Hídverők, 1958 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1958 / 1. szám
CSELEKEDJÜNK ! Mióta a Hídverők megjelenik, több oly cikkünk látott napvilágot, amelynek sokszor még legmegingathatatlanabb híveink sem hittek s úgy látszott, hogy vagy''szenzációt hajhászunk, vagy üldözési mániában szenvedünk." Tizenegyedik évfolyamába lép e számával a Hídverők, de ha anynyi ezer dollárunk lenne, ahány egykor hihetetlennek látszó cikkünket a megjelenés óta eltelt idő igazolt, a fizetési meghagyások és váltók helyett olyan gondokkal küzdhetnénk, hogy hová költsük el"az elkölthetetlen, elpezsgőzhetetlen, elkéjutazhatatlan ezreseinket. Kezdve attól, hogy Nagy Ferenc és gengje magyarországi bűneiről , Göndör Ferenc és bandája kommunista aknamunkájáról, a nürnbergi, budapesti, moszkvai, szófiai népbíróságok és egyéb "bíróságok " visszaéléseiről mi írtunk legelőször, sokszor nemcsak emigráns,hanem világviszonylatban is, folytatva azzal, hogy épen tíz évvel ezelőtt a világsajtóban először mi lepleztük le, hogy Tito nem Bróz, hanem egy galíciai zsidó nyersbőrkereskedő fia, hogy egyes államfők s politikusok családjában hol mutatható ki nem-árja kapcsolat;Felismerjük, hogy sokszor meglepő, megdöbbentő állításokat tettünk, de mint az idő igazolta, sohasem alaptalanul. 1962 december 5-én a Hídverők V.évfolyam 22. száma 9. oldalán beszámoltunk arról, hogy a marxista oldal a nemzeti emigráció tervszerű megsemmisítését határozta el. Név szerint felsoroltuk azokat a magyarokat (ide értve természetesen az általuk vezetett szerveket és szerkesztett lapokat ist), akik "likvidálását” a marxi nemzetköziség elhatározta. öt éve annak, hogy ez a cikk megjelent s ha valaki ma fellapozza ezt a számot és elolvassa az ott felsorolt neveket, el kell hinnie, amit akkor csak nagyon kevesen hittek el - s főleg az érdekeltek közül alig valaki, hogy ezt a cikkünket pontos értesülések étlapján írtuk. Ha a megsemmisítés nem is mindenkor fizikai értelemben veendő, bizonyos azonban, hogy a felsoroltak több mint 60 %-át máris képtelenné tették arra, hogy a nemzeti emigrációban tevékenyen részt vegyen, a megmaradó rész pedig ma már szintén nem messze áll attól az időtől, amikor harcát a nemzeti gondolatért fel kell adnia. A megsemmisítést sátáni ügyességgel hajtották végre. Hol a rágalmak ezreit szórták a nemzeti emigráció képviselőire, hol egymásnak ugratták hazug, nemzeti színnel álcázott érvekkel a szereplőket és igyekeztek szakadékot vágni közéjük, hogy együttműködés ne folytatódhassák, hol elzüllesztették, elkedvetlenítették, sőt ha más anyagi, vagy erkölcsi fegyver nem fogott a harcolón, akadt, aki titokzatos körülmények között váratlanul elhúnyt. A Hídverők megindulása óta, de különösen 1952 óta szinte napi ▼elérőikként sírta, jajgatta, üvöltötte a veszélyt, követelte az e- иты Фа .