Adelaidei Magyar Értesítő, 1981 (14. évfolyam, január-december)

1981-11-01

ISTVA": Katolikus Magyarok Vasárnapja MEGÉRKEZETT A MELÓS Élvezettel olvastam Só Ber­nát kitűnő ausztráliai magyar humorista Melósokat keresek című szatíráját a Katolikus Magyarok Vasárnapjában. Eb­ben a szerző aranyos humor­ral figurázza ki azt a csodála­tos tényt, hogy majdnem min­den sűrűn hazajáró magyar­nak „magasabb körökben" működő rokonsága van otthon. „Mindezeket csak azért em­lítettem meg - írja -, mert évek óta keresem azt a kül­földön élő magyart, akinek ez­zel szemben otthon élő köz­vetlen rokona egy egyszerű MELÓS... ... Tőle szeretném megkér­dezni, milyen a helyzet ott­hon?" Szerencsém volt ezt a szatí­rát három nap alatt valóban átélni. Egy ismerősöm barátja Budapestről látogatóba jött Németországba. Természete­sen autóval. Az ő barátja mint miniszter tengődik Budapes­ten. Kifelé kissé szigorú — tu­dom meg —, de titokban ve­lünk érez. Persze — gondolom Hofi Géza stílusában — kicsi szíve értünk dobog, viszont családja van: kell a pénz, kell a villa, kell az autó! Kádár is pénzért csinálja. Ez is enyhí­tő körülmény ma már Magyar­­országon? A zsebtolvaj is pén­zért „dolgozik", a betörő is, így a kommunista funkcioná­riusok is. Csak nyugat-európai kisfiúk demonstrálnak Frank­furtban, Berlinben, Párizsban potyára, szakadó esőben, vö­rös zászlóval a kezükben. Be­futott kommunisták pénzért csinálják. További értesüléseim a kö­vetkezők: Budapest remekül kiépült, meg sem ismerném. Mindenki isteníti Kádár Jánost. Aki ren­desen viselkedik, az sűrűn utazhat nyugatra is. Konzuli útlevelet mindenkinek adnak, aki jó hazafi (sic). Kompromisszumok korsza­kát éljük, tehát el kell ismer­nem: Magyarország részben felszabadult. Például felszaba­dult a Lipótváros, a Rózsa­domb és a Váci utca. Felsza­badultak a miniszterek, az el­nökök, a tanácsadók, a felelő­sök és a gebinesek. Felszabadultak a gulyáskom­munisták és a téeszcsőelnök­­kulákok. Felszabadultak az Egyházügyi Hivatal közremű­ködésével kitüntetett püspö­kök és azok az elvtársi neme­sek, , akik családfájukat Kun Béláig vezethetik vissza. Ezek­nek hírnökei a konzuli útleve­­lesek, akik két magyarországi üdülés szünetében a Nyugaton a szovjet hittérítéssel foglal­koznak. Ez csak világos. Szerintem nem rendelkezem magyar ki­rályi ésszel, másnak is van annyi mint nekem, miért nem használják? Két nappal később megér­kezett a melós. Fiatal, sovány, kiéhezett, és kopott öltözetű. Be sem en­gednék egy emigráns kong­resszus dísztermébe. Sem Pols­­ki­ Fiatja, sem Volvója, de még Trabantja sincsen. Gyalog jött Jugoszlávián keresztül. Hihe­tetlen! Hogy mik vannak? Nem ,,jó hazafi”. Nincsenek ismerősei vagy rokonai, akik nyugati útlevelet szereztek volna neki. Háromezer forin­­ot keresett otthon havonta. , , Ebből hétszázat fizetett talaj- , vízzel és penészgombával össz- , komfortosított lakásáért. Villa-­­­moson járt dolgozni, és a Nép­szavába csomagolta zsíroske­­nyérből és almából összeállí­tott ebédjét Télikabátját a Tangón vásárolta. Ő az, akit keresel, kedves Ló Bernát! Nyugat-Ném­etországban egy lágerbe küldték, ahol három­száz arabbal közös hálószobá­ban kell élnie. A mosdó és WC is közös. Munkaengedélye nin­csen, hiszen azt egy évig nem adnak itt új menekültnek. A lágerkoszt ehetetlen, húst egy­szer egy héten kapnak. Nyu­gatnémet napilapok tudósítá­saiból ismerjük az itt letartóz­tatott kommunista terroristák étrendjét a börtönökben: na­ponta sülthús, tojás, sütemény, sajt és gyümölcs. Barátunk havi nyolcvan márka segélyt kap, abból gyümölcsöt és te­jet vesz. Mégis örül annak, hogy itt van! Nem akar Ma­gyarországra visszamenni. — Nem követett el otthon semmi köztörvényes kihágást, hiszen azt már tudná az itteni Inter­pol.­­ Most itt ül nálam, és egy­szerre habzsolja a rizses húst, meg az emigráns újságokat. — Legalább öt év! — kiált fel Só Bernát egy-egy cikké­nek olvasása után. Kijárási engedélye nincsen, a lágert nem szabad elhagynia, mégis itt van. Kalandor? Csa­vargó? Az vesse rá az első kö­vet, aki egy évig nyugodtan ülne arabok között, és várná jó szerencséjét. — Minek jött a Nyugatra? — Szabad levegőt akarok szívni — mondja —, meg jó pénzért dolgozni. Úgy akarok élni mint az urak Budapesten. Számomra ezt otthon elérni le­hetetlen! Jogom van hozzá?! Most Kölnbe akar menni gyalog meg autóstoppal. Mit keres ott? A magyar követség elé láncolja magát, és éhség­­sztrájkkal tüntet. Már a táb­lát is elkészítette a lágerben. Mit akar ezzel elérni? Szülés előtt álló menyasszonyának útlevele volt. Együtt nem jö­hettek.é­s előre jött feketén.

Next