Dunaújvárosi Hírlap, 1970. július (15. évfolyam, 53-61. szám)

1970-07-10 / 55. szám

Hírekké A 26 Építőipari Vállalat dolgozói hozzákezdtek a leendő AKÖV telephely és környéke csatornázásához. Lefektették a vízvezetékeket és a többi csövet, majd a nyomáspróba után betonoznak és visszatöltik a földet. Jó ütemben halad a csarnok építése is, itt már a födémszigetelés alá simítják a betont. A szociális épületben pedig már a belső vakolást végzik. A 40 millió forintos költséggel épülő AKÖV telephely a terv szerint 1971 első felében elkészül. A Vörös Csillag Termelőszövetkezetben az aratással egy időben folyik a következő évi takarmány betakarítása is. Az idén már másodszor termett lucernát, a kaszálás után összesodrott rendeket, villákkal „felcsirkézték”, majd kocsira rakták, hogy,a képünkön is látható óriáskazlat felépíthessék. A lucerna második kaszálásra is bőven termett, körülbelül 18—20 mázsa szárazlucernát adott egy-egy holdnyi termés. A kazlakban tárolt takarmány 1971-re elegendőnek ígérkezik, annál is inkább, mert az állatállomány még mindig a tavalyi termést fogyasztja. „Csak” 950 ezer tonna kis üvegkalicka a meleghengermű közepén, még tíz négyzetméter sincs a területe. Két kormányos kezeli itt a lábpedálokat, fogantyúkat, melyek egy függőlegesen és egy vízszintesen forgó hengerpár távolságát szabályozzák. Előnyújtónak hívják ezt a munkahelyet. Az itt hengerelt acél mennyiség az egész vasmű szempontjából döntő jelentőségű. Az egész gyár termelése, jövedelmezősége függ többek között az előnyújtó munkájától is. Az idén kerek egymillió tonna acélból kellene bugát, vagy előlemezt hengerelni az előnyújtón. Lesz-e hozzá elegendő anyag és ha igen, képesek lesznek-e feldolgozására? Az egymillió tonna lehetősége A választ sokan előre tudják fenti kérdésre. A Dunai Vasmű első félévi termelési eredményei ismertek, ha az acélmű 471 ezer tonnáját kettővel szorozzuk, ha a meleghengermű által feldolgozott 448 ezer tonna öntecset duplázzuk, megvan a válasz. A hátralevő hat hónap alatt a hengermű különben sem győzné a millióhoz hiányzó 539 ezer tonna öntecs feldolgozását. De miért kell egymillió tonna acélt termelnie és feldolgoznia a Dunai Vasműnek? Mert az acéllemezre — még a tervezett mennyiség felett is — jelentkezik a kereslet. Tavaly mintegy 200 ezer tonna lemezt szállított belföldre és az idén további 5—6 százalékkal emelkedett a hazai igény. Az exportlehetőségeket pedig — a rendkívüli lemezkonjunktúra körülményeit leszámítva is — még korántsem aknázták ki. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a tervezett termelési volumen növelésre magának a gyárnak is szüksége van a fejlesztés, a tavalyinál nagyobb tömegű nyereség biztosítása miatt. Nem egyszerűen a tonnák srófolásáról van szó. Az egymillió tonna acél termelése és feldolgozása érdekében épült meg többek között az új oxigéngyár, készül a folyamatos öntőmű és ennek érdekében cserélték nagyobb teljesítményűre az előnyújtó meghajtó motorját. Vagyis, céltudatos felkészülés, tetemes beruházások előzték meg az óhajt. Az oxigénes technológia és a kulcsfontosságú előnyújtó kapacitásának növelése mintegy 10—15 százalékkal több acél gyártását és feldolgozását teszi lehetővé. Az egymillió tonna acél tehát reális feladat 1970-ben. Hiányzott tizenegy nap Az egymillió tonna felét nem sikerült elérni fél esztendő alatt. Miért? Röviden azt mondhatjuk, hogy az oxigénes acélgyártás minden előnye nem jelentkezett még, vagy ha