Dunaújvárosi Hírlap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-30 / 253. szám
2001. október 30., KEDD Elhunyt Tóth Ottó, városunk egyik meghatározó zenésze Tóth Ottó muzsikus családban született Budapesten, 1925-ben. Édesapja hivatásos zenésznek készült, megtanult hegedülni és szaxofonozni, míg édesanyja a cimbalmot szerette meg. Bátyja az Operaház koncertmesterénél hegedült. Tóth Ottó nyolcéves korában zongorázni tanult, majd trombitán játszani. Megkedvelte, megszerette a fúvós hangszereket. Első hangsorát Strobl Gyulától kapta 1941- ben, és 1945 szeptemberében már az Operaház első harsonása volt. Ez évtől ténylegesen az Operaház tagja lett, mint első harsonás. Közben elvégezte a Zeneakadémiát, majd 1946-tól a Budapesti Filharmóniai Társaságnak is tagja lett. 1957-től Dunaújvárosba jött tanítani a zeneiskolába, és ez évben megbízták a Dunaújvárosi Fúvószenekar karnagyi feladatával. A Városi Fúvószenekart teljesen újjá kellett alakítani, mivel az 1956-os forradalom a zenekar tagjait az ország más területeire sodorta. 1965-ben a Városi Fúvószenekar a Dunai Vasmű Létesítményi Tűzoltóságához került Tóth Ottó karnaggyal együtt. Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a Dunaferr Tűzoltó Koncert Fúvószenekara országosan és nemzetközileg is elismert zenekar lett, és ezzel öregbítette a Dunaferr és Dunaújváros jó hírnevét. Nagy szerepe volt abban, hogy számos hazai és nemzetközi elismerés mellett 2000. évben a zenekar megkapta a Pro Cultura Intercisae díjat. Tóth Ottó diplomakoncertje 1949. december 15-én volt Sződi László trombitaművésszel együtt. A 2000. évben kapta meg Tóth Ottó az aranydiplomát a Zeneakadémiától, amelyre nem csak ő, hanem a magyar fúvószenekari társadalom, s mi, a zenekar tagjai is nagyon büszkék voltunk. Tóth Ottó munkásságát, karnagyi tevékenységét sok kimagasló elismerés fémjelzi. Csak egy párat közülük: Bartók-Pásztory díj, többszörös szocialista kultúráért kitüntetés, arany- és ezüstdiplomák. Fúvószenekara megkapta az egyik legkimagaslóbb zenekari besorolást, a koncert-fúvószenekari minősítést. Az utolsó kimagasló elismerést, a 2000. évben megrendezett nemzetközi fúvószenekarok minősítő fesztiválján a legjobb karmester díját kapta. Tóth Ottó 1957- től, negyvennégy évig volt karmestere a Dunaferr Tűzoltó Koncert Fúvószenekarnak. Kimagasló zenetanári és karnagyi munkásságával elérte, hogy fontos szerepe volt Dunaújváros zenei életében. Mély megdöbbenéssel vettük a hírt, hogy Tóth Ottó karnagy, harsonaművész 2001. október 23-án elhunyt. A sors iróniája, hogy a hírt akkor kaptuk, amikor a Dunaferr Tűzoltó Fúvószenekar együtt volt az október 23-i ünnepségre rendezett szereplésen. Tóth Ottó temetése november 15-én lesz az újpesti Megyeri úti temetőben. Emlékét a Fúvószenekar örökre megőrzi. Kovács László a Dunaferr Tűzoltóság parancsnoka A Kisbaba reggelije - némán Dunaújváros (szb) - A múlt század fordulójának művészete a székesfehérvári gyűjteményekben címmel kiállítást láthatnak majd az érdeklődők megyeszékhelyünkön, a Szent István Király múzeumban. A kiállítás a Modern magyar művészet a székesfehérvári gyűjteményekben című, tavaly indított kiállítás-sorozat harmadik tárlata. A Szent István Király Múzeum Ybl Ervin- és Csók István-gyűjteményeiből, a székesfehérvári Városi Képtár Deák-gyűjteményéből és néhány magángyűjteményből válogatott mintegy harminc festmény és grafika, és közel ugyanannyi iparművészeti alkotás látható a tárlaton. A kiállítás megmutatja, hogy az utóbbi években gyűjteményeikbe került alkotások a korszak neves mestereinek - Rippl- Rónai Józsefnek, Nagy Sándornak, Gulácsy Lajosnak - jelentős művei. A kiállítást a száz évvel ezelőtti szalonbelsőt felidéző bútorok és installációk, könyvek, képeslapok