A Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 85-109. szám)
1994-05-28 / 107. szám
6 a hírlap_______________________________________MAGAZIN__________________________________1994. május 28., szombat Ki fizeti a fodrászt? Diana számlája Károly trónörököst aggasztja exnejének költekező életmódja. Mint a londoni lapok megszellőztették — feltételezések szerint a „kiszivárogtatás” jól megfontolt szándékkal történt — a brit trón várományosa csupán egy esztendő ruha-, fodrász-, kozmetikus- és vakációszámláira közel 25 millió forintnak megfelelő fontot volt kénytelen kifizetni. A borsos számla előbb feldühítette Károly herceget, majd arra késztette, hogy elgondolkodjék, miképpen lehetne Diana hercegnő „esztelen költekezéseit” megfékezni. Jóllehet a trónörökös nejének költségeire bőséges fedezetet biztosít a cornwalli hercegségben lévő birtok, melynek jövedelme immár 650 éve fedezi a walesi hercegek kiadásait, s a feleség jogcímén Diana is igényt tarthat e történelminek is mondható kasszára. a De ha a válást törvényesítik, „pazarló hercegnőnek”, ahogy a brit lapok nevezik Dianát, már nem áll módjában a férj pénzén ruhákat rendelni. Huszadik századi Rómeó és Júlia Gyilkos kasztok A két veronai szerelmes, Rómeó és Júlia története — úgy tűnik — ismétlődik. Csak a nevek változnak, és persze a helyszín, a háttér. Ezt igazolja az Új-Delhiben megjelenő The Tribune beszámolója az indiai boldogtalan szerelmesekről. A 19 éves Rómeó itt a Manoj névre hallgatott, és azzal követett el bűnt, hogy szeretni merészelte a 17 esztendős Ashát. Dél-India Haryana államában persze nem a Capulet és a Montagu család ellentéte volt az áthághatatlan fal, hanem a kasztrendszer. A fiú az Ahir kaszthoz tartozó paraszt volt, a lány egy fokkal magasabb kereskedőkhöz, a Sainikhez tartozott. Négyezer éves akadályt kellett volna a szerelmüknek legyőzni ahhoz, hogy elfogadott frigy lehessen a titkos viszonyból. A „menyasszony” rokonai másképp döntöttek, tőrbecsalták a „vőlegényt”, és fejszékkel agyonverték. Még csak nem is titokban; azok a falusiak, akik hallották a segélykiáltásokat, a helyszínre siettek ugyan, de csak nézői voltak a véres leszámolásnak. „Az ítélet az ő szemükben jogos volt, hiszen a szerelmesek megsértették a kasztok vastörvényét, s ezzel súlyos bűnt követtek el” — írta az említett újság. A világ legnagyobb lélekszámú demokráciájában — ahogyan Indiát olykor említik — a kasztok megszüntetése elképzelhetetlen. Erre utal, hogy 1990-ben, amikor a központi kormány úgy döntött, hogy felemeli a legalacsonyabb kaszt tagjainak százalékos részvételi arányát a közhivatalokban, tiltakozások sorát váltotta ki a lépés, „a privilégiumok elvesztése miatt.” A díva és a tragikus hős Psota-ünnepek Évtizedekkel ezelőtt egyszer Ruttkai Évával készítettem interjút. Kubából jött haza éppen, arról mesélt. Lelkesen csillogó szemmel beszélt arról, hogy ezek a fiatal és jórészt feketebőrű kubai énekesek, táncosok milyen kirobbanóan tehetségesek, mennyi erő, ritmus, szépség, dinamizmus van bennük. Felugrott, tánclépésekben be is mutatta, milyenek, és hozzátette: „Olyan magával ragadóan, őserejűen tehetségesek, ez ragyog róluk, amint megjelennek, mint a Psota!” Talán azért emlékszem annyira erre a legalább húsz-huszonöt évvel ezelőtti megjegyzésre, mert színészeknél éppenséggel nem gyakori, hogy a másikat dicsérjék, bámulják, ajánlják követendő példának. De kimondva vagy kimondatlanul