Új hídfő, 1989 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
XLII. évfolyam, 1. szám CJ HÍDFŐ A MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN ÁLLÓ EMIGRÁCIÓS POLITIKAI LAP 1989. JANUÁR HÓ DR. MIHÁLYI GILBERT: GORBACSOV ÉS GRÓSZ - IKREK Egy idő óta a szovjet pártfőnök a reformmozgalom bűvészkedésével igyekezik hipnotizálni a világot. Egyikmásik kolóniájának helytartója is csatlakozik hozzá mutatott lelkesedéssel és inasi ügyeskedéssel. Minden bűvész számíthat arra, hogy egyeseket elámít és elkábít. Ezért szinte biztosra vehető, hogy lesz valami szerencséjük. De lehetetlen, hogy a gondolkodó ember vagy a kulturált európai lépre menjen. Annál is inkább, mert Gorbacsov törekvései igen korlátoltak, és egyáltalán nem vonatkoznak külpolitikájának lényeges megváltoztatására. Az egész reform mozgalma az, hogy feljavítsa a Szovjetunió pangó gazdasági helyzetét, és a pártállam apparátusának elavult szerkezetét modernizálja. Ez természetesen valami jót jelent a szovjet állampolgárnak. De még meszsze vannak attól, hogy emberi és polgári jogait biztosítsák. Ez a belügyi ügyködés igazában nem érdekel bennünket. Bennünket a Szovjetunió külpolitikai garázdálkodása érdekel. Ebben pedig nem mutat semmi lényeges változást. Gorbacsov lengyelországi látogatása igazolja, hogy e téren nem várhatunk tőle semmit. (Már azok, akik vártak tőle valamit.) E sorok írója sohasem gondolta, hogy Gorbacsov törődik velünk. Lengyelországban több napot töltött, de mélyen hallgatott a rabnépekkel való viszonyáról. Pedig itt lett volna alkalma legalább szólni egy szót. Erőszakra és kizsákmányolásra épült kolóniájában nincs reformról szó. Ha van, az nem vonatkozik a lényegre. Gorbacsov régi leninista, és a marxizmus a krédója. Ebben nevelkedett, ebben lett naggyá, és ebből nem enged. Még mindig hisz a marxizmus a leninizmus világot hódító erejében. Mit várhatnak tehát tőle a rabnépek? Semmit sem! A csatlós pártkormányfők közül Grósz Károly alkalmazkodik főnöke bűvészkedéséhez. Ő is nagyokat szónokol a reformról, s néha olyanokat is mondott, ami arra engedett következtetni, hogy őszintén beszél. Ezért otthon népszerűsége terjedt, és itt az emigrációban is szerzett magának követőket. Ezért is kavarta fel amerikai látogatása annyira a kedélyeket. Egyesek azt hitték, ő az új Nagy Imre. Ezen a hiszékenységen e sorok írója csak szomorkodott. Hiszen a marxista—leninista helytartók nem reformemberek, éspedig azért nem, mert a marxizmust—leninizmust nem lehet megreformálni. Népünk pedig nem enyhítést és könnyítést kíván, hanem alapvető reformokat, a marxista-leninista ópiumtól való teljes megszabadulást. Nos, ebbeli álláspontunkat Grósz Károly látogatásával csak megerősítette: neki be lehet dűlni, de tőle magyar népünk sorsának kibontakoztatását várni szinte esztelenség. Amerikai látogatásáról sokat írtak az emigrációs újságok, és jól kiértékelték szavait, gesztusait, viselkedését. Ismétlésre semmi szükség. De egyet meg kell ismételni, mert az a lényeg, illetve azzal mindent elmondott önmagáról: nem híve annak, hogy a szovjet csapatok elhagyják Magyarországot. Ez a lényegek lényege, és ezzel félreérthetetlenül megértette velünk, hogy nála a reform csak nyalóka. De ma már nincs magyar, aki ezt a nyalókát szopogatni akarja! Számunkra ezzel kimondta Grósz Károly, hogy nem is magyar, így nincs semmiféle hitele szavainak népünk előtt. Grósz Károly leszerepelt. Ma már minden valamire menő nép szabadságot akar magának. Grósz Károlynak nem érdeke a magyar szabadság. Itt élek a Karib-tengeri Saint Lucia szigetén. Csak 140 ezer lakosa van, de szabadságot követelt magának. Szívós küzdelem után 1979-ben megszűnt angol gyarmat lenni, s ma független ország Commonwealth-tagsággal. Csak elismerés nekik: volt annyi önérzetük, hogy szabadok akartak lenni. De Grósz Károly ezt nem akarja a magyar népnek. Vagyis nem az új Nagy Imre. Ő a Szovjetunió, az idegen megszálló hatalom kiszolgálója. Szovjet érdekekért dolgozik. Grósz Károly nem magyar ember! Moszkva helytartója! Gorbacsov és Grósz ikrek! A kelő nap felé (1956) ! Csöndet dobott az éj, s ők mentek i körút sarkán, a fáradt szentek, s mentek a kelő nap felé. : ■ Kezükben puska volt, männlicher, s tépett zászlókon nem volt címer, ) s csak a szívükben, mely véres mázsás harangnyelvekkel egyre: j . „Itt élned s halnod kell.” S reggelre : J — mikor tüzet nyitott a tanksor, s rengett a föld pokolvihartól — s kelő nap fényében mind holtan hevertek ) a körút sarkán a fáradt szentek. j . Bujdosó Bálintja