Dunaújvárosi Hírlap, 1969. július (14. évfolyam, 52-60. szám)
1969-07-04 / 53. szám
KIVÁLÓ ORVOS — A kitüntetést az egész osztály kapta, én legalább is így érzem — hárítja el az elismerést dr. Szűcs Zsuzsa főorvos — A kórházi osztály munkája mindig kollektív munka, egy ember nem is szabhatja meg, nem is végezhet mindent. Állandóan hatvan beteg fekszik a belgyógyászaton, a munka közös, az eredményeinken is osztozunk. A dunaújvárosi kórház belgyógyász főorvosa a társosztályok konzíliumaival kezdi a napot. Profán hasonlattal élve a belgyógyász az emberi szervezet műszerésze, a többi orvosi szak nem nélkülözheti a véleményét, diagnózisát. Majd a felvételre váró betegek, a felülvizsgálatok következnek. A vizit hangsúlyos program, két-három órát is eltart. Ahány ágy, annyi konzílium az osztályos orvosokkal. — Az a törekvésem, hogy a munkatársaim ne bólogató, udvariaskodó beosztottak legyenek. A vitaszellem, az kiálló vélemények, elgondolások érvényesülése eredményezi a hatékony gyógyító munkát. A leletek, a vizsgálati eredmények önmagukban, orvosi gondolkodás nélkül nem sokat érnek. Emberekről, emberi életekről van szó, mi pedig segíteni akarunk mindenképpen, nem csupán az orvosi esetet megoldani. A dunaújvárosi kórházban szakorvosi képzés is folyik, ezért a belgyógyászalton is kissé oktató jellegű az orvosi munka. Dr. Szűcs Zsuzsának ebben is van gyakorlata, a szegedi I-es belgyógyászati klinikán több mint tíz évig medikusokat oktatott a gyógyító munka mellett. Nem szokatlan számára tehát a délutánonkénti „labor-gyakorlat”, amelyen vérképeket, vizeletvizsgálatokat néznek közösen. Azt tartja, a belgyógyásznak nem elég a labor eredményeire hagyatkoznia, jó ha maga is ismeri a laboratóriumi munkát, vagy, mint ő maga is, kísérletezik. — A napom többi részét rendkívüli intézkedések, vizsgálatok és a keserves adminisztráció ellátása teszi ki. Reggel jövök be, este megyek haza. Természetes velejárója az orvosi hivatásnak, hogy lelkiismereti kérdés, nyugtalanító és ösztönző érzés dolgozik bennünk szakadatlan: megtettem-e mindent? Ezt csak így lehet csinálni. * Felét sem tudtam visszaadni dr. Szűcs Zsuzsa főorvos egy napjából, elveiből, orvosi-emberi magatartásából. Szerény adalék a hírhez, hogy hétfőn, Semmelweis születésének évfordulóján „Kiváló orvos” címmel tüntették ki. ,wr*TMr Zs. Cs. Ünnepre készül Petőfi faluja Bízvást nevezhetjük Szalkszentmártont Petőfi falujának, hiszen a Petrovics-család lakhelye, a község, ahol Petőfi Sándor 112 költeményét irta, méltón urzi a forradalmár költő emlékét. A termelőszövetkezet természetesen Petőfi Tsz. utcát, teret neveztek el a költőről. És a Petrovics-család háza falán emléktábla hirdeti, hogy ebben a házban élt Petőfi Sándor 1845—46 között. A „Jó öreg kocsmáros” mészárszéke és háza ma múzeum. Szépen gondozott az épület, az udvari kocsiszín. Majsay Károly a múzeum létrehozója és vezetője szívesen beszél a költőről, a Petrovics-család szalkszentmártoni életéről. Petőfi faluja ünnepre készülődik. A Petőfi téren kőművesek dolgoznak, parképítők szorgoskodnak. — Itt állítjuk fel a költő két és fél méter magas bronz-szobrát. A szobor délre néz, a költő szeretett Alföldjére — tájékoztat Hozsik Ferenc a községi tanács titkára. Az új szobor leleplezésére augusztus S-án kerül sor, ünnepélyes külsőségek közepette. Petőfi Sándor halálának 130. évfordulójáról azonban nemcsak Szalkszentmárton, hanem az egész ország megemlékezik. Gubacsi Gyula 4 1969. július 4. péntek r Hiány és hiányosság Ha fogsoromból egy vagy több fog hiányzik, akkor fogsorom hiányos, s állapotát ezzel a (főnévből képzett melléknévből továbbképzett) főnévvel jellemezhetem: „hiányosság”. Állapotát semmiképpen sem a „hiány” jellemzi, mert ez esetben egyáltalában