Sztálinvárosi Hirlap, 1958 (3. évfolyam, 1-102. szám)
1958-03-14 / 20. szám
Marx Károly a gondolkodó, a forradalmár, az ember Halálának 75. évfordulójára írta: I. Bagaturija „Március 14-én délután háromnegyed 3-kor, korunk legnagyobb gondolkodója megszűnt gondolkozni. .. Fel sem mérhető, mit vesztett ebben az emberben az európai és amerikai harcos proletáriátus, mit vesztett benne a történet, a tudomány. Nagyon is hamar érezhető lesz az űr, amelyet ennek az óriásnak a halála hátrahagyott.“ Ezekkel a szavakkal búcsúztatta Engels, nagy barátját és harcostársát. A haladó emberiség azóta kegyelettel őrzi Marx Károly emlékét. Marx 1818. május 5-én született. Iskolai tanulmányainak után jogot, történelmet és elvégzése filozófiát tanult. Megszerezte a „filozófia doktora“ diplomát. Később forradalmi tevékenysége miatt el kellett hagynia hazáját. Franciaországban, majd Belgiumban élt. Az 1848-as forradalmak idején visszatért Németországba majd a forradalom leverése után Londonban telepedett le. Marx egész életében szegény sorsban élt. Amikor például a „politikai gazdaságtan bírálatához“ c. művének kéziratát befejezte, annyi pénze sem volt, hogy kinyomassa. Az emberiség egyik legnagyobb filozófiai művéért, a „Tőke“-ért, amelyet 40 éven keresztül írt, kevesebb honoráriumot kapott mint amennyit ez idő alatt egy egyszerű munkás megkeresett. A marxizmus, mint a proletáriátus osztályharcának elmélete és világnézete a múlt évszázad negyvenes éveinek közepén alakult ki. Marx feltárta a társadalom fejlődésének törvényeit és kijelentette: az embereknek enniök és öltözködniük kell, mielőtt történelmet csinálnak. Ezért az anyagi termelést minden emberi tevékenység alapjának tartotta. Tanulmányozta a kapitalista társadalom termelési módjait és kimutatta hogy az osztályellentétek a proletáriátus forradalma felé vezetnek. Marxot mint tudóst két meghatározással jellemezhetjük: meg nem alkuvás és lelkiismeretesség. Marx azonban nemcsak tudós, hanem a proletáriátus harcának szervezője is volt. Az emlékezés perceiben eszünkbe jutnak Marx kiváló emberi tulajdonságai is. Hogy milyen nagyra tartotta a baráti köteléket, ezt mindennél ékesebben bizonyítja Engelshez fűződő kapcsolata. Marx megosztotta feleségével a politikai harc napjainak nehézségeit, mert élettársában segítőtársra, kommunistára talált. Marx eszméi bejárták a világot és meghódították a haladó emberiséget. Marx és Engels művei a világirodalom közkincsei között foglalnak helyet. 1948—1955 között Marx műveinek 415, Engels könyveinek pedig 409 fordítása jelent meg, a világnak mintegy 97 nyelvén. Marx eszméi folytatják győzedelmes útjukat szerte a világon, valóra válnak Engels szavai: „Neves műve is élni fog századokon át.“ A TE LAPOD! írd, olvasd, terjeszd! TÖLTŐTOLL IRVÍTÍS Sztálin út GOLYÓSTOLL TÖLTÉS **■ HtiiiiHuiiii Hnnimtiwm Niniiiiii Niiiiiiiiiiiimiiiiiiiii Egy francia dolgosó levele Magyarországra Kedves Barátom! Utolsó leveledben kérsz, hogy írjak a mai franciaországi helyzetről, különösen a békeharcot illetően. Megpróbálok eleget tenni kérésednek, bár nem vagyok sem közgazdász, sem politikus. Tehát csak körültekintek s leírom az ember benyomásait, hiszen egyszerű a köznapi életben van az igazság. Nem