Cél, 1959 (2. évfolyam, 3-10. szám)
1959-03-01 / 3. szám
II. évfolyam 3. szám CÉL szik. Ennek és nem taglétszámuknak felel meg 5 szavazatban megállapított Consejo részvényük. A Magyar Evangélikus Egyházközség. Ez az a közület, amely nincs. Vannak evangélikus hitű magyarok, de azoknak egyházközségük, presbitériumuk, lelkészük nincsen. A Consejoban 3 szavazata van ennek a csupán indokolt vágyakban existáló egyházközségnek. A 3 személyben való szavazást Ambrus József úr hajtja esetenként végre azon a címen, hogy 6 ev. vallású. Hogy mások, akik ugyancsak ágostai hitvallású evangélikusok, szavazni miért nem jogosultak, azt mi nem tudjuk, ez egyike a Consejo és Ambrus József titkainak. A Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, Csilei Főcsoport. Röviden MHBK. Ennek vannak tagjai, én is egy vagyok közülök. Másikat nem ismerek. Az MHBK csilei főcsoportjának belső bajtársi élete nincsen. Hogy kik a tagjai, azt a főcsoportvezetőn kívül teremtett lélek nem tudja. A bajtársi érzést és a katonaeszményt a tagok csupán magukbaszállás formájában tudják csak ápolni, mert a főcsoportvezető, vitéz Syposs János vezérőrnagy úr 5 éve egyetlen bajtársi összejövetelt nem tartott és minden olyan kívánságot, mely a bajtársak részéről erre irányult, a leghatározottabban elutasított. Ma már nem is bosszantják őt ilyesmivel. Santiagóban a város egyik legszebb főterén emelt domb rejti magában az Ismeretlen Katona hamvait, aki a Guerra de Pacifico-ban áldozta életét hazájáért. Hét éve van Csilében a magyarságnak Harcosok Bajtársi Közössége. A hét év alatt még nem volt egy Hősök Vasárnapja, amikor a magyar harcos egy csokor virággal megtisztelte volna az új otthont adó ország ismeretlen katonája utolsó nyughelyét. A katonaeszmény ápolása a főcsoporton belül a Hadak títjainak havi szétosztásával kezdődik és fejeződik be immár 5 éve. Ma a BK. Csilében csak keret belső tartalom nélkül és csak azt a célt szolgálja, hogy a főcsoportvezetőnek jogcíme legyen a Consejoban 2 szavazatot időnként az urnába helyezni. Minthogy a BK tagjai 5 éve nem voltak öszszehíva, így természetesen meg sem kérdezték őket, akarják-e magukat Holota gyülekezetében képviseltetni és, ha igen, úgy kivel. Syposs tábornok úr rólunk, de nélkülünk határozott, megbízta önmagát és megteremtette az „autodiputatus“ fogalmát a parancsnoksága alatt álló demokratikus közösségben. A Nemzeti Bizottmány, ma Magyar Bizottság. Ennek reprezentálója Csilében Holota János úr volt. Tagjai tudtommal csak zsidó körökben vannak, de olyanok, akik ezektől a zsidó köröktől anyagi függőségben élnek, vagy függőségükben élőnek vélik magukat, sőt olyanok is, akik azzal számolnak, hogy talán a jövőben ilyen függőségbe kerülhetnek, végül akik ilyen függőségbe kerülni szeretnének,, igyekeznek a Nemzeti Bizottmány napja által megsütött oldalon csoportosulni, valahányszor arra ok és alkalom adódik. Ezek az emigrációs társadalom minden rétegéből, minden volt és jelenlegi foglalkozási ágazatából, minden hitfelekezet tagjából, valamennyi a múltban és a jelenben vallott, és megtagadott politikai és világnézeti álláspont híveiből tevődnek össze, egyedül még hungaristát nem láttam közöttük. A partizánvezér, szökött katona Kővágót ittjártakor éppen úgy ünnepelte a legitimista gróf, a honvéd ezredes, mint a kitűnő zsidó építész, no meg a fajmagyar Jolán néni, stb. stb. Holota János ügyes politikus volt, ő a havi 300 vagy 150 dollár fizetés ellenében képviselt Nemzeti Bizottmánynak nem a szavazatokat, hanem más szavazókra befolyást biztosított. A bolsevista kollaboráció eme nemzetközi szervének 6 dicséretes szerénységgel csak 1 szavazatot adott a Consejoban, megelégedett azzal, hogy satelliteinek, a r. kát. egyházközségnek és a Pro Patria-nak juttatott oly magas szavazatszámot, hogy a róm. kát. lelkész biztos voksát is számítva a marxizmussal kacérkodók szavazata az Egyesületek Tanácsában mindig biztos többséget jelent a baloldalnak. Holota János úrnak a közelmúltban történt elhalálozása folytán most megindult a tülekedés a Nemzeti Bizottmány havi — nem tudni — 300 vagy 150 dollárt jövedelmező reprezentációja körül. A pályázók között van gróf és nem gróf, volt hivatásos és nem hivatásos honvéd egyén. A nem hivatásos és nem honvéd egyén a Pro Patria jelenlegi vezetője Kovaci