egy kvázi jelentéktelen összeget hajlan­dóak megfizetni a környezetvé­delem jegyében. Egyik szombat délután elindultak az áruház­ba. A jellemző módon dugig megtelt parkolóban történő helykeresést követően a két nagy, de a tartalma miatt amúgy nem túl súlyos reklám­táskát a bevásárló­kocsiban toló bará­tom a királynőként elől vonuló kislánya nyomában befordult a visszaváltás helyét jelző táblánál, de sajnos hamar elment a kedve az egész „pro­jekttől. Az amúgy nemigen haladó sorban előtte láthatóan „ho­meless” kinézetű egyének ácso­­rogtak, enyhe alkohol és min­denféle egyéb szagokat terítve szét a helyiségben, kosarukban elkoszolódott reklámtáskákkal, mindegyik színültig tele PET- palackokkal. A három egyén al­kotta sor egyébként percek alatt sem igen haladt előre, az átvevő látható utálattal és indulattal, a nyakukat két ujja közé csippent­ve egyenként rakosgatta a már kétes tisztaságú palackokat, több barátságtalan megjegyzést téve az aznap valószínűleg már többször is forduló „beszállító­ra”. Barátom kislánya egyre ré­mültebb arccal szemlélte a történé­seket, az átvevő nem éppen barátságos és egyoldalú diskurzu­sát, majd a lábába kapaszkodva sírós hangon kérte meg az apját, hogy menje­nek innen. Barátom visszarakta a kocsijába a palackjait, gondol­ván, a parkolóból kifelé menet elhelyezi azokat az ott lévő sze­lektív gyűjtőponton. A vásárlás megállt a gyűjtőpont mellett, ahol ugyanazzal a két egyénnel találkozott, akik a sorban koráb­ban előttük álltak. Az egyikük a fedelet kifeszít­ve félig bent tartózkodott a mű­anyagos konténerben, és éppen a palackokat adogatta ki a társá­nak, aki a már látásból ismerős reklámostáskákba pakolta azo­kat. A barátom szó nélkül sar­kon fordult, lehetősége amúgy sem nyílt használni az éppen ki­ürítés alatt álló gyűjtőedényt, visszatette a saját két táskáját a csomagtartójába, és hazafelé menet a házuk közelében lévő gyűjtőbe helyezte el a kalandos utat bejárt palackokat. Barátom a történet mesélését így fejezte be: „Azt megértem, hogy az emberek minden lehe­tőséget megragadnak, hogy egy adott élethelyzetben valamilyen kis pluszjövedelemhez jussa­nak. Én csak két dolgot sajnálok ebben a történetben igazán. Egyrészt azt, hogy a lányomnak csalódnia kellett, másrészt, hogy egy cég olyan akciót hirdet és tart fenn, ami lehet ugyan jó szándékú, de valószínűleg egy másik vállalkozás kárára fizet ki pénzt olyasmiért, aminek így semmilyen plusz környezeti ér­téke nincs, azt pedig, aki a gyűj­tőket kihelyezte, csak kimondot­tan a rongálás, és a kár érheti.” K. L. Pécs Visszaüt a hasznos akció beváltás A szelektív gyűjtőkből szedik ki a pet palackokat Az egyikük a fe­delet kifeszítve félig bent tartóz­kodott a konté­nerben és éppen a palackokat adogatta ki Az egyik áruházlánc azt találta ki, hogy a pillepalackokért, amennyiben azokat visszaviszik, egy jelentéktelen összeget fizet a környezetvédelem jegyében Szerényebb a karácsonyi díszítettség, mint tavaly Néhány évvel ezelőtt kezdett hálunk is úgy igazán szokássá válni, hogy karácsony közeled­tével nem csak az otthonok bel­ső tereit díszítgettük, hanem ki­felé, ablakokra, párkányokra, fákra is színes díszfüzéreket futtattunk, amelyek apró lám­ Pácskái este is ünnepi hangula­­tot sugároztak. Bizonyára volt ebben egy kis kivagyiság, de ezt elnyomta a másik törekvés: egy kis melegséget, szépséget, jó ér­mést adni mindazoknak, akik éppen arra járnak és ránéznek a díszekre. A várost rendszere­in járók már szinte azt is tud­ták, melyik részen, melyik utcá­in találkoztak a nekik legjob­ban tetsző fenyőgirlandokkal, Mikulást repítő rénszarvasok­kal, hópelyhek között repdeső angyalkákkal. Még talán azt is megbeszélték magukkal, hogy melyik a számukra a legelegán­sabb, a legkedvesebb, s melyik az, amelyik már átesik az ízlés­határokon. Úgy tűnik, idén