Dunaújvárosi Hírlap, 2005. december (16. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-02 / 282. szám

10 • DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP DK: új győztes születik majd Pozsony (mti)­­ Minden­képpen történelmi siker születik a pénteken kez­dődő tenisz Davis Kupa pozsonyi döntőjében: a világszerte hatalmas ér­deklődéssel várt hagyo­mányos csapatverseny fináléjában ugyanis első ízben szerepel a szlovák és a horvát válogatott­­ban A vendéglátók azon­bajban vannak: egyik kulcsjátékosuk, Karol Beck a térdére pa­naszkodott a héten. Fjodorov az első orosz Los Angeles (mti) - Szer­­gej Fjodorov lett az észak-amerikai profi jégkorongliga első orosz születésű já­tékosa, aki ezer mérkő­zésen lépett jégre az NHL-ben. A háromszo­ros Stanley Kupa-győz­tes, hatszoros All Star­­válogatott klasszis a liga történetének 205. ko­rongosa, aki elérte ezt az álomhatárt. Csapata, a Columbus Blue Jackets büntetőkkel győzött a lényegesen esélyesebb Minnesota Wild ottho­nában. Fjodorov előző klubja, az Anaheim klubcsúcsot állított fel azzal, hogy nyolc má­sodperc alatt két gólt ütött a Phoenix-nek. SPORT 2005. DECEMBER 2., PÉNTEK Horog László Sokak szerint már a tava­lyi Aranylabdát is neki kellett volna adni, ám egy évvel ezelőtt Sevcsenko és barcelonai klubtársa, Deco megelőzte. Ezúttal nem volt vita a France Football szavazásán. Ronaldinho szülei, Dona Miguelina é­s Joao 1970. janu­ár 10-én házasodtak össze, majd napra pontosan egy évre rá született meg első fiuk, Ro­berto. Négy évvel később jött a világra lányuk, Deise, majd 1981-ben a legkisebb gyerek, Ronaldo. Ronnie kilencévesen már a Gremio fociiskolájának tagja volt, a városi vetélytárs Inter­­nacional elleni rangadókon kiskamaszként ontotta a gólo­kat. Egy ifimeccsen huszon­négy gólt szerzett, hármat érintés nélküli szögletből! Kilencvenhétben a brazil serdülőválogatottal megnyer­te Dél-Amerika korosztályos bajnokságát, majd az egyipto­mi világbajnokságon is arany­érmes lett. A ghánaiak ellen 2-1-re megnyert döntő után őt választották a torna legjobb­jának. Tizennyolc évesen, 1998- ban játszott először a profik között, majd egy évvel később ő volt az első számú csillaga, egyben gólkirálya a kék-fe­­hér-feketék állami bajnoksá­got nyerő csapatának. Van­derlei Luxemburgo szövetsé­gi kapitány behívta a tizen­éves csatárt a Copa Américára készülő válogatottba. Ronnie még csak három percet töltött élete első nagy felnőtt tornáján a pá­lyán, amikor a kapuba bombázott. Bár a dön­­­tőben már nem játszott, szupertehetségnek kikiáltott fiú konti­nensbajnok lett. Közben a Gremio első szá­mú csillagává nőtte ki magát. A Porto Alegre-i lapok azt ír­ták, olyan lesz majd a „kis va­rázsló” a klubnak, mint Pelé a Santosnak, Garrincha a Bota­­fogónak, Raí a Sao Paulo FC- nek, Piazza a Cruzeirónak Tizennyolc évesen, 1998-ban játszott először a profik között vagy Zico a Flamengónak. A brazil olimpiai váloga­tott vezéregyénisége volt a sydneyi olimpia selejtezőin, óriási csalódást jelentett neki, hogy az aranyzöld mezesek az ötkarikás játékokon csak a ne­gyeddöntőig jutottak. A Gremióval kötött szerződése 2001. feb­ruár 15-én járt le. A bra­zil futballistákat min­dig szívesen szerződte­tő Paris Saint-Germain már két hónappal a ha­tárnap előtt aláíratott Ronaldinhóval egy elő­szerződést. Végül január 17- én, tehát négy héttel a régi kontraktus lejárta előtt elköte­lezte magát a párizsiakhoz. 