A Hírlap, 1993. november (4. évfolyam, 87-107. szám)

1993-11-02 / 87. szám

i 1993. november 2., kedd Legyen miből őriztetni... Variációk (lak)tanyára (Folytatás az 1. oldalról) A átmeneti bérlők csak a már m­­eglévő épületekbe költözhet­nek be, újak építését nem­­ enge­délyezi az önkormányzat. A külső közműcsatlakozásokat az eddigi elképzelések szerint a város költségvetéséből biztosí­tanák, a további — belső — fej­lesztést azonban előre látható­lag az igénylőnek kell fizetnie. A pályázók feladata lenne az épületek rendbe hozatala, az er­re fordított összeget bérleti szerződés keretében „lelakhat­nák” a későbbiekben. A főiskola főigazgatója, dr. Koppány Imre egyetért a város törekvéseivel, de — mint mondta — a bérbe adás ideje alatt sem szabad megfeledkezni arról, mire kívánják néhány év múlva használni ezt a jelentős területet. A főiskolai centrum a tervein és kivitelezésén szerinte hasznosítástól függetlenül folyamatosan dolgozniuk kell a szakembereknek, mert a fel­sőoktatási intézmény már most „kinőtte” a falait, kollégiuma kicsi, s az előadótermek is zsú­foltak. Az új főiskolai centrumra már készült ugyan megvalósít­hatósági tanulmány, illetve a közművesítéséhez szükséges tervdokumentáció, amíg azon­ban a kivitelez­ésre nincs 2-3 milliárdja a városnak, bérbe kell­ adni a meglévő létesít­ményt. Erről döntenek ma a képviselők. — körmendi — Nem mindenki tudja, mi a dolga Átképzés, segítséggel Gyakorlati példa igazolta a vizsgálat lezárásáig a sejtése­ket: nem mindenki rendelkezik a munkaköre ellátásához szük­séges ismeretekkel. A DWA (Dunaferr Voeste Alpine) társa­ság 740 dolgozója közül 40 szá­zaléknak valamilyen átképzé­sen kell részt vennie. Mindez azon a tanácskozáson és kon­zultáción hangzott el, amelyet az osztrák Berufsförderung­sinstitut—Wien Szakmai To­vábbképző és Tanácsadó Intéz­mény budapesti központja ren­dezett nemrégiben a Vasmű Klubban. Vendégként — maj­dani közreműködőként — részt vett a tanácskozáson a Nemzeti Szakképzési Intézet képviselő­je, akinek aktív részvételére számítanak az elkövetkezendő években a Dunaferr humánpoli­tikával foglalkozó vezetői. A munkaerőszerkezet átala­kítása hamarosan nehéz felada­tot jelent a vállalatcsoportnak. Dr. Zsíros Mária, a Dunaferr humánfejlesztési igazgatója el­mondta, hogy a munkaerőszer­kezet átalakítását megelőzi egy elemzés, ami alapján kiderül, milyen korú és képzettségű em­berek dolgoznak az egyes társa­ságoknál. A Dunaferrnél még ma is teljes a foglalkoztatott­ság, holott az utóbbi három év­ben a vállalat átalakult, amit nem követett a munkaerőszer­kezet átalakítása. Az elemzést követően — amit a DWA -nál már elvégeztek — kezdődhet­nek az átképzések, s ezekben a BFI magyarországi képzési és tanácsadó központja és a Nem­zeti Szakképzési Intézet nyújt majd segítséget. (A BFI Auszt­ria egyik legnagyobb, több, mint harminc éve működő cent­ruma. Feladatuk a struktúravál­tás segítése, a munkanélküliek gondjainak enyhítése. A BFI szervezi az osztrák szövetségi kormány „keleti támogatását”). A humánpolitikai szakembe­rek elmondták, hogy nagy fel­adatot és kihívást jelent a jövő­ben, hogy megfeleljenek a nemzetközi minősítési rendszer­­ ISO 9000-es követelményei­nek. Ez biztosítja, hogy a maga­san képzett alkalmazottak olyan