Dunaújvárosi Hírlap, 1977. február (22. évfolyam, 9-16. szám)

1977-02-01 / 9. szám

4. oldal Dunaújvárosi Hírlap Harminckét éve történt A dunapentelei epizód A fasiszta csapatok Dunapentele környékén elérték a Dunát, s ezzel a Duna nyugati partján kettévágták a harma­dik Ukrán front csapatait. A szovjet front csapatai szoron­gatott helyzetbe kerültek — írja a nagy honvédő háború története azokról a napokról, amikor a Budapesten körülzárt német csapatok felmentésére indított harmadik kísérlet ke­retében a harmadik SS páncélos hadosztály átmenetileg visszafoglalta Dunapentelét. Említésre is alig méltó esemény volt ez a nagy háborúban, de könnyet, szenvedést, újabb félelmet jelentett az itt élők számára, s újabb áldozatokat követelt a szabadságunkért küzdő szovjet katonáktól. A dunapentelei epizód hadászatilag nem volt annyira jelentős, hogy a történelemkönyvek megemlítsék, de nekünk dunaújvárosiaknak a közelmúltunkhoz tartozik. Ezért közöl­jük Ő­r­y Zoltán írását, amely saját személyes emlékein kívül történeti kutatómunkájának eredményeit is tartal­mazza. 1945 elején a dunántúli harcok Bics­ke—Győr térségében egy ideig elcsen­desedtek, viszonylagos rövid nyugalom állt be. A németeknek így lehetőségük nyílott egy, a Budapesten gyűrűbe zárt fasiszta csapatok felszabadítását célzó nagyobb méretű támadás előkészítésére. A támadó erőket a Balatontól északra levő állásokban gyülekeztették. Innen kellett volna széles fronton Budapest visszafoglalására indulni. Még január 16-án késő este elhagy­ták Komáromot a német egységek, és éjszakai szállítással a Balatontól észak­ra Berhida és Veszprém térségében foglalták el kiinduló állásaikat. Jan­uár 18-án hajnali öt órakor a tüzérség és a fegyveres SS nehéz aknavetőinek rö­vid össztüzével kezdődött a támadás. A támadó alakulatok harci értéke viszony­lag magas volt, előnyomulásukat 135 repülőgép is támogatta. A szovjet ala­kulatok éberen fogadták a támadást, páncélelhárító ágyúk okozták a táma­dók első veszteségeit. Négy aknazár, amelyek közé nagyfeszültségű vezeték volt telepítve, nehezítette a fasiszták továbbjutását. A páncélosok és a tüzér­ség öt teljes órán át tüzeltek, amíg a műszaki alakulatok az aknazáron ke­resztül utat nyitottak. A német 3. páncélos hadosztály a Ba­latontól keletre vezető út irányába tá­madott. Enyinget elfoglalva körülbelül 40 kilométert hatolt előre, és Kálóznál elérte a Sárvíz-csatornát. A folytatással reggelig várni kellett, mivel a harcko­csikat nem tudták üzemanyaggal fel­tölteni. Január 19-én hajnali negyed hatkor törtek ki a hídfőből. Akadály­­­talanul rohanták le Déget, Sárbogárdot, Hercegfalvát, és nyolc órára Dunapen­­telénél elérték a Dunát. Ebben a térségben a harcok viszony­lag hoszabb idő óta szüneteltek. A front Székesfehérvár mellett a Balaton északi partjáig húzódott. A Vörös Hadsereg mélységben tagozott védelmet még nem épített ki. A német páncélosok előnyo­mulását csak a szovjet egységeknek, azok az utánpótlást szállító járművei akadályozták, amelyeket vezetőik az úton hagytak (többek között több új hernyótalpas kétéltűt és amerikai tar­tálykocsit is). A Dunapentelét a szovjet csapatok elő­ször 1944. december 6-án szabadították fel. A faluban egy hidászalakulat állo­másozott. Feladata volt a dunai átkelés és az utánpótlás vízi szállításának biz­tosítása. Az átkelőhely ellen intézett német repülőtámadásoktól eltekintve a harcok már megszűntek. A löszpartok magaslatain