Dunaújvárosi Hírlap, 2005. március (16. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-17 / 63. szám
2005. március 17., CSÜTÖRTÖK Rostis hetek kiállítása Képzőművésszé lett egykori rostis diákok egyhetes tárlata a Bartók aulájában Dunaújváros (bállá) - A Jubileumi Rosti Napok keretei közt nyílt kiállítás a képzőművésszé lett egykori diákok alkotásaiból hétfőn, a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza aulájában. A legelső, ami a kiállítás kapcsán eszembe jutott, egy kérdés: miért csak egy hétig látható? Ritkaságszámba megy ugyanis, hogy ezek a zömében nagy formátumú művészek egy helyen, egy időben kiállítsanak, pláne hogy a tárlat tematikája is szabad, mindenki azt hozza, ami a kedvence, vagy ami a kemencesutban hever. Talán csak a Kortárs Művészeti Intézet őszi és téli tárlatain van mód a város alkotóinak munkáit egymás mellett megszemlélni. Ha átfutjuk a kiállítók névsorát (Farkas Mihály, Kiss Ervin Gábor, Lipics Vilmos, Móder Rezső, Prainer Iván, Rozsnyai Sándor, Várnai Gyula), láthatjuk, impozáns az egykori rostis diákok képzőművésszé vált sora. Az iskola névadójának portréja és Móder objektversei szerepelnek csak címmel, a többi esetében a szemlélőre bízzák a rendezők, milyen tartalom milyen megfogalmazásban csapódik le bennük. Várnai Gyula Munkácsy-díjas képzőművész munkája szerényen meghúzódik egy paraván eldugott hátsó traktusán. Egyik idén készült digitális alkotását állította ki Móder Rezső, ugyancsak Munkácsy-díjas festőművész húsz esztendeje készített festménye mellett. Ez az alkotás annál is inkább érdekes, mert itt még vegyesen alkalmazza a figurális elemeket a mértani formákkal. Lipics Vilmos ezúttal is meghökkent. Tavalyi alkotásai közül a kekszpárnával és az Ultra reklámra utalóval már találkozhattunk, de a bájos babaarcra skiccelt „Sikoly” döbbenetes hatásával csak most szembesülhetünk először. Kiss Ervin Gábor kétrészes holló- sajt munkája érdekes színfolt. Sajnálatos módon Prainer Ivánnak csak egyetlen alkotását sikerült előkeríteni. Rozsnyai Sándor több képpel is bemutatkozik. Az ő keze alól került ki az iskola névadóját ábrázoló mélybarna tónusú portré is. Az elmúlt két évben készült festményei érett, kiforrott egyéniségű alkotóról árulkodnak, a hideg színeket meleg pasztellre cserélte, figurái, szimbólumai már egy új irányt mutatnak. Farkas Mihály is sok mindent megmutat művészetéből. A korai szénrajz mellett legújabb, aprópénzzel kivert mosóteknő-oltárait is közszemlére tette. Szinte nyomasztóan mély tónusú olajképeinek elnagyolt alakjai jelentős művészre utalnak. Móder Rezső nem csak képzőművészeti alkotásait állította ki, huszonhét „papírmunkája” is látható, időzenekottáktól az objektversekig. Farkas Mihály újabb „oltárai” mellett korábbi munkáiból is kiállít: egy míves önarckép... A Világszám! nyitja meg a 6. Magyar Filmfesztivált Los Angelesben az elmúlt évek magyar filmjeit vetítik Budapest (mti) - Koltai Róbert Világszám! című filmjének amerikai premierjével kezdődik meg a 6. Magyar Filmfesztivál csütörtökön Los Angelesben - közölte a Magyar Filmunió az MTI-vel. Az egyhetes rendezvény 26 vetítésen mutatja be az elmúlt évek magyar filmtermését, valamint a Makk Károly munkáiból összeállított retrospektív programot. A filmunió arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a fesztivál záróakkordjaként Koltai Róbertet kitüntetik a magyar születésű amerikai filmrendezőről, Kertész Mihályról - a Casablanca című alkotással Oscar-díjat is nyert alkotóról - elnevezett díjjal, a Michael Curtis Awarddal. A 6. Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál díszvendége Koltai Róbert mellett Kocsis Tibor lesz, aki a dokumentumfilm kategória fődíját kapta Új Eldorado című filmjéért az idei, 36. Magyar Filmszemlén. A „világ filmiparának fővárosában” megrendezendő magyar filmfesztiválon Sas Tamás Apám beájulna és Szerelemtől sújtva, Káel Csaba Bánk bán, Fliegauf Benedek Dealer, Salamon András Getno, Janisch Attila Másnap, Böszörményi Zsuzsa Mélyen őrzött titkok, Steven Lovy Mix, Fischer Gábor Montecarlo, Alberto Negrin Perlasca és Cantu Mari Rózsadomb című filmjét mutatják be. A dokumentumfilmek közül Kocsis Tibor Új Eldorado, valamint Csenterics Ágnes Főtér című, Pécsről szóló munkáját tűzik műsorra. A Makk Károly műveiből válogató retrospektív program keretében hat klasszikust láthat a Los Angeles-i közönség. A filmfesztiválhoz az idén konferencia is kapcsolódik, témája: „üzeneteket hozni Amerikába” (Bringing Messages to America). A szimpóziumon, amelynek az Amerikai Filmintézet (AFI) ad otthont, a szarajevói filmfesztivál, a lengyel filmfesztivál, a Freedom filmfesztivál és a Los Angelesben évről évre megrendezett indiai és a magyar filmek fesztiváljának képviselői vesznek részt. A fesztivál alapító-igazgatója Bunyik Béla amerikai filmforgalmazó, a Los Angeles-i Friends of Hungarian Cinema (Magyar Film Barátai) alapítvány vezetője - áll a Magyar Filmunió közleményében. A Világszám! produkciót menedzselő Filmsziget Kft. szerdán tájékoztatta az MTI-t arról, hogy Los Angeles után vasárnap Chicagóban, az EU-országok Filmfesztiválján és jövő szerdán is vetítik Koltai Róbert legújabb filmjét. E filmfesztiválra először hívták meg Magyarországot, illetve az újonnan csatlakozott államokat. A manézs világában játszódó Világszám! Koltai Róbert hatodik rendezése. A 36. Magyar Filmszemlén bemutatott filmben a cirkuszművésszé váló ikerpárt Gáspár Sándor és Koltai Róbert, a színházigazgatót Jirí Menzel Oscar-díjas cseh színész-rendező, a fivérek apját Bodrogi Gyula, a női főszerepeket Györgyi Anna és Tóth Orsolya alakítja. A történet 1903-tól, születésétől kíséri végig az ikerpár életét egészen az 1970-es évekig, a főbb események 1956 októberében játszódnak... Koltai Róbert KULTÚRA DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP 5 KULTURMIX Államilag elismert művészeti kurátorok Dunaújváros (dh) A nemzeti ünnephez kapcsolódó kitüntetések sorában felfedezhető dunaújvárosi kötődés is. A Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza tánctagozatának művészeti vezetői posztjára kiírt pályázat öttagú bíráló bizottságának négy tagja kapott valamilyen elismerést. Valló Péter, a prózai tagozat művészeti tanácsadója Kossuth-díjat, Kiss János, a Győri Balett igazgatója Érdemes Művész címet, Novák Ferenc koreográfus, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a csillaggal elismerést, Török Jolán, a Nemzeti Táncszínház igazgatója pedig a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet. Megváltozik a KMI nyitva tartása Dunaújváros (dh) - Március 18-tól megváltozik a Kortárs Művészeti Intézet nyitva tartása. Az intézet kiállításai - a korábbi hétfő helyett - vasárnap nem látogathatók. A színlelés színlelése Siófokon mutatta be a Veszedelmes viszonyokat a Vörösmarty Színház Siófok (Szabó Zoltán) - Bizonyos előtti és utáni korok kitermelik azt az embertípust, amelyik eljut oda, hogy már a színlelést is színleli. A magára öltött és a rákényszerített szerep irányítja. Az ilyen korban az igazi érzelem, moralitás titkolni való, mert nevetségessé tesz. Mai szemmel erről (is) szól Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című levélregénye, mely a XVIII. századi Franciaország képmutató, gennyes világáról festett képet. Méghozzá elég jól, így a könyv