nem volna fogsorom, s az egészet pótolni kellene, így azonban csak a hiányt, vagy hiányokat kell pótolni, s ily módon megszüntetni a hiányosságot. Eltűnődöm olykor, milyen anarchista dolgokat ígérgetnek egy-egy vállalat felelős tisztviselői: „Pótoljuk a hiányosságokat?” — nem elegendőek e meglévőak, még pótolni is akarják őket? Vagy pedig egyéb — nyilván rokonszenvesebb — hiányosságokkal szándékozzák pótolni? <kd> A könnyű műfaj dicsérete Lehet, hogy ez a dialógus nem hangzott el soha. De ha több rendbeli vitáimra visszagondolok, ismerősnek tűnik. A hely nem fontos, az időpont mellékes, — ez esetben még neme sem számít a vitatkozóknak. Az asztalon konyak vagy kávé, hangkulisszaként zene szól — könnyű zene — és megszólal ő, de olyan hangsúllyal, mintha egy évek óta tartó vitát folyatna. Ö: Szóval a Kávé-kantáta többet ér ennél. Remélem, elismered. ÉN: Készséggel. De a hasonlat rossz. Minden idők legnagyobb muzsikusát, Bach-ot, egy tizedrangú komponistához hasonlítani nem fair játék. ő: Akkor mit dicsérsz? ÉN: A műfajt. Dicsérem a könnyű műfajt. A hangszeres zenét, a dalt, a zenés-énekes színpadi játékot és a prózai színpadi művet — dicsérem minden válfaját, fenntartás nélkül és szívből dicsérem. ö: Nocsak. ÉN: Tehetem pedig ezt azért, mert nem ismerem el, hogy a könnyű műfaj-meghatározás értékítélet-érvényű besorolás volna. Nem ismerem el, hogy a könnyen befogadhatóság egyenértékű a silánysággal. ö: Mérce nélkül nem lehet mérni. ÉN: Ügy van. Csakhogy én könnyű műfajnak — bármiről legyen szó — azt nevezem, ami túlságosan nagy szellemi energia befektetése nélkül is könnyen befogadható, esztétikai örömet szerez, s hozzá még gyakran erkölcsi és logikai kielégülést is. Ö: Cseppfolyós ügy. Összekevered mondjuk a görög drámaírást a kabaréval. ÉN: Miért ne? Arisztofanész aktuális politikai kabarét csinált. És milyen jót. Nagy Endre is aktuális politikai kabarét csinált. És milyen jót. Vagy talán az Urak és elvtársak nem ragyogóan jó politikai kabaré volt? ö. A görög dráma., ÉN: A komédia is dráma. Idézzem, mit mondott a drámáról Walter Scott? Vagy Sztanyiszlavszkij? Ö: Ne idézd. De Arisztofanész... ÉN: Aktuális politikai kabaré. A Dionüzosz-istent játszó színész a játékbeli ütlegelés elől menekülve leszólt a nézőtér első sorában ülő papjának: „Védj meg, tudod, majd jót iszunk együtt”. No nem azt mondom, hogy Nagy Endre világirodalmi jelenség. De hiszen nem művészekről, hanem műfajokról vitázunk. Ő: Helyes. És térjünk csak vissza egy kicsit a zenére. Ez a plem-plem, amit a hülye fiúk pengetnek, szerinted mi? ÉN: Az a kérdés, hogyan pengetik. ö: Szóval mindegy, hogy mit, csak az előadó virtuóz legyen? ÉN: Szerinted mit pengetnek? ö: Tánczenét. ÉN: Bach, Haydn, Mozart, Beethoven. .. ö: Ugyan kérlek! Hogy lehet a menüettet, a gavottot egy napon említeni a shake-kel meg a let kissszel? ÉN: Sehogy. Mint ahogyan a kölni dómot sem lehet összehasonlítani az Expo 70-re készülő kiállítási csarnokokkal. Más építőanyag, más technika, más társadalom, más világszemlélet — a forma és a mondanivaló változása nem művészi értékcsökkenést jelent. ö: Szóval mit pengetnek ezek a hosszúhajú pengetyűsök? ÉN: A hosszúhajú pegetyűsök legjava — így mondanám. Ne feledd, hogy a barokk és romantikus szerzők között is voltak csapnivalóan gyengék, csak azokról már régen elfelejtkeztünk. Szóval: dalt énekelnek. Becsülöm például a korai Beatles-korszakból való Yesterday-t és No milk today-t, vagy a Felkelő Nap Házáról szóló dalt, amit az Animals együttes népszerűsített, legalább annyira becsülöm, mint Schubert oszrák, vagy Di Capra délolasz dalfeldolgozásait. ő: (Gúnyosan mosolyog — sértve érzi magát Schubert nevében.) ÉN: És mit gondolsz, miért érzem ezeket értékeseknek, minden