A Hírlap, 1992. április (3. évfolyam, 27-35. szám)

1992-04-28 / 34. szám

1992. április 28., kedd A KDNP kormánypárt kíván maradni Hittel orvosolni A gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem új épületében tartotta első kongresszusát a Kereszténydemokrata Nép­párt. Az elnök, dr. Surján László, népjóléti miniszter megnyitó beszédében mérle­get állított fel pártjának fej­lődésével kapcsolatban, és megállapította: nem kell szé­gyenkezniük két évvel ez­előtti ígéreteik be nem vál­tása miatt. Az ország hely­zetével kapcsolatban többek között így vélekedett: „Az első két év megszorításai után gazdaságpolitikai fordu­latra van szükség. Amilyen aggasztó a költségvetés pil­lanatnyi helyzete, annyira örvendetes a külső pénzügyi egyensúly, az ország megin­dult a gazdasági stabilizá­ció útján.” S ami fontos, ezeket az eredményeket sú­lyos belpolitikai feszültségek közepette érték el. A beszéd befejező részé­ben az elnök kitért a párt programjának néhány fon­tos elemére. A makroökonó­­miai politika legfontosabb céljának a válság enyhítését és mielőbbi megszüntetését tekinti. A kongresszus másnapján Antall József miniszterelnök levélben üdvözölte a keresz­ténydemokratákat, illetve Surján Lászlót, aki szintén levélben biztosította az MDF elnökét együttműködésük­ről, s céljukról, a virágzó és keresztény Magyarország megteremtéséről. A szekcióülések során töb­bek között foglalkoztak gaz­dasági, szociális és oktatás­­politikai témákkal, melyek­hez dunaújvárosi is hozzászóltak. Dr. küldöttek W­i­tt­­m­a­n­n Károly az egészség­­ügyi szekció munkájában vett részt, ahol egy nagy vi­tát kiváltó kérdésben mond­ta el véleményét. Nevezete­sen, hogy a gyógyíthatatlan betegeknek jogukban áll-e megtudni betegségüket vagy sem. Kisebbségben maradt azzal a véleményével, hogy ezt kizárólag az orvos dönt­hesse el. Tóth Imre egy másik szekcióban a párt szervezeti felépítésének meg­változtatására tett javaslato­kat, illetve kezdeményezte, hogy a KDNP alapítson munkavállalói tagozatot. A kongresszusnak vasár­nap, a zárónapon vendége volt Tőkés László nagy­váradi református püspök, ő hirdetett igét az egyetem au­lájában megrendezett ökume­nikus istentiszteleten. A háromnapos rendezvény végén tartott sajtótájékozta­tón Surján László kijelen­tette: a kereszténydemokrata néppárt azzal számol, hogy helyet kap a következő kor­mánykoalícióban is, ezért ki­dolgozzák kormányprogram­juk alapelveit. A kongres­­­szuson elfogadott tézisek sze­rint a párt a hazai és a kül­földi magyarság integráló ereje kíván lenni, s vállal­kozásbarát kormányprogra­mot sürget. Támogatja az egyházak államtól való füg­getlenségét, s azt, hogy hittan, illetve az erkölcstan­a az iskolákban kötelezően vá­lasztható tantárgy legyen. — ksa — A gyerek sem örül, ha eltiltják az édességtől Diétára fogott ország A kongresszus zsúfolt programja lélegzetvételnyi időt alig hagyott a résztve­vőknek. A párt elnökét, Sur­ján László népjóléti mi­nisztert sem volt könnyű in­terjúra­­ kérni, ám egy tele­fonbeszélgetés, s egy szek­cióülés szünetében — sze­rencsénkre — válaszolt kér­déseinkre. — Ez az első kongresszu­suk. Röviden hogyan érté­kelné az eddigi munkát? — Egy színes, nagy akti­vitást mutató társaság, tö­bb mint ezer ember gyűlt ös­­­sze, akik a mai délután nagy vehemenciával vetették be magukat a különféle szak­kérdések megoldásába. Úgy érzem, hogy a kongresszus teljesíti