felállított ütegek a zajló Dunán úszó jégtáblákat törték lövedé­keikkel. Az elemekkel folytatott harc­ban az ember maradt alul, a jég elso­dorta a hidat. Ettől kezdve a két víz­part kapcsolatát a jégtáblák között ma­nőverező szállítóhajók tartották fenn. A szovjet parancsnokság azért, hogy komolyabb ellenállásra alkalmatlan egységeit a teljes megsemmisítéstől megmentse, kénytelen volt a falut ki­üríteni. A Kálvária dombra felkapasz­kodott német rohamlövegek rövidesen elsüllyesztették azokat a hajókat, ame­lyek a visszavonuló szovjet katonákat szállították. Akiknek nem sikerült a túlpartra eljutni, az a Szalki-sziget sű­rű bozótosaiban talált menedéket. A szi­getre a németek nem mertek átkelni. * Január 19-én reggel messziről érkező tompa puffanásokat lehet hallani. Az utcán szovjet katonák sorakoznak. Az erősödő ágyúlövések hangjába a villám­géppuska éles berregése vegyül. Már minden irányból rohanó katonákat le­het látni, egyikük lóháton. A ló le­csúszik a lejtős parton, maga alá temet­ve lovasát. A hidászalakulat parancsnoka és tör­zsének szállása már egy hónapja nálunk volt. Búcsúzik litár­on Petrovics, minden esti kártyapartnerünk. ,,Menni kell, vi­szontlátásra.’’ Visszanéz, és int, hogy menjünk a bunkerba, mert a németek mindjárt ideérkeznek. Megfogadjuk ta­nácsát. Elkezdődik az ágyúk párharca. A szovjet katonáknak sikerül a Rác közbe és az ONCSA-telep mögé telepített üte­geikkel a német páncélosok rohamát lassítani, míg bajtársaik átjutnak a vé­delmet jelentő szigetre. Január 20-án reggel napsütés és szin­te hallható csend fogad. A templom mellett, a Magyar utcán szovjet tenge­rész hever. Állkapcsát vitte el egy löve­dék. Odább egy gyalogos katona, lábán vadonatúj csizma. A szigetre vezető út és a Magyar utca találkozásától végig a töltésen összetorlódott járművek, ágyúk, lovak. A Szent János szobor mellett, egy kocsi bakján nagy bajszú, öreg katona pufajkában, nyakában a géppisztoly. Mintha élne, mintha a lo­vaiért aggódna. De nem él. * Január 20-án délelőtt megérkezett a Dunapentelére betört páncélos­ok utánpótlási oszlopa, így déli fél kettőkor elindulhatott a 6-os út északi irányába Budapest felé egy erősebb páncélos har­ci csoport. Szovjet repülők mély táma­dásaitól kísérve benyomult Rácalmásra, Perkátára. Adony előtt egy aknazár megállásra késztette. Az éjszaka folyamán szovjet egységek átszakították a nyugatra húzódó „Vi­king” SS páncélos hadosztály arcvona­lát és dél felé törtek előre, majd két irányból támadva, visszafoglalták Her­cegfalvát. A fasiszta páncélos csoport erről mit sem tudva, rohammal bevette Adonyt, majd parancsot kapott a vis­­­szafordulásra, hogy az előre nyomuló szovjet erőket oldalba kaphassa. A Her­­cegfalváról kiűzött németek Perkátán, az apáca­zárda környékén rendezked­tek be védelemre. * A németek a házaknál, a pincékben visszamaradt szovjet katonákat keres­nek. Az úton heverő katona lábáról va­laki már lehúzta a csizmát. Január 22-én visszatért Adonyból a páncélos harccsoport. A német támadás lendülete elakadt. Január 23-án Hercegfalva birtoklá­sáért ismét súlyos harcok folynak. A szovjet páncélosok a házak között jó búvóhelyre találtak, és így a sűrű hó­esésben rövid idő alatt négy Párducot lőttek ki. Német páncélgránátosok há­rom T—34-es megsemmisítése után, gyalogsággal együtt csak nehezen tud­­­ták visszafoglalni. Dunapentelén is egy­re nehezebbé vált a helyzetük. * Lakóház a Frankl-hegyen, ablaka