úgy tetszik, a hátrányaival nem számoltak eléggé. Ennek sok összetevője, oka van. Nem sikerült megbízhatóan elsajátítani az új technológiát, az acélmű belső bajokkal, üzemzavarokkal küszködött és a kohó sem adta a tervezett mennyiségű nyersvasat. Így csupán 11 napi termelés hiányzott az 500 ezer tonna acélhoz. Június 10-én átépítésre leállt a II. kohó, több mint két hónapig csak egy kohó termel Milyen esélyek maradtak így az év második felére? A kohóátépítést — a jelek szerint — sikerül hetven napnál rövidebb idő alatt befejezni. Ilyen jellegű átépítést, és egyben kohóbővítést nem végeztek még a vasműben, kezdetben 80—85 napra tervezték az időtartamot. A több mint tíznapos határidő rövidítés nemcsak országos bravúr, nagyszerű munkateljesítmény lesz, hanem hozzávetőleg 15 ezer tonna nyersvastöbbletet eredményez vasműnek. Ez hasonló mennyiségű a acéltöbbletet is jelent. Természetesen a kohóátépítés meggyorsítása egyedül nem egyenlíti ki az eddigi hátrányt, de azt biztosítja, hogy az első félévinél kevesebb nem lesz az acélmű termelése a második félévben. A nagyobb kohót is figyelembe véve körülbelül 480 ezer tonna acél előállítására számítanak az év második felében a szakemberek Ez egész évben összesen 950 ezer tonna. Elveszett ötven nap De nem elég 480 ezer tonna acélt gyártani, ebből még megfelelő termelési érték nem születik. Mennyit tud majd belőle feldolgozni a hengermű?Induljunk ki az első félévi teljesítményből. Nem acélhiány, miatt maradt el a tervétől a meleghengermű, hiszen az év eleji induló készlettel 300 ezer tonna fekszik az önteésraktárban és ebből csupán kétezer tonna volt programszerűtlen anyag. Mennyit tud kihengerelni az előnyújtó? Az első félévi teljesítménymérések szerint óránként átlag 163 tonnát hengerelt , amikor dolgozott. Viszont minden nap átlag hét óra kiesett a termelésből — a tervszerű karbantartást nem számítva. Ez fél év alatt 1200 óra, azaz ötven nap. Ezalatt 190 ezer tonna acélt lehetett volna feldolgozni. Látható, hogy az előnyújtó áteresztő képessége — az elkerülhető időkieséseket figyelembe véve — jóval egymillió tonna fölött van. A miértek miértje Ezek után látszólag egyszerű megoldás. Ha az indokolatlan veszteségeket megszüntetik, akkor könnyen teljesíthető az egymillió tonnás acélprogram Az acélműben az oxigénes technológia bevált, a tervezett mértékben nőtt a kemencék teljesítménye. Nőtt akkor, amikor a kemencék kiszolgálása megfelelő volt. A meleghengerműben is rendelkezésre állt a kellő kapacitás, akkor, amikor a berendezések dolgoztak. Leszámítva a napi átlag hét órát, mialatt elhárították az üzemzavarokat, átálltak, vagy meleganyagra vártak. Végső soron tehát az egymillió tonnás acélprogram a kiszolgáló üzemrészek, berendezések és a karbantartás, a programozás gyengeségén bukott meg az első félévben. Az acélműben többek között az elegyberakás, az öntés nem tudta követni a meggyorsult acélgyártás ütemét, a hengerműnél pedig a kokilla-lehúzó és a kikészítő üzem nem győzte a tempót. A felsorolt fogyatékosságokhoz mindkét helyen nem elég gondos, nem elég szervezett munka is járult. E helyütt megemlíthetjük a késztermék útját befolyásoló „mellék” körülmények: a raktározás, a rakodás, a szállítás elégtelenségét, amely az ütemes értékesítés gátjává vált Kézenfekvő az ellenszer: a termelő kapacitásnak megfelelően fejlesszék a kiszolgáló egységeket, javítsák a karbantartás, a termelésirányítás színvonalát és hatékonyságát. A javaslat