Krónika, 1983 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1983-12-01 / 12. szám
Dr. Zsigmond András A karácsonyfa a magyar népköltészetben népköltészetben A karácsonyfa felállításának mai szokása német eredetű. De a ,,csodafa” nagy szerpet játszik az ősi magyar karácsonyi népénekekben, betlehemes játékokban, misztériumokban, amelyek eredete részben a keresztény tanításból (paradicsomi almafa, szentkereszt), részben a magyar mitológiából vezethető le. Karácsonynak a paradicsomi almafával való kapcsolata kézenfekvő. Maguknak a karácsonyi népi misztériumoknak az állandó tárgya: Ádám és Éva bűnbeesése (Karácsony egyúttal Ádám és Éva napja is), a tudás fája, a kígyó, melynek fejét tapossa az ,,új Éva”: Szűz Mária, és végül a ma született kisded: Jézus, a második Ádám, aki a keresztfán eltörli az eredeti bűn következményét, megnyitja az üdvözülés útját. A „tudás fája”, a keresztfa és a karácsonyfa A legeredetibb összefonódását a paradicsomi almafának a keresztfával és a karácsonyfával Csíkszentdomokoson hallottam egy öreg székely ,,mesefa” szájából. ,,A Paradicsomból kiűzött öreg Ádám halála előtt elküldte fiát, Séthet, a Paradicsomba. Az ártatlan gyereket a Paradicsom kapuját őrző angyal beengedi rövid időre. Séth megpillantja a Paradicsom közepén a „tudás fáját,” mely körül a Sátán kígyó képében tekeredik. Séth a fa csúcsán egy újszülött gyermeket pillant meg. A gyermek megszólal és elmondja Séthnek, hogy ő az Isten Fia, aki egykor eltörli majd Ádám bűnét. Az isteni gyermek a fáról két magot ad Séthnek azzal a paranccsal, hogy Ádám halálakor tegye e magokat apja szájába.” „Séth hazasiet Ádámhoz, aki nagy örömmel hallja a jó hírt, hogy bűne következményét az Isten Fia egykor eltörli majd. Megnyugodott lélekkel készül a halálra. Halála pillanatában Séth a magokat apja szájába teszi s íme — a rákövetkező tavaszon Ádám sírjából két kis facsemete hajt ki. Az egyikből ácsolják majd Krisztus keresztjét, a másikból sudár fenyőfa nő ki, amelynek utódaiból lesznek a karácsonyfák." „Aranyvessző és keresztfa” Kodály Zoltán a felvidéki Galántán gyűjtötte az alábbi karácsonyi népéneket, amely — talán — a legszebb bizonyítéka milyen csodás harmóniában egyesült a magyar nép lelkében az ősi mitológia a kereszténység legmélyebb hit-titkaival, mint a bűnbeesés és a megváltás. (Megjelent az „Ethnographia” c. néprajzkutatási folyóirat 1908. decemberi számában, 350. old.). Paradicsom kőkertjébe Arany szőnyeg leterítve. Közepiben arany bölcső, Abban fekszik a kis Jézus. Jobb kezében arany vessző, Bal kezében arany alma. Fölhajítja, ki-kikapja, Még magában kapogatja. Sose láttam szebb termőfát, Mint Úr Jézus keresztfáját; Mert az vérrel virágodzik, Szentlélekkel gyümölcsödzik. Kodály szerint: „Ez a karácsonyi népének — a szent kereszt legenda mellett — Jézusnak, mint gyermeknapistennek ősi magyar motívumát is fenntartotta, aki egyik kezében arany vesszőt (amelyből keresztfa lesz), a másikban arany almát tart, amely a földgömböt szimbolizálja.” Csak két példát idéztünk, de felsorakoztathatnánk gazdag karácsonyi népköltészetünk sok-sok emlékét, népi misztériumainkat, a „Betlehemi játékok" szövegeit, amelyek mind azt bizonyítják, hogy a honfoglaló magyarok hitvilágában is léteztek azok az elemek, melyek a keresztény tanításhoz kapcsolódhattak. Tehát helytelen az a felfogás, amely Szent István hittérítésében csak az Boldog karácsonyi ünnepeket és jó eredményekben teljes boldog újesztendőt kíván minden kedves Olvasónknak a Kultúrközpont Vezetősége és a Krónika Szerkesztősége