a szigetre néz. A folyosó végén homok­zsákok, fenyőágakkal álcázva, mögöttük villámgéppuska és egy fiatal német ka­tona. Fél. Az előző napon két bajtársát lőtték ki. Nem tudják, honnan lőhet­tek. A harcok után megismertük a tit­kot. A vízparthoz közép öreg, odvas fa áll, annak odújában rejtőzött a szovjet mesterlövész. A fa kérgébe vágott kis ablakon át éppen a géppuska-fészekbe lehetett látni. Január 24-én szovjet lövészezred pán­célos támogatással délről támadta Du­napentelét. A német egységeknek sike­rült a támadást visszaverni, de a nagy veszteségek miatt Sárosdot feladták. A bunkerban vagyunk, a lámpában sózott benzin világít, peróleum nincs. Kívül holdfényes éjszaka, repülőgépek súgása hallatszik. Közvetlen közelből erős robbanások, a pince megrázkódik, a légnyomás kivágja az ajtót, a lámpa kialszik, szerteszél a levegőből vissza­hulló törmelék hangja, a nyitott ajtón át por, hó hatol be. A bombák mellet­tünk és felettünk robbantak. Rövid idő múltán csend, a bombázók elmentek. A nyári konyha, disznóól, fészer ro­mokba hever, a fél háztetőt elfújta a légnyomás. A disznónak semmi baja, három német katona kergeti az éjszakai homályban. Január 26-án a német vezetés felis­merte, hogy a körülzárt „Budapest erő­döt” többé már nem tudja felmenteni. A szovjet erők a támadás megállítása után minden vonalon ellentámadásba mentek át a Csepel alatt létesített ha­­dihídon át nagy erőket vetettek harcba. Január 27-én reggel fél kilenckor az offenzíva leghevesebb pergőtüzével kezdték meg általános támadásukat az egész frontszakaszon. A Sárosdról kiin­duló egységek olyan meglepetésszerűen ütöttek rajta Hercegfalván, hogy a né­met parancsnok is harcálláspontja ab­lakán kiugorva tudot csak elmenekülni. Hercegfalva birtoka jó kiinduló hely­zetet biztosított a szovjet csapatok ré­szére egy északkeleti irányban végre­hajtott támadáshoz. Ennek keretében szovjet páncélosok átszelték a Dunapen­tele—Perkáta közötti országutat. A fe­nyegető helyzet miatt a németek kiürí­tették Ijerkátát. A dunapentelei fasiszta egységeket a szovjet hadsereg gyűrűbe zárta. Január 28-án vívott heves harcok után Perkáta visszakerült a németek kezére. Délelőtt megyünk a Magyar utcán, aknavetők lövedékei robbannak, mene­déket keresve elbújunk a Brettyó épülő hídja alatt. A patakban arcra bukva polgári ruhás holttest úszik a vizen. A németek lőtték le, ismerősök azt mond­ják: szovjet felderítő volt. * A 3. német hadosztály, különösen Sá­­rosd környékén, olyan veszélyeztetett helyzetben volt, hogy a Dunapentelén körülzárt egységei felmentésére nem is gondolhatott. A fasiszták ezért a Zichy­­újfalu és Gárdony térségében harcoló 1. páncélos hadosztály alakulatainak maradványaiból sebtében egy különít­ményt állítottak össze, amely feladatul kapta, hogy a Dunapentele körül bezárt szovjet gyűrűt felnyissa, és bezárt né­met egységeket kiszabadítsa. A harccsoport két egységből állt: az egyiknek a fő erősségét az egyéb felsze­reléseken kívül tizenöt „Királytigris”, a másikét tizenhat „Párduc” alkotta. Ja­nuár 29-én a hajnali szürkületben Perkáta északi térségében védőállások­a­ba­ vonult páncélosezred oltalmazó tü­zének védelmében robogtak Dunapen­­telétől északra hét kilométerre a 6-os útig. A kapcsolatot nem sikerült meg­teremteniük. Rövidesen védekezni kény­szerültek, délután az egyik csoport a Szilia-majornál foglalt reteszállást, míg a másik Galambos-pusztát szállta meg. A parancsnoki