A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 11. KÖTET (1901-1903)
1902. – 5. szám: Emlékbeszéd Laufenauer Károly lev. tag felett Kétly Károly L. tagtól
LATJEESAUER KÁROLY LEV. TAG EMLÉKEZETE. KÉTLY KÁROLY 1. tagtól. (Olvastatott a M. Tud. Akadémia 1902. április 28-iki összes ülésén.) A Magy. Tud. Akadémia megtisztelő felhívásának készségesen engedve, kegyeletes tartozást rovok le, a midőn Laufenauer Károlyról, Akadémiánk korán elhunyt lev. tagjáról emlékezem meg. E megemlékezés nemcsak alkalmi s formai kötelesség, hanem tartozás az elhunyt iránt, ki életében az egyetem, a tudomány s az orvosi kötelességek egyik legkiválóbb munkása volt. A beszámoló a történelemnek, mely az élet végén az emberek egész múltja felett stél, s tanúság a jövő nemzedéknek, mely az elköltözöttek sorában magának ideálokat keres. Szomorú érzéssel veszem a tollat kezembe, a midőn visszatekintek annak érdemdús pályafutására, ki tanítványom, majd benső barátom és tanártársam lett. Korea nálamnál jóval fiatalabb lévén, benne mindig a jövő emberét láttam, ki szaktudásának teljes fegyverzetével, idealizmusának varázserejével, jelleme szilárdságával még hosszú s az eddigi eredmények után dicsőséges pályára volt hivatva. Gyorsan és izzó fénynyel égő életfáklyája fagyos szél által 1901. április 27-én váratlanul, pillanat alatt oltatott ki. Barátai, kortársai, tisztelői, rokonai megrendítve állták körül korai sírját s őszinte könyeket hullattunk veszteségünk felett . . . M. T. AKAD. EMLÉKBESZÉDEK. XI. K. 5. SZ. 229