Dunaújvárosi Hírlap, 1971. április (16. évfolyam, 27-35. szám)
1971-04-20 / 32. szám
1971. április 20., kedd Dunaújvárosi Hírlap A holnap strandja körül — Jól körüldolgoztuk a szabadstrandot — foglalta össze valaki szombaton délelőtt, amikor már látszatja is volt a munkának. A szabadstrand a város egyik közérdekű létesítménye, olyan, amelynek hiányát mindannyian érezzük és amiért mindannyian szívesen dolgozunk. Ezt bizonyította, hogy reggel hét órakor már százával igazgatóság érkeztek a vasmű pártalapszervezetei által mozgósított társadalmi munkások. Az öböl nyugati az üdülőházak alatt partján, kőkeményre szikkadt föld, gazzal benőtt partoldal, tűzrevaló gallyak és néhány nagyobb földkupac várta a koránkelőket. És jöttek is. A szabadstrand környékén negyven személygépkocsi parkolt, számtalan kerékpár hevert és egy-egy menetrend szerint érkező autóbusz újabb s újabb csoportot hozott, akiknek bizony el kellett viselni a már dolgozók csípős megjegyzéseit a koránkelés örömeiről és a késés hátrányairól. Mint ez ilyen vidám, munkás délelőttön általában szokás, mindenki évődött: ki a szomszéd szép ruháját, ki a lányok haját, ki a lapátnyélhez nem szokott tenyereket sajnálta. Mások úgy vélték, hogy a feltüzelésre ítélt gallyak tulajdonképpen a szomszéd maszektelekről kerültek a közterületre. Ismét mások arra ösztökélték az újságírót, hogy maga is ragadjon lapátot. (Meg is tette, mert ez alkalommal bizony szégyen volt szerszám nélkül előfordulni.) A szigeti oldalon látványosabb és talán hasznosabb munka folyt. Bekötő út épült, és autóparkoló Ha az újságíró valahol azt a megbízatást kapta (és kapta!), hogy nézze meg, vajon a város vezetői is dolgoznak-e, akkor itt megtehette. K meny munka folyt, hiszen a teherautók percnyi pontossággal hozták a földet, salakot, és a brigád, élén a pártbizottság első titkárával, a városi tanács titkárával erős ütemet diktált. — írja meg, hogy Richter Erzsébet vagyok a fésűsfonod lból — mondta bemutatkozás helyett egy kislány, aki az útjelző karókat és cipőjét öltöztette fehérbe. A vasmű terv- és munkaügyi főosztályának dolgozói ugyancsak nekifogtak munkának, mintha magukanak is normaidőt mérnének ezúttal. .A termelési főmérnökség dolgozói a campingban dolgoztak, láthatóan nagy örömmel és jó hangulatban. A lányok nótázása kihallatszott az autóbuszmegállóhoz, ahol fiatalok rakodtak egy teherautóra. Az Óvárosban, az Újtelepen jobbára kerítések mögött dolgozgattak az emberek. A gyerekeik az iskolaigazgató vezetésével azonban szép munkát végeztek. Nagy nekibuzdulásban még a templomkertet is rendbevágták, netán , ismerik a mondást: adjuk meg istennek, ami Istené ... Mire a nap felkapaszkodott az ég tetejére, már csak legszorgalmasabbak maradtak a Duna-parton, akik összekötötték a kommunista szombatot egy kis hétvégi kirándulással. A munka nyomát azonban őrzik a megtisztult terek, az elhamvadt tüzek, az elegyengetett utak, a tengerekben maradt hólyagok, zsibbadt karok és a jó érzés: részesei voltunk a közakaratot kifejező, a közjót szolgáló munkának. A legnépesebb munkahelyen, a szabadstrand falu felé eső partján ezerkétszázan ültették a földet és az időt. Milyen jóleső érzéssel napoznak majd a nyáron ezek a lelkes lapátosok! Örülnek majd a kicsinyek. Ügyes munkáskezek felújították és újabbakkal gyarapították az I-es bölcsőde autóállományát 3. oldal Felnőttekkel népesedtek be a bölcsődék, óvodák szombat reggel. Jóval hét óra előtt gyülekeztek az udvarokon, cigarettázva beszélgettek, szétosztották a szerszámokat, megbeszélték a munkát. A 2-es óvodát a vasmű darukarbantartó és villamos javító üzemének dolgozói szállták meg. Több mint hatvanan szorgoskodtak, a darujavítók a kerítés és a kapu javítását, a játékok rendbehozását vállalták, a villamosjavító emberei pedig virágágyakat ástak. — Húsz szerelőnk a többi óvodában szétszórtan dolgozik — egyenesedett fel a lapát mellől Ajtony Csaba üzemvezető. — Villanyt, játékot javítanak. Az üzem másik fele a gyárban dolgozik, ők délután folytatják a társadalmi munkát. A darujavítótól harmincöten szintén