Psota Irén tekintélye a szakmában kikezdhetetlen, őserejű tehetségét — hogy Ruttkai kifejezésével éljek — mindenki elismeri, szereti, tiszteli. Kutatok emlékezetemben, mikor láttam először. Az bizonyos, hogy az ötvenes évek első felében, de hogy Shakespeare komédiájában-e, a Tévedések vígjátékában vagy Hubay Miklós drámájában, az István napjában, azt ma már nem tudom megmondani. Mindkét szerepet pályafutása kezdetén alakította, talán még főiskolásként vagy épphogy végzősként. Már akkor kiderült, hogy itt most olyan színésznővel találkozunk, aki egyformán otthonos a vígjátékokban és a tragédiákban. A fojtott atmoszférájú, sűrű tragédiát magában hordozó Yerma éppúgy Psota legbensőbb egyéniségét hozta a felszínre, mint az Irma, te édes! című vidám musical tündéri bájú Irmája. Az Én mellettem elaludni nem lehet című örökzölddé vált slágert éneklő hisztérikus komika, a Felfelé a lejtőn című filmvígjátékban harsány nevetést váltot ki a nézőkben, a Ház a sziklák alatt című filmtragédia púpos vénlányát meg úgy játszotta, hogy a moziban mindenki zokogott. Psotától senki nem marad közömbös, mellette elaludni valóban nem lehet, langyosan érzelemmentes magatartás kizárva, az ő szenvedélye a nézőt is szenvedélyre lobbantja, lenyűgöző játéka mindenkiből feszült érdeklődést vált ki. Nőiessége ma is hódító, humora semmit nem kopott. Talán egy magyar Sarah Bernhardt, aki egy évtizede az igazi Sarah-t játszotta egy színdarabban. Talán egy képletes Szent Johanna — azt is eljátszotta, az igazit —, aki minden előadáson győzelemre vezényli seregét, partnereit, és minden alkalommal a saját szenvedélye gyújtotta máglya tüzén ég el. Születésnapját (miért ne írhatnék le, hogy a hatvanötödiket) ünnepelte nemrég a szakma, a színháza és a közönség. De ez csak egy dátum, nyugodtan tovább szaladhatunk rajta, hiszen az igazi ünnep az, hogy most is játszik, Molnár Ferencet (A testőr) és Müller Pétert (Doctor Herz), az Apácákat és a Roncsderbyt, legújabban Stuart Mária egyik szerepét. a Nem a születésnap az igazi ünnep, hanem az, amikor őt láthatjuk újra meg újra a színpadon. Barabás Tamás Szöveg Vágyálom „Sohasem vágytam arra, hogy ne lehessek. Néhány asszony ragyogó képességét azonban irigyeltem.” F. Mitterrand francia elnök Színe és visszája „Palesztinában mindaddig nem lesz teljes a béke, amíg Jeruzsálemet megszállva tartják.” J. Arafat a PFSZ elnöke Visszája és színe „Nem téma, hogy a palesztinok elégedettek-e vagy sem. Egyszerűen nincs más választásuk.” I. Rabin izraeli miniszterelnök Boszniai pillanatkép „A tárgyalók szomorú sora, hogy nem választhatják meg tárgyalópartnereiket.” J. Akashi az ENSZ különmegbízottja Fehérházi idill „Az én ideális napom: sok sport, főleg kocogás és golf, egy jó könyv, vacsora családi körben és esti tévézés.” B. Clinton amerikai elnök Férfiasság „Az az igazság, hogy most már nem találom elég férfiasnak a férfiakat. De az én koromban minden nő ugyanezt mondhatja, hiszen fogalmam sincs már róla, hogy mi is az a férfiasság.” Katharine Hepburn színésznő A kopasz fej tömegvonzása Kojak leszámolt „Tudom, hogy gonosz vagyok, de pénzért mindenre képes az ember. És amikor ilyen szerepet ajánlanak, egyetlen cél vezérel: a lehető leggonoszabb legyek. Ez mindig sikerült is.” — mondta egy interjúban, amikor szerepek jöttek, szerepek mentek, de a tévénéző nem volt különösebben kíváncsi, hogy kinek a nevét írták ki. A kajakfilmeknek kellett eljönni