Hadak Útján, 1957 (9. évfolyam, 92-103. szám)
1957-01-01 / 92-93. szám
Emlékbeszéd egy ifjú harcos felett Húsz éves volt és húsz napot Harcolt át éllen szomjan. Húsz éves volt s most halott, Úgy pihent el karomban, Mintha csak álmodna tovább S szíve fölött egy átkos ólom megölte a csodát. .. Hallom kérdése hogy jön át: — „Testvér, nézd meg a sebemet, Ugye hogy nem halálos?" — Ahogy fuldoklott, úgy ömölt A porba drága vére. Falánkul itta fel a föld Páncélos tört a térre — S csend lett utána, furcsa csend, Reánk borult a város, S felelt a véres utca lent, Túl a falakon zúgva ment Új csapat át a sáros Holtakon ... s lecsukló fejét öleltem, s hívtam: „Jajj ne még ... A sebed nem halálos!” — Friss vére folyt és egyre nőtt Két ágra szakadt forrás — Folyammá duzzadt, fölkelők, — Egy szívre dobbant ország Törte szét gátját, s átcsapott Az Alpok hűvös bércén, S menetelt száz, és száz halott... Szégyenükben a tárt karok Lehulltak, — mind most értvén, Hogy e hömpölygő áradat jelzi a föld új sodrát, S hol forró árja átszaladt, " Sok iszapba fűlt ország Mozdult a mélyből Nyugaton, Nem a trónok, a NÉPEK Vállukról tőkés nyugalom Terhét dobják, s új útakon Már mind, mind velünk lépnek! A politikusok helyett Bányászok, dokkmunkások. Testvér, ne nézd a sebedet, Hidd el, hogy nem halálos! A másik ágát tenyerén Viszi a barbár csorda. A páncélosok fenekén Steppéken szétrobogva ... Viszi a hazugság felett Hogy nem fasiszták vére. A NÉP, a velük egy sereg Hull most el érte, érte! A SZABADSÁGÉRT! ...és amíg Remegve vonják vissza, E bomlott sereg lesz a Híd, S viszi hitünket, tiszta Harcok medrén át, s századok Partjai elénk dőlnek, S lomha Ázsia lángja fog Tüzet adni erőnknek! Börtönök nyílnak Keleten, Fáklyát gyújt éjszakádhoz A Te sebed, az én sebem Testvér! Már nem halálos! S ha páncélos zsarnokok, S az arany földbe olvadt, Virág borit majd holt romot Tűzrózsát hint a Holnap Kihűlt szívedre, mely lehullt Tegnap az utca kőre, Lángjain elég majd a múlt, S életre kelsz belőle, Mint hajdan legendás madár Szárnyad új fényre bontod, Míg Kelet, Nyugat, száz határ Benned rak fészket, boldog Jövendőkre... s az ég alatt Két világ Néked áldoz Hazám! Lángodtól ég a nap , amelyből ennyi fény fakadt, Az a seb nem halálos! A Katholikus Magyarok Vasárnapja az amerikai magyarság közvéleményének kialakításában már több mint 63 éve jelentős helyet foglal el. Nemzeti örökségünknek töretlen tudatosításában, védelmében és fenntartásában mindig az élen járt, amikor pedig a 2. világháború utáni kivándorlók, a bolsevizmus menekültjei, kopogtattak Amerika kapuján, elsőnek vette fel a harcot a hamis beállítások és megbélyegző általánosítások ellen. A ferences atyák lapjának bátor kiállása a világháború kötelességüket teljesítő katonái mellett számos bajtársunknak és honfitársunknak egyengette az útját az új hazában. Mozgalmunk tevékenységét kezdettől fogva megértéssel és támogatással kisérte. — Megalkuvás nélkül küzd a kommunizmus minden formája ellen, az Otthon felszabadulásáért, a magyarság méltó helyének biztosításáért a Kárpátmedencében. — Mindszenty bíboros mártirumának és hőslelkű példaadásának a szabad földön élő magyarság elé állításával szilárd világnézetet és programot ad, katolikus és magyar programot, de a felekezeti béke és megbecsülés jegyében, — ezért protestáns honfitársaink is szívesen olvassák. — Az amerikai és emigráns politika hullámzásai felett álló kommentárjai, külpolitikai tájékoztatásai is messze kiemelik a főleg egyházi és hitbuzgalmi célokat követő lapok közül. — Ft. Takács Gábor, Dr. Eszterhás István, Ft. Török Dezső, Ft. Vajda Ferenc köztiszteletben álló írói nemcsak a lapnak, de a szabad földön élő magyarságnak is. A kereszt és a kard nemzetfenntartó szövetségének tudatában küldik a lap fenntartóinak és munkatársainak magyaros kézszorításukat a hontalan magyar katonák.