akarom lopni az idődet azzal, hogy elmondjam neked Béketanácsunk kérvényeinek és nyilatkozatainak tartalmát, ami a békeharcosok általános magatartását illeti a fegyverzet csökkentésének, atom- és hidrogénbomba kísérleti robbantások eltiltásának ügyében. Te ezeket a dolgokat úgy ismered, mint én magam. Manapság két kérdés vonja magára minden francia ember figyelmét: Az első nemzetközi esemény, ami Párizsban történt nem sokkal ezelőtt (NATO tanácskozás) császári őfelsége Eisenhower elnöklete alatt. Az igazat megvallva ez a tanácskozás senkit sem lepett meg, mert bizonyos idő óta nagy nyugtalanság észlelhető amerikai »barátaink» körében. Valóban a szovjet technika sikere nagyon bántja az Egyesült Államok kormányát. Ez most minden erővel azon van, hogy visszaszerezze elvesztett világuralmi hatalmának hamis látszatát. Ebből célból javasolta a NATO konferencián az atomfegyverek tárolását és rakétakilövő helyek építését Nyugat- Európa területén. Ez a javaslat kissé megdöbbentette a franciákat, bár világos, hogy amikor a tárgyalóasztal mellett olyan urak is vannak, mint pl. Speidel tábornok, aki soha nem titkolta Nyugat-Németország területbeli igényét, jogosan kételkedik a világ az ilyen szerződés védelmi jellegében. Ez alkalommal igen nagy a veszély: rakétakilövő pályák létesítése Franciaországban azt jelenti, hogy ha valami baj lesz, földig rombolják országunkat s mi is mindnyájan. Valóban ezt elpusztulunk a sorsot szánják országunknak és nekünk. Mi a véleménye erről a belga, holland, olasz népnek? Biztosan ugyanaz, mint nekünk. Az Egyesült Államoknak jogában áll elképzelt támadás ellen védekezni, de ahhoz nincs joga, hogy védelmét francia, olasz és belga emberekkel építtesse fel. Nem a mi feladatunk meghalni a kapitalista hazáért! A második esemény nagyon szomorú. Már három éve tart és napról-napra élesebbé válik. Az algériai háborúról van szó, melynek gazdasági terheit kényszeredetten viseli minden francia. Kormányunk bűnös politikát folytat, állandóan becsapja a francia népet. Csak egy példát említek: Hivatalos jelentés szerint Franciaországnak az algériai háború 700 milliárd francia frankba kerül évente. Nevezetesen: Rendes háborús kiadások 170 milliárd frank, Rendkívüli háborús kiadások 390 milliárd frank, Veszteség 400.000 fiatal katonai szolgálata miatt ipari, kulturális, stb. területen 140 milliárd frank. Mégis pár nappal ezelőtt Pierre André úr, francia képviselő a parlamentben kijelentette (idézek): »Milyen vajon az algériai háború kihatása a francia költségvetési deficitre? A válasz szinte hihetetlen: nulla!» Ezt igyekezett alátámasztani ékesszólásával és számokkal. Mit mutat a mindennapi élet? Az árak emelkedését, az adóterhek növekedését, ami nem csal. A nép és a politikai elenzék tiltakozása dacára, az egymást követő kormányok, képtelenek befejezni az algériai háborút. A szociáldemokrata vezetés folytatja a háborút, hogy számíthasson a reakciós képviselők szavazatára. A reakciós vezetés a kérdést fegyverekkel igyekszik megoldani. A háborúhoz viszont pénz kell. Igen, a francia politika problémája, hogy honnan teremtse elő a szükséges pénzt, nem az, hogy hogyan lehetne befejezni a háborút. Közben fiaink (az enyém is) gyilkolnak