Képes Magyar Világhiradó, 1975 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3. szám
LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ 1974. December hó A Világhíradó szerkesztősége P. O. Box 332 Twinsburg, Ohio 44087 Kedves Ewendtné Petres Judith! Tulajdonképpen az elmúlt szám olvasása közben (főképpen a szerk. üzenet) kívánkozott ki belőlem, hogy soraimmal felkeressem. Kivált azért, mert azt hiszem, hogy ha valaki a magyarság szolgálatát olyan önzetlen alapon vállalta, mint azt tette és teszi a "Szerkesztőség” az nem csak hősi elszántságot kell, hogy jelentsen, hanem azt a lelki és szellemi kényszert, amely a kishitűséget nem tűrheti! Finom törékeny lényének tiszteletben tartásával mondom és annak a reményében, hogy soraimmal némileg hozzájárulhatok (mint lapjának kezdettőli előfizetője, sőt, olvasója), hogy fáradságos és nagyfontosságú munkálkodásában el ne lankadjak. Hinni abban amit teszünk ahhoz szükséges a mások hite is! Az elernyedés pillanataiban, az ismeretlenből jövő elismerés, új álmok, új alkotások indítói lehetnek! Engedje meg tehát, hogy ilyen értelemben közelítsek Önhöz! Lapjának legnagyobb értéke, hogy NEM POLITIKAI HANEM KIFEJEZETTEN TÁRSADALMI JELLEGE VAN! Emellett egyre jobban fejlesztik a kulturális irányzatát, miáltal szellemi súlyát lényegesen emelték. A céltudatosság a “Szerkesztőnő íróasztaláról” cikk élő bizonyíték. A clevelandi szűklátókörből Ön már rég kiemelkedett és ha néha a kicsinyesség benyálazó szemetelése túl sok, szellemes odamondásával bár szúrjon oda, de egyébként lehetőleg ne hallja meg, mert a Clevelandon kívüli sokkal fontosabb világ szemében csak önmagának árt és ellenségeinket segíti! Vissza szeretném hívni "álmainak birodalmába” mert onnan ered minden lelki, szellemi és szívbéli gazdagsága. Sokan vagyunk akik boldog örömmel és szeretettel elkísérjük. Az álmaihoz tartozónak tekintem-én úgy érzem- azt a szerkesztési szándékot, hogy az Elszortságunkat lapján keresztül és társadalmi úton igyekszik összefűzni és ezt azzal a tudattal teszi, hogy EGYEDÜL VAGYUNK! Egyedül vagyunk, búval-bánatunkkal apró kicsinyes önzéseinkkel, de nagy céljainkkal, vágyainkkal is! A legnemesebb betű szerelmével a magyarság-hitünkkel, a hosszú évezredes történelmi megérzéseinkkel, amelyek sejtjeinken keresztül mondatják velünk színtiszta emlékélményeinket, magyarságtudatunkat! Ebben kell összekapcsolni a kontinenseket, azokon belül a városokat, bennük a házakat ahol él, vagy lappang a magyar élményemlék! Ez mindenekelőtt a társadalmi munka! Ebben mindenkinek részt kell és lehet venni. Az eseményszolgálat is valami, de nem mindég hű vetülete a mögötte valónak. Többet tudunk meg, ha a helyi kiemelkedő személyekről tudunk meg valamit. Milyen jó tudni a caracasi magyarokról! Pedig ilyenek vannak nem csak Venezuelában, Argentínában vagy Brazíliában de Délafrikában, Ausztráliában és mindenütt, ahol remek kis Magyar közösségek élnek. De azt hiszik, hogy EGYEDÜL VANNAK, úgy érzik, hogy nekik kell megharcolni egyedül azt a bizonyos valamit, amit magyarázni nem lehet, de meg kell tenni az emlékélmények kíméletlen kényszerével. Milyen nagyszerű ilyen magyar emlékélmény kényszere vitte Yves de Daruvár francia politikus a trianoni könyv megírásához? Pedig édesanyja kiváló francia emberré nevelte. Polgári tudata a becsületrendet érdemelte ki. És mégis '56” drámai magyar eseményei rádöbbentették az atyai magyar örökségre. Arra, hogy magyarnak lenni több mint nemzeti tudat! Mert az egy különleges, sajátos szellemiség és Hivatás! Ezt a különleges szellemiséget és hivatást bizonyította be az az ausztráliai derék magyar, aki kis keresetét amelyet hajnali kenyérkihordással gyűjtögetett, a Daruvár könyvének angol fordítására ajánlotta fel mert Tollas Tibor apostoljárása hozta össze őket! De mintegy láncreakcióként hatott, mert a kitűnő Stankovics Viktor ingyen vállalta a könyv fordítását és a fordítás kiválóan sikerült. Ilyen megmozdulások ütemét kellene sűríteni tudatosan, ilyen akarások és felbuzdulásokon keresztül kell az álmatag, kényelemben és üres jólétben tespedt emigrációt újra a "Lengő magyarba rázni”! Ilyennel is! De azzal is, hogy a "Világhíradó” ne csak felkutassa a szétszórt és ismeretlen remek Magyarokat, hanem géniuszi adottságokkal azokat összekapcsolja azokkal, kik egymás erősítését szolgálhatják. Megbékélni azokat, akik az egyetlen cél szolgálatát eltévesztve egymás ellen vívják Donkiháti harcukat! Szerintem a Szerkesztőnő ilyen képességekkel rendelkezik! Ide tartozik egy másik irányzat is! Nagyszerű magyar koponyák szétszórtan és magányosan ássák a régmúltból a magyar hagyományokat és "ténytörténelmi” kutatásaikkal és nyelvészeti eredményeikkel igyekeznek a magyarság vesző önbizalmát ébreszteni. Ez nem politika! Ez KULTÚR-MUNKA! Fedezzük hát fel végre önmagunkat! Találjuk meg végre azt a kulcsot amely kinyitja a magyarság egyetlen, saját, útját. Akkor majd a magyar szó újra divatba jön. Akkor az újságok szegényes volta nem kedvetlenü el. Akkor a világ magyarsága és a Kárpátháza élni jogossága valósággá alakulhat át!! Igen szerény erőm ellenére, ennek a célnak a szolgálatában töltöttem ki a pályázati űrlapomat. Mind a három személy nagyon kedves régi jóbarátunk. Mind a három személyt arra fogjuk kérni, hogy hirdesse, terjessze és szerezzen előfizetőket. Amerikában, Délafrikában és Ausztráliában! Ha még legalább 100 személy tenné ugyanezt ugyanígy, akkor a világon a legelterjedtebb emigrációs lappá változna az Ön nagyon kedves "VILÁGHÍRADÓJA”-ja. Ezt kívánjuk a feleségemmel együtt a jövő esztendőre. A magyar sorsot irányító Gondviselés legyen a segítője! Őszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel. Csörgei László Monterey, Calif.