feladatát, vagyis ki­jelöli azokat az irányokat, amely irányokon a kong­resszus nyomán a pártnak a kétéves programalkotói te­vékenysége tovább haladhat. — Milyen döntések, hatá­rozatok születtek eddig? — Ha valami kiemelhető, az a gazdaságpolitikai fordu­lat vagy lépésváltás mellett való kiállás. Úgy érezzük, hogy növekedési politikát kell folytatnunk, helyesel­jük az eddigi restrikciós po­litikát, noha nagyon kelle­metlen mindannyiun­k szá­mára. Azonban ez volt az egyetlen módja annak, hogy a háromszámjegyű inflációt az ország elkerülje. Ezt népszerűtlen feladatot a kor­­­mány és a koalíciós pártok elvállalták és elviselték. Ez­zel ugyan sikerült kellő köz­utálatnak örvendenünk, de hát egy nemzet érdekében való lépés az nem népsze­rűséghaj­hászás — esetleg csak­­ hosszú távon. Rövid tá­von, egy hasonlattal élve, a gyerek sem örül, ha eltilt­ják az édességtől. Hát mi sem örültünk, amikor diétá­ra fogtuk magunkat és az egész országot. Ám ez a dié­ta nem tartható tovább. Nem azért, mert hibás volt eddig, hanem azért, mert most már azok a vállalatok is bajba kerültek, pusztán a gazda­ságból kivont pénzmennyi­ség miatt, amelyek amúgy teljesen jól tudnának pros­perálni. Hát ez lehetetlen ál­lapot. Ezért mi gazdasági „növekedést” akarunk, adott esetben egy kevésbé csök­kenő, vagy stagnáló infláció mellett is. — Miniszter úr, mi a dél­előttöt a Parlament töltöttük. Gondolom, ha előtt in­nen Gödöllőről is, de figye­lemmel kísérték az esemé­nyeket ... — Természetesen folyama­tosan kaptuk az informá­ciókat. De visszakérdezek, ön ott volt, hány százezer embert látott? — Nem tudok saccolni. Sokan voltak. Mondhatnám azt is, rengetegen. .— Nos,­a rendőrségi becs­lések szerint, aki azt írja, hogy tízezer, az hazudik, mert ötezren voltak. Az MTI és a rádió szerint maximum tízezren. — Torgyán úr szerint vi­szont az az újságíró, aki tíz­ezret mond, az bűnöző. Va­lóban többen voltak. Két­százezren nem, de százez­ren ... S ha ehhez hozzáte­szem azt, hogy ez az ember­tömeg nem volt minden in­dulattól mentes, akkor ez sok emberben félelmet kelt. —■ Ezt a félelmet eloszlat­nám. Elindultunk egy sza­bad jogrend felé, amelyben minden csoportnak joga van sétálni... — Ez nem séta volt, mi­niszter úr... — ... joga van véleményt mondani, táblákat hurcolni, sőt, joga van kiabálni. Et­től nem kell félni. Ettől ak­kor lehet félni, ha félünk tőle. A tüntetés célja értel­metlenség volt. Vannak já­tékszabályok, amikbe termé­szetesen beletartozik az is, hogy a kormány eltávolítha­tó. Ám ennek nem ez a módja. — Mindenesetre a kor­mány, s így ön is, szeptem­ber elsejéig kapott haladé­kot Torgyán doktortól... — Na és? K. S. A. Vállalkozói fórum IPOSZ helyett kamara A jövőben Dunaújvárosi Vállalkozói Kamara néven működik tovább a helyi IPOSZ — döntötték el a szombaton megtartott kül­döttgyűlésen a résztvevők, miután beszámolt az elmúlt másfél év munkájáról az ipartestület vezetősége. legfontosabb adózási és tár­­­sadalombiztosítási kötelezett­ségekről hallgathattak meg összefoglalót a küldöttek, majd döntöttek arról, hogy egy hónapon belül városi vállalkozói fórumot rendez­nek, ahova az országgyűlési képviselőket és a polgármes­tert is meghívják. Zöld út az udvarnak Ütven parkoló Aszfaltozott belső utat és mintegy ötven parkolóhelyet építenek még az idén az Építők útja—Szórád Márton úti lakóház belső, Berecz Bertalan utca felőli oldalán. A nemrég megtartott