és meghalnak. Mindkét oldalon gyilkosságok, (önkényes letartóztatások, kínzások, erőszakosságok, ítélet nélküli kivégzések úgy Párizsban, mint Algériában) bár létezik a tárgyalások útja is. Valóban a béke Algériában eltávolítaná az akadályt a hasznos és gyümölcsöző tárgyalások útjából egész Észak-Afrikával, segítené új kapcsolatok létesítését Franciaország és a tengerentúli országok között. Kedves Barátom! A »mi dolgunk» tovább szélesíteni a megkezdett nemzeti összefogást már béke érdekében: a »mi dolgunk» ráa venni a kormányt, hogy rossz politikája helyett keressen békés megoldást! Befejezem levelem abban ményben, hogy most jobban a temegérted nehézségeinket. Ne ess kétségbe! Végül is siker fogja koronázni harcunkat! Baráti üdvözlettel. (Aláírás) Eszperantóból fordította: Tóth László //////////////////////z//////////////////y//////y/////////// Balogh Edit, a Móricz Zsigmond Általános Iskola IV/a. osztályú tanulója küldte szerkesztőségünkbe az alábbi levelet. „Kedves Szerkesztő bácsi! Az Irodaházba járok ebédelni. Elég korán szoktam menni, mert nekünk negyed kettőkor kezdődik a tanítás. A kabátom mindig a fogasra akasztom és a pénztárcát, melybe ebédjegyet, selyempapírt és kenyérpénzt szoktam tenni, hogy el ne vesszen, ki szoktam venni a zsebéből. Szombaton mégis elveszett a pénztárcám. A jobboldali első asztalnál ebédeltem. A tortaszeletet selyempapírra helyezve a pénztárcára tettem. Ebéd után megkértem az asztalnál ülő nénit, vigyázzon rá, míg a kabátomért megyek. Mire visszajöttem, csak a tortaszelet volt ott. Kérdeztem a nénit, s azt válaszolta, hogy biztos elvittem magammal, mikor a kabátért mentem. Az asztalnál ülő többi felnőtt sem látta, hogyan tűnt el. Ha elviszem, nem kérem őt meg, hogy vigyázzon rá, míg a fogashoz megyek. Aki elvitte, annak talán értéktelen a pénztárcám, mert éppen üres volt. De nekem annál értékesebb, mert testvéreimmel együtt vettük összegyűjtött uzsonnapénzünkből Édesanyámnak a régi helyett. Mióta ebédelni járok, a jegynek, kenyérpénznek, zsebkendőnek odaadja, hogy el ne veszítsem. Egy más alkalommal szintén véli történt, hogy tányérom mellett elleyezett cukorkát vette el egy bá. Rögtön szóltam, de ő azt felel „Hogy adjam vissza, mikor a szóban van?” Szerkesztő bácsi elnézését kérem velemért, csupán azt szeretném élni, hogy mi gyerekek, bízva a felnitekben, nyugodtan járhassunk vel együtt ebédelni. Mit csinált volna a lelkiismeretlen valaki, ha ez fidítva történik, még talán meg is győzné, hogy minket, mai gyereket rosszul nevelnek. Én úgy gondolo ha e csekély dolgokat figyelmenvül hagyom, bátorítom vele az illő komolyabb dologra. Vagy belenggodjak, hogy elvesztettem, mert e felnőtt mondja, és éppen az, aki rábíztam? Vagy elővigyázatossági mindenki kabátban, sapkával, sál ebédeljen? A pénztárca új tulajdonosát pec kérem, hogy egy ilyen ügyes mozdattal juttassa vissza a nehezen összgyűjtött fillérekből Édesanyámn vett ajándékot. A kislány leveléből bizonyos cslódás érződik ki a „felnőttek” irái A becsületes felnőttek ne engedj, hogy gyermekeink csalódjanak benünk. Hirdetmény a gyermekbénulás elleni védőoltásról Az 50.168/1958. V/3. Eü. M. sz. rendelet alapján II. oltásban részsülnek az 1940. január 