Hídfő, 1970 (23. évfolyam, 560-583. szám)

1970-07-01 / 572-573. szám

2. oldal pékről... A rothadt nyugati impe­rialisták közé sorolt Nyugatnémet Szövetségi Köztársaság 100.000 már­kát, 500 vágón cementet és az ugyancsak nyugatnémet Hoechst ipari cég 50.000 márkát és harminc vágón gyógyszert szállított Magyar­­országnak — messze maga mögött hagyva a baráti Szovjetunió segít­ségét. Node nem maradtak ki a sorból a szovjetblokk többi államai sem a nagy segélynyújtásból. Elvégre ha — mint a csehszlovák példából lát­hattuk — katonailag segíteni kö­telesek egymást, ha a nép mozogni kezd a fennálló rend ellen, —­ akkor kötelesek egymást segíteni az árvíz okozta bajban is. Mint ahogyan azt a Szovjetunió tette a lelkesen fel­ajánlott 350 vágon kövel. Cseh­szlovákia 200.000 cseh koronát kül­dött (három kis ház felépítésére szűkösen elég), míg az ulbrichti kommunista Németország budapesti nagykövete húszezer forint (2000 márka) erejéig erőltette meg ma­gát. Azt csak egészen hátul, a hírek végén említi meg a budapesti Népszava, hogy egy amerikai tár­saság, 300.000 dollárt küldött Bu­dapestre, mely összeg egymagában majd a tízszerese annak, amivel a baráti kommunista országok segí­tették a magyar árvízkárosultakat. Hát valahogy így néz ki a kom­munista országok kölcsönös segély­­nyújtása ... Az utolsó két hét alatt az alábbi küldemények érkeztek londoni kiadó­hivatalunkhoz, a Hídfő alapra: DM S. Li. újzéland .... 20.— I. M. Svédország . . . 20.— János B. H. Los Angeles . 34.— E. Anna, USA .... 50.— F. A. USA ....................... 10.— N. M. USA ....................... 18.— K. Z. USA............................ 17.— Dr. H. B. USA .... 28.— T. A. S. USA ..... 17.— T. J. USA .................... 17.—­­ J. USA ............................ 17.— Gy. J. Ausztrália . 40.— R. G. Németország . . 20.— K. P. Kanada...................... 50.— L. K. USA ..................... 17._ N. M. USA ..................... 28.— U. M. USA ..................... 17.— K. L. J. Svájc .... 18.— Összesen: ...................... 438.— Utolsó elszámolás . . . 5482.20 Eddig összesen . . DM 5920.20 Ismételten köszönjük olvasóink és híveink megértését és áldozatkész­ségét, melyet csakis eddigi munkánk továbbfolytatásával tudunk viszo­nozni. Kérjük olvasóinkat, hogy hozzá­járulásukat a jövőben is, csak a lap londoni kiadójához küldjék: Hídfő, 81 Fulham Park Gardens, London S. W. G, England. Végre egy köszönet illeti a bonni volt állam­titkárt, Baron von Guttenberget, őszinte, nyílt, becsületes színvallá­sáért a bonni Bundestag előtt. Vég­re egy politikus, akinek Nugatné­­metországban volt bátorsága a Par­lamentben azt követelni, hogy Nyu­gatnémetország ne csak a saját jövőjével törődjön, ne csak azt igye­kezzen biztosítani, — de törődjön azoknak a keleteurópai népeknek a sorsával is, akik ma —­ nem utolsó sorban Hitler miatt —­ közel ne­gyedszázada a szovjet szolgaságban tengődnek. Ezt azonban nemcsak a Bundestagban mondotta, de szó­­szerint így írta 1964-ben megjelent könyvében, melynek címe „Wenn der Westen will”. Ebben szószerint leszögezte véleményét, idézzük: „A német politika felelősségének határa túlmegy a Bundesrepublik határán és felelős a német sors mellett Erópáért is. Magyarország, Lengyelország, Csehszlovékia és Ro­mánia leigázása szintén a hitleri háború egyenes következménye; őszinte szó ... ezen népek számára a szabadság visszaszerzése nem utolsó sorban ezen okból konkrét célkitűzése kell, hogy legyen a szabad Nyugatnémet­országnak.” Régen nélkülöztük ezt a bátor és egyenes kiállást felelős német poli­tikus részéről. Eddig mindig