célzatosság nélkül? Ö: Hát erre kíváncsi vagyok. ÉN: Azért, mert a két első egy-egy angol, az utóbbi pedig egy amerikai népdal feldolgozása. És azt hiszem, most helyben is vagyunk. A legnagyobbaktól a legjelentéktelenebbekig nagyon sok zeneszerző nyúlt a folklór kimeríthetetlen kincsestárába, és a valódi drágakő értékét még a kevésbé szakszerű csiszolás sem tudja elvenni. A „könnyű” meghatározás szerintem ott válik „silány” értelművé, ahol kis képességű mesteremberek divatos formaelemeket tákolnak egybe — ezeket azonban nem a művészet, hanem a szórakoztatóipar bóvlitermékei közé kell sorolni. Ö: Hát akkor segítek egy kicsit neked. Az emberek igényt tartanak az agymegerőltetés nélküli szórakozásra. Ha már könnyű zenére vágyik valaki, akkor inkább a magyar nóta, mint a beat. ÉN: Mást mondok neked: ha erről van szó, akkor inkább az eredeti cigánydal, mint az érzelgős, ostoba magyar nótának nevezett műdal, ha már valakinek a füle nem tudja befogadni a valódi magyar népdal pentatóniáját. Apropó: mit szólsz Bartókhoz? Hm? A Medvetánc, hm? Zene ütőhangszerekre, hm? A Cantata profana, a Hegedűverseny, ja és a Kontrasztok, amit egy jazzzenész felkérésére írt. ö: Igen. De Benny Goodman a század legnagyobb klarinétművésze volt. ÉN: És egyik legnagyobb jazzmuzsikusa. Dehát hagyjuk most a jazzt és hagyjuk Bartókot — a könnyű műfajról beszéltünk. ő: Te kezdted. És szó ami mér, ami a zeneirodalomban igazán értékes, az Monteverdivel kezdődik és Verdivel végződik. A dúr és a moll— ÉN: Ugyan ne viccelj. A durmol! tonalitás megbontását már Monteverdi kortársa, Gesualdo elkezdte. Hallgasd csak meg valamelyik hatszólamú madrigálját, mintha Wagner szerette volna. Ha te csak a gyerekkorodban megszokott dúr— moll tonalitást tartod egyedül üdvözítőnek, akkor a magyar nóta mellett nyilván az operett jelenti számodra a könnyűzenét. Talán nem az? ÉN: A művészet — könnyű, vagy nehéz — akkor művészet, ha nem hazudik. És hazug vagy ostoba librettóra még nagy zenész is ritkán ír jó muzsikát. Ilyen kivétel például a Varázsfuvola. De ha a művészileg igaz, és a művészileg hamis ellentét alapján ítélünk, akkor inkább a West Side Story, mint a Csárdáskirálynő, inkább a Porgy és i, mint a Víg özvegy, inkább Brecht és Weil Koldusoperája, mint a Bál a Savoyban, inkább a Marlene Dietrich-énekelte „Hová lett a sok virág”, mint a „Was machst du mit dem Knie, lieber Hans” — kezdetű lapos német sláger, és inkább Illésék Sárga rózsája, mint a Jaj cica. Ö: Magad ellen beszélsz? ÉN: Nem. Én a könnyű műfajt védeni a vacak ellen. Mert a könnyű műfajra is áll: nem a múlt század kopott rekvizitumait kell kontár módon másolgatni, hanem mai eszközökkel, mai mondanivalót kell sokak számára befogadható módon adni. A záróra és a fizető pincér jóvoltából itt megszakad a dialógus. Egyetértésről, kiegyezésről nem lehet szó egyikünk részéről sem. De ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy adandó alkalommal ne vitatkozzunk egyébről — például a könnyű műfaj tv-, film-, vagy prózai változatáról. Kemény Dezső ARANYHORDÓ ARANYHORDÓ Nyitás: július 12-én A kertvárosiak, a dunaújvárosiak, az autósok, a városunkba látogató turisták örömére, ínyencek örömére, azok örömére akik nemcsak a jó falatokat, a jó bort kedvelik, hanem akiket a családias hangulat vonz, akik nem akarnak otthon főzni, egyszóval mindenki örömére egy hét múlva, július 12-én megnyílik az Aranyhordó. Sok beszédnek híg a leve, jó vendégnek itt a helye. Amit itt kap, nincsen párja, önt az Aranyhordó várja! (x) Ennyit mond a portál, nem többet. A bejárati ajtón túl egy szűk helyiség telerakva kész és félig kész táblafeliratokkal, plakátokkal; helyiség kisebbik része azt állítja a magáról, hogy iroda másik részében rajzasztal és a