A MTA ELHUNYT TAGJAI FÖLÖTT TARTOTT EMLÉKBESZÉDEK 18. KÖTET (1921-1925)

1924. – 17. szám: Bőhm Károly r. t. emlékezete írta Pauler Ákos r. tag

Böhm Károly emlékezete. Irta s a Magyar Tudományos Akadémia 1924 november 17-én tartott összes ülésén felolvasta Pauler Ákos r. tag. A XVIII. század folyamán a philosophia történetében nagyjelentőségű eltolódás észlelhető. Míg a renaissance óta az európai gondolkodást az olasz, a francia és az angol szellem irányította, a magát Aristoteles tanítványának valló Leibniz felléptével a német speculatio veszi át a vezetést. E mély bölcselő egész jelentőségét még ma sem tudjuk teljesen áttekinteni. Annyit azonban mind világosabban fel­ismerünk, hogy a modern tudománynak úgyszólván valamennyi alapvető fogalma e lángelmében villant meg először. A germán szellem a bölcselet világában ezentúl állandóan megtartja vezető szerepét. Kant hatalmas kritikáját és synthesisét követik a „német idealismus" — Fichte, Schelling és Hegel világ­átfogó rendszerei, melyek a modern gondolkodásnak nagy­részt rationalistikus erőt táplálják. Viszont Kant rendszeré­nek antirationalistikus elemei éreztetik hatásukat másirányú gondolkodóknál Schopenhauertől Nietzscheig és Bergsonig, kik kétségbevonják annak a lehetőségét, hogy észfogalmakkal meg lehet oldani a világ és az élet nagy problémáit. A német idealizmus szellemvilágtörténeti jelentőségét sem tudjuk még áttekinteni. Mindenesetre sokkal többet köszönünk titáni konstrukcióinak, a mindenség általa meg­kísérelt kategorizálásának, semmint azt ma általában gondolják. És mélyebb harmónia áll fenn e rendszerek alapgondolata és Leibniz bölcselete között, semmint azt a legtöbb történet­írója a philosophiának ma még látja. Egy, még a hellén gondolkodásból fakadó hatalmas szellemi világáramlat késő fejleményével találkozunk a német idealizmusban, melynek keretében érthetők csak meg a mi nagy és felejthetetlen gondolkodónk, Böhm Károly törekvései is.

Next