Dunaújvárosi Hírlap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-30 / 253. szám

2001. október 30., KEDD Elhunyt Tóth Ottó, városunk egyik meghatározó zenésze Tóth Ottó muzsikus csa­ládban született Budapesten, 1925-ben. Édesapja hivatá­sos zenésznek készült, meg­tanult hegedülni és szaxofo­nozni, míg édesanyja a cim­balmot szerette meg. Bátyja az Operaház koncertmesteré­nél hegedült. Tóth Ottó nyolcéves korá­ban zongorázni tanult, majd trombitán játszani. Megked­velte, megszerette a fúvós hangszereket. Első hangsorát Strobl Gyulától kapta 1941- ben, és 1945 szeptemberében már az Operaház első harso­­nása volt. Ez évtől ténylege­sen az Operaház tagja lett, mint első harsonás. Közben elvégezte a Zeneakadémiát, majd 1946-tól a Budapesti Filharmóniai Társaságnak is tagja lett. 1957-től Dunaújvárosba jött tanítani a zeneiskolába, és ez évben megbízták a Du­naújvárosi Fúvószenekar karnagyi feladatával. A Vá­rosi Fúvószenekart teljesen újjá kellett alakítani, mivel az 1956-os forradalom a zene­kar tagjait az ország más terü­leteire sodorta. 1965-ben a Városi Fúvós­­zenekar a Dunai Vasmű Léte­sítményi Tűzoltóságához ke­rült Tóth Ottó karnaggyal együtt. Elévülhetetlen érde­mei vannak abban, hogy a Dunaferr Tűzoltó Koncert Fúvószenekara országosan és nemzetközileg is elismert ze­nekar lett, és ezzel öregbítette a Dunaferr és Dunaújváros jó hírnevét. Nagy szerepe volt abban, hogy számos hazai és nem­zetközi elismerés mellett 2000. évben a zenekar meg­kapta a Pro Cultura Intercisae díjat. Tóth Ottó diplomakon­certje 1949. december 15-én volt Sződi László trombita­művésszel együtt. A 2000. évben kapta meg Tóth Ottó az aranydiplomát a Zeneakadé­miától, amelyre nem csak ő, hanem a magyar fúvószene­kari társadalom, s mi, a zene­kar tagjai is nagyon büszkék voltunk. Tóth Ottó munkásságát, karnagyi tevékenységét sok kimagasló elismerés fémjel­zi. Csak egy párat közülük: Bartók-Pásztory díj, több­szörös szocialista kultúráért kitüntetés, arany- és ezüst­­diplomák. Fúvószenekara megkapta az egyik legkima­gaslóbb zenekari besorolást, a koncert-fúvószenekari mi­nősítést. Az utolsó kimagasló elismerést, a 2000. évben megrendezett nemzetközi fú­vószenekarok minősítő fesz­tiválján a legjobb karmester díját kapta. Tóth Ottó 1957- től, negyvennégy évig volt karmestere a Dunaferr Tűzol­tó Koncert Fúvószenekarnak. Kimagasló zenetanári és karnagyi munkásságával elérte, hogy fontos szerepe volt Dunaújváros zenei életé­ben. Mély megdöbbenéssel vettük a hírt, hogy Tóth Ottó karnagy, harsonaművész 2001. október 23-án elhunyt. A sors iróniája, hogy a hírt akkor kaptuk, amikor a Du­­naferr Tűzoltó Fúvószenekar együtt volt az október 23-i ünnepségre rendezett szerep­lésen. Tóth Ottó temetése no­vember 15-én lesz az újpesti Megyeri úti temetőben. Emlékét a Fúvószenekar örökre megőrzi. Kovács László a Dunaferr Tűzoltóság parancsnoka A Kisbaba reggelije - némán Dunaújváros (szb) - A múlt század fordulójának mű­vészete a székesfehérvári gyűjteményekben címmel ki­állítást láthatnak majd az ér­deklődők megyeszékhelyün­kön, a Szent István Király múzeumban. A kiállítás a Modern magyar művészet a székesfehérvári gyűjteményekben című, tavaly indított kiállítás-sorozat harma­dik tárlata. A Szent István Ki­rály Múzeum Ybl Ervin- és Csók István-gyűjteményeiből, a székesfehérvári Városi Képtár Deák-gyűjteményéből és né­hány magángyűjteményből vá­logatott mintegy harminc fest­mény és grafika, és közel ugyan­annyi iparművészeti alkotás lát­ható a tárlaton. A kiállítás megmutatja, hogy az utóbbi években gyűjtemé­nyeikbe került alkotások a kor­szak neves mestereinek - Rippl- Rónai Józsefnek, Nagy Sándor­nak, Gulácsy Lajosnak - jelen­tős művei. A kiállítást a száz évvel ezelőtti szalonbelsőt fel­idéző bútorok és installációk, könyvek, képeslapok