Hídverők, 1958 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1958 / 1. szám

CSELEKEDJÜNK ! Mióta a Hídverők megjelenik, több oly cikkünk látott napvilá­g­ot, amelynek sokszor még legmegingathatatlanabb híveink sem hittek s úgy látszott, hogy vagy''szenzációt hajhászunk, vagy üldözési má­niában szenvedünk." Tizenegyedik évfolyamába lép e számával a Hídverők, de ha any­­nyi ezer dollárunk lenne, ahány egykor hihetetlennek látszó cikkün­ket a megjelenés óta eltelt idő igazolt, a fizetési meghagyások és váltók helyett olyan gondokkal küzdhetnénk, hogy hová költsük el"az elkölthetetlen, elpezsgőzhetetlen, elkéjutazhatatlan ezreseinket. Kezdve attól, hogy Nagy Ferenc és gengje magyarországi bűnei­ről , Göndör Ferenc és bandája kommunista aknamunkájáról, a nürnber­gi, budapesti, moszkvai, szófiai népbíróságok és egyéb "bíróságok " visszaéléseiről mi írtunk legelőször, sokszor nemcsak emigráns,hanem világviszonylatban is, folytatva azzal, hogy épen tíz évvel ezelőtt a világsajtóban először mi lepleztük le, hogy Tito nem Bróz, hanem egy galíciai zsidó nyersbőrkereskedő fia, hogy egyes államfők s po­litikusok családjában hol mutatható ki nem-árja kapcsolat;F­elismer­jük, hogy sokszor meglepő, megdöbbentő állításokat tettünk, de mint az idő igazolta, sohasem alaptalanul. 1962 december 5-én a Hídverők V.évfolyam 22. száma 9. oldalán beszámoltunk arról, hogy a marxista oldal a nemzeti emigráció terv­szerű megsemmisítését határozta el. Név szerint felsoroltuk azokat a magyarokat (ide értve természetesen az általuk vezetett szerveket és szerkesztett lapokat ist), akik "likvidálását” a marxi nemzet­­­köziség elhatározta. öt éve annak, hogy ez a cikk megjelent s ha valaki ma fellapoz­za ezt a számot és elolvassa az ott felsorolt neveket, el kell hin­nie, amit akkor csak nagyon kevesen hittek el - s főleg az érdekel­tek közül alig valaki,­ hogy ezt a cikkünket pontos értesülések ét­lapján írtuk. Ha a megsemmisítés nem is mindenkor fizikai értelemben veendő, bizonyos azonban, hogy a felsoroltak több mint 60 %-át máris képte­lenné tették arra, hogy a nemzeti emigrációban tevékenyen részt ve­gyen, a megmaradó rész pedig ma már szintén nem messze áll attól az időtől, amikor harcát a nemzeti gondolatért fel kell adnia. A megsemmisítést sátáni ügyességgel hajtották végre. Hol a rá­galmak ezreit szórták a nemzeti emigráció képviselőire, hol egymás­nak ugratták hazug, nemzeti­ színnel álcázott érvekkel a szereplőket és igyekeztek szakadékot vágni közéjük, hogy együttműködés ne foly­tatódhassák, hol elzüllesztették, elkedvetlenítették, sőt ha más a­­nyagi, vagy erkölcsi fegyver nem fogott a harcolón, akadt, aki ti­­­tokzatos körülmények között váratlanul elhúnyt. A Hídverők megindulása óta, de különösen 1952 óta szinte napi ▼elérőikként sírta, jajgatta, üvöltötte a veszélyt, követelte az e- иты Фа .

Next