termékeket állítsanak elő, amelyeket minden piacon elfo­gadnak. A továbbképzések is ennek szellemében folytatódnak majd, s terveik között szerepel, hogy olyan szakmákra képez­zék át a dolgozókat, amelyeket a nyugati országokban is elis­mernek. Ezekben a képzések­ben tud segítséget nyújtani a BFI és a Nemzeti Szakképzési Intézet. t.sz. Választás a vasműben Új elnök Új elnöke van a Dunaferr Vasasszakszervezeti Szövet­ségnek, Bálint Mihály szemé­lyében. A választást október 27-én tartották, amikor a Szö­vetségi Tanács és a főbizalmi testület tagjai két jelölt közül választhatak. Bálint Mihály ko­rábban a Qualitest Kft. alkal­mazottjaként anyagvizsgáló­ként dolgozott. Megbízatása megválasztása napjától határo­zatlan ideig szól. Jó napot! Mi újság? Serge Macudzinski — Perkátai barátaink meg­hívására egy hetet töltöttünk Magyarországon. Vendéglá­tóink gazdag programról gon­doskodtak. A helybeli ren­dezvényeken túl Egerrel, Keszthellyel, a Balaton kör­nyékével, Szentendrével is­merkedett meg száznégy tagú csoportunk és Budapesten, a Parlament épületében is jár­tunk—válaszolta a franciaor­szági Saint-Maximin város polgármestere. —Mikor és hogyan alakult ki a testvérkapcsolat az önök városa és Per­kát­a között? —­ Tizenkét éve városunk meghívott néhány fiatalt Fe­jér megyéből. Volt a csoport­ban egy perkátai kislány is. Viszonzásképpen meghívtak francia gyerekeket Magyar­­országra és engem felkértek, hogy járjam körbe a megyét. Arra már nem emlékszem, hogy miért éppen a perkátai fogadtatás volt kedvesebb a többinél. Az eredmény: barát­sággá alakult az ismeretség. Bemutattak Perkáta akkori ta­nácselnökének, akivel közö­sen egyengettük a családi kapcsolatok létrejöttét. Mi már akkor szorgalmaztuk a két település közti hivatalos kapcsolatfelvételt, de a ma­gyarországi helyzet nem ked­vezett az ilyen törekvéseknek akkor. Mégis barátság szövő­dött a két település között, s ez végül hivatalos rangra emel­kedett. — Több ízben járt már Ma­gyarországon. A változások­ból mit érzékel? — Akiket ismerek Ma­gyarországon, azok számára nem volt nagy jelentősége az utóbbi évek változásainak. Csodálom az egyszerű em­bereknek azt a képességét, hogy megőrzik szokásaikat hagyományaikat és nem za­vartatják magukat a politiká­tól. Szimpatikus számomra ez a magatartás. —Saint-Maximinnek hány testvérvárosa van és milyen helyet foglal el közöttük Per­káta? — Más országbeli telepü­léssel nincs kapcsolatunk Per­­kátán kívül. A magyar csalá­dokkal kialakult baráti viszony páratlan a maga ne­mében. Fontos esemény min­den találkozó, minden látoga­tás. A nyelvi nehézségek ellenére megértik egymást. Ez azért lehetséges, mert na­gyon sok dologban egyezünk. Úgy vélem, Franciaország­ban sok olyan kisváros van, amelyik szívesen kiépítene hasonló kapcsolatot valame­lyik magyar településsel. A magam részéről örömmel se­gítenék. —csgy— HÍREK, ESEMÉNYEK Karambol után kétórás beszéd Csurka a Bartókban (Folytatás az 1. oldalról) Érintve az elmúlt évtizede­ket, végül rátért a kilencvenes választásokra, az akkori remé­nyekre. „Életükben először vá­lasztottak szabadon a függöny mögött az emberek, úgy, hogy valamit maguk is eldönthettek a politikával kapcsolatban”. Csa­lódásairól beszélvén elmondta: ahhoz, hogy az igazi rendszer­­váltás