harcálláspontot a kápol­na pincéjében rendezték be. Január 30-án reggel nyolc órától tízig három hullámban, huszonkét , szovjet páncélos, erős tüzérségi és gyalogsági támogatással, Katyusák lövedékeivel tá­madta Galambos-pusztát. Az egyik pár­duc azonnal mozgásképtelenné vált, a T—34-esek ennek kilövése után bejutot­tak a gazdaság udvarába. A segítségül siető másik Párduc több lövedéktől ta­lálva, felrobbant. Német páncélgránáto­sok két T—34-est páncélököllel lőttek ki, a harmadikat a parancsnoki harc­­álláspont bejárata előtt aknatöltettel robbantották fel. A fasiszta különítmény számára válságossá vált helyzetet az utolsó pillanatban megérkező sziriai és dunapentelei csoportoknak még sikerült megmenteni. Egy óra felé ismét csend volt Galam­bos-pusztán, csak a negyvennél több ki­lőtt páncélos és jármű maradványai ég­tek, füstölögtek a gazdaság körül. A fa­siszta csoport továbbjutását újabb kö­rülmény akadályozta. Utánpótlási vona­lát a Galambos-puszta és Perkáta kö­zött kelet felé előnyomuló szovjet pán­célos ék zárta el olyan erővel, hogy felhasítására gondolni sem lehetett. Más megoldás nem volt: át kellett térni Perkátára. Az esti sötétség beálltával, a szovjet reteszállás éle előtt, az út két oldalán vonultak a falu felé. Kis késés­sel érkezett, mivel a mélyvölgyi ré­­teszállás tüzelése a vonulást egy időre megállította. Éjszakai pihenő és után­pótlás vételezése után, január 31-én reggel, az útmenti erdőcskékben bujkál­va, harcban a szovjet egységekkel ér­kezett az első csoport a Galambos-pusz­­táról nyugatra levő útelágazásig, ame­lyet két óra tájban, meglehetősen gyen­ge ellenállás mellett elfoglalt. A sötét­ség beálltával követte a második cso­port, amely az országút mentén, a György-major felett támadott keleti irányban a 188. magassági pontig. In­nen állították vissza a kapcsolatot a Dunapentelén bezárt német egységekkel, amelyek február elsején a reggeli órák­­ben kényszerültek­ kivonulni a faluból. Ezzel Dunapentele végleg felszaba­dult. Február 2. Reggel tejért megyek. A házunk előtt szovjet tüzérlöveget von­tatnak tüzelőállásba, nem sokkal odább a másikat már szintezik is. Visszafelé jövet az ágyú már lebontva, szinte me­netkész. „Germán kaput, vojna kaput” — mondja az egyik tüzér. Házunk előtt parancsnoki kocsi, a hidásztörzs ügye­letes tisztje érkezett Zsorkával, a kom­­szomolista gépkocsivezetővel. Petrovi­­csot kérdezem. Elfordulnak. lllárion Petrovics harcos — egy hó­napig minden este kártyapartnerünk, aki annyi mindent mesélt nekünk Volga menti hazájáról — nem jött vissza. Sokan voltak, akik örökre itt marad­tak. Sok minden változott azóta. Herceg­falvát Mezőfalvának hívják, a pentelei fennsíkon új város épült. Jó, ha tudják fiatal lakói, hogy szabadságukért mi­lyen áldozatot hoztak azok, akik az el­nyomás ellen, a fasizmus ellen, az ő szabadságukért is harcoltak ...­­ * *, * * * 1977. február 1., kedd TV-ajánlatunk 1977. február 1., kedd 20.00: A CÁRNÉ ÖSSZEESKÜVÉSE Magyarországi ősbemutatót láthatnak a nézők. Alekszej Tolsztoj drámáját ugyanis még nem mutatta be magyar színpad. A Szovjetunióban viszont sikerdarab. A mű az 1917-es polgári forradalom győzelme után játszódó tör­ténet. Egy bírósági tárgyalás keretében derül fény a cári udvar belső intrikáira. Első­sorban azokra a törekvések­re, amelyekkel a cárné és Raszputyin próbált beleavat­kozni az események meneté­be. Érdekesen, sokoldalúan bontakozik ki a cárné és Raszputyin