Hídfő, 1970 (23. évfolyam, 560-583. szám)
1970-07-01 / 572-573. szám
2. oldal pékről... A rothadt nyugati imperialisták közé sorolt Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság 100.000 márkát, 500 vágón cementet és az ugyancsak nyugatnémet Hoechst ipari cég 50.000 márkát és harminc vágón gyógyszert szállított Magyarországnak — messze maga mögött hagyva a baráti Szovjetunió segítségét. Node nem maradtak ki a sorból a szovjetblokk többi államai sem a nagy segélynyújtásból. Elvégre ha — mint a csehszlovák példából láthattuk — katonailag segíteni kötelesek egymást, ha a nép mozogni kezd a fennálló rend ellen, — akkor kötelesek egymást segíteni az árvíz okozta bajban is. Mint ahogyan azt a Szovjetunió tette a lelkesen felajánlott 350 vágon kövel. Csehszlovákia 200.000 cseh koronát küldött (három kis ház felépítésére szűkösen elég), míg az ulbrichti kommunista Németország budapesti nagykövete húszezer forint (2000 márka) erejéig erőltette meg magát. Azt csak egészen hátul, a hírek végén említi meg a budapesti Népszava, hogy egy amerikai társaság, 300.000 dollárt küldött Budapestre, mely összeg egymagában majd a tízszerese annak, amivel a baráti kommunista országok segítették a magyar árvízkárosultakat. Hát valahogy így néz ki a kommunista országok kölcsönös segélynyújtása ... Az utolsó két hét alatt az alábbi küldemények érkeztek londoni kiadóhivatalunkhoz, a Hídfő alapra: DM S. Li. újzéland .... 20.— I. M. Svédország . . . 20.— János B. H. Los Angeles . 34.— E. Anna, USA .... 50.— F. A. USA ....................... 10.— N. M. USA ....................... 18.— K. Z. USA............................ 17.— Dr. H. B. USA .... 28.— T. A. S. USA ..... 17.— T. J. USA .................... 17.— J. USA ............................ 17.— Gy. J. Ausztrália . 40.— R. G. Németország . . 20.— K. P. Kanada...................... 50.— L. K. USA ..................... 17._ N. M. USA ..................... 28.— U. M. USA ..................... 17.— K. L. J. Svájc .... 18.— Összesen: ...................... 438.— Utolsó elszámolás . . . 5482.20 Eddig összesen . . DM 5920.20 Ismételten köszönjük olvasóink és híveink megértését és áldozatkészségét, melyet csakis eddigi munkánk továbbfolytatásával tudunk viszonozni. Kérjük olvasóinkat, hogy hozzájárulásukat a jövőben is, csak a lap londoni kiadójához küldjék: Hídfő, 81 Fulham Park Gardens, London S. W. G, England. Végre egy köszönet illeti a bonni volt államtitkárt, Baron von Guttenberget, őszinte, nyílt, becsületes színvallásáért a bonni Bundestag előtt. Végre egy politikus, akinek Nugatnémetországban volt bátorsága a Parlamentben azt követelni, hogy Nyugatnémetország ne csak a saját jövőjével törődjön, ne csak azt igyekezzen biztosítani, — de törődjön azoknak a keleteurópai népeknek a sorsával is, akik ma — nem utolsó sorban Hitler miatt — közel negyedszázada a szovjet szolgaságban tengődnek. Ezt azonban nemcsak a Bundestagban mondotta, de szószerint így írta 1964-ben megjelent könyvében, melynek címe „Wenn der Westen will”. Ebben szószerint leszögezte véleményét, idézzük: „A német politika felelősségének határa túlmegy a Bundesrepublik határán és felelős a német sors mellett Erópáért is. Magyarország, Lengyelország, Csehszlovékia és Románia leigázása szintén a hitleri háború egyenes következménye; őszinte szó ... ezen népek számára a szabadság visszaszerzése nem utolsó sorban ezen okból konkrét célkitűzése kell, hogy legyen a szabad Nyugatnémetországnak.” Régen nélkülöztük ezt a bátor és egyenes kiállást felelős német politikus részéről. Eddig mindig