nyitott kapukat dönget. Megfelelő szervezeti változásokra került sor a hengerműben és a negyedéves nagyjavítások mellett a havi egynapos tervszerű karbantartás is szóba került. A többi gond megszüntetésére is intézkedések, tervek készültek, például a programozást elektronikus számítógép végzi majd. Gyors, gyökeres változás nem várható, a javulás, az eredmény csak következetes, szívós munka és anyagi befektetések árán következik be. Addig meg kell elégedni a „csak”950 ezer tonna , évi acéltermeléssel. Ami azért nem kevés és még meg kell dolgozni érte. _______________________ Zs. Cs. * péntek Éljen a vakációi Tíz másodperc, vagy talán annyi sem kell ahhoz, hogy Dimák Jenővé kilencszer lesújtson a kalapáccsal. Gyors egymásutánban nyolc vékonyka szöget üt bele a gyermekcipő sarkába, a kilencedik ütés már ráadás, és még ugyanabban a szempillantásban új cipőért nyúl. Ritmusosan, ütemesen, folyamatosan dolgozik, és ez a szabályos, egyenletes, a mozdulatokból könnyednek tűnő, ám mégis feszített tembó jellemzi az egész aljasort, és a fűződét is. A Vegyesipari Vállalat szandálüzemében, azaz szandál- és cipőüzemében, a nyári szabadság előtti munkaidő utolsó órájában vagyunk, de a munkatempóból nemigen látszik, hogy az itt szorgoskodó asszonyok vakációra készülnek. A szalagmunka megköveteli a folyamatosságot, nem lehet lazítani, akármennyire is arra készülnek az itt dolgozók, hogy most majd amúgy istenigazából kipihenik magukat. De vajon valóban pihenésre készülnek? 1 .Dimák Jenőné igen. Azt mondja: jól jön ez a szabadság, Miskolcra megy a családdal, haza a szüleihez, és ellátogatnak természetesen a gyönyörű Miskolc-Tapolcára is. Jól jön 1970. július 10., a szabadság, mert sok ám az, ennyi ideig szalagon dolgozni.... — Mit csinál majd a vakáció alatt? Ezt már a túloldalon serénykedő Golubov Jánosáétól kérdezem, aki egy öt méter hosszúságú sávban valósággal futkos, hogy valahogy le ne maradjon a lassan, de kérlelhetetlenül továbbmozgó cipőtartó ketreckosarak mögött. Nem érti a kérdést, megismétlem. — Hajh, hát lesz idehaza munkám elég... — Mégis, mit fog csinálni a két hét alatt? — Nagytakarítás meg minden ... — Tavaly mit csinált a vakációban? — Azt, amit most fogok. — Egész idő alatt dolgozik? — Hát?! Kérdezzen inkább másokat ... A megkérdezettek közül egyedül Golubov Jánosné mondta, hogy munka várja, a többiek valamennyien örömmel újságolták, hogy hova utaznak el Dunaújvárosból. — Kulcson van egy kis telkünk, víkendházunk, odamegyek a férjemmel és a kisfiammal — mondja Czimmer Mihályné. — Most egy kicsit belejövünk a cipőkészítésbe, tudja, nemrég álltunk át, ha letelik a szabadság, már egyszerű lesz csinálni, önkéntelenül is a művezető szavai jutnak eszembe: „Terv szerint álltunk át a cipőre a vakáció előtt, így lesz idejük az asszonyoknak megemészteni az új fogásokat.” De ne kanyarodjunk el eredeti témánktól... — Mindig Kulcson nyaral? — Dehogy. Tavaly a Mátrában voltunk, előtte meg máshol. Mikor, hogy sikerül... Sörös Zsuzsa még biztos nincs húsz éves, és ő nem is igen fog a szalagmunka új fogásain töprengeni a vakáció alatt. — Lemegyek a Balatonra, így mondja: „lemegyek”. Lemegyek kenyeret vásárolni, lemegyek a zöldségboltba, lemegyek a Balatonra. Lemegyek. Ha az asszonyok nem is, de a lányok nálunk már tökéletesen felszabadultak... — Mivel megy le? — Kocsival. A barátaimnak van kocsijuk. Többen megyünk, lányok és fiúk. — És hova? — Körbejárjuk a Balatont. És persze