teszik még vonzóbbá. November 16- án, a megnyitót követően 19 órától Szirtes András bemutatja A kisbaba reggelije című néma­filmjét kézi hajtású vetítőn. KULTÚRA Kedvünkre való törvényszegés Manírok nélküli, füstös-karcos blues-est a Bartók csillogó aulájában Dunaújváros (szb) - Valódi gyógyír volt zenei lelkünk­nek Dr. Valter, aki mellett a „The Lawbreakers” fantázia­nevet viselő csapat új formá­cióban, de a megszokott, pókhálós-poros, némileg do­hos szobasarok illúzióját kel­tő muzsikával volt ismét fe­nomenális a magamfajta, egyelőre csak „kóstolkodó, ízlelgető” számára is. A szakavatottak, a veteránok azonban tudták, nem zsákba­macskát venni jöttek pénteken este a színház aulájába. A Music Club programsorozat nyitá­nyaként a régi kedvencet kö­szönthették, a '97-ből már meg­ismertet, Dr. Valtert, a kemény­kalapost, alias Csonka Valtert. Bizonyára nemcsak számom­ra tűnt egyfajta dimenzióváltás­nak, időugrásnak ez az este. Ha becsuktam a „felesleget figyelő­met”, az ezerkilencszázas évek Amerikájában voltam, egyik füstös kiskocsmáról a másikra jártunk, miközben ritmust vert ereinkben a blues a legősibb, legcigarettásabb illatú, legfeke­tébb zene a világon. Nyeltük a csempészárut deciszámra, sem­mi csillogás, semmi flanc, híre­­hamva sincs szedett-vedett imp­­resszáriócskáknak, mene­dzsereknek. Ha csaptak is, csak a „kö­­zepibe, ahogy kell”! Nincsenek tisztán, csengőn rajzolt, míves futamok, milliméter finomságú­­ra csiszolt technika... ...van helyette iszonyatos or­gánum, valami őserő, recsegő­­ropogó gramofonlemez. A szájharmonika zsonglőre­ként Oláh Andor kezével, szájá­val örömmuzsikált nekünk, mi­közben Gál Csaba hol akuszti­kus gitárt, hol karoot ragadott, egy kis slide dobra, banjo mel­lett. Gitárjátéka frenetikus volt, pengetésben Gál Csaba elsőran­gú. Mazura János tuba és „jug” specialista, bár erősítésre nem szorul a csapat, Mazura mégis emeli, hozza a formát, színvona­lat. Új tagként üdvözölhettük Orosz Andreát, a hangját adta nekünk, nem is akárhogyan... Ha mégis kilógott a lóláb, az talán a „hely szelleme” miatt volt. Semmit nem vont le a kon­cert értékéből, ám furamód mégis ott lengett a levegőben valami hiányérzet. Talán egy igazi, füstös, fapados kiskocs­ma, whisky- és söríz... az aula patinájával, kristályszerű csillo­gásával, kerek asztalaival, szé­keivel nem tudta elérni ezt a ha­tást. November 20-án már Ama­­dinda, az együttest a legerede­tibb ütőhangszeres csapatként tartja számon a világ szakmai közvéleménye. Bennük sem csalatkozhatunk, hiszen ők is a zene egyfajta doktorai. A Dr. Walter & The Lawbreakers '97 után most, 2001-ben is brillírozott Újvárosban­Fotó: Lázár Nem vas­, keménykalapos • A hetedik móri művészte­lepen készült alkotásokat láthat­ják az érdeklődők a székesfehér­vári Pelikán Galériában (Kos­suth u. 15.) november 16-ig. A kiállításon városunk egyik jeles alkotója, Orbán Sándor munkái is láthatók. A Dunaújvárosban élő művész munkáiban a geo­metrikus szerkesztést ötvözi a finom faktúrát és kevés színt használó visszafogott festőiség­­gel. A kiállítás megtekinthető keddtől péntekig 9-17 óráig, szombaton kilenctől délig. • A Viadana Kamarakórus Bicskén lép fel november har­­madikán, szombaton. A római katolikus templomban délután hat órakor kezdődő koncerten a kor itáliai barokk és reneszánsz szerzők műveiből „mazsoláz­­gat”, a műsort a szentmise után hallgathatják meg a hívek és az érdeklődők. Bicske után irány Budapest, méghozzá a Vajdahuny­ad vára. Az exkluzív helyszín persze ní­vós repertoárt is kíván. Novem­ber kilencedikén délután négy órától az együttes Farkas Fe­renc, Bárdos Lajos, Waelrant és Lassus műveivel lép fel, megfe­lelve ezzel a külcsín kívánal­mainak, és természetesen egy­fajta belbecsnek is. Százszorszép­­ oktatási bizottsági ülés, kihelyezve Dunaújváros (szb)­­ Kihe­lyezett ülését ezúttal a Száz­szorszép óvodában tartja az oktatási bizottság tagsága ma délután. A Bóbita, a Napsugár és a Napsugár óvoda óvodai cso­portjainak megszűnésével kap­csolatos feladatok témájával kezdi ülését a bizottság, majd „átnyergel” a középiskolákra, az egy osztályban oktatható szakmák számának meghatáro­zása következik. A Hild iskola három kérdés­ben is érintett, pótköltségvetési támogatást kér, álláshelyet léte­sítene, és a számos polgármeste­ri határozat között is felbukkan, eszközök selejtezése kapcsán. A Rosti gimnázium anyaga felzár­kóztató program és új szakkép­zés indításáról szól. Szintén új szakképzésbe fognának a Lo­­rántffyban, a Bánkiban és a Du­naferr Szakközép- és Szakmun­kásképző Iskolában is. A Lorántffy iskola a már le­zajlott III. Országos Divattörté­neti Verseny megrendezéséhez kérne támogatást. A Gárdonyi Géza iskola módosítaná a tanév utolsó tanítási napját. A bizottság tagjai megismer­hetik a városi munkaközössé­gek 2000/2001-es tanévben végzett munkáját és a 2001/ 2002-es tanévre vonatkozó munkaterveit. A jelenlegi tanév­re vonatkozó működési költsé­gekről, és a munkaközösség-ve­zetők óradíjáról is szó lesz. A té­mák nagy részét a gazdasági bi­zottság szerdai ülésén is megvitatják majd. DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP 5 Divatban a Lóri az első Dunaújváros (szb)­­ Múlt héten volt a Lóri divattörté­neti versenye, ahol az alábbi eredmények születtek. Harmadszor adott otthont az Országos Divattörténeti Ver­senynek a Lorántffy. Első he­lyen a hazai színekben verseny­ző csapat végzett, második he­lyezett a debreceni Könnyűipari Szakközépiskola és Szakképző Intézet gárdája lett. Bronzérmes helyre futottak be a nyíregyházi Wesselényi Miklós Szakközép- és Szakiskola diákjai. Különdíj­­jal jutalmazta a zsűri a szegedi Tisza Lajos iskola tanulóját rajzáért, egy nyíregyházi wesse­­lényis diákot tesztjéért, és a győ­ri Kossuth iskola, a bajai Jelky András iskola, illetve a kiskun­félegyházi Kossuth iskola tanu­lóit előadásaikért. n &CMA C2 Dömölki Lajos rovata „Poésie pure” A cím egyszerűen a „tiszta költészet” kifejezést takarja, amelyről Diderot azt tartotta, hogy nem más, mint egyfajta el­­merülés a „szellemi valóság mélységeiben”. (Persze ő úgy is gondolta, hogy ott kell figyelni arra az eltérésre, amely a kije­lentett és a megjelölésre használt szavak, valamint a valóság­­tartalmuk között van.) Éppen ezért ő is a tudatos művészben hitt, és megvetette az ösztönös művészeket. Egyhelyütt éppen ezért azt mondta, hogy a mű és az alkotója között is sajátos vi­szony van, mert: „A mű megváltoztatja az alkotóját” (Sőt! Még azt is közölte, hogy az „író a műveinek gyermekévé vá­lik”.) Paul Valéry* sem gondolta másképpen, bár ő a „tiszta költé­szet” legkiválóbb mestere lett, és Diderot valamint Malarmé nyomdokain haladva, ügyesen eljátszott a gondolatai és az élet ellentmondásaival. Eléggé cinikusan nézett barátaira, amikor a végtelenségig tágította az ellentmondások körét: „Tanítvá­nyainktól és utódainktól ezerszerte többet tanulhatnánk, mint a testvéreinktől, ha az élet tartalma lehetővé tenné nekünk, hogy lássuk műveiket."- jelentette ki igen bosszantó fölényességgel, de volt más, igen nagy önbizalomra valló megállapítása is. Er­ről szól ez a pár sora is: „Nem szeretjük azt, aki arra kényszerít bennünket, hogy ne azok legyünk, amik vagyunk, de azt sem szeretjük jobban, aki arra kényszerít, hogy azoknak mutatkoz­zunk, amik vagyunk. Azt szeretjük, aki azt hiszi, hogy azok va­gyunk, amik lenni szeretnénk...” No és mit kezdjünk az ő „tisz­ta költészetével”, amikor egyszerűen a képünkbe vágta: „Nem a halál, hanem az élet választja el a lelket a testtől.” *1871-ben, ezen a napon született Paul Valéry francia lí­rikus, filozófus, esszéista.

Next