délután váltják le a szabad szombatosokat. — Jó is, hogy váltjuk egymást — jegyezte meg Pillér József üzemvezető. — így se nagyon jut szerszám. Horváth István, a vasmű üzemfenntartási gyárrészleg műszaki vezetője a Jovember 7 téren tolja a kerékpárját. Méretesen dohogott, fát. — Az emberek itt vannak, s festék, még a szerszámok kesnek. Megyek nitokhigítót tereZni, már harmadszor telelőnkké, a .. diszpécsernek, inditák az autókat a vasműből. A belső városrész játszóterein bizony ácsorogtak az emberek Aztán a hűvös reggelen elunták a semmittevést, nekiálltak szemetet szedni. Megérkeztek a teherautók is, a szerelőüzem, a lakatosüzem és a többi karbantartó egység egész héten .túlórázott", hogy előre elkészítse az új hintákat, pótoandó alkatrészeket, kerítéseket. A lakatosüzemiek, míg várták az autót, olyan parázs futballmérkőzést rögtönöztek a játszótéren, hogy hangos volt tőlük a környék. Az időkiesés ellenére mégis leghamarabb fejezték be a munkát Lefestették, kipótolták a ponjos hintákat, rendbetették a teret. A 11-es óvodának még a tetejére is jutott társadalmi munkás; a szerszámgép- karbantartó üzem negyven emberrel vonult ki. Új, szellemes játékokat, mászókákat készítettek és kis padokat az apróságoknak az étkezőbe. Ritter Károly üzemvezető a kerf+és festékhöz állt be. — Annyian vagyunk, homokozó-vödrökből festünk a — mutatta nevetve. Minden kerítéstagra jutott ember, nem csoda, ha fél óra alatt végeztek a munkával. A Vasmű út közepén, a vasmű kiállítási csarnokában is nagy volt a sürgés-forgás. A lemezfeldolgozó gyárrészleg két brigádja és az épületjavító üzemből, gondnokságról jöttek munkánsok. Tavaly nem fejeztük be a csarnok oldalfalait, hiányzott a padlózás. Ezt pótoljuk most. Pénteken kezdtük és folyamatosan május elsejére készül el — közölte Asztalos Tibor szervezési osztályvezető. A Móricz iskola és az Úttörő utca környékét kosarakkal, gereblyékkel felfegyverkezett gyerekek lepték el. Az 5-ös bölcsödében a 14. Volán dolgozói egész héten dolgoztak: felásott udvar, kipótolt, befestett kerítés és bent az épületben tucatnyi apróbb javítás dicséri szorgalmukat. A Móricz iskola kerítésén szintén a volanosok, a TEFU részig- emberei dolgoztak. Egy rt.ő volt köztük csak, a többi huszonnégy mégsem Az udvar közepén népes csoport rendezi a terepet. Élükön Závodi Imre, a vasmű vezérigazgató-helyettese, aki azért választotta a kommunista szombatra ezt a társadalmi munkahelyet, mer' ebben a körzetben jelöltét, tanácstagnak. Az erőmű Ha 'adás, szocialista origód, jawminden *áala • » ■.] csak, — nem véletlenül nyerték el már nyolcadszor, a szocialista címet. A Ságvári Endre Általános Iskolából reggel 8 óra tájban kirajzanak az osztályok. Ki erre, ki arra indul, hogy rendbe tegye a parkokat, a környéket. Székely Istvánná, a Viz i osztályt vezeti, kezében a „haditerv”, melyet saját kezűleg írt meg Bácsvári István igazgató, mielőtt még elindult a Béke és Barátság Vonattal a Szovjetúnióba. Miközben a tanulók a parkokat gondozzák, az erőmű műszerüzemének dolgozói az iskola kerítését festik. Ruszojevics István, Feffer Jolán és Tóth János művészi módon kezelik az ecsetet. Az Újállomás felé vezető úton találkozunk az Épületelemgyár gépészeti szereljött zavarba. Igaz, vaskerítést festeni nem boszorkányság. — Ne a ruhád fröcsköld tele, hanem a kerítést — évődtek egymással. Az iskolások két óránként váltották egymást. Egy csapat kislány lelkendezve újságolta, az hogy egész Asztalos János utcát végigtakarították, három hetedikes fiú az udvari padokat festette, új ugrógödör készült és körbe felásták az elhanyagolt parkot, befüvesítik az utcai frontot. A Mező Imre iskola tanulói a Dózsa Mozi és a Bartók Béla út környékén csiviteltek. Nagy kosarakkal hordták az összeszedett papírt, egymással versengtek az osztályok, hogy melyik végez hamarabb a területével. A Petőfi liget pedig olyan volt, mint egy vidám majális. Igaz, a résztvevők ecsettel, hegesztőpisztollyal és seprűvel vonultak ki, a jókedv, a Béke presszóból áthozott kőbányai sörkerti ünnepéllyé változtatta a délelőtti önkéntes