Hídfő Könyvtár, 1966 (1. évfolyam, 1. szám)

TUDOMÁNY Egy gondolat Írta: G. Szabó Barna Minden kornak megvan a maga betegsége s némely betegség nyomot is hagyott a középeurópai városokban. Emlékszem, mint kisfiú mindig megcsodáltam városunk végén a koleraházat. Hát ilyen járvány is volt. Fiatal koromban tüdövész pusztított, egyik osztálytársammal jártunk segíteni nagybátyjának, aki a Tüdőbeteggondozó Otthonnak volt főorvosa. Sok tüdőbeteget láttam, vettem fel adatát. Barátom nagybátyja nagy hatással volt nemcsak a kórházi személyzetre, hanem rám is. Amellett, hogy kiváló orvos volt, végtelen jó ember is volt. Nem számított nála szegény vagy gazdag, mindenkivel egyformán bánt. Szemében mindenki egyformán betege volt. Egy nyári délután barátommal a kórházi fogadószobában ül­tünk és tisztaságról, tüdőbetegségről, alkoholizmusról szóló röp­cédulákat osztogattunk a látogatóknak, kezelésre járóknak. Egy ötvenéves néni lépett a fogadószobába s mivel rajtam volt a sor, megkérdeztem nevét, korát, egyéb adatait s beadtam Dr. L.-nek. Nem tudom, mi volt az oka, a néni sorsa kezdett érdekelni. Vizs­gálat után megkérdeztem az ápolónőt, mit állapított meg az orvos, ki azt felelte, hogy komplikált ügy, nehéz megállapítani várjon a néni Tbc-s-e vagy sem. Teltek a napok, hónapok, a néni állandóan látogatta a kór­házat, állapota azonban egyre rosszabbodott. Egyik vizit után Dr. L. kijelentette, miszerint legnagyobb sajnálatára a néninek nem Tbc-je, hanem rákja van, méghozzá az emésztési csatornában valahol, vagy a vékony- vagy a vastagbélben. Abban az időben a Röntgen nagy ritkaság volt. Mi az, hogy rák? — kérdezgettük barátommal. Dr. L. hosszú előadást tartott a rossz- és a jóindulatú dagana­tokról. Míg a daganat jóindulatú, nincs rák. Sajnos — mondotta — a jóindulatú daganat átváltozhat rosszidulatúvá, ez már rák. Tipikus jele a változásnak, hogy a beteg hányni kezd. Előadását azzal fe­jezte be, hogy aki megoldja, miért hány a rákos beteg, megtalálta a rák gyógyítását. 29

Next