2001 tavaszán ennek elle­nére alig játszott, mivel az eladó és a vevő bizonyos anyagi kérdésekben nem tu­dott zöld ágra vergődni. Ron­nie számára a március végi, Ecuador elleni világbajnoki selejtező jelentette az idény végét. Áprilisban érkezett Párizs­ba, de csak az új bajnokság második fordulójában mutat­kozhatott be a PSG-ben. Meg­viselte a hercehurca. Bár voltak vitái Luis F­er­­­nandezzel, a PSG edzőjével, jól sikerült az első idénye Pá­rizsban. Főleg azért, mert lát­ványos gólokat lőtt. A későb­biekben viszont elmérgese­dett a viszonya az edzőjével. Fernandez nem szereti, ha munkahelyén akad nála na­gyobb sztár, ezért nem szív­lelte Ronaldinhót. Ekkor állí­tólag a brazil zseni többet volt az éjszakai mulatókban, mint a labdarúgó-pályákon, így volt-e vagy sem, talán csak azok tudják, akik maguk is a párizsi éjszaka császárai. Luiz Felipe Scolari számá­ra nem lehetett kérdéses, hogy Ronaldinhónak a válogatott­ban van a helye. A kétezer­kettes világbajnokságon be­került az álomcsapatba, a mundiál ötödik legjobb já­tékosának választották. Egy évvel később a Man­chester United és a Real Mad­rid is meg akarta szerezni. A Real egy évre visszaadta vol­na kölcsönbe a PSG-nek, az MU azonnal vitte volna. Fer­nandez és Sir Alex Ferguson mindenben megállapodott a részletekről, Ronaldinho ne­met mondott. Fliába emelte a tétet a United, Ronnie bátyja, egyben menedzsere később sem bólintott rá az alkura, ugyanis bejelentkezett a Bar­celona. Ronnie az új elnök, Laporta érájának első nagy vétele lett. A Barcelona körül­belül huszonötmillió eurót fi­zetett érte, s megállapodott még ötmilliós eredményes­ségi prémium fizetéséről is, ha a klub nemzetközi sikere­ket ér el. Ronaldinho villámgyorsan sztár lett Barcelonában. Az új edző, a holland Frank Rij­­kaard azonnal főszerepet adott neki, s ő pazarul futbal­­lozik azóta is, óriási szerepe van abban, hogy a katalánok hat év szünet után újra spa­nyol bajnoki címet nyertek. Szegénységben nőtt fel Porto Alegrében, tizenkét éves volt, amikor apja bele­fulladt házuk medencéjé­be. Mindig futballista akart lenni, kilencévesen már a Gremio futballiskolájának tagja volt. A városi vetély­társ Internacional ellen on­totta a gólokat, egy ifimec­­­csen huszonnégy gólt lőtt. Később korosztályos vb­­győztes lett, egyben a torna legjobbja, majd 2002-ben, az ázsiai mundiálon is vé­gig pazarul futballozott. Ronnie, a fantasztikus A mindössze huszonöt éves, mosolygós brazil zsonglőr vitán felül a világ legjobb labdarúgója Ronaldinho (középen) egy évvel ezelőtt a FIFA által rendezett szavazáson lett a világ legjobbja Hirdetés Z ne­ben nagyon jó vagyok! Szervusz, Kis Barátom! Azt hallottam, ügyes és szorgos voltám, szépet rajzoltál és időben el is küldted a Dunaújvárosi Hírlapnak, ők pedig továbbították nekem. Ha már ennyit fáradoztál, megérdemled, hogy meglátogassalak és megajándékozzalak. Találkozzunk a Bowling Centerben (Dunaújváros, Építők útja 2/D) 2005. december 5-én, hétfőn 16.00 órakor.­­­ Bachman György Balázs, Daruszentmiklós Baranyi Andrea, Dunaújváros Baranyi Nikolett, Dunaújváros Berczeli Panna Lili, Dunaújváros Béresés Szófia, Dunaújváros Bónus Kinga, Dunaújváros Bónus Viktória, Dunaújváros Csongrádi Enikő, Rácalmás Csongrádi Roland, Rácalmás Fánál Gergő Balázs, Nagykarácsony Fánczi Liliána, Nagykarácsony Fórizs Antonella, Perkáta Fórizs Csilla,Perkáta Fórizs Lilla, Perkáta Fórizs Sztrella, Perkáta Fuszneker Bettina, Dunaújváros Hadnagy Alex, Kulcs Károsi Bence, Baracs Kasa Zsakán, Dunaújváros Kovács Benjámin, Baracs Kovács Norbert, Baracs Krizsány Árpád, Dunaújváros Krizsány Ádám, Dunaújváros Krizsány Noémi, Dunaújváros Marczona Luca, Nagyvenyim Mészáros László, Perkáta ■tpr'TSfc­affl* Része az ünnepeknek/ »«tan*« Mészáros Viktória, Perkáta Molnár Levente, Baracs Németh Erzsébet Dunaújváros Németh Péter, Dunaújváros Nógrádi Nikolett Ágnes, Dunaújváros Papp Gréta Laura, Kulcs Papp Nikolett, Kulcs Polányi