munkát. Nem csak az arcuk, kezük nyomán a munkaterületük is ragyogott, vénygyártó üzemeltek dolgozóival. Tizenöten planírozzák a partoldalt. Köztük van a háromgyermekes Lőkös Györgyné is. „Hát a család?” — kérdezzük, és ő sorolja. •Férje műszakban van a szalai rellulózgyárban. Huszonegy éves nagylánya a sportpályán, fia a vasműben, a kis anya pedig a Ságván iskolában társadalmi munkázik. Sok család mondhatja el ezt ma magáról, a kommunista szombaton. A külső közüzemi tömb főútvonala mentén — mindenütt — serény munka folyik. A bútorraktárnál tanuló lányok sepregetnek, bent pedig virágágyások készülnek a bútorbolt dolgozóinak keze nyomán. Távolabb a DÉDÁSZ kollektívája csinosítja a telephelyet. Itt a fiatalok ovációval fogadták a kommunista szombatot. Ez a lelkesedés munkájukon látszik, napokkal előtte színzes tervrajzot készítettek arról, mit hova ültetnek, és hogyan varázsolják meghitté, otthonossá munkahelyüket. De nemcsak a tervet készítették el, hanem a kivitelezést is maguk vállalták. Tapasztalatból tudják , ez a legbiztosabb. Az építők kertvárosi sportpályája ez alkalommal nem néhány játékos produkciójától és sok-sok szurkoló bíztatásától, hanem sok-sok szurkoló produkciójától és egymás bíztatásától hangos. Tarka kendős lányok és asszonyok, férfiak dolgoznak vállvetve, hogy még szebb legyen sporttelepük. De nemcsak itt, hanem szinte a város minden pontján találkozhattunk a 2R. Építőipari Vállalat dolgozóival. Több mint nyolcszázan végeztek társadalmi munkát ezen a napon. Kisebb tábortűznek is kelnének a kertvárosi iskola környékén azok a meggyújtott kóróboglyák, melyeket szorgos iskolásgyerekek gereblyéztek össze. ..Ki ne hagyjanak bennünket az újságból!” A vendéglátó vállalat Hóvirág brigádjának kérése ez, akik az Aranyhordó környékének rendbetételére vállalkoztak a kommunista szombaton. Itt társadalmaznak a vállalat vezetői is. Amerre a szem ellát, mindenütt dolgoznak. S az újságíró — aki az eseményről tudósít — átalakítja a költő sorait, valahogy így: „Nagy munkát vállal az magára,ki most kezébe tollat vesz.. A Szórád Márton úttól a vasútállomásig lóiskola előtt diák-diák hátán, rendezik a sportpályát. Terítik a habsalakot, csákányozzák a földet, miniteherautó fordul be, hogy elszállítsa a feltornyosult földkupacokat. A fiúk, 'lányok 'kzáznak, mint akik csupán réfás jókedvükben ragadtak szerszámot ezen a napsütéses tavaszi napon Tőlük alig száz méterre Gutenberg templomát szépítgetik a nyomdászlányok A nagy üvegablakokat tisztítják, miközben a férfiak a tetőről távolítják el egy esztendő rárakódott porát. Mások a parkot gereblyézik, és csákánnyal verik fel a letaposott földet, hogy újra fűmagot vethessenek bele. A munkatermekben ugyancsak van mit tenni, társadalmi munkában egy fontos nyomtatvány anyagát szedik és tördelik a Misztótfalusi brigád tagjai. A munka délelőtt 10 óráig tart, aztán női és férfi futballmérkőzést rendeznek. Az ellenfelek a fehérvári kollégák. Egy ugrás és már a Vegyesipari Vállalat telephelyén vagyunk. A társadalmi munkások katonás rendben sorakoznak, vállukon ásó lapát. Mihaldinecz Jenő dióhéjban elmondja a programot. A csapat egy része — vagy nyolcvan ember — kivonul, az NB I/B-s sportpályára, ott vár rájuk társadalmi munka, „ilyen sportpálya nincs is,f — verjük ellen, de ő megvigasztal! Hogy jövőre lesz! A csapat másik része saját sportpályáját építi, a Kádár völgyben, melyből — mint mondotta — még lehet NB I-es stadion. A többiek a telephelyet rakják rendbe, igazi tavaszi nagytakarítást végeznek. ke A szakközépiskola környémegbolygatott méhkas. Diákok, tanárok, vasműs dolgozók — főként erőművesek — azon fáradoznak, hogy az új iskola környezete méltó legyen a szép épülethez. Hosszú Sándor, vagy ahogy Óvárosban ismerik, a „Csanyi” tulajdonképpen hivatlan vendég itt. A szomszédban lakik és meghallotta, mire készülnek. Nagy kosár gladióluszhagymát ajándékozott az iskolának. Ültessék el, hadd legyen még szebb a tanintézet parkja. Piknik ásóvak ecsettel így született újjá a gyerekek kedvence, a mászóka a Ságvári városrész óvodájában