kevesebb né­zelődni valójuk akad, mert sok­kal kevesebb a kifelé is feldíszí­tett otthon. Mintha az üzletek nagy része is szerényebb és ke­vesebb ünneplés dekorációt vá­lasztott volna. Tudom, sok em­ber számára nagyon nehéz volt ez az év, de azt nem gondoltam volna, hogy ez még a karácsonyi díszítettségben is kifejeződik. P. P. Pécs Veszélyes kikanyarodni. Valamennyiünknek, akik az utakon rendszeres közlekedők vagyunk, öröm, hogy a pogá­­nyi reptértől egy új négysávos úttal korszerűbb, gyorsabb lett a közlekedés a belvárosba. A Pogányból Harkány fe­lé közlekedőknek üröm vegyül az örömébe. Amíg az út „csak" kétsávos volt, biztonsággal volt lehetőség Pogány­ból Harkány felé kikanyarodni, merthogy volt egy úgynevezett felvezető sáv. Az új úton mindezt - ki tudja, melyik okos ember logikájától vezérelten - nem biztosítják, mi több, építettek egy haszontalan, a közlekedéstől elzárt te­rületet, ami éppenséggel maga lehetne a kiutat biztonságosan megadó felvezető sáv. Miért? Mi annak a célja, ha egyszerűen csak útban van céltalanul ismerős a módszer, majd ha lesznek ezen az útszakaszon rendre balese­tek, mégis az ésszerűség, ami felülkerekedik. Miért kell addig várni? – Harkány 5 A Széchenyi tér nem viseli el a buszok okozta megterhelést Rövidesen elkészül a Széchenyi tér átépítése, ideje lenne értelmes döntést hozni a buszok közleke­désének kérdésében. Laikus va­gyok, de az építést figyelemmel kísérve az a véleményem, hogy a kialakított alap nem alkalmas ar­ra a terhelésre, amit a buszok okoznak. Buszközlekedés esetén hamarosan kibillent térkövek, fel­gyűrt felületek rondítanák el az összképet, a gumik, olajos szeny­­nyeződések okozta csíkokról nem is beszélve. Mint azt a Rákóczi úton, a Bajcsy-Zs. utcai kereszte­ződésnél láthattuk és számos buszöbölben ma is megfigyelhet­jük. Pedig ezeket nyilván busz­­közlekedésre méretezték. Úgy gondolom, a belváros szívének . Lehetne elektromos árammal vagy emberi erővel hajtott egy-két személyes szállítóeszkö­zöket alkalmazó vállalko­zásokat is támogatni kényelmesebb megközelíthetősé­ge csak egy szűkebb részérdek, melyért nem kellene feláldozni az egész város, a megye szimbó­lumának számító főtér megóvá­sát Mert rongálok sajnos amúgy is lesznek. Egy kis séta a párhu­zamosan szintén megújuló törté­­nelnű épületek között, melyekre joggal lehetünk büszkék, senki­nek sem fog ártani. Sőt egészsé­gére válik. Akiknek valóban ne­hézséget okoz a közlekedés, azok a taxik, a mozgáskorlátozottakat szállító járművek stb. közlekedé­sének ésszerű szabályozásával al­ternatívát kaphatnának. Lehetne elektromos árammal vagy embe­ri erővel hajtott egy-két szemé­lyes szállítóeszközöket alkalma­zó vállalkozásokat is támogatni. Ez még idegenforgalmi szem­pontból is előnyös lehetne. Ké­rem, tiltsák ki a buszokat a Szé­chenyi térről!­­. S., Pécs Összeállította: Török Éva Az összeállításban megjelenő vé­lemények nem feltétlenül egyez­nek szerkesztőségünk álláspont­jával A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a bekül­dött leveleket, kéziratokat rövi­dítve, szerkesztve közölje. Az írá­sokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Egymást hozzuk nehéz helyzetbe a havas utakon A múlt hétfőn leesett az első hó, és kedden reggel már tapasztal­hattuk, hogy számos autós tár­sunk mennyire nem törődik a megváltozott közlekedési feltéte­lekkel. Az Árpád-felüljárón­­ a városközpont felé haladva volt olyan autós, aki irányjelzés nél­kül, az utolsó métereken vágó­dott ki a belső sávból a külsőbe. Tíz, tizenöt kocsit hozott rendkí­vül nehéz helyzetbe, szerintem csak a szerencsének köszönhet­jük, hogy nem csúsztunk össze. Biztos lesznek még havas napja­ink, ezért jó lenne, ha már most, az elején tudomásul vennénk, hogy az időjárási és az útviszo­nyoknak megfelelően kell vezet­nünk! M. É., Pécs

Next