teszik még vonzóbbá. November 16- án, a megnyitót követően 19 órától Szirtes András bemutatja A kisbaba reggelije című némafilmjét kézi hajtású vetítőn. KULTÚRA Kedvünkre való törvényszegés Manírok nélküli, füstös-karcos blues-est a Bartók csillogó aulájában Dunaújváros (szb) - Valódi gyógyír volt zenei lelkünknek Dr. Valter, aki mellett a „The Lawbreakers” fantázianevet viselő csapat új formációban, de a megszokott, pókhálós-poros, némileg dohos szobasarok illúzióját keltő muzsikával volt ismét fenomenális a magamfajta, egyelőre csak „kóstolkodó, ízlelgető” számára is. A szakavatottak, a veteránok azonban tudták, nem zsákbamacskát venni jöttek pénteken este a színház aulájába. A Music Club programsorozat nyitányaként a régi kedvencet köszönthették, a '97-ből már megismertet, Dr. Valtert, a keménykalapost, alias Csonka Valtert. Bizonyára nemcsak számomra tűnt egyfajta dimenzióváltásnak, időugrásnak ez az este. Ha becsuktam a „felesleget figyelőmet”, az ezerkilencszázas évek Amerikájában voltam, egyik füstös kiskocsmáról a másikra jártunk, miközben ritmust vert ereinkben a blues a legősibb, legcigarettásabb illatú, legfeketébb zene a világon. Nyeltük a csempészárut deciszámra, semmi csillogás, semmi flanc, hírehamva sincs szedett-vedett impresszáriócskáknak, menedzsereknek. Ha csaptak is, csak a „közepibe, ahogy kell”! Nincsenek tisztán, csengőn rajzolt, míves futamok, milliméter finomságúra csiszolt technika... ...van helyette iszonyatos orgánum, valami őserő, recsegőropogó gramofonlemez. A szájharmonika zsonglőreként Oláh Andor kezével, szájával örömmuzsikált nekünk, miközben Gál Csaba hol akusztikus gitárt, hol karoot ragadott, egy kis slide dobra, banjo mellett. Gitárjátéka frenetikus volt, pengetésben Gál Csaba elsőrangú. Mazura János tuba és „jug” specialista, bár erősítésre nem szorul a csapat, Mazura mégis emeli, hozza a formát, színvonalat. Új tagként üdvözölhettük Orosz Andreát, a hangját adta nekünk, nem is akárhogyan... Ha mégis kilógott a lóláb, az talán a „hely szelleme” miatt volt. Semmit nem vont le a koncert értékéből, ám furamód mégis ott lengett a levegőben valami hiányérzet. Talán egy igazi, füstös, fapados kiskocsma, whisky- és söríz... az aula patinájával, kristályszerű csillogásával, kerek asztalaival, székeivel nem tudta elérni ezt a hatást. November 20-án már Amadinda, az együttest a legeredetibb ütőhangszeres csapatként tartja számon a világ szakmai közvéleménye. Bennük sem csalatkozhatunk, hiszen ők is a zene egyfajta doktorai. A Dr. Walter & The Lawbreakers '97 után most, 2001-ben is brillírozott ÚjvárosbanFotó: Lázár Nem vas, keménykalapos • A hetedik móri művésztelepen készült alkotásokat láthatják az érdeklődők a székesfehérvári Pelikán Galériában (Kossuth u. 15.) november 16-ig. A kiállításon városunk egyik jeles alkotója, Orbán Sándor munkái is láthatók. A Dunaújvárosban élő művész munkáiban a geometrikus szerkesztést ötvözi a finom faktúrát és kevés színt használó visszafogott festőiséggel. A kiállítás megtekinthető keddtől péntekig 9-17 óráig, szombaton kilenctől délig. • A Viadana Kamarakórus Bicskén lép fel november harmadikán, szombaton. A római katolikus templomban délután hat órakor kezdődő koncerten a kor itáliai barokk és reneszánsz szerzők műveiből „mazsolázgat”, a műsort a szentmise után hallgathatják meg a hívek és az érdeklődők. Bicske után irány Budapest, méghozzá a Vajdahunyad vára. Az exkluzív helyszín persze nívós repertoárt is kíván. November kilencedikén délután négy órától az együttes Farkas Ferenc, Bárdos Lajos, Waelrant és Lassus műveivel lép fel, megfelelve ezzel a külcsín kívánalmainak, és természetesen egyfajta belbecsnek is. Százszorszép oktatási bizottsági ülés, kihelyezve Dunaújváros (szb) Kihelyezett ülését ezúttal a Százszorszép óvodában tartja az oktatási bizottság tagsága ma délután. A Bóbita, a Napsugár és a Napsugár óvoda óvodai csoportjainak megszűnésével kapcsolatos feladatok témájával kezdi ülését a bizottság, majd „átnyergel” a középiskolákra, az egy osztályban oktatható szakmák számának meghatározása következik. A Hild iskola három kérdésben is érintett, pótköltségvetési támogatást kér, álláshelyet létesítene, és a számos polgármesteri határozat között is felbukkan, eszközök selejtezése kapcsán. A Rosti gimnázium anyaga felzárkóztató program és új szakképzés indításáról szól. Szintén új szakképzésbe fognának a Lorántffyban, a Bánkiban és a Dunaferr Szakközép- és Szakmunkásképző Iskolában is. A Lorántffy iskola a már lezajlott III. Országos Divattörténeti Verseny megrendezéséhez kérne támogatást. A Gárdonyi Géza iskola módosítaná a tanév utolsó tanítási napját. A bizottság tagjai megismerhetik a városi munkaközösségek 2000/2001-es tanévben végzett munkáját és a 2001/ 2002-es tanévre vonatkozó munkaterveit. A jelenlegi tanévre vonatkozó működési költségekről, és a munkaközösség-vezetők óradíjáról is szó lesz. A témák nagy részét a gazdasági bizottság szerdai ülésén is megvitatják majd. DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP 5 Divatban a Lóri az első Dunaújváros (szb) Múlt héten volt a Lóri divattörténeti versenye, ahol az alábbi eredmények születtek. Harmadszor adott otthont az Országos Divattörténeti Versenynek a Lorántffy. Első helyen a hazai színekben versenyző csapat végzett, második helyezett a debreceni Könnyűipari Szakközépiskola és Szakképző Intézet gárdája lett. Bronzérmes helyre futottak be a nyíregyházi Wesselényi Miklós Szakközép- és Szakiskola diákjai. Különdíjjal jutalmazta a zsűri a szegedi Tisza Lajos iskola tanulóját rajzáért, egy nyíregyházi wesselényis diákot tesztjéért, és a győri Kossuth iskola, a bajai Jelky András iskola, illetve a kiskunfélegyházi Kossuth iskola tanulóit előadásaikért. n &CMA C2 Dömölki Lajos rovata „Poésie pure” A cím egyszerűen a „tiszta költészet” kifejezést takarja, amelyről Diderot azt tartotta, hogy nem más, mint egyfajta elmerülés a „szellemi valóság mélységeiben”. (Persze ő úgy is gondolta, hogy ott kell figyelni arra az eltérésre, amely a kijelentett és a megjelölésre használt szavak, valamint a valóságtartalmuk között van.) Éppen ezért ő is a tudatos művészben hitt, és megvetette az ösztönös művészeket. Egyhelyütt éppen ezért azt mondta, hogy a mű és az alkotója között is sajátos viszony van, mert: „A mű megváltoztatja az alkotóját” (Sőt! Még azt is közölte, hogy az „író a műveinek gyermekévé válik”.) Paul Valéry* sem gondolta másképpen, bár ő a „tiszta költészet” legkiválóbb mestere lett, és Diderot valamint Malarmé nyomdokain haladva, ügyesen eljátszott a gondolatai és az élet ellentmondásaival. Eléggé cinikusan nézett barátaira, amikor a végtelenségig tágította az ellentmondások körét: „Tanítványainktól és utódainktól ezerszerte többet tanulhatnánk, mint a testvéreinktől, ha az élet tartalma lehetővé tenné nekünk, hogy lássuk műveiket."- jelentette ki igen bosszantó fölényességgel, de volt más, igen nagy önbizalomra valló megállapítása is. Erről szól ez a pár sora is: „Nem szeretjük azt, aki arra kényszerít bennünket, hogy ne azok legyünk, amik vagyunk, de azt sem szeretjük jobban, aki arra kényszerít, hogy azoknak mutatkozzunk, amik vagyunk. Azt szeretjük, aki azt hiszi, hogy azok vagyunk, amik lenni szeretnénk...” No és mit kezdjünk az ő „tiszta költészetével”, amikor egyszerűen a képünkbe vágta: „Nem a halál, hanem az élet választja el a lelket a testtől.” *1871-ben, ezen a napon született Paul Valéry francia lírikus, filozófus, esszéista.