azt hallottuk, — sokszor német oldalról is — hogy utolsóig Hitler mögött állt a magyarság és így a saját sorsának kovácsa volt. Most a Bundestagban szögezte le a CDU parlamenti frakciójának vezetője báró Guttenberg, hogy a keleteurópai népek mai sorsáért Hitler, illetve annak háborúja felelős. Minden magyar számára, aki Németországban él, legyen iránytmutató jó érv fenti idézet a báró könyvéből, amikor vita során felmerül magyar és német között a kérdés, ki és miért felelős igazában a negyedszázad előtti tragédiáért ? Azért, amely már nem is magyar tragédia, de méreteiben és lényegében Európa tragédiája ... szláv-nemszláv aspektusban összehasonlítja, annak végig fog futni a hátán a hideg. Az első világháború előtt a 35 milliónyi orosz fennhatóság alatt élő európai nemszlával szemben körülbelül ugyanannyi szláv élt nemszláv fennhatóság alatt. Ma nemszláv uralom alatt szláv nincs, szláv uralom alatt azonban immár százmillió nemszláv európai szenved. Mert szenved. Berlin meg a rémült menekülés, a „vasfüggöny“, vagy a kétségbeejtő 1956-os magyar felkelés mutatják ezt. És nemcsak az orosz brutalitástól szenved. A lengyelek másfélmillió németet, a csehek két és félmillió németet és 600.000 magyart a szó szoros értelmében kirugdaltak otthonaikból s a jugoszláv embertelenségek égbekiáltók. Annyi jaj, annyi vér, annyi sírás és annyi ütleg, annyi halálsikoly és annyi megalázás, amennyi a „felszabadult“ szlávok hatalma alá jutott térben negyvenöt év alatt összegyűlt a szerencsétlen és boldogtalan nemszláv népek világában (és lelkében), ezer év alatt nem történt az osztrák, vagy a magyar, vagy a német „zsarnokságok“ idején a „leigázott“ szlávokkal szemben, s ez a sötét és hátborzongató tény az, amit úgy hívunk, hogy „Európai veszély“. A szláv terjeszkedés 26 év alatt másfél millió négyzetkilométert és 150 millió embert vont a szláv uralmi stílus alá Európában. Dzsingisz khán óta olyan gyors és olyan arányú hódítás, mint 1919 és 1945 között a történelemben talán soha sem volt. A két világháború együttes és egyetlen eredménye ez a hihetetlen és riasztó változás és ennek a változásnak van egy félelmetes vonása. Ez a vonás az, hogy ugyanaz a nemszláv hatalmi csoport, amely 1919-ben tűrhetetlennek tartotta, hogy 30 millió szláv idegen uralom alatt éljen s emiatt két nagy és virágzó birodalmat tett tönkre, 1945-ben nem tartotta tűrhetetlennek, hogy 60 millió nemszláv szláv uralom alá kerüljön. A változás következtében Európa a szó legteljesebb és legfélelmetesebb értelmében életveszélybe került politikai, gazdasági, történelmi, faji, kulturális, sőt metafizikai lényegében is olyan mértékben, amilyenben másfélezer éves története során még soha nem volt, és ha vissza nem nyeri biztonságát, néhány hanyatló nemzedék után teljes egészében Kelet uralma alá kerül. A való helyzet ez. És akik szláv imperializmus helyett „bolsevizmusról“ beszélnek, végzetesen rosszul állapítják meg a diagnózist. Európának elsősorban nem „antibolsevizmusra“ van szüksége, hanem biztonságra a szó politikai és katonai értelmében. Mivel „biztonság“ nem azt jelenti, hogy egy támadást irtózatos áldozatok, emberéletek milliói és elszenvedett borzalmas pusztítások árán vissza tud-e esetleg verni, Európa biztonságát nem atomfegyverek, misszióek és amerikai katonák kellő száma jelenti. Európa biztonságát az a bonyolult körülmény jelenti, ami 1918-ig fennállott és 1919 óta nem áll fenn. Az európai biztonság visszaszerzésének egyetlen megoldási lehetősége van: ennek a bonyolult körülménynek helyreállítása... HÍDFŐ 1970 július hó