Az Eötvös Loránd Tudományegyetem értesítője, 1959-1960
1. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1959. szeptember 14-én tartott tanévnyitó közgyűlése
ncs örömünk, hogy Párizs nagy egyetemének, a Sorbonne-nak képviselője is körünkben van. Az is őszinte örömünkre szolgál, hogy a Helsinki Tudományegyetem képviselője is velünk együtt ünnepel. Mi szeretettel emlékezünk a nyelvi, néprajzi hagyományainkban őrzött több ezeréves rokonságra is, de őszintén örülünk annak, hogy a hosszú évek óta megszakadt kapcsolataink helyreálltak, s kulturális egyezményünk annak bizonysága, hogy különböző társadalmi rendszerben élő népek is egyre termékenyebb kapcsolatra léphetnek egymással. Még egyszer egész Egyetemünk nevében tiszta szívből köszöntöm Önöket, kedves vendégeink, barátaink. Igen tisztelt Ünnepi Közgyűlés! Mint mondottam, Egyetemünk alapításának évfordulójára emlékezünk. 1635. május 12-én alapította meg Egyetemünk elődjét, a nagyszombati főiskolát Pázmány Péter. Tudjuk, hogy ez a 325 év az európai egyetemek történetében nem nagy idő, hiszen csak a közelünkben is a prágai, krakkói és bécsi egyetemek évszázadokkal előbbi alapítások. Igaz, művelődéstörténészeink s elődeink a rektori székben többször elmondották, hogy Egyetemünk ősét a Zsigmond király által 1389-ben alapított Óbudai Egyetemben kell keresnünk. Ez azonban Zsigmond halála után hamarosan megsemmisült s Mátyás királynak egyetemalapítási kísérletét, a nagy építkezéseket is elsodorta a magyar történelem egyik hosszú fekete korszaka, a török hódoltsági időszak. Aligha hivatkozhatunk tehát, Egyetemünk történetében ezekre az előzményekre. Az ünnepi emlékezés különben sem késztethet bennünket önáltatásra, történeti illúziók hirdetésére. A valóságot kutatjuk ilyen alkalmakkor is, hogy nemzeti történetünk lényeges vonásait feltárjuk s így fordítjuk tekintetünket a múltból jövendő feladataink felé. Láthattuk, éppen Egyetemünk történetében, hogy a méltatlan ünneplés mire vezet. Egyetemünk alapítása 300-ik évfordulójának ünnepségei alkalmat adtak Kornis Gyula akkori elődömnek s másoknak is Csehszlovákia elleni soviniszta támadásra, amit csehszlovák részről hasonló soviniszta válasz követett; alkalmas volt a 300 éves forduló a katolikus-protestáns ellentétek kiélezésére, mindezt az ünnepi parlamenti ülésszak alkalmával, s oda sem figyeltek, amikor az egyik szónok felvetette, hogy a morbus hungaricus, a tüdővész elleni egyetemi intézményt, annyi évtized ígérgetése után, fel kellene végre állítani. Aligha kell említenem, hogy ez intézmény felállítására csak felszabadításunk után, 1948-ban került sor.