mondandója bátran adaptálható más értékvesztett és erkölcsileg romlott korokra is. Ekként gondolkodott a fehérvári Vörösmarty Színház is, amikor Örkény István műfordítását felhasználva színpadra állította a Veszedelmes viszonyokat. Mégpedig Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Központban. Szó se róla, eléggé veszedelmes volt a premier. Hiába, tombol az influenza, a nézők ugatásszerű köhögésétől időnként nem hallatszott a színészek szava. A kultúrcentrum akusztikája nem példaértékű, de nem csak ezért érezte a darab szemlélője, hogy vírusoktól romlott bár a nézőtér levegője; e romlottság a színpadon nem mindig érezhető. A dramaturg - Réczei Tamás és a rendező - Szurdi Miklós - szándéka egyértelmű. A színészek hangjával előre felvett és a dramaturgiához, mozgáshoz adagoltan bejátszott levélrészletek adják az előadás gerincét. Ezeknek kellene megszabnia a jelenetek jelentését: a szereplők viselkedésének, mozdulatainak megjegyzéseinek ellenpontoznia kéne a „felolvasott” részletek tartalmát. Hol úgy, hogy a cselekvés árulkodik az álnokságról, a szerepkényszernek megfelelésről, hol fordítva. E megoldásnak azonban más dramaturgiai funkciója is volna. Többféle nézőpontból szeretné bemutatni a történéseket, melyeket a szereplők folyamatosan kommentálnak. Ha markáns az ellenpontozás, ha a szövegek nem mosódnak egybe a néző fülében, ha nem kell hegyeznie a fülét, hogy hallja a színpadon, „élőben” elhangzó szavakat, az eredmény egy maró, gyilkosan ironikus, morális szatíra is lehet. Ehhez persze az is kell, hogy a színészek az arcukkal is játsszanak, s ez az a pont, ahol a színház óhatatlanul veszít a filmmel szemben. Itt nincsenek közeliek, s a világítás sem segít a mimikának. Pedig láthatóan roppant gondosan, pontosan próbálták kidolgozni a fényeffekteket. A gyertyák a főszereplők, melyek hol sejtelmesen megvilágítanak, hol jótékonyan árnyékban hagynak, ráadásul fontos díszletelemek is. A díszlet (Perlaki Róbert) érdekessége, hogy minden helyszín egyszerre van a színpadon, a bútorok szépek, láthatóan értékesek, bár egy kicsit hűvös a hatásuk. A korabeli hatást keltő jelmezekben (Fekete Mónika a tervező) nincs kivetni való. Miért van az mégis, hogy a téma, a történet romlottsága, az állítólag dúló szenvedélyek ellenére olyan cool, távoli az előadás? Talán, mert a dramaturgia csapdával járt: a magnóról bejátszott szövegek átveszik a főszerepet, gyakran elnyomják a játékot, a szereplők színpadi hangja ehhez képest időnként bizony halk, gyenge. Az előadás sokszor tűnik statikusnak, hiába vannak négyenöten egyszerre a színpadon, üldögélnek, tesznek-vesznek látszólag egymástól függetlenül, a hangos narrációhoz vannak kötve. A meztelenség, mint azt Szurdi is hangsúlyozta, hozzátartozik ehhez a történethez. Nem is spórolnak vele, időnként van funkciója, máskor viszont csak úgy van, látványelem, nem tesz hozzá az egészhez. A színészi játék az egyébként hosszú, három felvonásos darab közepére pörög fel valamennyire. Kivéve Fehér Annát (Merteuil márkiné), aki mindvégig érzi a stílust és a ritmust. Gazdag Tibor (Valmont) túlságosan visszafogott, a kíméletlen csábító, majd a valódi érzelmeinek kiszolgáltatott férfi szerepének elhitetéséhez erősebb színek kellenének. Túlontúl tartózkodó Xantus Barbara (Tourvelné), ráadásul gyertyás nagyjelenete - a jelenet körülményei okán - inkább groteszkre, mint fájdalmasra sikeredett. Csizmadia Ildikó (Cécile), Dzsupin Ibolya (Volangesné), Budaházy Árpád (Danceny), Szakács Eszter (Rosemondené) azt hozzák, amit e felfogásban lehetett. Abban az ambiciózus, de hideg előadásban, mely a néző lelkét, érzékeit ritkán érintette meg.