Hadak Útján, 1970 (22. évfolyam, 247-258. szám)
1970-07-01 / 254-255. szám
menteni a múltból, s így született meg az európai vezető ipari államokban valamely haladó, szociális szellemű konzervativizmus, vele s általa egy magasfokú lólét, amely hosszú időkre biztosítottnak látszott. Megszűnt a proletariátus, a sanyargatott munkásság nagyobbik része fellépett a polgári életszíntre sannak biztonságába. Mérhetetlenül fellendült a civilizáció, de igen sokban a skultúsra rovására. Egyesek szerint a kultúrigényes társadalmi réteg ma viszonylag vékonyabb, mint volt ötven vagy száz esztendővel ezelőtt. Ezzel szemben van mosógép, központi fűtés, fürdőszoba, televízió és mindenek előtt és mindenek felett... autó. S van rövidített munkanap, kétnapos hétvége és hosszú fizetett szabadság,amivel a valóságban csak kevesen tudnak valamit kezdeni. S közben katona is polgár lett egyenruhában, s mertaz lett, nem tudja mi az, katonának lenni. A hazaszeretet nacionalizmussá rongyolódott; a parancsot a végrehajtóalkotmányszerűség szerint latolgathatja; hovatovább mindenfelé törvényes jog lesz a katonai szolgálat megtagadása, merta fegyver gyilkoló eszköz. S ugyanakkor,amikor a még szabad világgal szembenegy állig fegyverzett világhatalom áll,akkora csaka jólétet féltők lefegyverzésről szónokolnak, mert, mint mondják, fegyverteleneket nem támadnak meg. Olyan ez, mintha valaki zsiványokkal teli erdő szélén hagyná fegyverét, s abban bízna, ha fegyvertelenül halad át rajta, akkora zsiványok nem veszik elaz aranyát vagy az életét. Az említett két évtized végefelé az inga „balra“ lendült, éssokan már Nyugat- Európa elkövetkező „vörös“ évtizedeiről beszéltek. Valóbana főbb európai országokban szocialisták vagy szociáldemokraták kerültek uralomra, vagy maradtak uralmon. A hirtelen új erőre kapott „reálpoliitika“szelében 1956 és 1968 mintha végleg múlttá vált volna, mintha soha sem lett volna magyar szabadságharc és prágai tavasz, mintha mindkettőt nem szovjet páncélosok tiporták volna el. S velük együtt az eszmét is,amiteza két évszámképviselt. — A szovjet-amerikai tárgyalásoknak még volt és van valami értelmük, hiszen egyenrangú felek állanak egymással szemben. Ők tudják igazán, mily ingatag az atompartt, az erők egyensúlya, hiszenaz egyensúly parányi kilengése is előretörésre buzdíthatja azt, aki pillanatnyilag erősebbnek érzi magát. De hatalomra jutása után meglepő buzgalommal tárgyalni kezdett a német szociáldemokrata - szabaddemokrata kormány is. Minimális parlamenti többségre támaszkodva,s a gazdasági potenciáltól eltekintve minden viszonylatban a gyengeség pozíciójából és aszövetségesek burkoltan éreztetett aggodalma közepette. A hangoztatott cél a béke biztosítása Európában és a kommunistaterror alatt élő németek életkörülményeinekenyhítése. Hogy eddig milyen eredménnyel folytak ezek a tárgyalások,az köztudomású. Hogy lesz-e érdemi folytatásuk, az még bizonytalan. Deaz bizonyos, hogy minden olyan német-keleti megegyezés, ami nincs feszesen beleágyazva a nyugati szövetségi rendszerbe és nem veszi figyelembe a hatalmi egyensúly tényeit, a békét is veszélyeztetheti. Ezt ma mára legegyszerűbb ember is tudja. A növekvő politikai ésgazdasági határozatlanság légkörében három német tartományi választáson az ellenzéknek, a kövéleménytkutatók jóslása ellenére, jelentőssikerei voltak. Ez óvatosságra inti a bonni kormányt. A demoszkópusok Angliában kormánypárti győzelemre számítottak, és az országos választások mégis a munkáspárt vereségével végződtek és ismét a konzervatívok kerültek uralomra; Franciaországban kevés változtatással De Gaulle politikája érvényesül; Olaszországban megbukott a kommunisták további előretörése, és isméta balközép kormányoz. Nixon elnök legutóbb arról beszélt, hogyaz indokínai háborút egyik fél sem tudja fegyveresen megoldani, de egy lélegzetvétellel arra mutatott rá, hogy ha Izraelt gyengítik, úgya Közelkeletenamerikai-szovjet összeütközés fenyeget. Elég erős lesz-e ezaz elnöki deklarációahhoz, hogy a Szovjet legalább úgy vonuljon visszaa Földközi-tenger térségéből, mint Kubából? Nem tudjuk. De hogy a Szovjettel csak az erő pozíciójából lehet eredményesen tárgyalni, azt tapasztaltuk. Azt,hogy milyen fordulatot kíván bevezetni, megindítani rá szovjet hatalom Európa nyugati felében, efelől csak annak lehetnek hamis fogalmai, akik nem olvassa, vagy egyszerűen nem hiszi azt, amit a kommunista nagyságok hangoztatnak és írnak. Aki azt hiszi, hogy aszovjet törekvéseknek a végcélja és nem újabb kiindulópontja a határok sérthetetlenségének ünnepélyes megerősítése, az közveszélyes álmodozó. Ezért többaz aggodalom mint az optimizmus a német-keleti tárgyalásokkal kapcsolatban. „Jobbra“ lendült ki az inga? Nem hisszük. Inkább csaka józan emberi ész irányába. Legalábbis ezt reméljük.