Egyetemi beszédek, 1946-1947. tanév, Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem

Moór Gyula rektor leköszönő beszéde

4 helyét az Egyetem új Rector Magnificusának átadná, ezen az ülésen beszámol a letűnt esztendő eseményeiről és eredményeiről. Amikor ennek az utolsó kötelességemnek eleget téve a lefolyt tanév küzdelmeire visszanézek, igen sok fárad­ságnak, sokszor sziszifuszi munkának és igen kevés ered­ménynek, egy szűk aratásnak a képe tűnik elém. Az a szörnyű pusztulás, amely nagy nemzeti katasztrófánk kísérőjelenségeként Egyetemünk épületeiben, felszerelé­sében, s részben tanári testületében és hallgatóságában is végbement, a gazdasági összeomlással küzködő sze­rencsétlen ország siralmas pénzügyi helyzetében távol­ról sem volt helyrehozható. Sokszor az Egyetem működésének legnélkülözhetet­lenebb feltételei is hiányoztak. Így bár már az ősszel megindítottuk a tüzelőanyag megszerzésére irányuló akciónkat , s ennek érdekében a hivatalos fórumok megmozgatásában egészen az akkori miniszterelnökig el­mentünk — mégsem sikerült a téli fűtést még csak a klinikák számára sem biztosítanunk: betegeink hideg szobákban sínylődtek, orvosaink fagypont alatti hőmér­sékleten operáltak, az egyetemi előadások pedig közel négy hónapon át szüneteltek. Sokszor viszont az infláció hullámaiban elvesztet­tük még azt is, amit nehéz fáradsággal megszereztünk. Május 13-iki ünnepélyünkön örömmel jelentettem be, hogy sikerült a kezelésemre bízott összegekből krajcá­­roskodó takarékossággal az egyetemi pályamunkák ju­talmazására 15 milliárd pengőt összegyűjtenem. Ezt az összeget a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr meg­értő támogatása további 15 milliárddal, Antal József újjáépítési miniszter úr áldozatkészsége pedig további 30 milliárddal gyarapította. Ezt az egész 60 milliárdos összeget értékállónak ígért adópengőben helyeztük el, s 20 millió adópengőről szóló betétkönyvünk ma ponto­san 10 fillér értéket képvisel. E nehézségek és csalódások ellenére mégis azt hi­szem, hogy határozottan nyereséggel zárhatjuk le az

Next