bekövetkezzék, el kellett volna vágni azt a köldökzsinórt, ami az előző, kommunista rendszerhez köti a mostanit. Ehelyett azonban paktumokat kötöttek. Ecsetelte a kisembe­rek helyzetét, ellehetetlenülé­sét, amelyért a kormányt tette felelőssé. A Magyar Út Körök és a MIÉP programjáról többek között elmondta, hogy egy kie­gyensúlyozott, valódi, rend­szerváltást szeretnének. Arra törekednek, hogy legyen vége a hazudozásoknak, kendőzések­nek, s a törvényadta lehetősé­gek között számoltassák el azo­kat, akiket kell. Beszéde végén elmondta: a Magyar Igazság és Élet Pártja bátor képviselőivel küzd a Parlamentben, győze­lemre törekszik, s igyekszik je­löltet állítani a választásokon minden kerületben. Az előadás végén Győri Béla intézett szavakat a jelenlévők­höz, akik később kérdéseket te­hettek fel Csurka Istvánnak. - ksa - a hírlap 3 bzá­ 9r 3 választmány elnöke Törésvonalak Pénteken Székesfehérváron megválasztották a megyei vá­lasztmányt. Elnöke Golubeff Gábor lett, az elnökségben pe­dig dr. Nagy István, Mikola Tamás, Darabos Bernadett a dunaújvárosi Fidesz elnöke és Antal Lajos foglalhatott helyet. A Miskolcon rendezett or­szágos választmány alakuló ülésén a megyei választmány elnöke, a Fidesz helyi szerveze­tének elnöke és Antal Lajos vett részt — mindannyian tag­jai a hetvenhét fős testületnek —, akit az ott történtekről kér­deztünk. — Először Fodor Gábor mondta el kortesbeszédét, lát­hatóan nagyon felkészült a párt alelnöke. Hiányolta a Fidesz nyitottságát, s úgy vélte, inkább jobbra tolódó konzervatív libe­rális pártként kezdik számon tartani a Fideszt. Bírálta a gaz­daságpolitikai elképzeléseket, mondván először is megfelelő válságkezelő programot kellene készíteni, ugyanis a mostani al­kotói nem számolnak kellőkép­pen a várható szociális feszült­ségekkel. Az SZDSZ-hez fűző­dő kapcsolatukról is beszélt, felhívta a figyelmet, hogy a Mérleg utcában barátaink ül­nek. Ezzel elsősorban a vidéki szervezeteknél folyó hideghá­borúkra utalt szerintem, nekünk sem kell messze menni... Ugyanakkor az MSZP-vel szembeni merev elutasítás ol­dását is sürgette. Szájer szinte kizárólag az országos választ­mány elnöki feladatairól be­szélt. Ő elkötelezte magát a debreceni kongresszuson elfo­gadott program mellett. Szájer magabiztos volt, s úgy éreztem már akkor, hogy Fodornak nem sok esélye lehet. — Hogyan vélekedik Fodor Gábor vereségéről? — Ez egy demokratikus vá­lasztás volt, tudomásul kell vennünk a döntést. — És ha Fodor kilép a párt­ból? — Úgy vélem, nem teszi meg, mert Fodor Gábor csak a Fideszben Fodor Gábor. Ráadá­sul hosszabb távon potenciális alternatív vezető. És ő a párt kultuszminiszter-jelöltje. Tagadhatatlan, hogy a vidéki szervezetekben népszerűbb, mint a fővárosi és Pest me­gyeiekben, de a pártnak Orbán Viktorra és őrá is szüksége van. Most már nyilvánvaló, hogy nemcsak stílusbeli különbségek vannak közöttük, hanem érez­hetően, hangsúlyeltolódások is. Orbán Viktor is felszólalt az ülésen. Elmondta, jónak tartja, hogy a Fidesz belső nyilvános­sága előtt megfogalmazódtak az alternatívák és a vélemény­­különbségek. Úgy érzem én is, hogy szó sincs teljesen eltérő programokról, és a Fidesz nem lesz megosztott. — Az országm választmány mire készül? — A Fidesz—SZDSZ meg­állapodás ratifikálására, ahol szeretnénk garanciákat kapni a képvislőjelöltek állításához.