Egyetemi beszédek, 1941-1942. tanév, Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem
Navratil Ákos rektor ünnepi beszéde
régi alaptételeit látja a rendesnél is élesebben beigazolódni háború folyamán. Sőt a közgazdaságtannak háborúban tulajdonképen hallgatnia illik. Az előbb említett latin mondást a közgazdaságtannal kapcsolatban így idézhetnék: Inter arma sibre debet oeconomia politica. Nem nehéz megérteni, hogy miért. Gondoljunk csak az „oeconomia“ szó közönséges, mindennapi értelmére, mely takarékosságot jelent. Márpedig háborúban takarékosságnak nincs helye. Háborúban a nemzet egész erkölcsi és anyagi erejét, az ország legértékesebb kincseit is pazar kézzel kell feláldozni a nagy cél, a háború célja, a győzelem érdekében. A gazdaságosság gondolata, a cselekvésnek az az elve, mely magától értetődőleg a gazdasági életben igyekszik leginkább érvényesülni, olyan távol van a háborútól, mint a tűz a víztől, mint az egyenlítő a földnek jéggel borított sarkaitól. Pedig háborús közgazdaságról, különösen manapság, nem egyszer hallunk. Hogy miért, ezt is könnyű megérteni. A modern háború a kapitalista termelőrend igen nagymérvű technikai vívmányainak felhasználásával folyik, roppant embertömegeket mozgat, hosszan tart, mert a győzelem kierőszakolása érdekében a küzdő felek gazdasági erejét a végsőkig kihasználja. Egyik fő jellemző vonása, hogy egyszerre két fronton folyik, a katonain és ezzel egyidejűleg a gazdaságin is. Így lesz a háború totális háborúvá. Ha összehasonlítjuk a most folyó, második, nagy világháborút a húsz év előtti, első, kisebb világháborúval, világosan látszik, hogy már ez a mostani háború is mennyivel mélyebben használja ki a küzdő felek gazdasági erejét, mint az utóbb említett. Márpedig, ha a harc a gazdasági élet terén is folyik, akkor kell, hogy a háború alatt a küzdő felek gazdasági életüket is a háború követelményeinek megfelelően, tervszerűen rendezzék be, így születik meg a háborús közgazdaság. De ez a háborús közgazdaság a háború, helyesebben a győzelem érdekében folytatott gazdasági politika következménye. És a gazdasági politika, mint mindenféle politika, sokszor igen távol áll attól, amit