Ádám úr. ő azzal a támadható curriculum vitae adattal törekszik magát a dollárcsekkek kiállítóival megkedveltetni, hogy az elmúlt világháborúban a honvédeket herceg Odescalchi Miklós társaságában, mint bátor partizán, a nyugati hadviselők érdekében hátulról irtotta. — Kovachic hallott arról, hogy a honvéd törvényszék egy herceg Odescalchi Miklóst kivégeztetett. A Pro Patria vezetője úgy gondolta, hogy abban az időben egy ilyen történelmi nevet viselő család sarja csak partizán lehetett, ezért mindjárt társul vette maga mellé a dollárokért terjesztett meséjében. Mi tudjuk, hogy a dolog másképpen volt. A herceg sohasem volt partizán, éppen úgy nem, mint Ádám sem. A herceg megszegve honvéd esküjét, a vezetésére bízott harceszközzel, egy felderítő repülőgéppel az ellenséghez akart szökni, tévedésből azonban még a németektől megszállott olasz repülőtéren szállt le. A borzasztó németek azután kiadták a honvéd hatóságoknak és a bitófán elnyerte esküszegése jutalmát. A három pályázó közül, gondolom, ő benne fogjuk rövidesen csodálhatni a zöldhasú bankókért folyó nemes verseny győztesét. A Magyar Szabadság Mozgalom Csilében egy tagja volt, aki egyben az egytagú szórvány vezetője is volt. Máthis András úr, kisbarnaki Farkas Ferenc mozgalmának csilei tagja és vezetője szavazatot mondhatott a magáénak a Consejoban, ő az elmúlt évben elhunyt, azóta jagtalanná vált szórvány vezetésére még nem jelentkezett senki. Mondják, hogy szavazata gyakorlásának jogát a Consejo népe esetről esetre kisorsolja. Én ezt csak fenntartással hiszem és érette felelősséget nem vállalok. A Bolsevistaellenes Nemzeti Erők. Röviden BENE. Ez az egyesülés Innsbruckban alakult még 1946-ban. Az egyesület, miután tagjai különböző országokba kivándoroltak, még az ötvenes évek elején feloszlott. Csilében soha nem működött, itt meg nem alakult, itt én voltam egyetlen, aki valaha is tagja voltam. Szendrei Kovács Gyula tudott arról, hogy valaha volt egy BENE. Amikor a Consejo megalakult, úgy gondolta, hogy neki a Consejoban a helye. Más erre nem gondolt, így keresni kellett valakit, akit képviselni lehet. Ilyen nem akadt, ennek folytán bejelentette, hogy ő a BENE Csilében, viszont BENE nélkül a Consejo csak csonka parlament. Itt nem tudták, hogy ki és mi a BENE, de minthogy nélküle valóban nem lett volna teljes az egymásra acsarkodók létszáma, elfogadták, így jutott a magyarságnak egy már régen megszűnt tiroli tömörülése Csilében nem várt képviselethez. Ugye hihetetlen? Pedig való! Külön szavazat illeti meg az Egyesületek Tanácsában a rom. kat. magyar egyházközség vezető lelkészét. Ez ma főtisztelendő Szólás Ambrus úr. Értékes karitatív szolgálatot végez a magyar családok között. Antimilitarista. Néhány éve annak, hogy egy lengyel főpap Argentínából jőve, a bolsevizmus által leigázott európai nemzetek emigrációinak egy az UNO elé terjesztendő memorandumát hordozta itt körül, gyűjtve reá az aláírásokat. Csilében két magyar tagadta meg kereken annak aláírását, Szólás Ambrus és Pontyos Vendel róm. kát. lelkész urak. Pontyos főtisztelendő úr nem áll olyan poszton, melynek bármilyen jelentősége is volna a magyarság szempontjából, ő csak egy a magyarok közül. De Szólás Ambrus a róm. kát. hiten élő csilei magyarok vezető lelkésze, ezért fáj, ha ilyen hangsúlyozottan zárkózik el dolgoktól, melyek mindannyiuk szívügye. Szólás páter nem tudta egyházunk internacionalizmusát összeegyeztetni azzal, hogy kézjegye egy antibolsevista dokumentumon szerepeljen. Be kell számolnom vezető papunk még egy jeles magatartásáról. 1957 december hó első vasárnapján, az emigrációk napján a pápai nuncius úr főpapi misét pontifikált. Erre az alkalomra a templom homlokzatát a különböző nemzetek zászlóival díszítették. Magyarország emigrációját egy olyan háromszínű zászlóval tisztelték meg, melynek közepén egy vörös szovjet csillag éktelenkedett. Felháborodott magyarok vették körül Szólás főtisztelendő urat kérve, hogy a templom adminisztrációjánál lépjen közbe, hogy a meggyalázott nemzeti lobogónkat azonnal távolítsák el a templom homlokzatáról. Szólás főtisztelendő úr megtagadta a közbenjárást, egy savanyú mosollyal kísért vállrándításnál egyebet nem tudott belőle kiváltani a megjelent magyarok egyöntetű felháborodása. A zászló pedig kint maradt. 3. oldal