Krónika, 1991 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
„Szűkülő vagy táguló horizontok?” „Lugánói Tanulmányi napok” — Szegeden Saáry Éva A Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör (SMIKK) az első nyugateurópai kulturális egyesület, mely tavaly ősszel Magyarországon rendezte meg — 13 esztendőn keresztül a délsvájci Lugánóban tartott — tanulmányi napjait. A „Szűkülő vagy táguló horizontok? Magyar—magyar kapcsolatok a megváltozott helyzetben” című konferenciára 1990. október 10—15 között, a szegedi Forrás Gyógyszálló kényelmes épületében került sor, ahol hazai, nyugati és az elcsatolt területeken élő magyarok gyűltek össze, hogy megvitassák egy globális bel- és külpolitika, egy „közös nyelv” kialakításának és egymás kölcsönös támogatásának lehetőségeit. Saáry Éva elnök és B. Szabó Péter főtitkár bevezető, az „alaphangot” megadó szavai után, Lisztóczky László, egri irodalomtörténész ismertette a SMIKK munkásságát, melyet akkor kezdett tanulmányozni, amikor az még főbenjáró bűnnek számított. Ugyancsak ő adta át a Kör elnökének a távollévő Tollas Tibor jókívánságait, a hozzájuk tartozó, reprezentatív virágcsokor kíséretében. Az elszakított országrészekről érkező előadók referátumait a svájci Czettler Antal, „Közép-Európa feldarabolása—A magyarság szétszakadásának okai” című, történeti áttekintés® vezette be, amit a felvidéki Gál Sándor, az erdélyi Pataki József és a kárpátaljai Balla D. Károly részletes, alapos, de sok szempontból lehangoló beszámolója követett. Mivel a délvidéki Csorba Béla nem tudott megjelenni („sorsdöntő lépések előtt állunk” — táviratozta), helyére Sajti Enikő történész „ugrott be” a témáról írt kitűnő analízisével. Külön ki kell emelni az osztrák ügyvédnő Bárki Éva Mária szakszerű és meggyőző okfejtését a „népcsoport-jogok” (szerinte nem előnyös a „kisebbség” szót használni) nyugati megítéléséről, melyet — életében először — szabatos magyar nyelven tartott. A hazai—nyugati dialógus esélyeit három előadó mérlegelte. A budapesti Pomogáts Béla a magyar —magyar kapcsolatok „ezredvégi horizontjáról” beszélt, a müncheni Juhász László (a SZER munkatársa) pedig „A nyugati magyarság kötelességei és jogai a szabad Magyarországgal szemben” címen, igen bátran mutatott rá a hibákra, nehézségekre, megoldandó feladatokra. Tanulságos volt az Ausztráliából végleg hazaköltözött Endrey Antal szabad előadása is, melyben részint az emigráció életéről, tevékenységéről, részint hazai tapasztalatairól számolt be — rádöbbentve a hallgatóságot arra, mi mindent adhatna a nyugati magyarság tudásban, tájékozottságban a hazaiaknak —, ha azok igényt tartanának rá! Már csak szereplői miatt is, igen nagyjelentőségű volt a péntek esti kerekasztal-beszélgetés, melynek egy részét a rádió, televízió is közvetítette. Ezen — a SMIKK két vezetőjén kívül — az alábbiak vettek részt: Balla D. Károly (Kárpátalja), Bárki Éva Mária (Ausztria), Czettler Antal (Svájc), Dáné Tibor (Erdély), Duray Miklós (Felvidék), Entz Géza államtitkár (a kormány küldötte), Gyulay Endre (Csanádi püspök), Sajti Enikő (a Délvidék képviseletében), Szőcs Géza (Erdély). A programot kiegészítette a szegedi egyetem (JATE) rektorának a külföldi vendégek részére rendezett fogadása s az újonnan renovált Városháza gyönyörű dísztermében „Pogány diaszpóra” címmel tartott irodalmat est, melynek keretében hazai előadók (Balázs Ádám, Dinnyés József, Szabó András) tolmácsolták a nyugati magyar líra remekeit. A konferencia résztvevői — a Kör képzőművészeti érdeklődésének megfelelően — elmentek Csapó Balázs magángalériájának ünnepélyes megnyitására is. ♦ A Szegeden—kísérletképpen — megrendezett „Lugánói Tanulmányi napok” eredményeseknek, hasznosaknak bizonyultak, mert előrelépést jelentettek a hatféle magyarság párbeszédének, együttműködésének kialakításában. Az előadások egyöntetűen magas színvonala, a viták kulturáltsága és a kellemes légkör mindenki számára maradandó élményt nyújtott. A konferenciáról tudósított a Szabad Európa, de a hazai rádió és televízió is. A sajtó majd minden orgánuma részletes beszámolókat, interjúkat közölt. Pomogáts Béla és Juhász László az előadói asztalnál. 20 — KRÓNIKA