lakos­sági fórumon a többség egyetértett a rendezési javas­lattal, így zöld utat kapott a belső udvar felújításának programja. A helyzet most mostoha Etalon? Nem. Talán Mostoha-strandnak lehet, vagy inkább kell nevezni — talán csak átmenetileg — a bárki által szabadon láto­gatható Szalki-szigeti fürdő­helyet. A korán jött jó idő már kicsalogatta a vízpartra a napfürdőzőket, ám a strand üzemeltetésére pályázó, s pályázatot nyert gazdasági társaság még meg sem kö­tötte a szerződést, nemhogy munkához láthatott volna. Pedig lenne mit csinálni... Az öreghalász, alias Rézrák vendéglőnek szinte csak a külső falai állnak, belül le­csupaszítva, kirámolva min­den. Az épület mellett enyé­szetet idéző „csendélet”. A stég a homokban vesztegel, a vízibiciklik ápolásra vár­nak, a legközelebbi hely, a ahol egy korty üdítőt kérhet megszomjazott: a Rév­büfé ... A leendő gazda, az Etalon Kft. Talon-ra változtatta ne­vét. A névválasztás — re­méljük — utal a vállalkozók rejtett lehetőségeire, melyek­kel nyári paradicsommá vál­toztatják a városlakók örö­mére a most oly mostoha körülményeket. Cs. Gy. Újra a BNV-n Privát Expo Az őszi Budapesti Nemzet­közi Vásáron nagy sikerrel rendezték meg az úgyneve­zett Privát Expót, ahol a magánvállalkozók,­­illetve azok a vállalkozások mutat­koztak be, amelyekben a ma­gánemberek tőkéje a meg­határozó. Az akkori siker bátorította fel a Hungexpo, a Vállalkozók Országos Szö­vetsége vezetőit, hogy az idén tavasszal újra megren­dezzék a Privát Expo-t. A május 20-án kezdődő kiállí­tásra korlátozott szám­ban még lehet jelentkezni a szer­vezést végző Economix Részvénytársaságnál. A részvénytársaság és a Hun­gexpo — ahogy a múlt év­ben is — minden feltételt biztosít majd a privát szfé­ra képviselőinek, így többek között a kiállításhoz szüksé­ges berendezéseket, valamint, ha szükséges a tárgyalások­hoz helyet és tolmácsot. Sárbogárdi napok A megye fiatal városában, Sárbogárdon idén először ke­rült sor arra az ünnepi ren­dezvénysorozatra, amelynek megnyitóját vasárnap tartot­ták. A nyolcnapos esemény­­sorozat május 3-ig tart. A sárbogárdi napok egyúttal bemutatkozási lehetőséget kí­nál a város fiataljainak. a haza egyetlen hívó szavára...” Happening a Hősük terén Emberek. Transzparensek, feliratok, hatásos szlogenek. Dolmányok, menték, lovagló­­csizmák. Leventesapkák da­­rutollal, kalapok árvalány­­hajjal díszítve. Nemzeti szí­nekben úszik a Hősök tere. Igaz magyarok járdaszegélyen, üldögélnek a virágtartó­kon, szobrok tövében. Néha virtuskodnak, ki a magya­­rabb, de feladják; a legma­­gyarabb fent van az emelvé­nyen. Hozzájuk beszél, hívei­hez: „Ti, akik a haza egyetlen hívó szavára eljöttetek, fá­radságot nem kímélve...!” Megindulnak a Parlament elé. Büszkén viszik a transz­parenseket, zászlókkal inte­getnek, az „előimádkozó” után lelkesen üvöltik a szö­veget: „MDF-re szavaztam, munka nélkül maradtam!” „Vesszen Antall, éljen Tor­gyán!” „Nemzetünknek fon­tos ügye, ne legyen a kor­mány gügye!” Magyarok! — ordítja valaki, de „provoká­torok” is vannak a menet­ben, s röhögve felelik: Hall­gassátok Koppány vezért! Valahol a menet élén szól a sramlizene. Parlament. Nagy a tér, min­denkinek jut hely. Hangszó­ró: „Engedjétek hozzám őket, most hallom, hogy el­terelik az embereket, azt ál­lítják, úgysem férnének ide ... ” Rendőrök állnak és mosolyognak. Mit tehetnek? Egy tangóharmonika kísére­tével felcsendülnek a Him­nusz