Hídfő Könyvtár, 1971 (6. évfolyam, 1-2. szám)
1971-02-01 / 1. szám
Rougeban történt elhatározás megalapozója egy pénzügyi zseni volt. Tudják nevét, ismerik külsejét s hollétét felderítve, arra fogják kényszeríteni e „kártékony zsenit“, hogy ismertesse meg velük a pénzügyi alap mechanizmusát, ami lehetővé teszi majd, hogy szétbontsák a titkos náci csoport gazdasági talaját és ezzel lehetetlenné tegyék, hogy valaha is felújulhassanak hasonló törekvések. A némi stilisztikai aláfestéssel szövegezett lapközlemény megállapítja, hogy sötét felhőkből ömlő eső csapdosta esztendő előtt a hullámzó tengert, de az ég kevesebb fenyegetéssel volt terhes, mint a föld, ahol végleszámolásra készültek a náci vadászok. Következetesen így nevezi őket a francia világlap, jóllehet, hogy ők csak nyílt fegyverekkel (armes de lumiere) akarnak harcolni, az igazságszolgáltatásnak adva át a felderítendő bűnösöket. — A világ szabadságáért küzdünk — mondták az újságírónak. — A fekete pók arra vár, hogy eljöjjön az órája. Berlinben az általános izgatás újból elindíthatja a félelem visszahatásait és alátámaszthatja a neonácizmust. Harmincezer háborús bűnös van még szabadlábon! — derül ki a tanácskozásoktól szerzett értesülés alapján. Tízmilliós példányban megjelenő neonáci német lapot említ és a tanuló ifjúságnak szerkesztett olyan lapot is, amelyet 40.000 példányban, ingyen terjesztenek. Az esztendei egybegyűltek arról is tudnak, hogy Hannoverben pártház építésére készülnek a nácik. E célból nyomban biztosított tizenhat millió áll máris rendelkezésükre. A belgiumi flamandok is aggasztó tüneteket mutatnak. Évente rendezett báljuk jövedelmét SS-temető létesítésére fordítják. Szempillantásnyi idő alatt hárommillió jött össze e célból. De honnan a pénz? Az érdeklődésnek az a fajtája, amelyet a cikkben ismertetett „vadászok” tanúsítanak egy hajdani uralom és világnézet veszendő híveik iránt, nem csupán önmaguknak tulajdonított hatáskör igényével jelentkezik, hanem kétségtelenül benső ellentmondásokkal és történelmi előzmények nélkül. A nürnbergi bíráskodás volt az első olyan eset, amikor a győzők alkalmi jogalkotással létesített bíróság ítélkezésére bízták haragjuk, bosszújuk, megtorló vágyuk teljesülését és azt az ősi halfasit, amellyel a múltban bíráskodás nélküli megtorlással igyekeztek kiélni a letiport ellenfél iránti érzelmeiket a győzők. Ez történt, amikor Juarez főbe lövette a császárrá kikiáltott Habsburgi Mik- 2