Alexandra, Dunaújváros Purger Andrea, Dunaújváros Purger Ferenc, Dunaújváros Puskás Judit, Dunaújváros Rabi Laura, Dunaújváros Rabi Máté, Dunaújváros Szabó Zita, Perkáta Tárd! Marcell, Baracs Tóth Eszter, Dunaújváros Tóth Zorka, Dunaújváros Tóth Zsolt, Dunaújváros Varga Lilla, Kulcs Zorcs Regina, Dunaújváros Schartczenfpartti Lipót, Dunaújváros Kása Bence, Dunaújváros Kása Máté, Dunaújváros Fazekas Szilvia, Dunaújváros Géczi Fanni, Dunaújváros Poszet Nikolett, Dunaújváros Lipcsei Péter: „hozzá sem tudtam érni" Budapest (bl)­­ A brazil nemzeti együttes 2004 április 28-án vizitált a Puskás-arénában. Ronal­dinho, Kaká­s a két gólt szerző Luis Fabiano ve­zérletével 4-1 -re nyertek. A magyar válogatottban Lipcsei Péter söprögetett. Az FTC játékosa sok nagy csata részese volt, de Ronaldinhó­­hoz mérhető klasszissal soha nem találkozott. - Nem lehetett könnyű dolga Ronnio ellen... - Valóban nem volt az. Mi­után a brazilok ellen én vol­tam a középhátvéd, többször kerültem vele szembe. Mond­hatom, ilyen labdarúgó ellen még nem futballoztam, vélhe­tően már nem is fogok. Sokkal előbbre gondolkodik, mint bárki más a futballban. Hihe­tetlen játékos. Az első félidő lefújása előtt hozzá került a labda, megtolta mellettem, hozzá sem tudtam érni, olyan gyorsan indult meg a kapunk felé. Szerencsénkre a bíró be­lefújt az akcióba, úgy ítélte meg, letelt a negyvenöt perc. Biztos, hogy berúgta volna. - Ön szerepelt komoly bajnokságokban, játszott menők ellen. Akadt olyan já­tékos, akinek a tudása meg­közelítette a brazil zseniét? - Ekkora labdarúgó egyi­kük sem volt. Annak idején nagyon tetszett a dán Brian Laudrup játéka. Elképesztő dolgokat tudott a labdával, ugyanúgy, mint a bátyja, Mikael. A sztárallűröktől mentes, állandóan vigyorgó zseni Szerdára virradó éjjel volt, miután kissé későn, éjfél után kezdték az ös­­­szecsapást a Nou Camp­­ban, nem volt telt ház, „csak" nyolcvanezren jöt­tek össze. A Barcelona kedd este akarta lejátsza­ni a bajnokit, labdarúgói­nak ugyanis a hétvégi, vá­logatott elfoglaltságok miatt nem volt optimális a szerda, de az FC Sevilla nem óhajtott belemenni a módosításba. Laporta elnök döntött: lehet szer­da, de szerda hajnal. Egy óra körül járt az idő, ami­kor a gránátvörös-kékek újonnan szerződtetett irányítója, Ronaldinho a félpályánál kapott labdát. Elindult, kicselezte a rá támadó védőket, s húsz­ról a léc alá bombázott. Két héttel később a gárda az Osasunát fogadta. Azt a meccset volt szeren­csém a helyszínen meg­tekinteni. A derbi előtt az óriáskivetítőn mást sem mutattak, csak a fentebb említett jelenetsort. Ron­nie a pamplonaiak ellen is betalált, egy lecsorgó szabadrúgást küldött ti­zennyolcról a hálóba. A lefújás után nem a tár­sakkal jött ki az öltöző­ből, hanem a VIP-ven­­dégeknek járó liftet hasz­nálta, biztonsági őrök kí­séretében ült kocsijába, s hagyta el a stadiont. Autogramot azért adott, a másnapi edzés után - a stadion melletti edzőpá­lyán - nemcsak a tollfor­gatókkal, hanem az ér­deklődő drukkerekkel is megállt kis időre beszél­getni, közös fotóra bárki­vel vállalkozott. Miután nem beszélem sem a spanyolt, sem anyanyel­vét, a portugált, kommu­nikálni alig tudtunk. De kedves, közvetlen volt. Nem olyan, mint a dán kapus Peter Schmeichel, aki kis híján lelökött az Aston Villa buszáról Va­­rasdon, valamint német kollégája, Oliver Kahn, il­letve a két holland táma­dó, Roy Makaay vagy Ruud van Nistelrooy, akik úgy hajtottak el, mint a darazsat. A sikeres nyu­gat-európaiakra jellemző pökhendiséggel kezeltek. Közös képünket Ronal­dinhóval azóta is őrzöm. Az egyik legszimpatiku­sabb játékos, akinek vala­ha a közelébe jutottam. Továbbá a legjobban tud futballozni.

Next