hangjai. Az emelvény felől a szél torzítva továbbítja a hangot, de nem számít; a szónok földig hajol nemzete előtt. Minden magyarok előtt! Szitkok, átkok, fenyegető­zések, tek. És vádaskodások, ígére­ígéretek. És még mindig ígéretek ... Újabbak. De lehet, hogy régiek, átcsomagolva, se­lyemszalaggal feldíszítve. Egy néni zokog a tömegben, nyöszörögve hajtogatja: Uram, uram, ments meg minket! Egy közismert hu­morista-újságírót néhány méterrel arrébb lezsidóznak és megköpdösnek. Egyenru­hás osztag megy át a téren, egyszerre lépve, felnyírt haj­jal, leventesapkában, daru­­tollal díszítve. Csizmájuk ütemesen dobog az átforró­sodott úttesten. Fogynak a szitkok, átkok, csitulnak a fenyegetőzések. Az emberek éhesek, szalon­­náznak a járdaszegélyen. Nemzeti Demonstráció-kar­­szalagos férfiak egy kerthe­lyiségben söröznek. Már a Székely Himnusz szól, hogy ismét könny szökhessen az emberek szemébe. Mindenki meghatott. Mindenki sír. Mindenki magyar. Aki itt van. Felbúgnak a buszok mo­torjai, a transzparensek, zászlók csomagtartókba ke­rülnek. Hazamennek a legé­nyek. Hazamennek a men­tők, dolmányok, lovaglócsiz­mák, a leventesapkák szek­rénybe kerülnek. Valaki még szavalni próbál: „Te benned bíztam eleitől fogva!” — de elcsitítják. A happeningnek vége. Egyelőre. Kiss S. Anna Farkasházy egyelőre nem fél Számháború (A Parlamenttel szemben, a Földművelésügyi Miniszté­rium előtt Farkasházy Tiva­dar sietve hagyja el a teret. Az épület sarkánál sikerül őt „megcsípni” .. .) — Sietősen távozott a helyszínről. Mi az oka? — Egyetlen dolog miatt jöttem ide. Arra gondoltam, hogy számháború kezdődik. A déli krónikában azt mond­ták, hogy a Hősök terén nyolc—tízezer ember volt, a rendőrség ötezerre becsülte a létszámot, Torgyán József azt mondta, hogy a környező utcákba kétszázezer ember szorult. Ezzel szemben kö­rülbelül húszezer ember van itt. Természetesen az, hogy Torgyán mit mond, az nem érdekel, már régóta tudom, hogy neki egy szólólemeze van. Azt variálja. Eddig koa­líción belül, most kívül mondja ugyanazokat. Szóval a szövegre nem voltam kí­váncsi, csak arra, hogy há­nyan vevők rá. Persze ezt nehéz megbecsülni, hisz van, aki hívő, s van, aki szóra­kozni jött ide. — ön szerint félelmetes a hely és a szituáció? — Egyelőre nem. Akkor lett volna félelmetes, ha iga­za van, és valóban kétszáz­ezer ember szorul az ut­cákba. — Azok azonban, akik itt vannak, ezt a hangulatot el fogják vinni máshová. Ez pedig aggodalmat kelt. Nem? — Bennem nem. — Netán humoros ez a mai tömegdemonstráció? — Nem, egyáltalán nem az. Túloznék, ha azt monda­nám, hogy széles jó kedvem van, de nem akarom az ör­dögöt a falra festeni. Tor­gyán csúszkál összevissza, keresi a közönségét. Volt olyan év, hogy ezerötszáz szónoklatot tartott. Ez fan­tasztikus, Vámosi, Korda és Koós nem lép fel ennyit együttvéve. És remek fordu­latai vannak. Tudja, hogy ha azt mondja: magyar, haza, patakvér, mi voltunk Európa csúcsán, szóval tudja, melyik szóval, hol jön be a taps. S erre mindig vannak vevők. — Úgy tűnik, mindig több vevő lesz ezekre a színpa­dias szólamokra ... — Nem hiszem, hogy Tor­­gyánnak több vevője lenne, mint régen. Ez egy stabil szám, bár az kétségtelen, hogy ha növekszik a munka­­nélküliség, nő a szociális fe­szültség és az elégedetlenek száma, akkor lesznek fiata­lok, akik idecsapódnak, mert tetszeni fog nekik. Én akkor kezdek majd igazán félni. (Blénessy)

Next