­ ­s.j.­ Sorbanállás —munkáért Adj esélyt magadnak! —Vegyesbolti eladók va­gyunk, de eddig senkinek sem kellettünk — mondja szomorú­an a kislány, s bátorítóan a szomszédjára néz. — Jó lenne valami munka... — szinte só­hajtja. A távolabb álló fiatalem­berek központifűtés-szerelő szakmunkások. Csak rázzák a fejüket. — Egyszerűen nem lehet el­helyezkedni. Persze jó lenne úgy húsz-huszonnégyezer fo­rint körül keresni — oldalba­­vágja a mellette álló. — Na jó, elég lenne úgy tizenöt is. Itt van a táblán, hogy van munka, majd meglátjuk, mit ajánlanak. Jövő­re úgyis behívnak katonának, hacsak addig nem lesz valami munka. A fiatalemberek könnyedén veszik: szüleiknek van állásuk, nekik van koszt és kvártély, rendes ruha is, csakhogy pálya­kezdőnek lenni, rögtön munka­­nélküli státuszban — nem meg­nyugtató. Mint ahogy nem volt meg­nyugtató az sem, ami pénteken délelőtt fogadta a Vasmű Klub­ba betérőket. Tíz órakor, az „Adj esélyt magadnak” elneve­zésű, pályakezdők napi rendez­vény kezdetén szinte nem lehe­tett beférni a klubba. A Fejér Megyei Munkaügyi Központ a megyében elsőként Dunaújvá­rosban rendezte meg az orszá­gos rendezvénysorozat keretén belül a pályakezdők segítségére szánt programot. A dunaújváro­si kirendeltség erre a napra a Vasmű Klubba költözött, de a munkaügyi központ vezetői és munkatársai, a Munkaügyi Ta­nács elnöke, országgyűlési kép­viselőnk és több munkáltató képviselője is ott volt a rendez­vényen. — Minden szolgáltatásunkat igénybe vehetik a fiatalok, talán itt oldottabb a légkör, mint a hi­vatalban — mondta Herka Im­­réné, a Dunaújvárosi Munka­ügyi Kirendeltség vezetője. — Meghívót küldtünk minden re­gisztrált pályakezdő munkanél­külinek, a középiskoláknak. Aki akar, jelentkezhet átkép­zésre, a munkaadók kizárólag pályakezdő fiataloknak ajánlot­tak fel munkahelyeket. A program része volt, hogy néhány cég képviselője rövid bemutatkozással hívta fel a fi­gyelmet a betölthető állásokra. Például a Dunaferr Acélművek­nél az idén is több, mint száz pályakezdőnek tudtak állást nyújtani. Jövőre pedig a minő­ségbiztosítási rendszer kiépíté­se után elsősorban gépész- és kohász- technikusokat várnak. — Számunkra is tanulságos ez a rendezvény — mondta Zimmermann József a Fejér Megyei Munkaügyi Központ igazgatója. — Meglepő, hogy nagyon sok fiatal csak most je­lentkezett be, mint munkanél­küli. Megdöbbentő volt, hogy az állásajánlatokat nyilvántartó kolléganő előtt nem rövidült a sor. Megdőlni látszik az az állí­tás, hogy a pályakezdők nem is akarnak elhelyezkedni. Segít­ség lesz mindenképpen, hogy november 10-én avatjuk a me­gyei képző központot, ahol to­vábbi szakmákban lesz átkép­zés. A pályakezdőknek elsőbb­séget biztosítunk, s ha tanulni akarnak, támogatást kaphatnak. Az Adj esélyt program sike­resen debütált városunkban. (Zárójelbe kívánkozik, bár ne lenne rá szükség!) Folytatására már a munkaügyi kirendeltség falain belül kerül sor. A következő napokban, he­tekben dől el, vajon megegyez­tek-e a kiközvetített fiatalok a munkáltatókkal, eljárnak-e az átképző tanfolyamokra? A megoldást persze a mun­kahelyek jelentik. Pontosabban: jelentenék... —tihanyi— Tanácsadás és munkaajánlat első kézből

Next