1—1957. február 28. között született gyermek, valamint azok, akik az elmúlt év folyamán valamilyen okból kifolyói csak egyszeri oltásban részesültél«. I. oltásban részesülnek az 1957. március 1—1957. augusztus 31. és 1940. január 1—1957. február 28. között születettek közül azok, akik oltásban nem részesültek. A védőoltásokat 1958. március 20—21-én fogjuk megtartani. Pótolás: március 25-én. A szülőknek kötelessége, hogy gyermekeik egészségét védjék és oltáson «gyermekeik a megjelölt időben és helyen megjelenjenek. Az otásnak káros hatása nincs. Erről meggyőződhettek azok a szülők, akiknk gyermeke már védőoltásban részesült. Akik most kapják csak az első gyermekbénulás elleni védőoltó április hó folyamán második védőoltásban fognak részesülni, mivel ei védőoltás teljes védettséget nem biztosít. AZ OLTÁSOK RENDJE elleni véd Az általános és középiskola tanulóinak gyermekbénulás oltása az iskolában történik. Az iskolába nem járó gyermekek védőoltása az alábbi helyeken időben lesz: Az I., II. és Radar orvosi körzet március 20-án 8—12 óráig a rendes intézetben. A III., IV., V. sz. orvosi körzet március 21-én 8—12 óráig a rendes intézetben. VIII. sz. orvosi körzet (Déliváros) március 20-án 8—12 óráig a dél városi orvosi rendelőben. VI. sz. orvosi körzet (Óváros) március 20-án 8—12 óráig a tanácsk rendeltségnél a terhes és gyermektanácsadó helyiségben. VII. sz. orvosi körzet (Óváros) március 21-én 8—12 óráig tanácskirendeltségnél a terhes és gyermektanácsadó helyiségben. Március 25-én 8—12 óráig az indokolt esetben elmaradottak pótolását fogjuk végezni a rendelőintézetben. Tapolczai Jenő, v b elnök Vajon őrzi-e még a nyakas város, Debrecen azt az emléktáblát az Arany Bika mögött a kis földszintes ház falán? Különös tábla volt az, egészen különös emléktábla. Az közismert, hogy nagy emberekről utcákat, tereket neveznek el, s megemlékeznek róluk emléktáblákkal meg egyebekkel, mert híresek voltak a történelemben, mert bátrak voltak a harcokban, mert a tudományt végtelen magasba emelték, de hát akkor mit keresett ez a kis együgyű szöveg azon a még együgyűbb emléktáblán? „E házban lakott Bagi András, a város kocsisa.” Ki lehetett az istenadta, akinek ennyire felvitte az úristen a dolgát, hogy kocsis létére emléktáblát kapott? Hiába nézed lexikonban, tudós történelmi könyvekben a nevét, nem akadsz rá sehol. Egy fia betű nem említi Bagi Andrást. Vagy csak humbug az egész, kitalálás, mese csak azért, hogy legyen min törni a fejét az idegennek, vagy odasózni debreceni szokás szerint: — Maga intelligens? Hát tudja-e, hogy ki volt Bagi András!? No, ugye, hogy nem tudja? Végül aztán egy jóravaló öreg bácsi, akivel együtt mentem szekéren Böszörményig, elárulta a nagy titkot. Debrecen nem hiába nyakas város, mert 1867-ben a kiegyezést sem fogadta el, egészen addig, mígnem Szomjas Gusztáv lett a főispán, s beiktatására maga Ferenc József császár és király le nem utazott Debrecenbe. Akkoriban csak Szolnokig járt a vonat, s onnan gyorsszekér repítette tovább az utast egészen a debreceni nagytemplomig. Mikor Szomjas Gusztáv megtudta, hogy Ferenc József Debrecenbe jön, a feje tetejére állíttatta a várost. Még a református templom nagy gombját is kifényesíttette a torony