azt hallottuk, — sokszor német oldalról is —­ hogy utolsóig Hitler mögött állt a magyarság és így a saját sor­sának kovácsa volt. Most a Bundes­tagban szögezte le a CDU parla­menti frakciójának vezetője báró Guttenberg, hogy a keleteurópai né­pek mai sorsáért Hitler, illetve an­nak háborúja felelős. Minden ma­gyar számára, aki Németországban él, legyen iránytmutató jó érv fenti idézet a báró könyvéből, amikor vita során felmerül magyar és né­met között a kérdés, ki és miért felelős igazában a negyedszázad előtti tragédiáért ? Azért, amely már nem is magyar tragédia, de mére­teiben és lényegében Európa tragé­diája ... szláv-nemszláv aspektusban összehasonlítja, annak végig fog futni a há­tán a hideg. Az első világháború előtt a 35 milliónyi orosz fennhatóság alatt élő európai nemszlával szemben körülbelül ugyanannyi szláv élt nemszláv fennhatóság alatt. Ma nemszláv uralom alatt szláv nincs, szláv uralom alatt azonban immár százmillió nemszláv európai szenved. Mert szenved. Berlin meg a rémült menekülés, a „vasfüggöny“, vagy a kétségbe­­ejtő 1956-os magyar felkelés mutatják ezt. És nemcsak az orosz brutali­tástól szenved. A lengyelek másfélmillió németet, a csehek két és félmillió németet és 600.000 magyart a szó szoros értelmében kirugdaltak ottho­naikból s a jugoszláv embertelenségek égbekiáltók. Annyi jaj, annyi vér, annyi sírás és annyi ütleg, annyi halálsikoly és annyi megalázás, amennyi a „felszabadult“ szlávok hatalma alá jutott térben negyvenöt év alatt összegyűlt a szerencsétlen és boldogtalan nemszláv népek világában (és lelkében), ezer év alatt nem történt az osztrák, vagy a magyar, vagy a német „zsarnokságok“ idején a „leigázott“ szlávokkal szemben, s ez a sötét és hátborzongató tény az, amit úgy hívunk, hogy „Európai veszély“. A szláv terjeszkedés 26 év alatt másfél millió négyzetkilométert és 150 millió embert vont a szláv uralmi stílus alá Európában. Dzsingisz khán óta olyan gyors és olyan arányú hódítás, mint 1919 és 1945 között a tör­ténelemben talán soha sem volt. A két világháború együttes és egyetlen eredménye ez a hihetetlen és riasztó változás és ennek a változásnak van egy félelmetes vonása. Ez a vonás az, hogy ugyanaz a nemszláv hatalmi csoport, amely 1919-ben tűr­hetetlennek tartotta, hogy 30 millió szláv idegen uralom alatt éljen s emiatt két nagy és virágzó birodalmat tett tönkre, 1945-ben nem tartotta tűrhetetlennek, hogy 60 millió nemszláv szláv uralom alá kerüljön. A változás következtében Európa a szó legteljesebb és legfélelmete­sebb értelmében életveszélybe került politikai, gazdasági, történelmi, faji, kulturális, sőt metafizikai lényegében is olyan mértékben, amilyenben más­félezer éves története során még soha nem volt, és ha vissza nem nyeri biztonságát, néhány hanyatló nemzedék után teljes egészében Kelet uralma alá kerül. A való helyzet ez. És akik szláv imperializmus helyett „bolsevizmus­­ról“ beszélnek, végzetesen rosszul állapítják meg a diagnózist. Európának elsősorban nem „antibolsevizmusra“ van szüksége, hanem biztonságra a szó politikai és katonai értelmében. Mivel „biztonság“ nem azt jelenti, hogy egy támadást irtózatos áldozatok, emberéletek milliói és elszenvedett borzalmas pusztítások árán vissza tud-e esetleg verni, Európa biztonságát nem atomfegyverek, misszióek és amerikai katonák kellő száma jelenti. Európa biztonságát az a bonyolult körülmény jelenti, ami 1918-ig fennállott és 1919 óta nem áll fenn. Az európai biztonság visszaszerzé­sének egyetlen megoldási lehetősége van: ennek a bonyolult körülménynek helyreállítása... HÍDFŐ 1970 július hó

Next