ahhoz, hogy a New York-i alvilágban otthonosan mozgó hadnagyról mellesleg azt is megtudják: Telly Savalassos néven anyakönyvezték a New York államban lévő Garden Cityben. Apja gazdag kereskedő volt, anyja egykori görög szépségkirálynő. „Gyermekkoromban vagy nagyon gazdagok vagy nagyon szegények voltunk. Középút nem létezett. Apám ugyanis ötször jutott csődbe, de mindig talpra állt. A szegény korszakokban ennek megfelelően a brooklyni utca volt a gyerekszobám.” „Megszületett az új frizurám” A Columbia Egyetemen végzett, besorozták, a háborúban megsebesült, de kitüntetést is kapott. Aztán leszerelt és nem tudta, mihez kezdjen. Volt minisztriumi tisztviselő és lapszerkesztő, újságíró és tévériporter. Pszichológiát tanult és rendezni szeretett volna. Aztán egy napon a filmes barátja arra kérte, segítsen találni valakit, aki görög akcentussal beszél angolul. Nem talált. „Hát akkor próbáld meg te!” így kezdődött a pálya... Játszott nyúlfarknyi szerepeket és voltak jelenetei különféle gengszterfilmekben. Ilyen művészi előélettel kapta meg Poncius Pilátus szerepét egy bibliai témájú filmben. Savalas katasztrofálisan rossznak mondta magát később. A rendező, George Stevens azonban nemcsak a színészi értéket vette észre, hanem „kitalálta” a híressé vált biliárdgolyó-fejet is. Savalas így beszélt erről: „Forgattunk és George egyszercsak közölte, hogy nullás géppel vágassam le a hajamat. Nem lehet, mondtam, mert halálra ijeszteném a gyerekeimet. Oké, akkor hozd el a gyerekeket aztán meglátjuk. Mit tehettem? Levágattam a hajamat, és a gyerekek egy szót sem szóltak, amikor meglátták a tar koponyámat, így született az új frizurám.” „Theo Kojak méretre szabott volt” Ez a biliárdgolyó-fej azonban nemhogy ijesztő lett volna, inkább azonnal vonzani kezdte a nőket! Olyannyira, hogy a hatvanas években neki ítélték „a legszexisebb színész” címet. Egyébiránt háromszor nősült. Az első asszonyától négy, az utolsótól két gyermeke született. Az utóbbi hölgyet 60 esztendősen vitte az anyakönyvvezetőhöz, amikor is az ara éppenhogy betöltötte a 26. évét. A kopasz fej tömegvonzása azonban kétségkívül a Kojak - filmekben érvényesült igazán, 70 országban tűzték műsorra a sorozatot, és mintegy 300 millió néző várta, hogy a rendíthetetlen hadnagy alászálljon New York poklába. A szerep és a színész közti azonosulás korántsem volt véletlen. „Theo Kojak méretre szabott volt — mesélte egyszer — görög származású, 90 kiló a súlya, 185 centi magas, lapátkezű és jó erős az állkapcsa. Valamint reggelente kopaszra nyírja magát. Meg persze az én határozottságom és életkedvem jellemzi. Tud szövegelni, de ügyel arra, hogy ne sértsen meg sentözik, olcsó kalapot hord és lóg a zakója. Ezzel szemben és luxuscikkeket veszek magamnak.” „Kojak végleg belém költözött” Kojak e szegényes 1973-ban szerelését vette magára először Telly Savalas, hogy esztendő aztán két múlva „örökre” levesse. Aztán rájött, képtelen kiszállni a szerepből. „Kojak végleg belém költözött, én vagyok Kojak. Akkor is, ha a nagy álmom továbbra is a színház és ez most már örökre álom is marad. Mert biztos vagyok benne, hogyha én lennék a világ legjobb Shakespeareszínésze, a közönség csak arra várna, hogy mikor tartóztatok le valakit.” És most már valóban örökre zelmúltban Kojak marad a korábban elhunyt Telly Savalas. kit. A hibáim azonban nem jelni, piálni és kedvelem a szerenlemzik. Én például imádok encsejátékokat. Kojak rosszul öl