tetején, hogy csak úgy ragyogott. Bagi András volt akkor a város kocsisa, s Szomjas Gusztáv oktatta ki őt. (Bogi c 4uhrúu — Idefigyelj! Te! Elmégy szeretett császárunk és királyunk Ferenc József elé Szolnokra. Te fogod őt elhozni. Érted? Aztán vigyázz, hogy gyorsan gyertek, és felségünknek nehogy baja essék, mert a fejeddel játszol! Érted? Óvatosan gyertek, de gyorsan! Viselkedésed kifogástalan legyen. Egy szót se kotyogj, a te neved hallgass! Érted? A város kocsisához illően viselkedj! Biagi András meg is fogadta a szót egészen Szolnokig, mármint addig, amíg nem találkozol a királlyal. Bezzeg visszafele olyan lassan cammogott a fényes hintó, hogy majd a guta kerülgette a magas személyiséget, meg a fullajtárt, a szárnysegédet. Iszonyú meleg volt, olyan meleg, hogy ha szurokból lett volna öntve az út, hát még az is megolvadt volna. De az út homokból volt, s ez még forróbban öntötte magából a meleget. Bagi uramat el is nyomta az álom, kókadtan lógott a feje, s nagyot rándult, mikor egy-egy hepehupához értek. — Hé, kocsis, gyorsabban! — szólt rá a szárnysegéd. András bátyánk még a vállán sem rándított, csak pusmogott magában. — Hé, kocsis, gyorsabban! — szólt újra a szárnysegéd, de a kocsis csak nem igyekezett, sőt még mintha a gyeplő szárát is visszahúzta volna kissé. Ferenc Józsefet módfelett bántotta a dolog, mert iszonyú ráncok ugrottak homlokára. Képe gyöngyözött, mint a kristályvíz. A végtelen homokos alföldi táj pokoli melege nem tudhatta, hogy a felséges királynak kellemetlen, mert ha tudt volna, talán még nagyobb meleget árasztott volna. A fényes hintó andalgását nem tűrhette már a felség, s irgamatlan haraggal kiáltott Bagira: — Hé! Kocsis! Gyorsabban! — Nem úgy, felséges királyom! Nagyobb urat is vittel már, mind kend, s annak jó volt így is! — válaszolta Bai András, de aztán úgy a lovak nyaka közé vágott, hogy szénpillantás alatt ragadták a hintót tova a debreceni országút. A porfelleg magasra kavargott utánuk, s a felségnek meg szárnysegédnek elég volt kapaszkodni, nemhogy még móresi tanítani a kocsist. Debrecenben már várták őket Szomjas Gusztáv uram, nagy cécóval, cifra díszítésű szalagokkal meg fehérruhás lányokkal. Nagy zöttyenéssel állt meg a hintó, a felség« király majdhogy orra nem bukott, s aztán szörnyű haragg szállt le az ördöngős hintóról. Szomjas Gusztáv hajlongott előtte mint akinek derékzsbája van, s félőn tekintett a haragvó királyra. — A kocsist elfogni! — adta ki a parancsot a király, ahány hajlongó szolga volt csak, mind ugrott a királyi parancsra. Nyakon kapták Bagi Andrást, vasraverve vitték, vezették Ferenc József elé. A házak ablaka megtelt emberekkel, mert a futótűz lass ahhoz képest, ahogy híre szaladt, hogy Bagi Andrást elfogtál Mindenki tudni akarta, mi lesz vele, hiszen csak a királly rúghatta össze a patkót, mert ő ment el elébe. — Mondd te gazember! Te istentagadó utolsó szolga! Ő volt az a nagyobb úr, akit te Debrecenbe hoztál? — sziszegi a felséges király. Sági András kihúzta magát, s olyan hangosan kiáltott, hogy csak úgy visszhangzottak tőle a debreceni utcái 1848-ban. Kossuth Lajos kormányzó úr!! B £ BRHLm mAP MŰSOR!1958. március 14. Március 15-én, szombaton Trapíuzi bál az Arany Csillagban