Képes Világhiradó, 1967 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1967-10-01 / 10. szám

harcról írt verset tartalmaz­­za, eredeti nyelven és ma­gyar fordításban. Kiemelte, hogy mindezeket az eredmé­nyeket elsősorban az ameri­kai magyar szervezetek és személyek rendkívüli támo­gatásából tudta társaival létrehozni. Szünet után a gazdag kí­sérő műsor mellett Tollas Tibor új verseskötetéből ol­vasott fel, mely "Járdaszi­geten* címmel most jelent meg Európában. A költő, a­­kit eddig úgy ismertünk,mint vészharangot kongató, a kommunista börtön poklát megjárt, a magyar fájdal­mat oly hűen kifejező hon­fitársat, a "Bebádogoztak minden ablakot* című, vi­lághírű vers szerzőjét, most új oldalról mutatkozott be: kisfiáról, s a gyerekekről elszavalt, könnyes mosolyt fakasztó versei, mint a “Felismerés*, — ’Kisfiam a sarokban*, — "Mikor a ma­ma megjön* és a többi, lé­lekben még közelebb hozták őt az emigrációs magyarság­hoz. A hallgatók nagy részében felmerült a gondolat: milyen nagyszerű lenne, ha Tollas HELCZ TIBOR FELVÉTELEI Tibor, a költő — akinek ver­­seiben annyiszor gyönyör­ködtünk, ki elmondja hivatott tollal mindazt, amit csak érzünk, de kifejezni nem tu­dunk — több időt fordíthat­na még több vers meg­írására, ahelyett, hogy lel­­kiismeretünk ébrentartása mellett maga kényszerüljön előfizetőket toborozni mind­­annyiunk lapjára, a Nemzet­őrre s annak idegen nyel­vű kiadására, és a "best­seller" könyveknél is sok­kal értékesebb magyar köny­vek ajánlására. Vállaljuk mi, legyen ez a mi felelősségünk... Negyedi Szabó Margit Csak hinni kell Kitárt mellén kigyúlt az ősz, förgeteg támadt a kihűlt köveken, s patakzott mint Isten könnye, gyermekien szép volt ifjan, öregen. Az emberóceán lustán elnyújtózott, kábult tetemnek látszott, nem ismerte föl csillagát, fénylő jel alatt vakon éjszakázott. Pedig a jel ragyogott még, október nem volt ilyen forró soha, öleléssé tágult egy kicsi Nemzet és lett a népek apostola! Akkor minden tisztán fénylett, de hamar sötét lett, mint a Golgotán, a szabadság halálé lett, a tövis még ott van népe homlokán. Azért a zsarnok reszkessen, mert csak függ, alszik a néma áldozat... Nem égett csonkig a lélek, a régi parázs újra föllángolhat. Akkor a világ is megérti a hívást, akárhonnan küldi a föld vészjelét! "A vakok látnak, süketek hallanak ...“ Csak hinni kell a szabadság Istenét! USA, Garfield, 1967. v. Thassy-Plávenszky Ferenc koreográfiáját táncol­ják Iván Ingrid és Mátraházi György dr. Láng László, a MSzHSz Tömösváryné Lukachich kanadai társelnökének meg- Erzsébet - Brahms-Hubay P Petre Gyuláné - Németh Ernő *1956 Emlékérem című versét szavalja nyitója számaiból ad elő KERTÉSZ LÁSZLÓ: KÉPES VILÁGHÍRADÓ 4

Next