Hídfő, 1979 (32. évfolyam, 776-799. szám)
1979-01-01 / 176-177. (776-777.) szám
Budapesti kaland Veszedelmes csapda az új magyar útlevélrendelet Egy elmaradt interjú Egy hideg párizsi nap Apróságok az USA-ból Magyar Találkozó zárónyilatkozata 20 éves a Burg Kastl-i Magyar Gimnázium Az FMH magyar lapszemléje Mit mondott a kábai asszony? Kilenc hónap 100 esztendős Kalendárium az Urnák 1979. évére HÍDFŐ HUNGARIAN WEEK A NEMZET, AZ OTTHON ES A JÖVŐ SZOLGÁLATÁBAN ALLO EMIGRÁCIÓS POLITIKAI LAP 176—177. SZÁM XXXI. ÉVFOLYAM LONDON 1979 JANUÁR HÓ A TARTALOMRÓL Kételkedő sorok a világ folyásáról Az utca embere nem gondolkozik világdimenziókban, ő csak azt érzi, hogy valami baj van a világban és hol itt, hol ott lobbannak fel komor eseményeket jelentő vörös tüzek. Európa és Amerika jámbor polgára még megünnepelte a karácsonyt, halálra loholta magát az ünnepeket kisajátító nagy áruházak mindenféle limlommal megtömött folyosóin,, míg elfogyasztotta a zsíros ünnepi ebédeket-vacsorákat és azután szellemi hálósipkáját a fülére húzva aludt tovább. Okosabbat úgy sem tehetett volna. Még az újságját sem lapozta fel, hogy ne zavarja emésztését, ami a világ — már régen nem is olyan messzi — tájain történik. Tudata alatt azonban nyugtalan, mint az olyan ember, aki észreveszi, hogy a szomszéd háza ég, de nem akar kibújni a meleg takaró alól. Elaludni már nem tud, de segíteni sem akar. Inkább imádkozni kezd, hátha meghallgatják odafönt és lángokat oltó záport zúdítanak a szomszéd égő házára. Egyelőre még csak Ázsia és Afrika háza égy alig pár repülőórányira a békésen alvó polgár minden komfortnal berendezett házától. Azzal sem törődik, hogy a nagyhatalmak perifériáin felállított atompestist kilövő rakétaágyúk hat percre csökkentették életünk biztonságát. Mivel nem tanulmányozta a ballisztika tudományát el sem hiszi és nyugodtan emészt tovább. Nem szereti a rossz híreket, de annál inkább azokat, amelyek a békéről és az emberi megértésről szólnak... Dupla konyakot rendelt, amikor olvasta, hogy Begin és Sadat megegyeztek Carter Camp Davis-beli házában, miért is azonnal és prompt megkapták a Nobel békedíjat, s egymás nyakába borult arab, meg izraeli. Azután kiderült, hogy a nagy Nobel-lakoma kissé nyersen került az asztalra és a Biblia szent földjén ismét farkasszemet néz egymással a próféták és a fáraók népe. Tovább lapozza újságját és olvassa hogy inog a perzsa sah trónja, mert a Moszkva által támogatott síita honmentők valami idejét múlt vallási alapon álló köztársaságot akarnak létrehozni. Boldogan olvassa, hogy a bibliás amerikai elnök nem lankadva harcol az emberi jogokért, és azt már nem érti, hogy miért bolyonganak tucatszámra a kínai, meg egyéb tengereken a gyerekekkel és asszonyokkal túlzsúfolt hajók vietnámi menekültekkel, akiket egyetlen partmenti ország sem enged partraszállni. Minél tovább hallgatja a televízió híreit és olvassa az újságokat, annál inkább belezavarodik a kérdések útvesztőjébe. Mert miért van — teszi fel magának a kérdést —, hogy Törökországban egyetlen tüntetés alkalmával 165 embert lőttek agyon a kivezényelt katonák. Miért van, hogy Rodéziában és Délafrikában a genfi ökumenikus egyház által millió dollárokkal vásárolt szovjet és cseh fegyverekkel irtják a fehér embert és mészárolják le az ugyancsak a genfi ökuménikus egyház által támogatott missziós telepek papjait és apácáit. Miért, miért és miért? — teszi fel a kérdést az utca embere és nem talál választ a kérdéseire. Bánatában a futball eredményeket közlő rovathoz menekül, de már ottan sem talál megnyugvást, mert olvassa, hogy a magas politika belopta magát a sportba is. Ugyanis — olvassa — X állam nem képviselteti magát ezen és ezen a versenyen, ha azon állam versenyzői is indulnak. Mivel nem érzi dolgok nehezen érthető összefüggéseit, a nihilbe menekül, azaz teljesen eltávolodik a politikától. Hátulról kezdi olvasni az újságot és legfeljebb a vicc-rovatig jut el. Kétkedő perceiben azonban érzi, hogy mégis kell valami összefüggésnek lenni az események között Kell, hogy valami láthatatlan agytröszt mozgassa a szálakat és a nagy öszevisszaság mögött bizonyára olyan erők működnek, amelyek helyesen iránytják a dolgok menetét. Valamikor, mikor még érdekelte a politika , úgy hallotta, hogy a felszínen mozgó politikusok mögött állanak az élet, illetve az világ gazdasági életének irányítói. Mert abban igaza van Marxnak, hogy minden politikát gazdasági érdek irányít, úgy a múltban, mint a jövőben. V. Károly a nagy Habsburg talán sohasem lett volna azzá, ami lett, az augsburgi Fuggerek aranya nélkül. Az első világháború sem azért tört ki, mert az angoloknak és franciáknak nem tetszett II. Vilmos hegyesre pödört bajusza, hanem azért, mert a német nagyipar erősen veszélyeztette az angol és francia nagytőkének és bankok jövedelmének folyamatosságát. De vájjon igazak-e azok a hírek, amelyek szerint new yorki