Új hídfő, 1984 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
2. oldal Új HÍDFŐ szféra egészen a Rajnáig terjedne. Plakátjaikon az atomháború szörnyűségeivel ijesztgetik a jámbor polgárt, amely szerintük csak akkor kerülendő el, ha az Egyesült Államok visszavonul az európai ügyektől és magára hagyná Európát. Szép lassan beleültették az emberekbe a félelem pszichózisát azzal a mellékmondattal, hogy az esetleg bekövetkezendő atomháborúért egyes egyedül az Egyesült Államokat terheli a történelmi felelősség. Nem csak Németországban, de egész Európában hirdetik ezt a Szovjet által irányított hazug gondolatot, melynek végső célja az USA Európától való elidegenítése. Visszatérve Reagan elnöknek írásunk elején közölt megállapítására , nem lehetünk olyan illuzionisták, hogy ne adjunk igazat annak, aki a történelmi realitás alapján állva mondja ki véleményét. Amerikának csak annyiban lényeges Európa biztonsága, amíg az nem sérti érdekeit. Az USA számára Európa olyan kapu, amelyen át rövid fennállása óta eszmék, gondolatok áramlottak át az óceánon, hogy ott saját arculatukra formálva gyökeret eresszenek, akár a texasi sivatagban, vagy éppen New York felhőkarcolói között. Egy bolsevizált Európa lényegében veszélyeztetné Amerika gazdasági és társadalmi struktúráját, és ezt elkerülendő, hozták át az Óceánon a Pershing és egyéb atomfegyvereket, mint egyedüli biztosítékát Európa békéjének és az USA biztonságának. Több, mint 3000 kilométer választja el Európát Amerikától, amely valamikor angol gyarmat volt, de önállóságának kiharcolása után az odavándorolt népek nagy kohójában megszületett az a valami, amit Új Világnak nevezünk. Valamikor ég és föld választotta el KERESÜNK valódi, vagy átképzett SZERSZÁMKÉSZÍTŐKET SZERSZÁMLAKATOSOKAT GÉPLAKATOSOKAT nagy karosszéria szerszámok gyártásához 6 hét próbaidő Véglegesítés után lakásszerzésben segítünk Dr. MELEGHY K.G. Werkzeugbau und Presswerk 5070 Bergisch Gladbach érdekeiket, szokásaikat és új életformájukat az európaiaktól. A két világháborúban való részvételük — minden politikai gyermekbetegség ellenére is (Wilson és Roosevelt) — közelebb hozta Európához és a második világháború után sorsdöntő szerepet vállalt Európa védelmében a mindjobban előretörő, kommunista mezbe öltözött pánszlávizmus ellen. Persze Európa megvédése az USA érdeke is, — elvégre semmit sem adnak ingyen a történelemben —, de nekünk magyaroknak és európaiaknak — ha tovább akarjuk vinni keresztény kultúránkat, és el akarjuk kerülni az atomháborút — tudomásul kell vennünk, hogy csak akkor biztosíthatjuk szabadságunkat és fennmaradásunkat, ha az Egyesült Államok csillagos lobogója őrködik napjaink felett, nem úgy, mint valamikor régen. Mindenki tudja — vagy legalább is érzi, hogy a kis Magyarország a nagy nemzetek politikájának függvénye lett. Átélni a nehéz időket — ez a jelszó. Az utolsó nagy kísérlet 1956 ősze volt, amikor a Nemzet egy emberként állott a szabadság nagy gondolata mellé — mégis elbukott. Azaz, hogy mégsem, csupán megtanultak az emberek hosszú távban gondolkodni. Ehhez még csatlakozott a horatiusi Carpe diem — azaz, hogy minden napnak örüljünk, mert ki tudja mit hoz a holnap, illetve mit döntenek Moszkvában. A National Geographic Society kiadásában (9 millió pldiny!) megjelenő magazin legutóbb hatalmas cikkben számolt be a magyarországi viszonyokról ill. annak “új arcáról”. A cikkíró megállapítja, hogy Magyarország letért a merev marxista-leniinista útról és ha mérsékelten is, de mégis szabad utat nyitott az egyéni kezdeményezés számára. A pár év előtt létrehozott új gazdasági mechanizmus ma már a kapitalista gazdaság felé kanyarodott és tág teret nyitott az egyéni kezdeményezésnek. Moszkva ezt igen jól látja és annak idején Brezsnyev szemrehányást is tett Kádárnak, mire az csak anynyit válaszolt: — Nem szeretnénk ha megismétlődne 1956 ... Az ún. szovjet satellitállamok között Magyarországon megy legjobban az embereknek, de csak azoknak, akik némi ügyeskedéssel meg- Egy hazajáró emigráns beszámolója otthoni útjáról Lassan kiürült a kis német vendéglő étterme. A vendégek éppenhogy lenyelték a muszáj ebédet és máris mentek dolguk után. Nem úgy mint a franciák, akik élvezik az evést és órákig elülnek az ebéd vagy vacsora asztal mellett. Ilyenkor Clemanceau Tigris megállapítása jut az ember eszébe: anémetek túl sokat dolgoznak ... Asztaltársam régi emigráns — minden esztendőben hazalátogat, mert mint mondja — szüksége van a hazai levegőre, ami nélkül — így mondja — megfulladna, pedig már negyedszázad óta él külföldön, Európában, az USA-ban és azután megint Európában. — ... a határon minden rendben volt? teszem fel az első kérdést. — Sőt túl rendben. A határőrök udvariasak voltak, mert mint hallottam utasítást kaptak felülről, hogy ne nagyon bolygassák a külföldi turistákat , mert valutára bizony hogy nagy szüksége van a nyakig eladósodott országnak. Udvariasan betessékeltek a várakozó helyre, amíg leellenőrizik az útlevelünket a belügyminisztérium illetékes osztályán. Valószínűleg a nyugaton is ismert compjuterrel dolgoznak, ami azonnal közli ha valakinek nem tetszik a szénája odahaza. — És veled nem volt baj? Úgy tudom te is illegálisan jöttél ki nyugatra — teszem fel az újabb kérdést. — Igen, 1968-ban léptem le Bécsben három évi börtönnel a hátam mögött. De azóta amnesztiát kaptam és nevem lekerült a listáról. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy tűzbe dobták a káderlapomat, csak azt, hogy most már nem vagyok érdekes a belügyi nyomozók számára. Óvatosságból azonban a kocsi hátsó ülésére tettem a hazacsalogató Magyar Hírek c. újságot, amelyet annak ellenre is szorgalmasan küldenek, hogy soha, egyetlen fillért sem fizettem, sőt egy ízben levelet írtam a pesti szerkesztőségnek, hogy nem kívánom a lap további küldését. De azóta is küldik ... — És a politika? — vetem közbe az újabb kérdést. — A magyar mindég politizáló nemzet volt. Ma úgy érzem, illetve éreztem, hogy a napi politika nem érdekli az embereket. Legalább is * 160-BÓL CSAK 2 1984.január