falakon az itt dolgozók által saját szórakozásukra készített maszek-dekorációk, ötletesek és megkapóak. Még a nálunk polgárjogot nem nyert fekete humor megnyilvánulására is akad példa: egy kresz-tábla, rajta akasztott ember, alatta a felirat: „Ne lógj?” A befelé nyíló nagyobbik helyiség sajátságos keveréke az asztalosműhelynek, modellező szakkörnek és festő-műteremnek. Kik dolgoznak itt? A Kisker dekorációs részlegének egy főállású kirakatrendezője és öt grafikusa. Min dolgoznak? Azon dolgoznak, hogy a kirakatokat pesti németséggel szólva „tolickfangozzák”, azaz magyarán: „megkapóvá”, „figyelem megragadóvá” tegyék. S mennyiben sikerül ez nekik? Feleljen erre a város vásárlóközönsége. Én inkább ama válaszok lényegét jegyzem ide, amelyek a nívós kirakatrendezői munkát gátló akadályokra vonatkoznak. Először is: a Dekoráció telefonja ikresítve van a húsboltéval. Ennek gyakorlati következménye az, hogy napjában többször is megkérdezik tőlük, van-e élő haluk, a húsboltot viszont elfekvő plexibabákért nyaggatják. Ez persze csak bosszantó apróság, és mert egy jó dekoratőrnek van érzéke a groteszk iránt, gyanítom, hogy ez a panasz csak műpanasz, s inkább élvezik, semhogy mérgelődnének rajta. Másodszor: nincs módi idő szívük szerinti munkát végezni. Ez úgy értendő, hogy amikor rákerül a sor egy-egy kirakatra, hogy átrendezzék, vagy szezonváltáskor újra rendezzék, a boltvezető többnyire mindent kipakoltat velük a kirakatba, ami csak megvásárolható az üzletben. A szándék rendszerint visszájára fordul, mert nézzük csak a vásárló szemével: ha egy ízléssel berendezett kirakatot látok, ami csak mustrát ad abból a sok szépből és jóból amit odabent olcsón és udvarias szavak kíséretében elém raknak, feltétlenül bemegyek, mert odabent csak kellemes meglepetés érhet az áruválaszték és árubőség szempontjából. Ha azonban olyan zsúfolt a kirakat, hogy az ember megrepedéstől félti a tükörablakot, akkor azzal az érzéssel megyek be , ha bemegyek odabent nem sok újt várhatok. Mert hiszen a film előzetes is csak a legizgalmasabb, legvonzóbb képsorokat montírozza össze reklám céljából, s a Könyvtájékoztató, meg a könyvek borítójának belsején lévő „fülszöveg” is csak ízelítőt ad az új regényből. Azután: nem kellene sajnálni a kirakatból a nemes anyagot. Ne feledjük el, hogy a régi belvárosi maszekok jól meggondolt üzleti érdekből dolgoztatták kirakatrendezőiket nemes anyaggal, nem pedig valami eszmei megszállottságból. Nem célszerű, ha a kirakat a szegényesség benyomását kelti. Továbbá: hasznosak és kifizetődőek volnának a tapasztalatszerző utak. Persze csak belföldön. De egy Budapesten töltött nap alatt sok állami áruház és magánkereskedő kirakatát végig lehet nézni, sok-sok ötletet és új ötlet-szülő ötletet eredményezhet egy ilyen út. És nem kerülne többe, mint esetenkint és személyenkint száz forintba. Végül: mozgó kirakat-elemek, mechanikus és elektromos kirakatelemek, a kirakatnézők optikai csalódására építő, egyszerű fizikai tényeket reklám-szolgálatba állító kirakat-elemek és kirakatok. A hol komolyan, hol tréfásan, hol meg vágyakozva előadott kívánságokhoz nem sok hozzáfűzni való van. Legfeljebb egy szerény figyelmeztetés: nem messze van már az az idő, amikor városunkban megszűnik a Kisker monopóliuma. Jön a konkurrencia ABC- és szakáruházak formájában; a 17 és 6e/o között szabadon tágítható-szűkíthető árrés mellett nem megvetendő konkurrens eszköz a sok ízléses, blickingos szellemes és meggyőző kirakat. K. D. A Vörös Október Férfiruhagyár felvételre keres 14 évet betöltött, 8 általános iskolát elvégzett lányokat KONFEKCIÓ VARRÓMUNKÁRA Jelentkezés: az üzem munkaerőgazdálkodásán, Szalki-sziget A Vörös Október Férfiruhagyár felvételre keres férfi villanyszerelőt (2545)