politikai kapcso­lata, egymásrautaltsága. A főbb szerepeket Ruttkai Éva, Tomanek Nándor, Al­­mási Éva, Mensáros László, Szilágyi Tibor, Oszter Sándor játssza. Február 2., szerda 21.00: NEM LŐNEK, CSAK FÚJ A SZÉL hiáig. És amikor a kedves néző már kellemesen nevet­gélve besétált a kispolgári lélek labirintusába­n meg­lepetés éri. Mosolyt arcra­­fagyasztó, rádöbbenésre kész­tető meglepetés. Február 3., csütörtök 18.30: A MÁSODIK FIZETÉS A Horizont szerkesztőség műsora. A Magyar Televízió és az AHN közös filmje ezúttal a szovjet emberek szociális el­látottságáról ad képet. A bo­rítékon kívüli juttatásokról szóló dokumentum műsorban bemutatják a szovjet állam­polgárok fizetésen kívüli jut­tatásait. Nevezetesen azt, hogy milyen összegeket for­dítanak például a gyermek­­intézmények, az óvodák, böl­­­csődék, iskolák építésére. Mi­lyen az egészségügyi ellátás, hány kórház, orvosi rendelő épül. Hogyan alakulnak a nyugdíjak, mennyit költ az állam az üzlethálózat, az üdülést, pihenést biztosító le­hetőségek megteremtésére. (Ki» Három korba, három szituációba helyezi az író Görgey Gábor ugyanazt az embertí­pust, amelynek a ma­gatartását leegyszerű­sítve kispolgárinak szokták nevezni. — Ezt a drámát ki­fejezetten a televízió számára írtam — mondja Görgey Gábor. — A „’kísérlet” alap­tétele a következő volt: mi lenne, ha egy ilyen szűk látókörű család szobájába — s ez a magatartás egyáltalán nem korhoz kötött — megjelenne a lövész­árok? Vajon észreven­­nék-e egyáltalán? Vagy még a lövések­re is azt hiszik, fúj a szél? Burleszkbe hajló ko­média, amelyben min­denféle vígjátéki elem megtalálható, a kaba­rétréfából a tragikomé­ jelenet a Charlie című magyarul beszélő amerikai filmből, amely a Virágot Algernonnak című világhírű regényből készült. (Február 5. 22.05) Rád­ióha­lgatóknak keddtől péntekig Interjú a világ legnagyobb rákkutató intézetéből (Kedd, Kossuth, 21.05) A Manchesteri Rákkutató Intézetben L­a­j­t­h­a László akadémikus igazgató vezeté­sével rákkutatók megtalálták a vérképzés őssejtjét. A mű­sorban arról is szó esik, hogy miképpen jutottak el a kutatók a rákkutatás „mel­léktermékeként” az öregedés egy egészen új megfogalma­zásához. A hatvan kiváló tu­dóssal dolgozó intézetben a világon alkalmazott szinte valamennyi módszer kont­a­rollja folyik, amelyek közül szervátültetés akadályát képző immunológiai gon­dokról és fontos részeredmé­nyekről is szó lesz az inter­júban. Épül? Nem épül? (Csütörtök, Kossuth, 17.07) Jól tudjuk: a kórházi, ren­delőintézeti építkezések, re­konstrukciók nem éppen a leggyorsabban készülnek. Ál­talában egyedi és igen sok különleges igényt jelentő, fo­kozott figyelmet kívánó munkákról lévén szó, az épí­tőipari vállalatok nem na­gyon kapkodnak az ilyen fel­adatok után. Bizonyára ezzel is magyarázható, hogy nem mindig a kívánt tempóban és minőségben valósulnak meg. Néhány helyszínen a hallga­tók levelei segítségével ku­tatja fel a műsor a mai valós helyzetet, s kér a ta­pasztalatokra választ az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetőjétől­, dr. Ta­rl­ós Zoltántól. ~Fermiá*l a­jándék ízléses népművészeti tárgyakat* kötött és szövött árukat, kézimunkáikat* varrott szőnyegeket kínál 30-40 százalékm áreng^edmén­n­yer a Népművészeti és Háziipari Szövetkezeti Vállalat boltja: 2400 Dunaújváros, Dózsa György út 1« A gazdag áruválasztékból február 12-ig válogathat. NÉPMŰVÉSZETI ÉS HÁZIIPARI SZÖVETKEZETI VÁLLALAT (469)

Next