Tihanyba, Siófokra. Ezeket nagyon szeretem, többször voltam már, olyan romantikus. — És hol alszanak majd? — Sátorban, mint minden nyáron. — Minden nyáron? — Hát úgy három éve . .. Siófokra készül egy fiatalasszony is: Lengyel Zoltánná. — A kislányommal megyek. Már iskolás. Boglárkának hívják. — És a férje? — Csak ketten megyünk a gyerekkel. A férjem új munkakörben van a vasműben, nem kapott szabadságot. — Na de mit szól ahhoz, hogy nélküle megy üdülni? — Semmit. Mit szólna? Üdült már ő is nélkülem. Tavaly volt a jugoszláv tengerparton. Én meg tavaly előtt Belgrádban. Lám csak, és még azt írom, hogy az asszonyok nincsenek felszabadítva. Lengyel Zoltánná egy azok közül, akik élnek az önálló munka adta házastársi egyenjogúsággal. A munka egyébként mást is adott az asszonyoknak. Két otthont például. Fehér Jánosné is hosszú ideje él már Dunaújvárosban, de azért azt mondja: — Hazamegyek, Tiszasasra. Katona Györgyné Mezőkövesdre „megy haza”, néhány napra. Hogy ott született, ezt, mielőtt megszólítottam volna, is tudtam. Katona Györgyné rajzolta ezen a napon versenyhíradót, igen, rajzolta, mégpedig telis tele különböző matyómintákkal. „Matyós” a felirat is. ..Éljen a vakáció!” Le se tagadhatná, hogy Mezőkövesdről származik. — Ez a kedvtelése? — Nem. Nem is csinálom én ezt soha, azt hiszem, ez valahogy veleszületik a mezőkövesdiekkel Húsz éve, hogy elkerültem, de ezt nem lehet elfelejteni. A kedvtelésem egyébként a motorozás. Motorral megyünk a Balatonra is a férjemmel, két motorunk van, a gyerekekkel szoktunk menni, de ők most máshova mennek, aztán megyünk motorral tovább Bajára, a férjem szüleihez. Voltunk már idén többször sokfelé: Agárdon, Velencén ... — Örül a vakációnak? Mit fog csinálni a motorozáson kívül? — Most félretesszük egy kicsit a munkát. Jólesik, higgye el. A szüleimnél összejön a család, szeretem, ha együtt vagyunk . A. G. Nem névre szól a garancia... Egyre több termék garanciális idejét hosszabbítják meg, s gyakori, hogy ezeket a cikkeket még a jótállási idő lejárta előtt eladják — többnyire a Bizományi Áruház Vállalat útján —, vagy elajándékozzák. Megilletik-e az új vevőt a jótállási jogok? A Belkereskedelmi Minisztérium állásfoglalása szerint a vásárló jótállási igényét a jótállási jeggyel érvényesítheti. A jótállási jegyen csak a termék adatait, az eladás napját, a jótállási idő tartamára, feltételeire és a javítószolgálatra vonatkozó adatokat kell kötelezően feltüntetni, a vásárló nevét nem. Eszerint jótállásra az tarthat igényt, akinek az előírt időn belül birtokában van a garancialevél. Otthonra talált a Zeneiskola Szeptembertől az új tanévben, új helyiségekben kezdődik meg a zenei oktatás. A Bartók Művelődési Központ melletti régi tanácsházba költözött a Zeneiskola, ahol a szolfézs és hangszer oktató tantermeken kívül igen jó akusztikájú, tökéletesen hangszigetelt koncertterem is készült a felújítás és átalakítás során. A Zeneiskolába ötszáz diák iratkozott be az 1970—71-es tanévre. Az átköltözés miatt csak részben tudták lebonyolítani a felvételi, illetve a tehetségkutató vizsgákat. Hetven elsőéves zeneiskolást vettek fel ezideig. A korábbi évekkel ellentétben csökkent a zongora tanszakra jelentkezők száma, a vonós-hegedű, és a fúvós-fuvola- tanszakra jelentkeztek többen. Ugyancsak nagy az érdeklődés a harmonika tanulás iránt, és tervezik, hogy a Zeneiskolában harmonika-tanszakot is indítanak. Szeptemberben ünnepi hangversennyel avatták fel az új Zeneiskolát.